Az utóbbi időben egyre több cég és szervezet elégedetlenkedik amiatt, hogy a Facebook-oldaluk elérése egyre csökken. Nézzük, mi ennek az oka, és mi köze úgy általában az internet jövőjéhez!

A felhasználókhoz a Facebookon elsősorban a hírfolyamon keresztül, ömlesztve jut el minden bejegyzés, legyen az akár céges tartalom vagy egy barát állapotfrissítése. Minél több oldalt kedvelünk, annál több bejegyzés verseng a figyelmünkért. Mivel a napjaink várhatóan nem lesznek hosszabbak, az egyre növekvő oldalszám egyre kezelhetetlenebb mennyiségű posztot eredményez, vagyis a hírfolyamunk (és a befogadóképességünk) túlterhelődik. A Facebook szerint egy átlagos felhasználónak napi 1500 bejegyzéssel kellene megbirkóznia, ha minden ismerősének és kedvelt oldalának az összes tartalmát ráeresztenék. Az Edgerank Checker felmérése szerint pedig, amely ezer Facebook-oldal 50 ezer bejegyzését vizsgálta, 2012 februárjától 2014 márciusáig az egyes oldalak organikus elérése 16 százalékról 6,51 százalékra esett vissza.

Nem csoda tehát, hogy a cégek csalódottak. Ugyanakkor mindehhez hozzá kell vennünk azt is, hogy csak tavaly nagyjából 50 százalékkal nőtt a felhasználók által kedvelt Facebook-oldalak száma. Vagyis, ha nem elszigetelten nézzük egy-egy oldal elérését, hanem a változatlan befogadói kapacitás függvényében az összeset együtt, akkor látszik, hogy a túltelített hírfolyamban az oldalak (és az ismerősök) egymás elől veszik el az elérést jelentő, értékes helyet.

Szűrni, szűrni, szűrni

A legáltalánosabb megoldás erre a túlzsúfoltságra a tartalom szisztematikus szűrése erre írt algoritmusok segítségével. A Techcrunch szerint az öt legfőbb szempont, amelyek alapján a Facebook megszűri a bejegyzéseket az, hogy

  • a felhasználót mennyire érdekli az adott bejegyzés írója,
  • az adott bejegyzés mennyire kedvelt más felhasználók körében,
  • ugyanannak a posztolónak a korábbi bejegyzései mennyire voltak népszerűek,
  • megegyezik-e a bejegyzés típusa (állapotfrissítés/kép/videó/link) a felhasználó preferenciáival, és
  • mennyire új az adott bejegyzés.

 

Az algoritmus egyre kifinomultabb, a fentiek mellett már közel 100 ezer kisebb-nagyobb tényezőt vesz figyelembe. Vagyis pusztán az a tény, hogy valaki egyszer kedvelt egy oldalt vagy visszaigazolt egy ismerőst, messze nem olyan súlyú, mint hogy az illető képes-e továbbra is érdekes maradni, vagy rendre átugorják az emberek a tartalmait.

filter-fb1.png

A Techcrunch szerint nem is a szűrés módjával van gond, hiszen – a gyarapodó oldalszám mellett – ez is serkentheti az oldalak közötti versenyt, ami végső soron tartalmasabb bejegyzéseket eredményezhet puszta termékpromóció helyett. Ráadásul a Facebooknak is érdeke, hogy a felhasználót valóban érdeklő tartalmat juttasson el hozzá, így tartva fenn az érdeklődését és a jelenlétét a saját oldalán.

A probléma a cikk szerint inkább az, hogy egyrészt nem megfelelően (értsd: szinte sehogy sem) kommunikálták eddig azt, hogy miért van szükség a szűrésre, és miért pont így. Másrészt a Facebook hozzáállása nem volt kifejezetten korrekt abban sem, hogy a nyilván előre látható változtatásaikról nem tájékoztatták a fizetős hirdetésekbe fektető oldalakat, akik így nem hozhattak teljesen megalapozott döntést arról, hogy megéri-e nekik az új szűrési feltételek mellett ez a beruházás.

Szintén a Facebook tisztogatási terveihez kapcsolódik, hogy pénteken jelentette be: elkezdi kiszűrni az általa spamnek ítélt, csak a lájkra, újraosztásra és reklámnézegetésre hajtó netszemetet. A gond ezzel az lehet, hogy a felhasználók általában nagyon szeretik az ilyen tartalmat, éppen ezért szívesen lájkolják, osztják meg és néznek reklámot cserébe. (Valahol ironikus is, hogy felhasználóként a Facebookot szidjuk, hogy tele van szeméttel, holott azt nagyrészt épphogy az ismerőseink és mi magunk termeljük újra és osztjuk tovább.)

