Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok republikánus pártjának elnökjelöltségéért folytatott vitákban alázott már nőket, bevándorlókat, szegényeket, kisebbségeket, politikusokat és civileket; gyakorlatilag mindenki számára tartogatott valami bántót. Egyesek szerint a Trump-jelenség olyannyira szürreális, hogy csak fikciókban tudnák elképzelni, de a jelen állás szerint ő lehet a republikánusok elnökjelöltje, és még az erős médiafellépés sem válik be ellene.

Korábban már írtunk Donald Trump lehetséges republikánus elnökjelölt kampányáról, és arról, hogy összességében igen jól játssza ki a lapjait az ingatlanmágnás. Meglepő módon ugyanis Trump azzal lett népszerű politikus, hogy meg sem próbált politikus lenni. Amit a kampányában mutat az nem más, mint ugyanaz a dominancia és arrogancia, amit magánemberként és az üzleti életben képvisel.

„Szeretem, hogy vannak ellenségeim. Szeretem a földbe döngölni őket…”

Ettől lesz hiteles az a nép gyermeke karakter, amit felépített magának. Az apolitikus politikus szembemegy az uralkodó ideológiákkal, jól alkalmazza az ellenségképzést, és a személyiségéből fakadó természetes eszközöket, mint a humor (még ha nem is politikailag korrekt, sőt nem is vicces). Ettől lesz emberi a figurája és a nyelvezete.

Trump a siker útján

De mégis mi az, amit Donald Trump képes adni az embereknek? Mi az, aminek segítségével még akár meg is nyerheti a Republikánus Párt (GOP, azaz “Grand Old Party”) előválasztást? A Washington Post szerint a siker kulcsa az, hogy Trump nyelve nem a politika nyelve. Az 1980-as évek óta nyilvánosság előtt szereplő üzletember tudja, hogy a jó előadó érzelmes és hisz magában. Ha aggódik, nagyon aggódik. Ha pedig optimista, nagyon magával ragadó tud lenni.

Trump egyszerű: nem figyel arra, hogy szavai áthallásosak lehetnek, és nem aggódik azon, hogy vajon megsért-e valakit velük. Üzenete egyszerű, a lényeget a mondatok végére helyezi. A hagyományos politikussal ellentétben nem absztrakt, hanem konkrét véleményt formál. Ahogy Roosevelt a rádiós-, Kennedy pedig a televíziós viták nagymesterei voltak, úgy használja Trump a közösségi oldalakat. Tweetjeivel 7 millió emberhez szól, olyan erős üzenetekkel, amik nem ritkán a másnapi hírek alapjául szolgálnak. Az Instagramon pedig pár napja közzétett egy videót Hillary Clinton kutyaugatásáról.

Az erős jelenlét a médiában az általa “sok jó embernek” nevezett háttércsapatával működhet, de amikor a The New York Times rákérdezett arra, hogy, milyen tanácsadók állnak mögötte, azt a választ kapta: “komoly intézményi háttér áll mögöttem. Javarészt saját magam.

Mindenkit megsért

A politikai ellenfelei mellett nem egy társadalmi csoportot sértett már meg, és szélsőséges kijelentéseinek már gyakorlati eredménye is van. Többször beszélt arról, hogy a mexikói határhoz egy 55 láb (nagyjából 16,7 m) magas falat épít – amit persze majd megfizettet a mexikói kormánnyal – hogy az illegális vendégmunkások hazatoloncolásuk után ne tudjanak visszajönni. A propagandabeszéd egy indianai és egy iowai iskolában is ahhoz vezetett, hogy fehér gyerekek kosárlabda meccs közben Trump képmásával a kezükben azt skandálták  “Építs falat!” az ellenfél csapatnak, ami főleg latin-amerikai diákokból állt.

„Szerintem ennek az országnak a legnagyobb problémája a politikai korrektség. (…) nekem egyszerűen nincs időm a politikai korrektségre. És, hogy őszinte legyek, ennek az országnak sem.” forrás

 /Forrás: New York Times, Chad Batka for The New York Times/

A republikánusok belső ellenzéke

Trump még a republikánusok között is fekete báránynak számít. Az ellenkampány viszont hatástalannak tűnik, pedig sokszor meglepő intenzitású. Az amerikai Atlantic magazin például megjelentett egy cikket, amiben a Trump-nyelvezetet az 1920-as évek Ku Klux Klánjához hasonlítja. Szerintük Trump szlogenje (“Make America Great Again!”) erősen áthallásos a rasszista  csoportéval, míg a kevésbé vérre menő ellenzők inkább Ronald Reagan választási kampányát vélik viszontlátni benne.

A GOP számára az elmúlt hét jelentette a fordulópontot a Trump-jelenség kezelésében. Bombának szánták a hírt, amivel Trump ellentmondásosságára hívták fel a figyelmet. Az első a The Daily Show volt, amiben a “szegények Trumpja” ellen egy 1999-es Trump-interjú felidézésével léptek fel. Trump egy korábbi eszmefuttatásában ugyanis arról beszélt, hogy a szegények minden bizonnyal ostobák, hiszen csak a buta emberek akarnak szegények maradni (“How smart can they be? They are morons.”)

