Forbes Magyarország: a magazin, amit több mint 17 ezren adnak el, és amelynek értékrendje a vállalkozó – és piacpárti szemléletmódban gyökerezik, miszerint kreativitással, szorgalommal és hittel sikert lehet elérni, még Magyarországon is. Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője is hasonló elvek mentén került a magazin élére: a 2013-as indulás óta segít megmutatni azokat, akik jobb hellyé teszik az országot. A kerekasztal beszélgetés alkalmával arról kérdeztük, hogyan lett újságíró, hogyan zajlott a casting, mitől működik a Forbes és honnan jönnek a sikersztorik?

Galambos Márton a beszélgetés legelején leszögezte, hogy mindig nagyon örül, amikor egyetemeken beszélnek a Forbesról, majd elgondolkodva, messziről indította a történetet , hogy hogyan is lett újságíró. Szociológiát végzett az ELTE-n, majd kommunikációt és bussiness administration-t a McDaniel College-ban, részben Amerikában. Amikor hazajött, tudta, hogy a kommunikáció valamelyik ágával szeretne foglalkozni. Először egy médiaügynökségnél, helyezkedett el gyakornokként, majd három hónap után médiatervező asszisztens lett – annak ellenére, hogy nem ez volt az ő világa. Hamar megfogalmazódott benne, hogy valami olyasmit akar csinálni, amiben hisz. Ekkor huszonhárom éves volt: jött a Kreatív, a maga lendületes és elszánt csapatával, és rovatvezetővé fogadta Galambost. 

 

img_0112.JPG

 
Népmesei hármas: Kreatív, Figyelő, Origo

Három, a Kreatívnál eltöltött év után kiment egy évre Berlinbe, amikor visszajött egy számára kellemetlen kanyarral – a Kreatívnál főszerkesztő-helyettesnek akarták őt épp és már igent is mondott rá- végül a Figyelőhöz szegődött, úgy, hogy lényegében az utcáról csöngetett be hozzájuk. Akkoriban az egy igazi európai, üzleti hetilap volt, egy biztos és „jófej” nemzetközi kiadóval a háta mögött. „A legjobb munkahelyek egyikének számított, amit csak újságíró kívánhat magának.”

Itt is három éven át dolgozott újságíróként. Azonnal megkapta az energiaszektort, amihez korábban semmi köze nem volt: először egy címlapsztorit kellett írnia a MOL-ról. „Az első héten ültem a telefon mellett és elemzőket hívogattam, hogy képezzenek ki valahogy a témából. Végül a cikk megjelent, ma is emlékszem a címlapra.”

Három évvel később a Figyelőt eladta a Sanoma kiadó, és az előző magyar tulajához került. Ekkor Galambos érezte, hogy így ez nem lesz jó, és tovább állt az Origóhoz, ahol a gazdaság rovat vezetője lett – ez az időszak maga volt a pokol, túlhajszolt volt és kihívással nézett szembe: újságíróból rovatvezető lett, ő pedig nem volt igazán komfortos a pozíciójában.

Casting és marcipán

Hamarosan azonban az Origónál érte a telefonhívás, hogy a Forbes belép Magyarországra és ennek kapcsán szeretnének vele beszélgetni – hamar kiszimatolta hogy főszerkesztőválasztás zajlik. „A Corinthia Hotel aljában akkor még volt Szamos Marcipán, ott esett meg az interjú, „amitől úgy éreztem, hogy az életemben minden okkal történt; hogy voltam Amerikában, voltam havilapnál, hetilapnál és online-nál.” Részben ezek voltak azok a dolgok, amik meggyőzték a kiadó tulajdonosát arról, hogy ő a legjobb választás. Az interjún méregették egymást: Galambost érdekelte, hogy miért gondolják, hogy 2013-ban érdemes nyomtatott lapot kiadni. Annyira óvatos volt, hogy a szerződésbe beleíratta, hogy mi történik, ha nem indul el, vagy ha két hónap, esetleg fél év után bezárják a lapot.

„Irtózatos küzdelemnek” nevezte a magyarországi Forbes indulását. Az első számot két hónap alatt hozta össze az akkori szerkesztőség, ami négy újságíróból állt. Galambos több éjszakán át nem aludt; azt gondolta, hogy a rovatvezető a legmunkásabb pozíció, kiderült, hogy még annál is többet lehet dolgozni, ha lapot indít az ember lapszervezői tapasztalat nélkül. A kapkodás és a nem alvás miatt bevallása szerint vállalhatatlan elütések és hibák vannak az első számban, de akkora lendülettel és beleéléssel csinálták, hogy még így is átüt a tartalom a hibákon.

„Nem születtem vezetőnek”

Szerinte vannak emberek, akik vezetőnek születnek: ők általában nem kellemes társaság, nem egyszerű egy háztartásban élni velük. Galambos nem született vezetőnek, viszont, ahogy annyi minden mást, ezt is meg lehet tanulni: hosszú ideig járt coach-hoz, ami egy fontos önismereti út volt számára, most pedig a pszichodrámával barátkozik.

 

img_0121.JPG

Honnan szedik a sikertörténeteket?

Bár a Forbes egy óriási, nemzetközi márka, a magyar kiadásban pozitív, helyi sztorik vannak. A magazint átlapozva az látszik, hogy vannak emberek, akik építkeznek, akarják és meg is csinálják végül. „Mindig azt mondom az újságíróknak, hogy ne szobrot állítsanak, mert nem arra van szükség, hanem reális sikersztorikra: a Forbes nem információt ad át, hanem történetet mesél, ami bár az angolszász újságírásban alapvető, nálunk még szokatlannak számít.

„Tele van az ország jó sztorikkal – persze, ez nem azt jelenti, hogy rendben van az ország. Velünk kapcsolatban fontos elmondani, hogy nem méregetjük, hogy egy vállalkozás kicsi, vagy esetleg még nem nyereséges, ha jó a sztori. Ha elmesélnéd otthon is, vagy este a kocsmában, akkor a lapba is be fog kerülni.” Az újságírók dolga hogy észrevegyék a jó sztorikat, de be is esnek néha maguktól. Valójában nem olyan nagy kihívás ez, mint ahogy az ember elsőre gondolja, mondja. 4-5 cikktémát mindenki be tud dobni egy szerkesztőségi ülésen.

img_0138.JPG
 A Forbes már régóta nem csak magazin, több lábon is állnak. Galambos szerint, mivel már 4 éves a cég, nincsenek a „nagyon lelkes kiscsikó” állapotban. Elégedett a 17 ezres eladott példányszámmal, úgy gondolja, hogy a különszámokkal érdemes terjeszkedni, valamint a Forbes online-nal, illetve az eseményekkel terveznek többet foglalkozni.