A döntés tehát problémás, de a cél itt is az, hogy a zaj ne nyomja el az értékesebb tartalmat. Persze valószínűleg az se zavarná a Facebookot, ha az egyszeri felhasználó inkább helyben nézegetné a reklámokat, és nem vándorolna el más oldalakra bevételt termelni.

Buborék vagy lufi?

A FB-oldalakat működtető cégektől meglehetősen különböző alapállásból, de szintén elég borús képet fest az internetes tartalomszűrésről Eli Pariser, aki szerint mi, internetezők mindannyian szűrőbuborékban élünk. Ez gyakorlatilag a személyes adataink alapján történő szűrés másik oldala, egyfajta személyre szabott cenzúra.

Ha rákattintunk egy bizonyos fajta tartalomra, az nagyobb valószínűséggel fog újra megjelenni, mint a többi, ami viszont azt is jelenti, hogy megint csak valószínűbb, hogy legközelebb is ilyesmire kattintunk majd, és így tovább. Ezt az öngerjesztő spirált jellemezte úgy Pariser, hogy a szűrés által ígért „információs diéta” helyett „információs gyorskaját” kapunk, vagyis az első döntéseinkre alapozva, fokozatosan szigeteljük el saját magunkat a változatos tartalmaktól, egyfajta kulturális-ideológiai izolációt idézve ezzel elő.

filterbubble.png

Ez már csak azért is problémás, mert nem meglepő módon még inkább rásegít a megerősítési torzításra, vagyis arra a jelenségre, hogy az emberek hajlamosak előnyben részesíteni a saját prekoncepcióikkal megegyező információt más véleményekkel szemben, tekintet nélkül a forrás és az információ megbízhatóságára. Ez pedig beszűkítheti az intellektuális érdeklődést és ellehetetlenítheti a különböző nézetek ütköztetését. Pariser leggyakrabban idézett példái, hogy az övétől különböző politikai nézetű ismerőseinek a linkjei fokozatosan eltűntek a hírfolyamáról, illetve hogy az azonos Google-keresések személyenként eltérő találati listát eredményeznek – egyébként akár akkor is, ha nem vagyunk bejelentkezve.

Pariser felvetéseire nem sokkal később Matt Cutts, a Google egy vezető alkalmazottja reagált is. Szerinte a személyre szabás (például a keresési eredmények szűrése) nem is annyira hangsúlyos, mint sokan gondolják, és amúgy is külön algoritmusok foglalkoznak azzal, hogy sokszínűbbé tegyék a találati listát, például kiszűrve a sok, azonos oldalról bejövő találatot, hogy más források is bekerülhessenek az élmezőnybe. A személyre szabás pedig kikapcsolható (bár ez utóbbi nem nagyon van reklámozva, és általában jól el rejtik a cégek a beállításokban).

A Google-t leszámítva se mindenki ért egyet a szűrőbuborék problematikusságával. Itt viszont mintha gyakran összekeveredne az a két dolog, hogy mire van lehetőségünk, illetve hogy mit tolnak a szemünk elé a cégek. Végül is a Facebook-oldalak bármelyikét megnézhetjük bármikor közvetlenül is, a Facebook nem tiltja le az elérésüket (illetve a Google-találatokat is végigböngészhetjük a 132. oldalig). Viszont azzal, hogy a tengernyi lehetőség közül bizonyos találatokat preferál az algoritmus, gyakorlatilag láthatatlanná tesz másokat. Fontos megjegyezni, hogy ezt mindig valamilyen, legalább részben felülről meghatározott szempontrendszer szerint teszi (mint láttuk feljebb), legyen is az bármilyen jól kidolgozott és személyre szabott.

google-search-result-pages.png

Kipukkasztani

Több szolgáltatás is létrejött már az ehhez hasonló aggályok hatására. Ilyenek a teljes nyitottságot ígérő és a személyes adatok védelmét előtérbe helyező, alternatív keresők, mint a DuckDuckGo és a Google-keresések anonimizálását is kínáló Startpage, vagy a diaspora* nevű, non-profit, decentralizált, felhasználók által működtetett közösségi oldal).

