Jó nagy pofont kapott a kormánytól a magyar média: valaki úgy gondolta, hogy elég ebből az alakulgató, oknyomozó közösségi újságírásból, amit az Átlátszó viszonylag sikeresen beültetett a köztudatba. Pedig nem világmegváltó, amit tettek: felhívták rá a figyelmet, hogy az információ-szabadságról szóló törvény szerint bárki kikérhet egyébként közérdekű adatokat. Micsoda dolog ez már, az emberek elkezdtek élni a jogaikkal.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez eddig is így volt, viszont a legtöbb intézmény szerette jól eldugni ezeket az információkat. Nem véletlenül: a kategóriába olyan lopást, sikkasztást, mutyit érzékenyen érintő dolgok is beletartoznak, mint például a költségvetés, vagy akár egy-egy konkrét szerződés tartalma, benne az összeggel. 

A Cser-Palkovics András és Vas Imre által benyújtott törvénymódosítás szerint egyszerű földi halandó mostantól nem férhet hozzá ezekhez az adatokhoz. A kitüntetett szerep csak a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) és az Állami Számvevőszéket (ÁSZ) illeti meg. Aki olvasta mondjuk a ÁSZ bármelyik jelentését, az tudja, mit jelent ez: a hivatal sokszor valóban rávilágít furcsa dolgokra, szépen le is írják millió egyéb kötelező dolog közé elszórva, mindenki hümmög két sort, amikor megjelenik, aztán ennyi.

tumblr_mm2mavh4y11qbgoyio2_400.jpg

Az újságíró viszont nem hivatalnok: ha valahol sztorit szagol, arra ráugrik. Ilyenkor segíthetett ez a törvény, leginkább szintén ügyvéddel felvértezve, bár a teljes képhez azt is látni kell, hogy a terpeszkedő állami szerkezetekben néha nagyon nehéz megtalálni az adott témáért felelős intézményeket, napokba, néha hetekbe telik néhány egyszerű válasz kicsikarása, arról nem is beszélve, hogy sokszor végtelen ciklusban pattoghat a hivatalok között a nemkívánatos bámészkodó. Adatot igényelni, oknyomozni a gyakorlatban eddig sem volt egyszerű, még ha az utóbbi időben olyan nemzetközi megmozdulások is rásegítettek, mint például a Wikileaks. Arról nem beszélve, hogy a törvény nem szabályozta egyértelműen, mit kell kiadni, mi számít megfelelő válasznak, így látszólagos dolgokkal könnyen el lehetett sikálni a kérelmeket. Aztán pereskedjen, akinek van ideje.

Aki akarta, és legalább volt egy jó könyvelője meg egy új ügyvédje – állambácsinak pedig akad , elég jól el tudta rejteni mocskos ügyeit. Így aztán különösen érdekes a megszavazott, egyébként kivételes és sürgős eljárásban tárgyalt törvénymódosítás. Leginkább azt az érzetet kelti az emberben, hogy megtettük, mert megtehetjük. Ti meg ne pattogjatok.

A lépésre válaszul több jogvédő szervezettel együtt az atlatszo.hu kilépett átlátható kormányzásért létrehozott Open Government Partnership nevű bizottságból. Nem hivatalos csatornákon már tüntetést is pedzegetnek, meglátjuk, mennyire tartozik csak a monitor mögé ez az egész ügy.

A klasszikus polgári értékrendnek nyilván nem része az információhoz való szabad hozzáférés (sőt, az illetékes minisztérium hozzáállása alapján a tudás se legyen már mindenkié), de azért ez a mentalitás egészen máshonnan dereng nekem. Ugye, elvtársak?

Fotó: zero / tumblr