A múlt pénteken történt olaszországi magyar buszbalesetről rengeteg cikk jelent meg, szinte nincs olyan médium, amely ne foglalkozott volna a tragédiával. Az eset komoly sajtóetikai kérdéseket vet fel, amelyekről Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke, korábbi Origo-főszerkesztő nyilatkozott Herczegh Zsolt újságírónak. A Veronai buszbaleset sajtóetikai dilemmái című beszélgetést a Soundcloudon lehet meghallgatni, de a legfontosabb gondolatokat összeszedtük ebben a posztban.

A veronai buszbalesetről szóló tudósításokkal kapcsolatban a központi dilemma, hogy

  • egyrészt a sajtónak muszáj tudósítania az eseményről, mert az emberek értesülni szeretnének a részletekről, kíváncsiak, hogy pontosan hogyan és miért történt a baleset, hogy lehetett volna megakadályozni, kik a felelősök;
  • másrészt tiszteletben kell tartani a gyászoló hozzátartozók és a tragédia túlélőinek érzéseit, megadni nekik a lehetőséget, hogy békében gyászoljanak.

 

Hogy lehet ezeket az igényeket összeegyeztetni, mik azok az alapvető – akár íratlan – szabályok, amelyeket ilyenkor be kell tartaniuk a sajtó munkatársainak? Ezzel kapcsolatban szólalt meg Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke, korábbi Origo-főszerkesztő.

Miért lépik át a médiumok a jó érzés határát?

Weyer szerint mivel érzékeny témáról van szó, nehéz megtalálni a középutat, vagyis megfelelő tájékoztatást nyújtani, és közben tiszteletben tartani a hozzátartozók gyászát és az emberi méltóságot. Erre törekedni azonban kivétel nélkül minden médiumnak kötelessége. A jó érzés határát a sajtó munkatársai általában akkor lépik át, amikor már a valóban közérdekű, az esethez kapcsolható információk elfogytak, ekkor érzékeny részletekre térnek ki a tudósítások során. Szintén fontos, hogy az áldozatok neveit ne a sajtó közölje elsőként, csak a hivatalos értesítés után szabad neveket említeni – mondta el az elnök a beszélgetésben.

 

weyer.jpg

Weyer Balázs

Mi a helyzet a felkavaró képekkel és videókkal?

Weyer szerint a fotók és videók közlésével kapcsolatban muszáj megjegyezni, hogy a képi ábrázolások mindig intenzívebben hatnak az emberi érzelmekre, így a tragédiával kapcsolatos fotókat és videókat mindig szűrni kell a médiának: az újságírók felelőssége, hogy ne kerülhessenek ki olyan képi anyagok, amelyek nem felelnek meg az etikai alapelveknek.

A veronai balesetnél például körbejárta az internetet a lángoló buszról készített videó, és jogosan merül fel a kérdés, hogy etikus volt-e egyáltalán bármelyik médium részéről, hogy ezt publikálta, és elég körültekintően tette-e. Valószínűleg a nagy hírverseny és a gondolat, hogy “ha mi nem tesszük ki, úgyis kiteszi más”, legitimálta a videó közzétételét a médiumok többségénél, de ilyenkor az is nagyon fontos, hogy tapintatosan nyúljunk a témához. Például ne adjunk ilyen címet: “Így lángolt a magyar diákok busza” – sajnos nem egy médium ilyen címmel tette közzé a videót.

Weyer a beszélgetésben egyfajta mintaként említi a 2011-ben történt norvégiai mészárlás hírének kezelését a norvég sajtóban. Ekkor Anders Breivik 77 emberrel végzett nyilvánosan, 319-et pedig megsebesített. Bár az esetet nagy sajtóérdeklődés övezte, a norvég médiumok példaértékűen összefogtak, az első értesülések után egyeztettek a szerkesztőségek, hogy mik azok a fotók, amik kikerülhetnek. A legdurvább, az érzelmekre különösen mélyen ható képeket senki nem közölte, ezek tiltólistára kerültek. Az internetre, közösségi oldalakra kikerülő videókat is erősen szűrni kell a sajtónak, mert nagy felelősség, hogy milyen videókat emel be a közbeszédbe.

weyer2.jpg

Sajnos egyértelműen a hírverseny része lett a busztragédia

Kényes kérdés a hozzátartozók megszólaltatása

A hozzátartozók megszólaltatása is kényes kérdés, Weyer szerint, ha beszélni szeretne a hozzátartozó, akkor szükséges teret biztosítani neki, ha viszont nem szeretne nyilatkozni, akkor az újságírónak semmiképp nem szabad rá nyomást gyakorolni, rámenősnek lenni. A hozzátartozók gyakran vannak olyan érzelmi állapotban, hogy megszólaltatásuk nem vállalható sajtóetikai szempontból. Az ilyen nyilatkozatokat érzékenyen kell kezelni, muszáj megszűrni mi mehet ki az emberek felé.

Nem véletlen, hogy a Szinyei Merse Pál Gimnázium vezetősége az iskola honlapján közleményben kéri a sajtó munkatársait, hogy az érzékeny lelkiállapotukra, illetve a traumatikus helyzetre való tekintettel ne készítsenek interjúkat diákjaikkal, szüleikkel és tanáraikkal.

A beszélgetés végén szó esik, a nemzeti gyásznapról is, felmerül, hogy mit szabad ilyenkor a médiában, és mit nem. Weyer Balázs úgy gondolja, hogy ennek még nem alakultak ki sem az írott, sem az íratlan szabályai Magyarországon.