A hírességek általában menekülnek előlük, a pletykalapokon csámcsogóknak ők szállítják a napi betevőt. Technikai felszereltségük és lenyűgöző ötletgazdagságuk ellenére azonban elmondható, hogy a lesifotós műfaját általános megvetés övezi. Pedig ha csak napi munkájuk nehézségeit, problémamegoldó készségüket, kapcsolati hálójukat és a munkájukban rejlő bizonytalanságot nézzük, úgy a minőségi paparazzo az egyik legtiszteletreméltóbb figurája lehetne a médiának. Nézzük a bulvársajtós néhány műfogását, és hogy milyen új eszközöket adott kezébe az online média.

Bevezetőnek egy rövid fejtegetés a szó eredetéről, csak hogy egy nyelvet beszéljünk. A paparazzo kifejezés először Fellini Az Édes Élet című 1960-as filmjében jelent meg egy fotós neveként. Maga a rendező úgy mondta, hogy egy olasz nyelvjárás használja a szót a szúnyog zümmögésére, és ez emlékeztette őt a fotóalanyok körül döngicsélő sajtósra. Eredetileg a paparazzo az egyes szám, ha többen vannak, akkor paparazzi. Ekként a paparazzik fordulat a dupla többes szám miatt értelmetlen volna. Ám a nyelv kacag a logikán (via Nádasdy) és a Google szerint is az egyes számban lévő paparazzi terjedt el – mivel arra 123 ezer találatot számlál, szemben a paparazzo szerény 16 ezrével –, kénytelenek vagyunk meghajolni a közösségi nyelvhasználat előtt: paparazzi és paparazzik. De elsősorban persze lesifotós.

bratislava_bronze_paparazzo.jpg/A lesifotós szobra Pozsonyban. Forrás: Wikipédia/

Az ősi módszer: figyelni az utcán

Miles Diggs és Cesar Peña a 247Paps.TV nevű, sztárokkal foglalkozó oldal tulajdonosai, mindkettő tapasztalt lesifotós. A New York Postnak adott interjúban mesélték el, hogyan néz ki egy olyan munkanapjuk, amikor a jól bevált, online média előtti eszközökkel igyekeznek anyagot gyűjteni.

Reggel tesznek pár kört New York felkapott, celebek lakta negyedeiben, a Sohóban, vagy West Village-ben, közben elhaladnak a legdrágább hotelek mellett, majd autóznak egyet a hírességek lakhelye körül, hátha látnak valakit. Ez a rutin a város méreteiből és a helyi közlekedés sajátosságaiból adódóan is több órát jelenthet, de hát a munka az munka, a sajtós örül, ha dolgozhat. Mindeközben folyamatosan egyeztetnek az általuk „kis ügynököknek” nevezett embereikkel, akik a gyakorlatban közös selfie-re és aláírásra vadászó rajongók. Szakmai kapcsolatukban nem a pénz dominál (pénzt adni a kidobónak vagy a portásnak „olyan Los Angeles-i mentalitás” – mondja enyhe megvetéssel Diggs), hanem a közös előnyök: mindkettő szól a másiknak, ha megfelelő fotóalanyt lát.

_56934721_photographers.jpg/Forrás: bbc.co.uk/

Nem csak ő maga, de a személyzete is bizonyíték a sztár jelenlétére. Diggs és Peña arcról ismerik a helyi celebek sofőrjeit és testőreit, fürkészés közben figyelik tehát a kocsikban várakozók arcát is. Értelemszerű, ha Rihanna sofőrje egy kocsiban üldögél egy étterem előtt, Rihanna valószínűleg bent lesz az étteremben. A feladat ilyenkor kettős, nemcsak le kell fotózni valahogy a bent lévő híres embert, de amíg várnak rá, el kell kerülniük a feltűnést. Ugyanis a személyzet is jól ki van képezve a lesifotósokból, ők is pásztázzák a környéket. Folyamatos harc ez, a sajtós elejteni, a személyzet védeni akarja a vadat.

Az új módszer: figyelni a közösségi médiát

Egy kép, ami ma 400 dollárt ér, 15-20 ezer dollárt ért az Instagram előtt” – mondja keserűen Peña. Pedig óriási lehetőség van a celebek mindenható exhibicionizmusában, ha valaki figyelmesen szemlélődik. Ördögi a példa, amit Diggs felhoz: Derek Jeter, a New York Yankees baseballsztárja a pletykák szerint eljegyezte kedvesét, Hannah Davist, aki megdöbbentő módon modell. Csak az eljegyzési gyűrűt nem látta senki, a páros nem mutatta meg a sajtónak. A leendő feleség azonban magamutogatás közben nagy hibát vétett. 

hannah_davis.jpg/Halloween Davis-szel és Jeterrel/

Posztolta a fenti képet az Instagramra. Diggs egyből kiszúrta rajta a hotelszobák tipikus elrendezését, sőt, még a függönyökön és a szőnyegen lévő jellegzetes mintát is. Végigböngészte a környék hoteljeinek ajánlatát, és megtalálta azt, amelyiknek pont így néz ki egy szobája. Kicsivel később már a bejárat előtt álldogált, várva az alkalmat. Davist úgy kapta le, hogy az észre sem vette a lesifotóst, a nagyfelbontású képet nagyítva pedig láthatóvá vált az ujján lévő gyűrű. A képért 25 ezer dollárt kapott.