/Forrás: www.startribune.com/

Az igazi veszélyt azonban az a hír jelentette, amit a The New York Times írt meg. Ebben az oknyomozó cikkben a floridai Palm Beachen található Mar-a-Lago Trump-resort működéséről írtak. A munkaügyi hivatal adatai szerint 2010 óta Trump 300 amerikai jelentkezőből csak 17-et foglalkoztatott a birtokon, míg 500 vízum megigénylésében segédkezett. Az NBC ezután foglalkozott a Trump Tower építésekor foglalkoztatott 150 illegális migránssal is, ami miatt Trump még bíróság előtt is állt, fekete munka vádjával. 

Töretlen siker

A Trump-jelenség sikere azonban még a negatív kampány ellenére is töretlen. Egy valamit megtanulhattunk a média Trump-ellenes üzeneteiből: az emberek nem azért szeretik Trumpot, mert megkérdőjelezhetetlen múltú, vagy mert jó politikus. Az eddigi támadások a médiában  a választók moráljára hatva próbálták meg ellehetetleníti őt, de a támogatói egy másfajta racionalitás mentén gondolkodnak. Van, aki azért támogatja, mert jó vállalkozónak tartja, van, aki elismeri a sikereit, és van, aki egyszerűen csak örül, hogy valaki végre megfogalmazza a félelmeit  Az US News például arról írt, hogy Trump Amerika rejtett xenofóbiáját lovagolja meg és hozza felszínre. A migránskérdés különösen kényes az előválasztás következő államában, a Mexikóval határosa Arizonában. A szavazás előtti közvélemény kutatások magasan Trump és Clinton győzelmét jósolják.

Most a GOP egyesült erővel akarja megállítani a Trump-gőzöst, egy összehangolt “gerillatámadással“. A száz naposra tervezett ellenkampány az április 5-i Wisconsin előválasztással indul. A republikánusok nagy erőkkel lobbiznak Cruz mellett, aki számára még van esély, főleg azokban az államokban, ahol megoszlanak a szavazatok, és nem a “győztes mindent visz” alapon kerülnek kiosztásra. 

A GOP új, független jelöltet is indítana, így egy emberre szállhatnának át a Trump-ellenes szavazatok, ahelyett, hogy feldarabolódnának a jelöltek között. A legvalószínűbb, hogy Tom Coburn korábbi oklahomai kormányzó, vagy Rick Perry, Texas korábbi kormányzója lesz a GOP elnökjelöltjeinek választottja. 

A szélsőség győzelme a politikában

Ami Európában a szélsőjobboldali pártok és a konzervatív jobb megerősödése, az lehet Trump sikere az Egyesült Államokban. Az extremizmusok előretörése olyan, mint egy segélykiáltás, egy védekező mechanizmus. Trump a társadalomnak ezt az elégedetlen rétegét célozza, a populista, és eszközeivel még valódi politikai program, vagy hitvallás nélkül is tarol.

Michael Moore dokumentarista a Trump Tower előtt a híres “minden muszlimot tiltsanak ki” Trump- kijelentés ellen.

/Forrás: www.breitbart.com/

Noam Chomsky, amerikai nyelvész, a Massachusetts Institute of Technology professzora ezt szociológiai oldalról közelítette meg: szerinte Trump sikere a „fehér Amerika kudarca”. Chomsky, aki egyébként az egész GOP-ot veszélyesnek tartja Amerikára, drámainak tartja a Trump-jelenséget. Szavazóit azokban az emberekben látja, akiket az eddigi elnökségek elfelejtettek: ahogy a különbség egyre növekszik a társadalom alsóbb és felső rétege között, az alulmaradottakkal egyre kevésbé foglalkozik a politika. Chomsky ebben a rétegben a félelem és a düh Amerikáját látja: és egy igen népes dühös csoportról beszélünk, ha képesek eljuttatni Trumpot az elnökjelöltségig. Számunkra Trump a siker, a munka, a jobb jövő ígérete.

A Guardian ezzel szemben olyan embereket sorakoztatott fel, akik a közép- és felső-középosztályból támogatják Trumpot. Az GOP elnökjelöltje persze szerintük is megosztó figura, van olyan köztük, aki még a felesége elől is titkolja, hogy őt támogatja, míg mások személyes tapasztalat miatt jó embernek tartják. Mindebből az derül ki, hogy Trump szavazói  nagyon erős percepciókkal bírnak, a hatékonyságot és a sikert látják benne, ezt pedig nagyon nehéz megváltoztatni. Az új kampány, amit a republikánusok Trump ellen terveznek sikeresebb lépés lehet, mint az eddigi próbálkozások, mivel már nemcsak Trump ellen kampányol, hanem azokat az erőket egyesíti, akik képesek lehetnek megállítani a republikánus jelöltet.