A kis ecsetkékkel fehér port söprögető, ujjlenyomatra vadászó nyomozók most a számítógép előtt ülő fejlesztőkön a sor. Az erőszakos támadást elkövetők nagy része ugyanis jelzéseket hagy a bűntett végrehajtása előtt – sokszor közösségi oldalakon. A közösségi média így a rendőrök legjobb barátja lehet a bűnmegelőzésben.

Egy nem egyszerű, de annál hatékonyabbnak tűnő tervvel álltak elő az amerikai Center for Aggression Management munkatársai és az USA bűnüldöző szervei. Kriminálpszichológusok észrevették, hogy az erőszakos bűntetteket gyakran előzi meg a szándék kiszivárogtatása, bizonyos jelzések az elkövető részéről. Mindez ráadásul sokszor teljesen tudatosan történik, ezzel manipulálják azt, ahogyan később az esetre visszaemlékeznek. Nem meglepő, hogy gyakran a közösségi oldalakon tűnnek fel a jelek, amelyek innentől kulcsszerepet tölthetnek be a bűncselekmények megakadályozásában.

A fejlesztőké a pálya

Nincs az a tanár, aggódó szülő vagy nyomozó, aki képes volna a közösségi oldalakon megjelenő információ feldolgozására. Az emberi munkaerőt ezért részben a számítógépek és a Google Alert egy jóval fejlettebb verziója veszi át, a GEO Listening. A GEO Listening segítségével kulcsszavak, vagy szavak bizonyos kombinációi alapján tudják szűrni a tartalmakat, egyelőre a gyermekek cyberbullyinggal szembeni védelmében működik. A programot ugyan folyamatosan fejlesztik és finomítják, mesterséges intelligencia híján szükség van az emberi értékelésre is. Az utolsó lépésben kifejezetten erre képzett emberek ítélik meg, hogy a személy valóban fenyegetést jelenthet-e.

police-using-facebook.jpg

A Santa Barbara-i ámokfutó

Múlt héten a híres filmes, Peter Rodger fia, Elliot Rodger borzasztó mészárlást követett el Kaliforniában. Három férfit késsel gyilkolt meg, két nőt és egy férfit pedig pisztollyal, majd saját magával is végzett. Az eset az egész világot megrendítette. Azonban nem minden előjel nélkül következett be.

Azon túl, hogy már a család is aggódott a fiú mentális állapotáért, sokkal konkrétabb jelzések utaltak a tragédiára. Az egyik egy 140 oldalas napló volt, amelyben Roger élete történetét meséli el, és a leírtak mind a bosszú napjához vezetnek. A másik viszont egy online, a Youtube-on megjelent videó volt. A mészárlást megelőző felvételen elmondja, mit tervez, és tervének okát részletesen ki is fejti: megtorlásra készül mindazért az elutasításért, ami a nők részéről érte tinédzser korában.

Az ámokfutó az interneten keresztül, szándékosan adta tudatára a világnak, hogy milyen szörnyű tettre készül. (Már amennyiben a zavarodott elmeállapot ellenére ez tudatosnak tekinthető.) Hogy mi volt vele a célja – valóban a visszaemlékezés befolyásolása, felelősségre vonni az általa gyanúsított nőket, vagy egy utolsó jelet hagyni önmagáról – az igazából nem olyan lényeges, mint az, hogy egy egyértelmű figyelmeztetést adott.

Nem ez volt az első eset

Az Isla Vista-i vérengzést sokan az 1999-es Columbine középiskolai mészárláshoz hasonlítják. Ekkor két tizenéves, kirekesztett, bántalmazott diák egy napon fegyverrel mentek az iskolába és 12 társukkal és egy tanárral végeztek, majd öngyilkosok lettek. A világ ekkor is értetlenül állt a történtek előtt, pedig ezt is nyílt fenyegetések előzték meg.

Az egyik fiú, Eric Harris saját weboldalán gyűlölködő kifejezésekkel illette a bántalmazó diáktársait, és névre szólóan fenyegetéseket is közzé tett. A tragédia előtt egy évvel a megyei nyomozó vizsgálat alá is vetette az oldalt, miután több szülő is bejelentést tett a gyermeke ellen irányuló írások miatt. A két fiú ezen túl sokat írt arról, hogy hogyan hajtanák végre a mészárlást, részletes terveket is készítettek, igaz ezek már nem kerültek fel az internetre.

A Columbine gimnáziumi ámokfutók már a kilencvenes évek végén is az internet fórumán tették közzé fenyegetéseiket, ami azt jelzi, hogy nem akarták titkolni, sőt, tudatni akarták szándékukat valamilyen célból.

Fura vagy fenyegető?

Az egyetlen fennmaradó kihívást a GEO Listening számára a The Center for Aggression Management erőszak-megelőzéssel foglalkozó szervezet vetette fel: hogyan lehet megkülönböztetni azt, hogy valaki egyszerűen csak furán viselkedik, attól, hogy valóban fenyegetést jelent-e?

Elliot Rodgert ugyanis a család kérésére a hatóságok meg is látogatták, a fiú azonban olyan meggyőzően alakított, hogy a hatóságok végül valóban csupán fura viselkedésnek minősítették a család által aggasztónak vélt tüneteket. A kérdés tehát adott, az út pedig szabad a pszichológusok és a fejlesztők összefogása előtt.