Szintén szemfülességre és a közösségi oldalak fineszes használatára utal, amikor Nicki Minaj egyik táncosa posztolt egy képet egy klipforgatás próbájáról, megjelölve a helyszínt, a paparazzik pedig ezt kiszúrták. Hashtageket – például #madonnaishere –, továbbá képaláírásokat is folyamatosan kutatnak, hátha valaki a friss megosztás alá kiírja, hogy épp kit látott.

A kép értéke

A hír akkor ér sokat, ha először halljuk, egy szituációról készült kép pedig akkor, ha csak egy van belőle. A paparazzi baja, hogy már nagyjából mindenkinél van egy digitális fényképezőgép. Bármikor előszedhető, bármikor készíthető vele elfogadható minőségű kép. Ha egy híresség kilép az utcára, nemcsak a hivatásos örökíti meg, hanem mindenki, aki épp arra jár, ez triviális. Éppen ezért fontos, hogy a legjobb fotóra való vadászatot más ne vegye észre.

maxresdefault_1.jpg/Emma Stone és Andrew Garfield ötletesen használja fel a paparazzik figyelmét. Forrás: YouTube/

Diggs mesél egy esetről, mikor is egy Scott Disick nevű hírességre vadászott, aki épp csalta a párját. Meg is látta őket egy helyen, tökéletes szögben és megvilágításban. Habár közelebb is mehetett volna, inkább a lesötétített autóból készítette a képeket. Ha ugyanis valaki meglátja őt egy hatalmas objektívet lóbálva az utcán, az felhajtást eredményezhet, más is rájön, hogy itt bizony híresség látható. És minél több kép készül a tiltott románcról, annál értéktelenebb lesz Diggsé. A paparazzi tehát inkább vállalt egy rosszabb minőségű képet, amit másnap eladott 10 ezer dollárért.

Tényleg gyűlölt?

A paparazzik neve egybeforrt az indiszkrécióval, a magánszféra állandó megsértésével és azzal, hogy gátlástalanul átverekszik magukat mindenen egy jó képért. Érdekes az összehasonlítás mondjuk egy hadifotóssal. Ha eltekintünk attól ténytől (amitől persze nem lehet eltekinteni), hogy a lesifotós a legnagyobb biztonságban trollkodik bele mások magánéletébe, míg a haditudósító a frontvonallal mozogva, sarkában a halállal örökíti meg az erőszakot, a módszereik nagyon hasonlóak. Bizonytalanság, eseménytelen várakozás napokig, aztán, ha történik valami, folyamatos feszültség és koncentráció. Továbbá mindkettő abból él, hogy megdöbbentő képeket készít, amelyek vonzzák a célközönség szemét. Csak más témáról.

paparazzi_thumb_2.png/Forrás: cityofnidus.blogspot.com/

A paparazzikkal szembeni legfőbb érv mindig az, hogy gusztustalanul beleártják magukat idegenek intim szférájába, és olyan pillanatokat örökítenek meg, amelyek titokban tartásához mindenkinek, akár egy közszereplőnek, celebnek is joga van. A kommenteket alapozzuk meg tehát az alábbi morális kérdéssel: érdemel-e egy centinyi privát szférát, egy másodpernyi intimitást és nyugalmat az a híresség, aki pont amiatt él szégyentelen luxusban, hogy mások foglalkoznak vele, imádják őt, és követik minden lépését? Érdemel a magánéletének kicsiny része diszkréciót, ha a nagyobbik részét önként kiteregeti?

 

A gasztronómia és a kommunikáció találkozik – Média 2.0 meetup decemberben!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Előadóink:

Bart Dániel, az Élesztő tulajdonosa és Balázs Gábor, az Élesztő marketingese Kézművessör-marketing és sörforradalom címmel tartanak előadást.

Jancsa János, a Burger Blog szerzője, a Street Kitchen gasztromagazin videobloggere Burgerkommunikáció nullától külföldig címmel ad elő.

Időpont: 2015. december 2.

A helyszín: Közgárden – Budapest, Ráday u. 43-45.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.