A választások közeledtével a magyar politikusok és pártok is fokozzák netes aktivitásukat. A miniszterelnök videóüzenetben köszöni meg, hogy több mint kétszázezren követik őt Facebookon. A Jobbik egységes borítóképpel hirdeti az összetartozást, az MSZP az amerikai ellenzéket koppintva „#köszOrbán“-hashtaggel a kormány elleni kritikus véleményeket publikálja, az Együtt 2014 pedig csendesen az élre tör. A választókból rajongók lettek, de valóban politikai csodafegyver a közösségi web?

Január elejétől az interneten is érezhetően erősödik a kampány a tavaszi választások kapcsán. A web2 korszaka egyszerű, gyors és olcsó felületeket kínál a közéleti szereplők számára: a rajongói oldalak, mikroblogok, YouTube-videók presztízst és számszerűsíthető hatalmat biztosítanak a trendekhez lassan alkalmazkodó magyar politikusoknak.

Obama Amerikája

Az internetben rejlő lehetőségeket legelőször 2008-ban Barack Obama ismerte fel, aki mindkét alkalommal a felület aktuális erősségeit kihasználva győzött az amerikai elnökválasztáson. Sikeréhez az egyszerű közösségmozgatás, a megfelelő célcsoportszegmentálás, az online adománygyűjtés és a professzionális szervezés elengedhetetlen feltételét jelentő felhőszolgáltatás egyaránt hozzájárult.

Obama-Romney-Social-Media-Election-01.png

Pew Research kutatóintézet “Civil Engagement in Digital Age” című 2012-es, amerikai állampolgárok körében végzett kutatása szerint lassan minden politikailag aktív ember számára meghatározóvá válik a közösségi web, mint a demokrácia kiterjesztése. A kutatási jelentés kiemeli, hogy az elmúlt években drámaian megemelkedett a posztolási hajlandóság, ma már senki számára nem tabu Twitterre vagy Facebookra politikai tartalmú üzeneteket kiírni, ráadásul az online feldobott témák a köztudatban is tovább élnek. A hwsw cikke szerint “a közösségi felületeken aktívan posztoló 39 százalék, többnyire offline is hasonló tevékenységet végez. Az online aktív csoport 63 százaléka részt vett politikai gyűléseken, személyesen is agitálta ismerőseit, míg a teljes amerikai lakosságon belül ez csak 48 százalékról mondható el. A közösségi médiumokat használó felnőttek 43 százaléka vallotta, hogy inspirálta őket valamilyen módon a közösségi tartalom és más forrásokat is elkezdtek az ott olvasottak hatására kutatni.”

pew2.jpg

Facebookon a magyar politika

Az elmúlt években a közösségi kommunikáció Magyarországon is egyre általánosabbá vált, a fenti előnyök pedig piaci elvárásokká alakultak. A politikai pártok számára a Facebook vált a legvonzóbb online tartalom aggregátorrá, hiszen a hazai közösségen belül felülreprezentáltak a 18–24 éves felhasználók, vagyis azok, akiknek még nincs kialakult választói magatartásuk. Az oldal nemcsak elősegíti, hogy egy politikai erő üzenete újságírói újraértelmezés nélkül jusson el az emberekhez, de lehetőséget ad a visszacsatolásra és könnyen személyre szabható magánszemély-elérést is biztosít. A tematikus csoportok amellett, hogy saját tartalmak megosztását is lehetővé teszik, tömegeket mozgósíthatnak és politikai részvételre buzdítanak. Könnyen belátható tehát, hogy mennyire fontos egy-egy online tábor mérete, hiszen ez annak a mutatója, hogy egy adott közszereplőnek hány emberhez van közvetlen, valós idejű elérése.

