Vujity Tvrtkót, a Napló és a Mokka volt műsorvezetőjét, a Pokoli Történetek íróját halhatta a közönség március 24-én a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) székházában egy pódiumbeszélgetésen. Szó volt a média felelősségéről, a tuningolt sajtóról, Tvrtko TV2-höz való hozzáállásáról. Hallottunk rengeteg vidám és fájdalmas történetet, amivel a karrierje során találkozott, és persze szó esett a herevasalás társadalmi jelentőségéről is.

Az előadáson egyszerre láttuk Tvrtko két meghatározó arcát. Egyrészt ugyanis őszintén mesélt magánemberként a családjáról, barátairól, a karrierje megható pillanatairól, ugyanakkor egy percre sem lehetett elfelejteni: az elmúlt 17 évet képernyőn töltötte. Folyamatos kontroll alatt tartott mindenkit a teremben, a közönség akkor nevetett és akkor érzékenyült el, amikor ő akarta. Ha kellett, öniróniával élt, vagy drámai hangot ütött meg, ha pedig kellett, akkor csípős humorral gúnyolta a médiát, vagy épp megrázó történeket mesélt. Ráadásul a retorikai elemeket roppant tudatosan váltogatta: látszott rajta, hogy imád szerepelni és élvezi a közönség figyelmét.

img_4974-resized.jpg

A moderátor, Nádasdi Anikó igyekezett felhozni a kényes témákat, mint a TV2-vel való szakítás pontos okát, de Tvrtko a válaszokat okosan kerülte, könnyed hangnemben terelt, és nem lehetett keresztkérdésekkel kizökkenteni. A TV2-ről való óvatos véleményét is csak a beszélgetés végén lehetett kihúzni belőle. Az egész este hangvételét ő határozta meg, szavaiból pedig nem hiányzott saját mítoszának erősítése és egy nagy adag álszerénység sem.

Az újságírás hatalom

Az első téma kapcsán a volt TV2-s riporter megjegyezte, hogy az újságírás hatalom, amivel meg kell tanulni élni és nem visszaélni. A médium platformja, ahol a történeket előadja, sokszor mindegy, egy száz ember előtt tartott előadás is eljuthat tízezerhez, ha a sajtó megjeleníti. És itt merül fel a sajtó felelőssége, hogy mit emel ki, mit tart fontosnak és mit akar láttatni. Az egész előadás alatt visszatérően gúnyolódott az általa „tuningolt sajtónak” nevezett jelenségen, amikor egy egyszerű helyzetet a média hangzatos címekkel felnagyít, megváltoztat és kiforgat. Külön kiemelte, hogy egy hónapja van egy új családi barátja: úgy hívják, hogy „a neve elhallgatását kérő rokon/barát/kolléga,” ő az, aki névtelenül mindenfélét nyilatkozik róla. Szerinte ez a fajta, forráskritika nélküli újságírás semmiképp sem hiteles.

img_4988-resized.jpg

És hiteles a magyar sajtó? Tvrtko végig kerülte a minősítést. Diplomatikusan annyit mondott, hogy ő csak saját magával foglalkozik, nem mond értékítéletet mások felett: visszhangozta a Facebook-oldalán már előkerült jókívánságait a Napló jövőbeni sikereiről. Ez persze nem igaz, mond ő értékítéletet: többször előkerültek a Berki Krisztiánnal és Kiszel Tündével való ellentmondásos interjúi.

A kérdéses adások kapcsán kiemelte: nem tud olyan trendi dolgokról beszélni, mint a herevasalás, és az elméje nem fogadja be az olyan fogalmakat, mint a naptárdíva. Lehet valaki attól sztár, mert szabadidejében kivasalja a heréjét, az ilyen értékkülönbözőség elfogadott. Neki azonban engedtessék meg, hogy olyan embereket mutasson be, akik nem színes-szagos magazinok címlapján élik az életüket. Ezeknek a hétköznapi hősöknek kellene tapsolni, nem pedig a teljesítmény nélküli embereknek. „Ha az az interjú kudarc volt, akkor kudarc volt, de a felelősség az enyém.”

