Két nagyon érdekes konferenciát, illetve workshopot tartott a napokban a Független Médiaközpont Budapesten. Bár a témák látszólag a médián belül távolinak tűnhetnek, azok egy helyi újságíró szempontjából mégis szervesen összetartoznak. Míg kedden a közösségi média szerepe, addig másnap a helyi újságírás problémáiról volt szó a MÚOSZ épületében. Bejegyzésem inkább ez utóbbival foglalkozik, azon belül is a kis, egy-két emberből álló, függetlennek mondható, helyi vagy térségi online hírportálokról – ahogy én látom és tapasztalom.

A szerző a Pilis környéki hírekkel foglalkozó varkapu.info szerkesztője.

Írásom alapja saját benyomások mellett a Független Médiaközpont nem reprezentatív, ám érzésem szerint egyértelműen reális képet festő kutatása. A felmérés a helyi újságírók helyzetét elemzi a tévék, rádiók, nyomtatott lapok és online felületek szerkesztőinek, újságíróinak bevonásával. A módszertannal és egyéb részletekkel nem foglalkoznék, hiszen nem elemezni szeretném a statisztikákat, inkább kivenném a lényeget – kiegészítve néhány gondolattal.

Hol vannak a fiatalok?

Szerintem mi a legnagyobb baja a helyi újságírásnak? Az elöregedés, különösen a média többi területéhez képest. Ezt pedig már a második konferencia elején is érezni lehetett. Míg a közösségi médiáról szóló előadások talán háromszor is nagyobb közönsége nagy százalékban fiatalokból, hallgatókból, pályakezdőkből állt, addig a helyi újságírást érintő rendezvényen a 30 év alattiakat egy kezemen is meg tudtam számolni – az egyik pedig én magam voltam. Első benyomásomat a fent említett kutatás is hamar igazolta, hiszen a válaszadók életkora 44 év, 22 évestől 73 évesig szóródva.

Félreértés ne essék, nem az idősek szaktudása, tapasztalata ellen beszélek, de a média folyamatosan változó, ráadásul rohammértékben fejlődő világában ez az állapot elgondolkodtató. Persze az a számokból nem derül ki, hogy a válaszadók életkor szerint milyen műfajban tevékenykednek, de „83-an (57,6%) – többek között – az online médiában dolgoznak”. Érdemes lett volna még megkérdezni, hogy az online felületen (is) munkálkodók hány százaléka használ rendszeresen közösségi oldalakat, amely különösen a helyi média számára kiemelt jelentőségű jó és rossz értelemben egyaránt.

Oknyomozás hiánya, politikai nyomásgyakorlás, anyagi bizonytalanság

Ha egy kicsit is ismerjük a helyi újságírás világát, akkor nagyon nem lepődhetünk meg a fenti számokon, hiszen őszintén bevallom, ha érzelmileg nem kötődnék lakóhelyemhez, és nem élvezném a Pilisvörösvár térségében működő Varkapu.info szerkesztését, nem is biztos, hogy csinálnám. Ennek egyik legfőbb oka a csekély jövedelmezőség. A Független Médiaközpont kutatása is alacsony honoráriumokról, vagy annak teljes elmaradásáról, tehát „társadalmi munkáról” szól. Ez pedig az 1-2 fős, önkormányzatoktól független netes csapatok esetében minden bizonnyal még komolyabb probléma. Az ok sokrétű. Az egyik legfontosabb a Facebook bevételelszívó hatása, hiszen a közösségi felület használatával hatékonyan, akár kevés pénzzel is, de viszonylag jól célozhatóan reklámozhatnak a helyi vállalkozók, cégek. Szintén alapvető probléma lehet , hogy kevés a marketingre fordított pénz, vagy egyáltalán a hirdetés igényének teljes hiánya, amely kisebb közösségekben gyakori jelenség.

Van azonban egy olyan probléma, amely nem hangzott el egyszer sem, ez pedig az értékesítő vagy az értékesítési képesség hiánya. Mi küzdünk az időhiánnyal, hiszen esetemben a helyi híroldal mellett egy agrár- és két erdészeti portált is irányítok. Küzdünk nagyon sok mindennel, de leginkább azzal, hogy nem tudjuk eladni az adott esetben hatékony felületeinket. Azért, mert nem értünk az értékesítéshez, sőt, kellemetlennek érezzük azt – pedig ez mindennek az alapja. Az ördögi kör pedig, hogy nem tudunk megfizetni egy értékesítőt, hiszen kizárólag jutalékos alapon egyre kevesebben vágnak bele ilyenbe, főleg egy kis hírportálnál, ha pedig valakinek akár csekély alapfizetést is kellene adni, azt elő kell teremteni – egy értékesítővel. A kör pedig bezárult. Ha valaki a helyi médiuma tartalmi szerkesztése mellett kiváló értékesítési tehetséggel és tudással van felvértezve, az véleményem szerint óriási előnnyel rendelkezik. Ugyanígy előny a befektethető pénz, amit azonban a környezetemben szintén nem látok.

