Magyarországon is népszerű az 1910-es, 1920-as években játszódó brit Downton Abbey, amelyet hazájában történelemhamisítással vádolnak. A Guardian december végén összefoglalta, hogy miben tér el a sorozat által közvetített korkép a történészek által hitelesített változattól, és hogy ez miért veszélyes ránk, nézőkre.

A puding még stimmel

A sorozat az ötödik évadán van túl, és 2014 végén lement a szokásos karácsonyi dupla epizód is. Ennek kapcsán jelent meg egy cikk a Guardian online felületén, amely felhívja a figyelmet a kosztümös dráma hibáira. A Downton Abbey eszerint élvezetes és emiatt kétségtelenül népszerű sorozat, de korántsem ártalmatlan szórakozás. A szerző, Polly Toynbee szerint téves képet alakíthat ki a nézők fejében az angol történelem egy fontos időszakáról, amely kifejezetten káros lehet. Ez azért is különösen érdekes, mert a készítők a legapróbb részleteket tekintve is igyekeznek korhűek lenni, ennek érdekében pedig kutatásokat folytatnak és szakértő tanácsadókat is bevonnak az alkotás folyamatába.

da_christmas.jpg

A cikk azonban nem olyasmikkel foglalkozik, hogy a korabeli női divat másmilyen lett volna, vagy  milyen pudingot szolgáltak fel a főúri házaknál. Toynbee nem tagadja, hogy a részletekre nagy hangsúlyt fektettek a készítők: a ruhák, a berendezési tárgyak tökéletesek, de az igazán fontos dolgokkal kapcsolatban vannak tévedések. Azzal vádolja a sorozatot, hogy a mai néző értékrendje szempontjából kozmetikázta a korabeli Nagy-Britanniát, meghamisítva ezzel a múltat.

Nem kedveltük volna a Crawley-kat

Azok számára, akik nem követik figyelemmel a brit sorozatok világát, a kritikai észrevételek bemutatása előtt érdemes pár szót ejteni a Downton Abbey alapkoncepciójáról. A sztori 1912-ben, a Titanic katasztrófája idején indul, és bemutatja az azt követő eseménydús időszakot, természetesen a főszereplők szemszögéből. A középpontban egy család, a Downton Abbey nevű kastélyt birtokló Crawley-k állnak, illetve az ő egész háztartásuk. A sorozat érdekessége ugyanis az, hogy párhuzamosan mutatja be az urak és a szolgálók világát. A főbb szereplők között sok az elismert színész. A sorozat fő megalkotója pedig a neves Julian Fellowes, aki író, színész és filmes szakember együtt, nem mellesleg pedig maga is arisztokrata, a Lordok Házának tagja.

jf_1.jpg

A Guardian szerint Lord Fellowes sorozata sokkal problémamentesebbnek ábrázolja a különböző társadalmi osztályok együttélését, mint ami a valóságot jellemezte. A Crawley család kedves a szolgálókkal, akik viszonylag elégedettek is helyzetükkel. Pedig akkoriban a személyzet tagjai ki volt szolgáltatva alkalmazóiknak, akik nem egyszer embertelenül bántak velük. A szerző szerint, ha a Crawley-k olyanok lennének, mint egy tipikus korabeli főúri família, akkor a nézők képtelenek lennének szimpatikusnak találni őket.

A szolgálók munkakörülményei, maguk az ábrázolt tevékenységek is sokkal elviselhetőbbnek tűnnek fel a sorozatban. Pedig a valóságban a munka nagyon kemény volt, és a szolgálók emiatt gyakran voltak piszkosak, ápolatlanok. Ráadásul a főurak kifejezetten rosszindulatúak és agresszívek voltak velük szemben, legalábbis semmi esetre sem olyan segítőkészek és gondoskodók, mint a sorozatban ábrázolt arisztokraták.

Az előítéletek és a konzervatív gondolkodásmód szintén jóval enyhébb formában jelentkeznek a sorozatban. Valóban, még egy laikus számára is furcsának tűnhet, hogy milyen elnézően bánnak a család tagjai a sofőrrel összeházasodó vagy a házasságon kívül viszonyt folytató lányaikkal.

Az osztályok közötti átjárás mítosza

Az osztályok közti átjárást, a felemelkedés lehetőségeinek mítoszait is gyakran beleszövi a történetbe a Downton Abbey. Ez megint olyan vonás, amit a 21. század embereként szeretnénk felfedezni a múltban: aki tehetséges, szorgalmas, szeretne tanulni, sokra viheti, még akkor is, ha a legrosszabb körülmények közé született. Ez azonban korántsem volt így akkoriban (mint ahogy sajnos most is csak szeretnénk, ha így lenne.)

10469881_869145976459342_7828299496584611402_n.jpg

Sokan gondolhatnánk, hogy az egész mit sem számít, hiszen nem dokumentumfilmről, hanem egy kereskedelmi televíziók által közvetített szórakoztató sorozatról van szó, amit az emberek kikapcsolódásképpen néznek. A szerző szerint azonban egy ilyen alkotás képes arra, hogy érdemben befolyásolja a történelemképünket. Az pedig nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk a múltunkhoz, hiszen ez befolyásolja azt is, hogy mit gondolunk a jelenről. A sorozat által közvetített kép a hierarchiáról, a társadalmi határokról és távolságokról elfogadhatónak és legitimálhatónak tűnik. Ez az egész osztályrendszer félreértéséhez vezet, amely kihatással van arra is, hogy mennyire ismerjük fel saját korunk szociális igazságtalanságait. 

Kép: 1 2 3