Vezet az Együtt 2014

Az ünnepek alatt szép csendben nem csak a baloldali összefogás érlelődött meg, de az Együtt 2014 Mozgalom Facebook-oldalának támogatottsága a Magyarországon élők körében megelőzte Orbán Viktor követőinek a számát és így első helyre ugrott az online politikai versenyben.

socialbakers.jpg

Ahogy a Piroslap Blog is megírta, természetesen ez a mérőszám messze nem tekinthető közvéleménykutatásnak, – hiszen az egyes csoportok reprezentáltsága inkább pénz, mint szimpátia függvénye, – de a meglepő eredmény azt azért tisztán megmutatja, hogy Orbán Viktornak Magyarországon kívül is negyvenezres támogatottsága van, míg a demokratikus ellenzéknek határon kívül gyakorlatilag semmi tartaléka nincs. Bajnaiéknak tehát elemi érdeke megszólítani és aktivizálni ezt a félmillió magyart, hiszen a fővárosban túlreprezentált baloldali lakossággal szemben a jelek szerint passzívak az Együtt 2014 külföldi szimpatizánsai.

A miniszterelnök egyébként január kilencedikén videóüzenetben köszönte meg a kétszázezer körüli lájkot, amiben hangsúlyozta: Magyarország megújításában kulcsfontosságú az online támogatás, hiszen minden vezető politikus számára a legnagyobb veszély az elmagányosodás.

Ami a másik két erőt illeti, a Jobbik Magyarország 170 ezres táborát egységes borítókép használatára buzdítja, míg az MSZP “#köszOrbán“-hashtaggel a kormány elleni kritikus véleményeket terjeszti 75 ezres bázisa körében. (Ez egyébként az amerikai Thanks Obama ellenzéki kampánynak a koppintása.) A Lehet Más a Politika 22 ezer főnél tart, s elsősorban a civil lakossággal való párbeszédre használja a közösségi oldalt.

A Maven7 Hálózatkutató Zrt. a Political Capital elemző intézettel közösen készített októberi felmérése azonban azt is kimutatja, hogy az egyes pártokat tekintve a Jobbik bír a legnagyobb valóban aktív Facebook-táborral, a legtöbb átlagos felhasználói komment pedig a Milla posztjaira érkezik. Érdemes megjegyezni, hogy az összefogásra kényszerülő baloldal jóval heterogénebb csoportra épít: támogatói a közösségi portálon egyszerre több pártot is kedvelnek, míg a jobboldal esetében a kizárólagos érzelmi kötődést eredményező politikai identitás a meghatározó.

Miért ne higgyünk a számoknak?

Tény, hogy a közösségi oldalak hálózatai elősegítik az állampolgári részvételt és tágabb körben biztosítják a szabadságjogokat, ahogyan azt korábban a nyomtatott sajtó, vagy telefon tették, ugyanakkor a megszemélyesített információ csak látszólag csökkenti a politika átláthatatlanságát. A szkeptikusok szerint az emberek egy része olyan tevékenységgel próbál társadalmi változást elérni, amely kevés áldozatot követel, ráadásul a közösségi média legalább annyit árt a demokratizálódásnak, mint amennyit használ, hiszen az emberközeliség és eladható médiatermék még nem feltétlen jelent szakpolitikai megfelelést.

Clay Shirky, a New York University professzora szerint ennél is komolyabb kritikája a Facebook politikaformáló szerepének, hogy az államok egyre kifinomultabb eszközökkel bírnak az oldalak ellenőrzését, korlátozását, vagy befolyását illetően. Rebecca MacKinnon, a New America Foundation, és Evgeny Morozov, az Open Society Institute kutatói még messzebb mennek: szerintük a közösségi oldalak akár erősíthetik is az autoriter rezsimek hatalmát.

Social Media 2.jpg

A közszereplők sikeres önábrázolásuk érdekében kénytelenek igazodni a média figyelem-felkeltési kritériumaihoz is – amelyek egyben a szórakoztatás-orientált publikum kritériumai is – s ez következményekkel jár a demokráciára nézve. Ne feledjük: az internet annak ellenére, hogy az emberek úgy érzékelik, egyáltalán nem egyenlíti ki a politikai erőegyensúlyt! A torzítást az adja, hogy a közösségi oldalakon a befogadó mindig erősebbnek érzékeli a számára érdekes tartalmak előfordulását, mint amilyen az a valóságban. A választási kampány specifikumaként fellépő „távolságtalanság” tehát gyakran elsilányítja a valós, reflektorfénytől távol álló társadalmi problémákat és technológiájával támogatja az adott párt PR-szakemberei, spin doktorai által generált, manipulatív üzenetek terjedését.