2013-ban is cserbenhagyta a média a nőket – hirdeti az interneten gyorsan terjedő, a nők megítélésével foglalkozó videó. A filmanyagot a Representation Project rakta fel Youtube-csatornájára:a szervezet minden olyan médiamegjelenés és film ellen hallatja a hangját, amely nemi alapon sztereotipizál, és szerintünk tompítja az emberek érzékenységét ilyen témák iránt. A feminizmusnak azonban nem a még mindig működő szerepek ellen kéne küzdenie, hanem azért, hogy ezek a szerepek megbecsültek, elismertek legyenek. Kár volna elmosni a nemek által kirajzolt határokat. Vélemény.

Ahogy minden változást sürgető (amerikai) politikai törekvésben, kicsit itt is úgy érzem, jogokat akarnak, ugyanakkor a felelősségeket nem vállalják. Az gondolom, hogy nőként igenis számos- és fontos eszközünk van kiemelkedni és érvényesülni az életben: termékeket lehet eladni csupán külsőségekkel, vagy akár ideákat hitté változtatni. A nők azonban mégis elégedetlenek ezekkel a szerepekkel, a lehetőségeikkel.

Egy példa: az amerikai egészségügyi rendszer többet fizettetne a nőkkel, hiszen jóval több ellátásban kell őket részesíteni (szülés, orvosi vizsgálatok), mint a férfiakat. Az Amerikai Egyesült Államok, a szabadság és egyenlőség országa, mint mindenben itt is nagyon igyekszik kicsit egyenlőbb lenni- hiszen, hogy megmaradjunk az egészségügynél: a rendszerük tipizál, életmód szerint besorol bizonyos veszélyeztetettségi kategóriába; a túlsúlyos többet fizet, a dohányos többet fizet, a kamionos/sofőr is emelt díjat kap (hiszen veszélyezteti a saját életét) és folytathatnám.

Feminist_Superhero.JPG

A hölgyek, akiknek a szervezete sérülékeny, és bizony számtalan alkalommal fel kell keresni a doktort, azt kérik, hogy az ő egészségügyi számlájuk maradjon „egyenlőbb”. Igen, mondható, hogy az előbb felsoroltak saját maguknak okozták az extra költségeket, de a nők ugye azért ne fizessenek majd többet, mert nő? Nem. Azért kell ebben az esetben majd többet fizetni, mert kapitalizmus van, és mert egy bizonyos szolgáltatást vesznek igénybe. Ez valamiért ilyenkor kicsit feledésbe merül. Mert ez valóban ellentmondás a kapitalizmus és a nagy amerikai elvek közt. Beismerni a lyukat a rendszerben, valóban nem lehetséges.

A felelősségek

Hiszem, hogy a világunk sokkal racionálisabb, és gördülékenyebb lehetne, ha ezt a társadalom a felelősségvállalást nem, mint megbecsülendő tulajdonság kezelné, hanem mint alap- hozzáállást. Ahogyan ezt igyekszik a jogokkal megtenni. Követelünk, mert ez vagy az jár, ugyanakkor a feladataink valamiért nem kerülnek ilyen alapos elvégzésre.

Számtalan felháborodott történetet hallottam magam is, arról, hogy a nőket miként használják ki. A média tökéletes vágyaknak mutatja őket, hosszú haj, comb, csábos tekintet. Érthető, hogy ez nem minden asszonynak sikerül. Ez ennyire szörnyű volna? Ki háborodik fel ezen? A csinos, reklámban szereplő nő? A férfi, aki gyönyörködik benne, és megveszi a terméket? Esetleg a kevésbé csinos, ámbár tudatos nő? Tipizálhatnék, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megjelenik a lelki szemei előtt egy karakter. Ugyanakkor ez egy kicsit az a bizonyos „jól van fiam, egyes” szituáció. Hiszen milyen előítéletes vagyok! Bár azon még nem hallottam férfit sopánkodni, hogy az Old’s Spice-reklám mennyire tönkretette az önképét, vagy a Men’s Health edzésprogramja mennyire földtől elrugaszkodott, vagy akár a főnök asszony túl csábosan tekint rá.

femin.jpg

„A változás nem elég gyors!”

Az oly sokat emlegetett amerikai liberalizmus. Mindenkinek joga van saját magát megvalósítani, neki tetsző életet élni, úgy, hogy embertársai hasonlatos tevékenységét nem zavarja, másnak kárt nem okoz. Békében élni egymással és egymás mellett.

Az utóbbi években semmi mást nem hallani, csakhogy a társadalom mennyire kirekeszti a homoszexuálisokat, a nőket, a más kultúrából érkezőket, az eltérő bőrszínűeket, más véleményen lévőket, és még sorolhatnám. Úgy tűnik, mintha mindenki gyűlölne mindenkit. Legalábbis ezt szajkózza minden.
A változtatás, úgy hiszem, egy nagyon is rossz csatornán akar végbe menni. Mind a nők, mind pedig a homoszexuálisok részéről. Hiszem, hogy mind a két csoport intelligens, és megtalálja a szerepét a közösségben, úgy, ahogy a legnagyobb haszna lehet mind a két félnek, sőt akár öröme is. Ez ugyanis nem lehetetlen.

Tudom, hogy egy csinos nőnek mit jelent, ha leforgatnak vele egy reklám- szpotot, és azt viszontlátja, sőt, akár befut az általa reklámozott termék. Ahogy értem azt is, ha egy fiatal tudósnő projektje sikeres lesz, és elismeréseket kap, díjazzák. A hiba ott van, ha ez a két nő a másik sikerére irigy. A tudós tárgynak gondolja a másikat, és lesajnálja eközben, a modell pedig sajnálja a tudóst, hiszen az ő értékrendje szerint az elhanyagolt, és az élete messze nem olyan mókás, mint az övé.

feminist-rage.png

Ebben az új, kontinenseken átívelő kultúrában szükséges átgondolni az eddigi kőbevésettnek hitt ideákat. Valóban egy teljesen új társadalom van kialakulóban, és megdőlnek a megszokott elvárások. Hiszen az új generáció már türelmetlenül leráz magáról mindent. Önmagát valósítja meg.

Hála az internetnek, a gondolkodásunk ma merőben más, mint akár tíz éve volt. A feminizmusnak nem a még mindig működő szerepek ellen kéne küzdeniük, hanem azért, hogy ezek a szerepek megbecsültek, elismertek legyenek. A munka, amit végzünk, tegye azt nő vagy férfi, fontos lehessen, büszke lehessen rá az illető. Kár volna elmosni a nemek által kirajzolt határokat. A női lét minden nehézségével együtt csodálatos. Azt a sokrétűséget, és tehetséget kéne hangsúlyozni, nem pedig a különbségeket, hátrányokat. Ez is üzlet, amiből hasznot lehet kovácsolni. Bár így lényegesen nehezebb.