Kedden volt indulása óta a tizedik és egyben az idei utolsó Kríziskommunikációs Meetup a Garibaldi Bisztróban. A rendezvényen a médiahekk és a kommunikációs blöffök témáját járta körül három meghívott szakértő: Dezső András, az Index újságírója,  Kresalek Dávid, a Hackni című film rendezője és Pécsi Ferenc kommunikációs szakértő. Az elmúlt évek legviccesebb médiahekkjei mellett a magyar sajtó mai helyzetéről is szó volt.

untitled.jpg

Lakodalmasrock-tanfolyam és gyógyítő webgömb

Mindenkivel előfordult már, hogy bedőlt egy emailben kapott kacsának vagy egy Facebookon terjedő álhírnek, majd egy jót mosolyogott a saját hiszékenységén. Az elmúlt tíz évben azonban többször láttuk, hogy egy jól összerakott álhír még a legtájékozottabb embereket is megtévesztheti.

A média meghekkelésének magyar mestere Dezső András, aki korábban az Urban Legends, majd a Hvg.hu munkatársa volt, most pedig az Index újságírója. Első nagyobb akciója egy lakodalmas rockdal szövegíró kamutanfolyam meghirdetése volt még 2005-ben. Ő is meglepődött azon, hogy milyen gyorsan végigsöpört a hír a magyar médián, azon pedig még inkább, hogy jelentkezők is akadtak. Az egyik bulvárlap állítólg még Bódi Gusztit is felhívta, és megkérdezte, igaz-e, hogy ő is a kamutanfolyam kamuoktatóitól, Vécses Zoltántól és Párkányi Gusztávtól tanult zenélni. Bódi Guszti persze egyáltalán nem emlékezett ilyesmire.

Dezső András ugyanebben az évben az internetezőket is megviccelte, hogy ne csak az újságírókat kritizálják túlzott hiszékenységük miatt. Megalkotta Valerus Santust és Gyógyító Web Gömbjét, amely a honlapon ma is olvasható leírás szerint az Internetben található, fel nem használt energiát gyűjti össze és irányítja kifelé. Néhány évvel később újra a sajtót vette célba, és kitalálta Horálki János bérijesztgető szolgáltatását. Legfrissebb médiahekkje egy 2013-as áldokumentumfilm a Moszkva téri kokárdaárusról, aki néhány év alatt a nemzetközi kokárdakereskedelem bárója lett. Annyira elképesztő ez a történet, hogy mindenképp érdemes megnézni.

Legyen meglepő és hihető

Mivel pont a meglepetés és a szenzáció az ilyen történetek terjedésének a kulcsa, a legtöbb esetben a bulvármédiából vezet az út a mainstreambe. Dezső András hangsúlyozta, hogy sosem használta fel sajtókapcsolatait, hogy kamuhírei “betörjenek” a médiába. Szerinte a médiahekk gyártásánál az a lényeg, hogy legyen egy olyan elem, ami meglepő, de egyben hihető is.

Szerinte valójában maga a médihekk szó is egy médiahekk, az eredeti angol szó ugyanis a “media hoax”, ami médiaátverést jelent. A médiahekk szót ő kezdte el használni, azért, mert ezekkel az álhírekkel tulajdonképpen meghekkelte, szándékosan manipulálta a médiát. Amióta felhagyott a médiahekkerkedéssel, újságíróként is többször blöffölt már azért, hogy információt szedjen ki valakiből egy-egy cikkéhez.

Michael Jackson, a svájci Afrika-kutató

Mivel Dezső Andrásnak bőven volt tapasztalata a médiahekkek működéséről, Kresalek Dávid filmrendező az ő segítégét kérte 2007-es Hackni című filmjének elkészítéséhez. A dokumentumfilm egy médihekk ötletének kitalálásától a megvalósításig mutatja be a média meghekkelésének folyamatát.

A történet szerint svájci kutatók magyarokkal rokonságban álló törzsre bukkantak Kongóban. A kongói madzsarik történetét, mely a vártnál nagyobbat durrant, vagy húsz sajtóorgánum tényként leközölte. A csapat persze tett is azért, hogy ne legyen első ránézésre egyértlemű az átverés: létrehoztak egy profinak tűnő, angol nyelvű honlapot a fiktív svájci kutató intézetnek, svájci domaincímmel. A kutatóintézet is azért lett svájci, hogy hitelesebb legyen a történet. Annyira pedig már senki sem ásott mélyre, hogy megtalálja a gyanús adatot a honlapon, miszerint a központ egyik munkatársát épp Michael Jacksonnak hívják.

Amikor megvolt a sztori és a szükséges háttér, írtak egy angol nyelvű sajtóközleményt, amit egy angol nyelvű oldalon tettek közzé. Mivel akkoriban ez ritka volt, az újságírók rögtön kiszúrták, hogy külföldi oldal foglalkozik a magyarokkal, és át is vették az anyagot. Néhányan kép- és videóanyagot is kértek “a kutatótól”, de a hekkercsapat ekkor sem esett kétségbe: bepötyögték a Google-be, hogy “black men africa”, és az így talált képeket küldték el. Persze gyorsan eljött a pillanat, amikor be kellett ismerniük, hogy átverésről van szó, de a kongói madzsarik története az egyik legismertebb magyar médiahekké vált, Kresalek Dávid filmje pedig sikeres és elismert alkotás lett.

Tisztességes csalók?

A médiahekkelés kapcsán etikai kérdések is felmerülnek, hiszen mégiscsak egy egész országból csinálnak komplett hülyét. Büntetlenül megtehetik? A madzsarikról szóló átverésről tudósító cikkek egy része tisztességes csalóknak nevezte a Dezsőéket, hiszen nem rossz szándék vezérelte őket, sőt fontos tanulságokra mutattak rá .

Kresalek Dávid dokumentumfilmes projektjének az volt a célja, hogy bemutassa a média működési mechanizmusait, illetve visszásságait. A film fontos érdeme, hogy bemutatja az akkori sajtókörnyezetet: megszólalnak benne a nagyobb lapok és hírportálok akkori vezetői. Arról is sokat megtudunk, hogy mi tesz hitelessé egy hírt: például az, ha svájci a kutatóintézet, vagy bizonyos elemeknek van valóságalapjuk (a Szudánban tényleg él egy afrikai törzs, amely magyar származásúnak vallja magát). Ezeknek a tanulságoknak is köszönhető, hogy a mai napig terjed a film híre, többször leadták a tévében, a kommunikáció- és médiaoktatásban pedig tananyagként használják.

Pécsi Ferenc kommunikációs szakértő is osztja a projekt tanulságait. Szerinte a magyar sajtó azért van kitéve a médiahekkek veszélyének, mert a sajótermékekben az eredeti tartalom általában nem több 15-20 százaléknál, a többi pedig mind átvett anyag. Az egyik legdurvább sajtóbakinak azt tartja, amikor a Népszabadság Online 2007 őszén tévesen Horn Gyula halálhírét keltette, majd több médium simán átvette a hírt. Bár ez az eset és a Hackni című filmben dokumentált médiahekk is lassan tíz éves, Pécsi a tények ellenőrzését a mai napig hiányolja a magyar sajtóban.