Maga Pariser is aktivizálta magát, hiszen ő alapította az azóta szép karriert befutó Upworthyt. Ez (szerinte) gyakorlatilag kísérlet a szűrőbuborék meghekkelésére, hiszen olyan tartalmakat pörgetnek fel – megosztásbarát körítéssel – a közösségi médiában, amelyeket fontosnak ítélnek, de amúgy elvesznének az online tumultusban. Persze felmerülhet, hogy ha a szűrőbuborék valóban probléma, akkor nem biztos, hogy azzal fog megoldódni, ha ugyanúgy újratermelődik, csak ezúttal az Upworthy-szerű oldalak marketingesei táplálják, általuk relevánsnak tartott tartalmakkal, de a felhasználót ők sem nézik sokkal inkább felnőttnek, mint az általuk kritizált cégek.

Egy tavaly novemberi kutatás azzal próbálta meg kipukkasztani a szűrőbuborékot, hogy a kutatók kidolgoztak egy rendszert, amellyel olyan embereket ajánlottak egymásnak, akiknek bizonyos érzékeny témákban eltér a véleményük, de más területeken azonos a preferenciájuk. Így, mintegy ellenhatásként a személyre szabásért felelő algoritmusokkal szemben, legalábbis kitágítható a buborék, vagyis egy-egy felhasználó jóval többféle véleménynek van kitéve, ami a kutatók szerint hosszabb távon általánosan is nyitottabb hozzáállást eredményezhet.

Persze az sem általánosan elfogadott, hogy a perszonalizáció egyáltalán problémás jelenség. Egy fogyasztói magatartással foglalkozó októberi kutatás például arra jutott, hogy a személyre szabott ajánlások kifejezetten segíthetik is a vásárlók érdeklődési körének kiszélesítését.

filterbursting.jpg

Odafigyelni

A szűrőbuborékkal kapcsolatban felmerülő további kérdés, hogy mindez az internet előtt nem ugyanígy volt-e. Nem voltak-e meg például a kedvenc újságjai a legtöbb embernek, amelyeknek az ideológiai buborékába többé-kevésbé ugyanúgy be volt zárva az olvasó? És mellesleg nem voltak-e ezek az újságok is célzott hirdetésekkel tele? Vagy nem volt-e jóval szűkebb a buborék, amikor néhány (kevésbé szerencsésebb helyeken mondjuk egyetlen) tévé- vagy rádiócsatorna jelentette az információforrást? Nem lehet, hogy a probléma a korai internettel kapcsolatos túlzott idealizmusból, a net demokratizáló erejével kapcsolatos kritikátlan optimizmusból maradt, irreális elvárásokból ered?

Ahogy a céges oldalaknak, ha növelni szeretnék az elérésüket, érdekesebb tartalommal kell jelentkezniük; úgy nekünk, felhasználóknak, ha úgy akarjuk kihasználni a perszonalizáció előnyeit, hogy közben minimalizáljuk a szűrőbuborék veszélyeit, nagyobb tudatossággal kell a netes életünket alakítanunk. Ez vonatkozik természetesen a saját személyes adataink tudatosabb kezelésére is. Legyünk vele tisztában, hogy ha egy személyre szabott szolgáltatást élvezünk, ezek a saját privát adatainkon alapulnak; törekedjünk arra, hogy lehetőség szerint mindig tudjuk, melyik szolgáltatás mit tudhat rólunk.

Ahelyett például, hogy megvárnánk, amíg a Facebook kiszűri a szerinte kiszűrendőt, mi magunk is súlyozhatjuk, melyik tartalmakat tartjuk fontosabbnak, melyeket kevésbé, és két, dizájnváltás miatti háborgás között a hírfolyam „legfontosabb hírei” is visszaállíthatók a „legfrissebb eseményekre”, ha épp erre van igény. Hasonlóképp, az is beállítható, hogy mennyire érdekelnek egy céges oldal jövőbeni bejegyzései, vagy mennyire “közeli” egy barát, vagyis mennyire legyen hangsúlyos a posztjai megjelenítése a hírfolyamban. “Mi is próbáljuk megállapítani a felhasználók közti viszonyokat – mondja Lars Backstrom, a Facebook hírfolyam-rangsorolásért felelős menedzsere –, de ha veszik a fáradtságot, hogy elmondják, akkor azt is beszámítjuk.” Segítsünk nekik!

Képek: 1, 2, 3, 4