Akit újságíróként naponta több tucat PR-os is bombáz telefonon, e-mailen keresztül, az már bizonyára észrevette, hogy az esetek túlnyomó többségében hölgy veszi fel vele a kapcsolatot. Felmérésekből és kutatásokból az derül ki: rendkívül elnőiesedett pálya a public relations területe.

Az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikai hivatala szerint a PR specialisták 63%-a, de még a felsőbb beosztású PR menedzserek 59%-a is nő. Nem régiben a The Atlantic felkérésére készített felmérést egy nőkérdésekkel foglalkozó kutatóintézet, melyből az derült ki, hogy a reklámszakmában is a nők dominálnak, holott más munkaterületeken csak 47% körüli arányban képviseltetik magukat.

A New York-i székhelyű nonprofit szakmai társulás, a Public Relations Society of America (PRSA) három évvel ezelőtt 21.000 tagot számlált, akiknek 73%-a tartozott a gyengébbik nemhez. E közben a syracuse-i egyetem illetékes tanszéke azt állítja, hogy a szakma egészét tekintve ez a szám akár 85% is lehet. A PRSA jelentése szerint viszont komoly eltérés mutatkozott a fizetésekben — ott pont fordított a felállás. Talán a nők enyhébb érdekérvényesítő képességéből fakad, hogy addig, amíg egy férfi éves átlagkeresete 93 ezer dollár volt, addig a nők körülbelül 66 ezer dollárt vihettek haza ugyanazért a munkáért cserébe.

Júniusi cikkében Jennifer Pan, a Jacobin magazin publicistája a PR-t emocionális munkának titulálta. Ebben interjúalanya, a Ogilvy & Mather ügynökség munkatársa erősítette meg. Gemma Craven ugyanis azt mondta: „A nők nagyon jók abban, hogy egyszerre több dolgot csináljanak. Ez egyike azoknak a mítoszoknak, amik igazak is. A férfiagy teljesen más módon működik, ez így alakult az ember fejlődése során. Ők inkább mélyebben beleássák magukat egyetlen témába. Több nő dolgozik a PR-ban, de több a férfi újságíró, aki egy-egy jól alátámasztott, mély cikkben bontakozik ki. De ez csak az én véleményem, és nem statisztika”.wpr.png

Ann Friedman olvasóinak arról beszél a New Yorkban, hogy szokás manapság „rózsaszín gettónak” nevezni a PR szakmát. Bár vitathatatlan, hogy a nők is tudásuk legjavát adják munkájukba, mégis igaz, hogy sokkal több erőfeszítéssel tudnak csak hasonló megbecsülést kivívni maguknak, mint amilyet a férfiak élvezhetnek. A Tinder társkereső mobilapplikációt sikerre vivő Whitney Wolfe esete jó példa erre. Cége társalapítóit azért perelte be, mert egyikük azt merészelte mondani: az egész cég csak egy nagy viccnek látszik miatta. Emellett szexuális zaklatással vádolja egykori munkatársát a hölgy, aki azóta emiatt már nincs is a vállalatnál. Mindemellett hozzátesz az is a mellőzöttség érzetéhez, hogy alapjába véve kialakult egy ellenszenv a PR szakma képviselői iránt. Megérné arról is vitatkozni, hogy ez most jogos, vagy alaptalan. Mindenesetre az újságírók hajlamosak elfelejteni honnan is szereztek tudomást egy érdekes eseményről, ki adta az ötletet egy jó cikk megírásához. Általában csak akkor emlegetjük a PR-osokat, ha már végtelenül idegesítőnek érezzük őket — mindegy, hogy az illető férfi-e, avagy nő.

Talán a Szex és New York nagysikerű tévésorozat régóta töretlen népszerűsége is tehet róla, hogy a főhős, Samantha Jones személye jut azonnal eszébe a legtöbb amerikainak, ha női újságíróra gondol. Így aztán ha női hangot hallanak a telefonvonal másik végén, női nevet látnak egy cikk mellett szerzőként, akkor saláta-evő, prosecco-rendelő, magassarkúban tipegő feministát látnak szemeik előtt az urak. A forgatókönyvírók nem csak mostanában ábrázolják így a női tollforgatókat. A ’80-as évek óta készült már számtalan film, amely hasonló sztereotípiát erősít. A Pusszantlak, drágám (Absolutely fabulous) vígjáték sorozat Jennifer Saunderséről, és a Törtetők (Entourage) Debi Mazarjáról is egyaránt elmondható, hogy szerepükhöz inkább álmodtak éles nyelvet, mintsem gyors észjárást. Bár, ami a „média-garas”ezen másik oldalát, az újságírást illeti, itt az arány teljesen kiegyenlített. A férfiak általában az riporter-tudósító újságírói vonalat, a nők a szerkesztői részleget erősítik szívesebben, de mindkét nemmel fele-fele arányban találkozhatunk a zsurnalisztika területén.

Forrás: Kép 1