A Sony Pictures botránya nemcsak kríziskommunikációs szempontból volt érdekes, azt is bizonyította, hogy a széles értelemben vett média mennyire nincs felkészülve az internet, és úgy általában a változó világ által támasztott kihívásokra. Az internetes vállalatok viszont egyre jobban kiismerik a média világát, és ami még fontosabb: egyre nagyobb befolyást szereznek benne. Az erőviszonyok átalakulása pedig nagyon messzire vezethet.

Évek óta halljuk, hogy az internet mindent megváltoztat. Ma már nemcsak az informatika világában járatosak fújják ezt álmukból felkeltve is, hanem szinte minden földi halandó. Mi történt volna akkor, ha a Sony tíz évvel ezelőtt készíti el Az interjú című filmet, persze a Kim Dzsong család éppen soron lévő diktátorával? Némi diplomáciai ejnye-bejnye, egy kis tiltakozás, vitriolos észak-koreai cikkek. Legrosszabb esetben Észak-Korea készít egy ellenfilmet, amelyben a kommunista ország két újságírója meggyilkolja George W. Busht, az USA akkori elnökét. Ennyi. Az elmúlt tíz évben azonban annyi változás történt az internet és a média világában, hogy a kifejezetten érzékeny témájú mozifilmmel kapcsolatos történések szinte borítékolhatóak voltak. A Sony azonban vagy nem látta ezeket előre, vagy nem állt készen a kezelésükre. Mintha nem igazán értené azt a világot, amelyben létezik, és amelytől egyben függ is. Úgy tűnik, hogy az internetre a média ma is zavaró tényezőként, sőt ellenséges közegként tekint. Már elfogadták ugyan a megváltozott környezetet és alkalmazkodni is próbálnak hozzá, de ez egy nagyon lassú folyamat.

online_vs_traditional_media.jpg

Akinek halálhírét keltik, sokáig él?

A hagyományos tévézés halálát már sokan és sokszor megjósolták, de a tévénézési szokásokban még ma is a lineáris műsorfolyam uralkodik, annak ellenére, hogy a digitális tévézés, a felvevős set top boxok és a Video-on-Demand (VoD) tartalmak egyre elterjedtebbek. Teljesen nyilvánvalóak ugyanakkor az egyre növekvő fenyegetés jelei is. Friss hír, hogy az Amazon médiatörténelmet írva két Golden Globe-ot is nyert az általa gyártott és csak online, streamelve elérhető Transparent című sorozattal, ami soha nem fordult még elő ilyen évente megrendezett rangos díjátadón. Korábban a Netflix is nyert már díjat egy online sorozatával, de ők csak egyet. Miközben a BBC finanszírozásáról késhegyre menő viták zajlanak Nagy Britanniában, hallott valaki olyan eszmecseréről, ami arról szólna, hogyan veszi fel a versenyt az angol tévé ezzel a jelenséggel?

A párhuzamosok összeérnek

Nem kell különösebben nagy médiagurunak lenni ahhoz, hogy lássuk, az évek óta zajló konvergencia a médiában a következő időszakban is folytatódni fog. 1983-ban az USA-ban még 50 cég birtokolta a média 90 százalékát. Ma mindössze 6 nagy vállalat ellenőrzi ugyanilyen arányban, amit az amerikaiak olvasnak, néznek és hallgatnak. Itthon is tanúi lehetünk ilyen összeolvadásoknak, a folyamatot pedig a válság csak tovább gyorsította. Elég, ha csak az Axel SpringerRingier-egyesülésre gondolunk, de ebbe a sorba illeszkedik a Sanoma vagy a TV2 eladása is. Ahogy az internetes vállalatok rájönnek, hogy már nem egyszerűen semleges platformok, hanem alakítják és befolyásolják is a médiát, egyre aktívabbak ezen a területen. Azt gondolnánk, hogy eszük ágában sincs a jól menő üzletük komfortzónájából kimozdulva a hagyományos média területére lépni. Viszont olyan mennyiségű készpénzt halmoztak fel az elmúlt időszakban, hogy gyakorlatilag mellényzsebből megvesznek nagy múltú médiacégeket, ahogy Jeff Bezos, az Amazon tulajdonosa felvásárolta a Washington Postot; vagy ha úgy tartja kedvük, létrehoznak egyet, mint Pierre Omidyar, az Ebay-milliárdos a First Look Mediát.

3016734-poster-jeff-bezos-amazon-washington-post.jpg

Pénz beszél

Pénzük pedig tényleg annyi van ezeknek a techcégeknek, hogy szó szerint nem tudják, mit kezdjenek vele. A Facebook értékét több mint 220 milliárd dollárra becsülik, míg a CBS Corporationt – amely számtalan tévécsatorna mellett 130 rádióállomást is birtokol, és az előbb említett 6 nagy cég egyike az USA-ban – mindössze 27 milliárd dollárra. Még ennél is árulkodóbbak a Google adatai. 2014-ben neki egyedül 70 milliárd dolláros bevétele volt, míg a New York Times-nak csak 2 milliárd, de a legnagyobb Time Warner is messze lemaradt a maga 30 milliárdjával, nem is szólva az előbb említett CBS-ről (16 milliárd dollár). Ráadásul míg a hagyományos média bevételei jó esetben stagnálnak, de inkább csökkenek, addig a Google, a Facebook és társaik egyfolytában növelni tudják azokat, emellett pedig újabb és újabb bevételi forrásokat is sikerül találniuk. Az androidos áruház, a Google Play bevételei például 2014-ben már meghaladták a 1,5 milliárd dollárt. A rendelkezésre álló korlátlan pénzügyi forrásokból pedig bőven futja kísérletezésre is, amelyből aztán jó esetben néhány év múlva megint csak bevételtermelő üzleti vállalkozás lesz. Nekik tehát van víziójuk, és van pénzük is, hogy a jövőbe fektessék.

Nem is annyira vad elképzelés

Arról már itt a blogon is olvashattunk, mi Mark Zuckerberg terve a Facebookkal és hogy ennek milyen veszélyei vannak, elméletben akár az USA elnöke is lehetne. Ha azonban ezek a kimeríthetetlen pénzügyi forrásokkal rendelkező cégek bevásárolják magukat a nagy médiavállalatokba, vagy egyszerűen maguk válnak megkerülhetetlen tényezővé a médiapiacon, annak komoly következményei lehetnek a demokráciára vagy a politikai életre is. És ez nem valamiféle új háttérhatalom-elmélet. Képzeljük csak el, hogy mi történne akkor, ha óriási médiaerővel, rengeteg pénzzel, komoly kormányzati kapcsolatokkal és befolyással rendelkező vállalatok vezetői – akik ráadásul az internetes tevékenységünk, a GPS-adataink, a viselhető eszközeink és a biometriai adataink alapján mindent tudnak rólunk –, politikaira akarnák váltani gazdasági hatalmukat. Akár még az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke is közülük kerülhetne ki.

markzuckerberg_obama.jpg

Képek: 123

Jön a februári Média 2.0 Meetup!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Meghívott előadó:

Gundel Takács Gábor, újságíró, műsorvezető, sportriporter, aki
– kereskedelmi és közszolgálati média közötti különbségekről,

– az új média tévézésbeli szerepéről,
– és az interaktív televíziózásról is beszél majd.

Időpont: 2015. február 24., 18:30

A helyszín: hamarosan!

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.

 

Itt vagyunk a Meetup.com-on.