Az ismertté vált jelenet a Mokkából: Tvrtko Berkivel vitatkozik

A TV2-től való elválás

Folyamatosan visszatérő téma volt a TV2-vel való szakítás. A tévés az egész csatornának megköszönte a sok évnyi közös munkát, a Naplót kifejezetten a családjának nevezte, akikkel együtt nőttek bele a médiába. Hűséges típusnak vallotta magát, így hűséges marad a csatornához is: „sok minden van abban a tizenhét évben, nem lehet az emlékeket egy tollvonással eltörölni.” Nevetve jelezte, hogy a pályafutását is megtörheti vele, de akkor is kimondja: „életem végéig TV2-s maradok.”

 img_5186-resized.jpg

Épp ezért nem kívánja minősíteni a csatornánál történt változásokat: „a TV2-t nem fogom szidni. méltatlan lenne köpködni, háborúzni egy csatornával, ami az életem egyik legfontosabb része volt […] Nem harcra születtem, láttam már háborút, nem akarok semmilyen háborúban részt venni, nem vagyok ilyen alkat.” A visszatérő kérdésekre azonban annyit elmondott, hogy ma már csak egy ember dolgozik a csatornánál a régi naplós csapatából, egy ember viszi tehát tovább azt a szellemiséget, ami a műsort jellemezte. Reméli, hogy az új stáb megőrzi a régi mentalitást, de az, hogy lesznek-e további olyan megkérdőjelezhető dolgok, mint amik az elmúlt napokban történtek, már nem tartja az ő felelősségének, a válaszokat tőlük kell várni.

Itthon nincs politikamentes média

Tvrtko határozott abban a tekintetben, hogy továbbra is független akar maradni. Többször hangsúlyozta, hogy nincs politikai preferenciája, nem lehet besorolni nemcsak párt, de egyik oldal alá sem. Vallja, hogy számára a néző egy és oszthatatlan,tehát a műsorait sem fogja politikai elvek mentén alakítani.

img_5192-resized.jpg

A sajtó jelenlegi helyzetéről megjegyezte, hogy pecsét és stigma van mindenkin, aki megjelenik valahol. Elárulta, hogy több ajánlata is van, itthonról is és külföldről is, de a magyarországi ajánlatai közül nincs olyan, amin ne lenne rajta a politikai pecsét, és kifejezetten zavarja, hogy itthon végletesen átpolitizált a sajtó. Pont ezért utasított vissza eddig minden interjút is, mivel a média politikai elvek mentén nemcsak befolyásolná a munkáját, de torzítaná a mondandóját is.

A jövőre nézve belengette, készülő könyvét, amely állítása szerint nagyot fog szólni, de addig is előadásokat tart, több száz ember előtt beszél, és mint megjegyezte: „nem őrülök bele, ha nem lehetek képernyőn.” És mindenkit megnyugtatott: nem fog éhen halni sem most, sem a jövőben.

Hétköznapi hősök

A beszélgetés nagy részében történeteket hallottunk a Napló és a Pokoli történetek múltjából. A riporter említette Szilvási Józsefet és nejét, akik Ruandában alapítottak iskolát a népirtás túlélőinek, többször előkerült Weisz Fanni, aki megmutatta, hogy a csendnek van hangja. Felhozta Pásztory Dórát, aki végtelen akaraterővel lett kétszeres paralimpiai bajnok, vagy a bajai hajléktalant, aki Tvrtkónak adott ezer forintot, hogy azt adja oda a bajai rászorulóknak.

img_5054_resized.jpg

Mesélt a Fekete tenger melletti színmagyar faluról, a sérült gyermekét az egyetemen végigsegítő édesanyáról, sőt, Radovan Karadžić negyvenéves börtönbüntetése is feljött. A történeteket az előadásban tudatosan helyezte el, hol humorizálva, hol drámai hatást keltve velük. Játszott végig a közönséggel, de ezt a közönség láthatóan nem bánta: egy profi sajtómunkás okosan előadott mondandóját hallgatta végig. A végén pedig show-elemként elzongorázta és énekelte az Ederlezi egy részét is. Sőt, még szelfizett is egyet a zongora köré gyűlőkkel. Csak hogy kétség se maradjon, mennyire élvezi a szereplést.

Fotókat készítette: Karvaly Bence