A kommentekért való felelősség miatt a nagyobb portálok átterelik a beszélgetéseket a Facebookra, mondván, hogy ott nyugodtan lehet fröcsögni. De tényleg lehet? És ha igen, miért lehet? Vagy ez is csak egy kiskapu a gyakorlatnak, amin a jogalkalmazás nem talál fogást?

A portálok és a kommentek helyzete a sokszor idézett két strasbourgi döntés kapcsán világosabbű vált: a Delfi-ügy és az Index esete tisztázta, hogy az oldalak korlátozott felelősséggel tartoznak a felhasználók kommentjeiért. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának két ítélete felgyorsította azt a gyakorlatot, hogy a hírportálok letiltják saját kommentmotorjukat, és a felhasználók beszélgetését átterelik a Facebookra vagy egyéb közösségi oldalra.

o-5-times-to-shut-up-facebook.jpgForrás: gamingtechlaw.com

A kérdés az, hogy miért lehet a közösségi oldalakon fröcsögni. Ha az Index felelősséggel tartozik a cikkek alatt megjelenő kommentekért, akkor az adott Facebook-oldal fenntartója miért nem? Vagy a fenntartó nem felelős, hanem a valódi névvel és arccal kommentelő Facebook-felhasználót veszik elő? Talán rögtön magát Mark Zuckerberget? Vagy esetleg a felelősség kérdésétől függetlenül a jogalkalmazás inkább rábólintott a fennálló helyzetre és meg sem próbál beavatkozni?

Igen is, meg nem is

A kérdés nemcsak a felhasználók, de a bírói fórumok előtt sem tisztázott. Több ügy létezik a témában, ellent is mondanak egymásnak. Nálunk jó példa a siófoki tizenhetek ügye, akiket egy cikk megosztása miatt vontak eljárás alá, továbbá Somogyi Mária esete, akit konkrétan meg is büntettek egy megosztás miatt. Csakhogy ezek megosztások voltak, nem pedig kommentek.

A kommentekért való felelősségre jó példa az új-zélandi Legfelsőbb Bíróság előtti Murray vs Wishart ügy, a bíróság itt ugyanis pont egy Facebook-oldalon lévő komment körüli felelősséget vizsgálta. A bíróság megállapította, hogy az oldal üzemeltetője a jogsértő hozzászólásokért akkor tartozik felelősséggel, hogyha tudott róluk és elmulasztotta azokat eltávolítani, továbbá, ha tudnia kellett volna róluk. Ez utóbbit egy elég bonyolult teszt – suta fordításban tudnia-kellett-volna (ought-to-know) teszt – eredményeként állapítják meg. Elég szép az ítélet, abszolút illeszkedik az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteihez, amelyek gyakorlatilag ugyanezt állapítják meg a portálok esetén. Az új-zélandi bíróság gyakorlatában tehát nincs nagy különbség egy portálhoz és egy Facebook-oldalhoz fűzött komment között. A baj csak annyi, hogy Új-Zéland messze van.

A Facebook is szerkesztett tartalom

A Delfi-ügy ítélete is megemlékezett a közösségi médiáról. Ennek lényege az volt, hogy elválasztották a portálok szerkesztett tartalmát, tehát azt a tartalmat, amiért egy konkrét személy szerkesztői felelősséggel tartozik, a közösségi tartalomtól, ahol senki sem visel szerkesztői felelősséget, mivel a felhasználók maguk hozzák létre a tartalmat. Ez sem rossz idea, csak egy helyen nagyon sántít.

power-editor.jpgForrás: agorapulse.com

Ugye senki sem gondolja, hogy egy politikus, egy klasszis sportoló vagy egy híres színész közösségi oldalát nem szerkesztik? Nemcsak, hogy a közösségi profilon megjelenő tartalmat egy szerkesztő tölti fel, de a kommenteket is alaposan szűrik. Értelemszerű, Gyurcsány Ferenc oldalán nem maradhat a politikust gyalázó komment, Bono sem tűri a U2-t sértő megszólalásokat, és Nicolas Cage profilján sem lehet olyan hozzászólást, ami felemlegeti a színész botrányosan gyenge filmjeit. Tehát a bíróság érvelése ellenére a közösségi média profiljai igenis szerkesztett tartalmak. Ráadásul úgy, hogy a szerkesztő személye nem ismert. Egy hírportál esetében ugyanis kötelező az impresszum, de az „Egymillión a fészbúk idegesítő szmájliai ellen”, vagy a „Civilek a Felcsúti Űrkikötőért” nevű oldal szerkesztőit nem biztos, hogy könnyen megtalálják.