Itt meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy a probléma megoldására az egyik lehetőség a terjeszkedés, és a sokszínűség. Ismerek olyan helyi médiacsapatot, amely a bevételi problémát úgy oldja meg, hogy egyszerre több településen végez lapszerkesztői és tévés munkát is, amelynek egy része természetesen átfedésben van. Unatkozni természetesen nem unatkoznak, de jól működő modellt üzemeltetnek évek óta.
A helyi újságírásról szóló konferencia a bevételek, honoráriumok mellett két másik témát helyezett folyamatosan előtérbe. Az egyik az oknyomozás hiánya. Ez valóban gond, ám nehéz rá megoldást találni. Többször elhangzott, hogy egy településen, kisebb régióban a személyes kapcsolat, és egy esetleges megtorlás lehetősége is gátat szab ennek.

A másik, és összességében lényegesebb ok viszont a pénz és az idő hiánya, amely szorosan összefügg. Nagyon szeretnék néha utána járni egy-egy témakörnek a Varkapu.info segítségével, de ez egyszerűen lehetetlen. Munka mellett a két fős csapatunknak, amely húgomból és jómagamból áll, mindössze arra van ideje és energiája, hogy a legfrissebb hírek és információk mellett néhány egyszerűbb cikket, interjút készítsünk az olvasóknak. Utóbbiakat lehetőleg emailen vagy Facebookon, mert ezzel spóroljuk a legtöbb időt. Miközben persze lehet ezt jól is csinálni, azért valljuk be, hogy nem az újságírás csúcsáról beszélünk. Egy havi print ap esetében még talán lenne idő oknyomozásra, azok többsége viszont önkormányzati tulajdonban van, így ez máris problémába ütközik.

Ezzel pedig eljutottunk a harmadik ponthoz, amely a leginkább kiemelt témának számított a szerdai beszélgetések és előadásokon: a politikai nyomás. Ezzel kapcsolatban pedig nagyon megoszlottak a vélemények. Akadtak, akik szerint ez erőteljes, és logikusnak is tűnik, hogy kisebb közösségben hangsúlyosabb. Voltak ugyanakkor, akik nem vagy csak nagyon ritkán találkoztak ezzel a jelenséggel; én magam is közéjük tartozom.

kep1_2.jpg

Forrás: uk-restoration.co.u

A printen nagyobb a nyomás, mint a portálokon

A Varkapu.info hiába a működési területének kiemelkedő online médiuma, még sosem kaptam hívást polgármestertől, hogy ezt nem így kellene, inkább írjam meg máshogyan, vagy ne is foglalkozzak a dologgal. Persze, mondhatjuk, hogy azért, mert nincsen oknyomozás, de ez így nem lenne igaz, hiszen kényesebb témák azért előfordulnak a honlapon. De tovább megyek. Többször találkoztam azzal, hogy településvezetők nem használják ki még az általam felajánlott segítséget, megjelenési lehetőséget sem. Egy időben például megpróbálkoztam azzal, hogy minden polgármesterünknek feltettem egy körkérdést az adott hónap fontosabb helyi témájában, amit szerkesztve, egy cikkben közzé is tettem. A felkért polgármesterek több mint fele nem küldött választ, még csak nem is reagáltak – második megkeresésre sem.

Egy másik esetben az önkormányzati választások előtt egy polgármester azzal utasította vissza a felajánlott, ingyenes, mindenki számára rendelkezésre álló bemutatkozási lehetőséget teljes csapata számára, hogy véleménye szerint a Varkapu.info egy bulvár portál, amin nem szeretne megjelenni. Hozzáteszem, nálunk a bulvár többnyire a balesetek és tűzesetek közzétételében merül ki, amely azonban főként egy 10-es út esetében (amit sokszor valamilyen tragikus okból, havonta legalább egyszer teljes szélességében lezárnak), igencsak közérdekű információ. Ahogy egy tűzeset is, ha utána segíthetünk néhány gyűjtési felhívással a rászoruló, károsult családoknak.

Én magam tehát nem találkoztam komoly politikai nyomással, nálunk inkább az jellemző, hogy a polgármesterek, képviselők Facebook-oldalakat üzemeltetnek, sőt, arra is akad példa, hogy egy konkrét települési hírportált üzemeltet az önkormányzat. A legtöbben azonban még a nyomtatott lapot tartják hatékony szócsőnek.

