Hatalmas újságíró-exodust indított el, hogy kiderült: a Száraz István által vezetett Vs.hu rengeteg állami pénzt kapott az átláthatatlanul működő MNB-s alapítványoktól. A lap 600 millió forint közpénzt rakott el mindenféle projektekért. Ezután felmondott rengeteg újságíró, valahol a vége felé pedig a főszerkesztő is. Pedig a tartalom-előállítással foglalkozó munkatársak közül egyedül neki kellett volna felállnia, hiába nyomták Tumblr örök károgói (részben szintén újságírók) már tegnap, hogy miért nem tesz így az egész szerkesztőség.
Ennyiből mondjon fel a teljes közigazgatás, Simicska útépítői, a Várkert Bazárt kertészei meg a liget favágói: pont annyira felelősek vagy nem felelősek (és itt most ez a kulcsszó) mindenért, ami az országban történik, részei a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, mint a ma távozó újságírók – leszámítva a főszerkesztőt, akinek hatalma lett volna máshogy csinálni a dolgokat, de ha nem is, akkor azért ez a pozíciója, hogy felelősséget vállaljon.
A VS újságíróinak ugyanis semmi közük nem volt hozzá, hogy milyen pénzekből dolgoznak. Nem is tudtak róla, de ha tudtak volna, se változtatna semmin. Vajon a többi szerkesztőségben, az elvileg tisztán piaci alapon működőkben milyen pénzek mozognak? Hányan tudnak róla? A Vs-nél miért kellett volna tudniuk róla?
Vagy mondjuk fel kellene állni, mert amúgy a tulaj oligarcha? A Magyar Nemzetnél már nem illik dolgozni vagy a HírTV-nél? A pályakezdő médiás elmehet akár teljes naivitással az M1 gyakornoki programjára? Mostanában egyébként is, mintha eleve bűn lenne jobboldali lapnál dolgozni, csak mert jobboldali párt uralkodik. A Mandiner is álljon fel? Morálisan elítélhetnénk a kis magyar szcientológiát toló Hit Gyülekezete által tulajdonolt, ATV-ben dolgozó újságírókat? Vajon a baloldali kormányok idején mennyi pénz folyt a Népszabadságba, a Népszavába, a Hetekbe meg a többibe? Vajon piaci körülmények között miért szűnt meg a balos lapként induló stop.hu? Ezekből a lapokból hányan álltak fel morális okokból az elmúlt nagyon sok nyolc évben?
A távozók saját lelkiismeretük alapján döntöttek, teljesen érthető a döntésük: üzenni akarnak, hogy van gerincük, hogy nem lehet mindent megcsinálni velük. Ettől mind olyan emberek, akikre a jövő sajtómunkásai felnézhetnek. Ez az egyenlet azonban nem egymegoldásos: azok sem elítélhetőek, akik maradtak. Amellett, hogy szerintem nem felelősek, élni is kell valamiből. Hova mennek dolgozni, akik most felmondtak?
Emlékszünk még az Origóra? Egyrészt ne felejtsük el, hogy teljesen másról volt szó, a szerkesztőség konkrét működésébe avatkoztak bele, a VS-nél pedig több távozó szerint szó nem volt erről, a valós ok, amiért a 600 millió bűzlik, sokkal inkább az, hogy eleve ebből rakták össze az új lapot. Ezzel szemben Lázár János konkrétan a szerkesztői szabadságba tenyerelt bele (tegyük hozzá, akik nem a jobboldal által elfoglalt lapoknál dolgoznak, sokszor azok sem élveznek akkora szerkesztői szabadságot, ami papíron kellene az újságíráshoz), és az újságíróknak itt már volt feladatuk: az elvárható szintű politikai, tulajdonosi függetlenség biztosítása, amiből az első nem sikerült, így tényleg felmerült volna a felelősség, ha így csinálják tovább, de még itt sem várható el mindenkitől, hogy mindent feladjon.
Ugyanis az origós botrány nagy tanulsága, hogy nem volt igazán hova menni. Pár embert felszívtak a még függetlennek mondható lapok, többen pedig pont a Vs-nél kötöttek ki, nem véletlenül. Nem tudtak máshova igazolni, túl messzire vinne már, hogy ez akkor is így lenne, ha tökéletes verseny lenne remek bérekkel a médiapiacon, és a Fidesz nem tenyerelt volna bele az egészbe, vagy már korábban is gondok voltak, de a lényegen nem változtat.
A másik tanulság, hogy az origósok felállása, mely előtt szintén hatalmas fejhajtás, erkölcsös cselekedet, viszont szimbolikus tett maradt. A lap működik tovább, az olvasottság megvan, a hirdetők ott vannak, a legtöbben észre sem vették a váltást. És nem azért, mert vannak újságírók, akik továbbviszik. Akármennyi embert rúgnak ki, mindig találnának helyettük: nem azért, mert a többiek erkölcsi nullák, hanem mert valamiből meg kell élni. Ebben az országban a médiamunkások pedig sokszor nem a harmadik nyaralóra gyűjtögetnek, hanem a hó végi vacsorára.
Gratulálok azoknak, akik ebben a nehéz helyzetben saját elhatározásukból mégis úgy döntöttek, hogy felmondanak, sajnálom azokat, akiket ebbe már csak mások erkölcsösségbe csomagolt kapuzárási pánikja rántott bele, és kitartást a maradóknak. Ja, amúgy Matolcsy nem mondott le, és Száraz sem vonul vissza.
M. K.