Megkavarja a helyzetet az, hogy míg egy portál tudja akár előzetesen moderálni a kommenteket, vagy akár le is tiltani őket, a Facebookon erre nincs lehetőség: nem lehet kikapcsolni a kommentelést, és nem lehet előzetesen szűrni a hozzászólásokat. Amivel az üzemeltető védekezhet, az az utólagos törlés, illetve egy adott felhasználó letiltása. Nem lehet tehát igazságalapja annak, hogy a közösségi oldalt automatikusan felelőssé tegyük a jogsértő hozzászólásért: nincs lehetősége védekezni a jogsértés ellen. Ez tehát megint az új-zélandi példát erősíti: ők is a „notice and take down,” azaz a figyelmeztetés utáni eltávolítása javasolták.

Akkor vegyük elő a Facebookot

Jó gondolat, csak bajos a megvalósítás. Ugye a központi szerverek az USA-ban vannak, Mark Zuckerberget pedig vajmi kevéssé fogja érdekelni egy közép-európai állam bírósága. Ráadásul a tengerentúlon a Communication Decency Act közel teljes immunitást ad az „interaktív számítógépes szolgáltatónak,” azaz a csak tárhelyet biztosító szolgáltatók nem tekinthetők sem kiadónak, sem szerkesztőnek a harmadik személyektől származó tartalmakért. Zuckerberget tehát védi a saját jogrendszere. Legalább az USA következetes a kérdésben. 

facebook_2.jpgForrás: facebook.com

Marad tehát az, hogy személyesen a jogsértő kommentelőt vesszük elő és tesszük felelőssé. Teljesen logikus, mivel a Facebookon elvileg valódi névvel és arccal regisztrálnak a felhasználók, nem pedig anonim nevekkel, mint a kommentrendszerekben. Csakhogy tudjuk, hogy ez így nettó hülyeség: nyilván bármilyen névvel regisztrálhatom magam a Facebookra. Igaz, hogy a két magyar példában a megosztókat simán elővették a Facebook-profiljuk alapján, de ők jóhiszeműen valósítottak meg jogsértést, egy rafinált troll nem szalad bele ilyen hibába.

A válasz határozott talán

A közösségi kommentekért való felelősség még annyira sem tisztázott, mint a portálok esetében. Ott ugyanis legalább biztosan van valaki, aki felelősséggel tartozik. A közösségi médiában a tartalom szétfolyik, azt sokkal inkább a felhasználók generálják, mint a portálokon.

comment.jpgForrás: cdn.blog.hu

Valószínűnek tartom, hogy ki fog kristályosodni a joggyakorlat a facebookos kommentek esetében is. Ehhez először is a jogalkotásnak fel kel fognia, hogy mi az a közösségi média, aztán kell egy nemzetközi szerződés, ami rendezi a kérdést. Elég egyszerűen hangzik, csak ugye a megvalósítás, ami közel lehetetlen.

 

Márciusi média- kommunikációs meetup

Időpont: 2016. március 23.

Helyszín: Kuplung, Budapest, Király utca 46.

Mivel foglalkozik egy sportújságíró? Hogyan lesz valaki gyakornokból az olimpia közvetítője? Miből áll a sportmenedzsment és hogyan épül fel a hazai sportolók sajtómegjelenése?

Márciusi meetupunk előadói:

Mohay Bence, sportújságíró, az M4 Sport műsorvezetője

dr. Borbély Zoltán, sportjogász, a Magyar Labdarúgó Szövetség egykori sajtószóvivője és jogi igazgatója