A közösségi média két oldala

Szintén sokat foglalkoztak az előadók a közösségi média hatásával, amely a helyi újságírásra komolyan rányomja bélyegét. Előnyösen és hátrányosan egyaránt. Előnyös, hogy gyorsít a kommunikáción, ami a mi esetünkben hatalmas áldás. Előnyös, hogy rengeteg téma hever a Facebook-oldalakon, csoportokban. Előnyös, hogy ügyesen valamint komoly tudással és tapasztalattal felépített saját felületeinkkel hatékonyan elérjük az olvasókat. Ugyanakkor a korábban már említett hirdetéselszívó hatás mellett egyértelmű az olvasók elszívása is, amely ellentmond a legutolsó pozitívumnak. Egy-egy jól működő Facebook-csoport ugyanis néhány fontos témát rövid időn belül semlegesíteni tud a látogatottság szempontjából. Létezik olyan település a környékünkön, amelynek kiváló csoportja van a Facebookon, ez pedig a helyi híreknél rendre érződik is.

Természetesen az egyedi anyagokat mindez nem befolyásolja, de az önkormányzati híreket például igen, amelyek között gyakoriak a húsba vágó témák. Ami máshol sok látogatót hoz, ott valamivel kevesebbet. Ez pedig mindenképpen komoly problémát jelent egy kis, független, és bizonyos értelemben hobbiként működő helyi vagy regionális hírportál életében – még ha nem is megoldhatatlan. Az egész csak idő kérdése. Igen, ismét az idő, az idő pedig, mint tudjuk, pénz…

Tudás és képzés hiánya

A végére hagytam a számomra leginkább kettős problémát, és ez a szakmai tudás hiánya. Miért mondom, hogy kettős? Azért, mert szerintem az újságírás tipikusan az a szakma, amelyhez nem kell papír. Azok a statisztikák tehát, hogy kiknek van képesítésük, kik végeztek bármilyen médiához köthető hivatalos képzést, szerintem nem fontosak. De! Az önképzés, a szakmai ismeretek bármilyen formában történő megszerzése ugyanakkor elengedhetetlen. Ez pedig sok esetben nagyon hiányzik a helyi újságírásból. Nem a papír, mert attól még nem tud valaki jól összeszerkeszteni egy anyagot, érdekesen megírni gondolatokat, vagy egyáltalán értelmeset kérdezni. De például a versenyképességet drasztikusan csökkenti, ha valaki nem ért a közösségi médiához, annak minél hatékonyabb kihasználásához.  

A helyi újságírók viszont sok esetben nem foglalkoznak a képzésükkel. Természetesen egyik oldalról nehéz ezt megvalósítani, hiszen vidéken kevesebb a jó szakmai konferencia, előadássorozat, ugyanakkor az internet világában elég sok hasznos cikket lehet találni gyakorlatilag bármilyen témában. Ehhez azonban akarat is kell. Úgy vélem tehát, hogy nem lehet mindent külső tényezőkre fogni. Vannak nagyon jól működő helyi portálok, blogok, közösségi felületek, tehát a feladat messze nem lehetetlen. Csak nehéz, és időigényes, tehát megint eljutottunk ahhoz, hogy mindenhez idő kell, ahhoz pedig pénz.

Nem túl csábító a helyi újságírás

Nem éppen rövid bejegyzésem elején feltettem a kérdést, hogy hol vannak a fiatalok. A fentiekből jól látszik, hogy nem a helyi médiában, és talán egyértelműen kirajzolódott az is, hogy miért nem. Nem feltétlenül éri meg sem pénzben, sem szakmai oldalról. Ahogy a szerdai konferencia előadói is megjegyezték, és ahogy én magam is tapasztalom, ha feltűnik egy-egy tehetséges fiatal, hamarosan tovább is áll valamelyik országos laphoz, portálhoz, televízióhoz, rádióhoz.

Abban teljesen egyetértek a konferencia résztvevőivel, hogy rossz állapotban van a helyi újságírás, a halálos ítéletet azonban még nem kell kimondani rá, hiszen az embereket érdeklik a környezetükben zajló események, a környezetükben élő emberek. A legfontosabb, hogy minőségi tartalmat kell teremteni, amit egy Facebook-csoportban nem feltétlenül kap meg az olvasó. Az egyik legfontosabb mondatot egyébként Dr. Radetzky András, a HEROE (Helyi Rádiók Országos Egyesülete) elnöke mondta ki, miszerint mi, újságírók vagyunk képesek arra, hogy olyan tartalmat tudjunk szerkeszteni az olvasóknak, amely felkelti az érdeklődésüket. Ez tehát a feladat, már csak idő kell hozzá.