A közösségi médiában posztoló gyógyítók, forradalmi eljárásokat bemutató Youtube-videók és a televízióban előadó sztárdoktorok az egyik oldalon, a magyar egészségügyi ellátás színvonaltalansága, fülledt várótermek és akadozó orvos-beteg kommunikáció a másik oldalon. Rendelők helyett egyre többet térünk be inkább fórumszobákba, pedig a megbízhatatlan információk és az öndiagnosztizálás akár végzetes is lehet. Szerencsére akadnak pozitív példák is, de egyelőre még a legjobb egészségügyi blog sem helyettesítheti a személyre szabott tájékoztatást. 

Egészségügyi kérdésekről egyre több felületen tájékozódhatunk, ráadásul a legújabb kutatások szerint a média is nagy hatást gyakorol arra, hogyan gondolkozunk a testünkről, a különböző prevenciós eljárásokról és az orvostudomány fejlődéséről. Televíziós reklámokban, óriásplakátokon, internetes hirdetésekben nap mint nap találkozunk olyan meggyőzési kísérletekkel, amik hetvenkét óra alatt minimum tizenkét kilogramm zsírtól szabadítanak meg és ehhez csupán egy drága csodabogyót kell szedni, de egy táltos hathatós közbenjárásának köszönhetően akár harminc évvel is kitolhatjuk várható élettartamunkat.

Az egészségügy a legbonyolultabb és legfontosabb terület, ahol ma a megbízható ismeretek kérdése a közvetlenül befolyásolja mindennapjainkat. Bár a tét óriási és a kérdés mindenkit érint, mégis ember legyen a talpán, aki eligazodik az egymásnak ellentmondó információk kavalkádjában. Főleg úgy, hogy sikeres kezelésektől, meghosszabbított életektől és javuló életminőségtől éppen úgy hangosak a hírek, mint a kiszolgáltatott betegek panaszaitól. a gépesített medicina embertelenségétől vagy a gyakori a műhibáktól.

kep2.jpg

Nincsenek objektív válaszok

Miért nem egyszerű döntés, hogy milyen kezelést válasszunk, ha betegek vagyunk? Melyik orvosnak higgyünk? Miért különbözhetnek annyira orvosi vélemények? Hogyan fordulhat elő, hogyha egyeznek a diagnózisban, mégis eltérnek a gyógymódot illetően? Miért változnak folyamatosan a kezelési módok? Ezek a kérdések azt sejtetik, hogy nincsenek objektív válaszok az orvoslásban. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hétköznapi ember nem azzal a tudománnyal találkozik a gyógyászat terén, mint amit láttatnak vele például a fizikaórán. Az utóbbi általában a kész tudomány, ahol a diák a tudás szigorú rendben, biztos alapokra épülő tornyának első emeleteit pillantja meg, tehát joggal feltételezi, hogy biztosan így van ez egészen a csúcsig.

Az egészségügy azonban hangos viták övezte készülő tudomány: látszólagos fejlődése elsősorban a technológiai innovációknak köszönhető, mely hatalmas üzlet is egyben. Miközben újabb és újabb készítmények és vitaminok törnek be a piacra, óriási küzdelem folyik az állampolgárok és egészségbiztosítók pénzéért is. Ebben a versenyben számos riasztó fejleménnyel találkozhatunk, hiszen a tőkeerős cégek a profit reményében időnként szakmailag inkorrektül járnak el. Előfordul, hogy megvásárolnak szerzőket, akik egy adott szaktudományos cikkhez kutatóként adják a nevüket, de az eredmények és értelmezésük inkább az adott cég eredményességét szolgálják, nem pedig a betegek tudásának gyarapodását. E mellett gyakran túlértelmezik a valódi tudományos eredményeket, vagyis a klinikai gyakorlatban bevált módszereket olyan területeken is hatékonynak állítják be, ahol nincsenek megbízható hatástanulmányok.

Arra is találunk példát, hogy magukat az orvoslást végző személyeket befolyásolják: például a gyógyszergyárak juttatásokkal próbálják egy-egy gyógyszer eladását növelni, az alternatív orvoslás hívei sokszor ideológiai nem tapasztalati alapon javasolnak gyógymódokat, a várható sikert eltúlozva, a lehetséges kockázatokat pedig elbagatellizálva. Ebben a zavaros közegben a megfelelő és jelen idejű információ elengedhetetlen. Mi történik azonban akkor, ha orvosaink leterheltsége vagy az egészségügyi rendszer gyermekbetegségei miatt a kiábrándult betegek a világhálón keresik megoldást?

internetpatientdisagree.gif

E-páciensek

A napokban gombamód szaporodnak azok a tematikus honlapok, melyek arra specializálódnak, hogy a különböző fórumszobákban megosszák egymással tapasztalataikat a kismamák, a szemüvegesek vagy éppen a fogszabályzósok. A növekvő online jelenlét egyik legfontosabb oka az internet gyorsaságában keresendő, de az egészségügy jelenlegi állapotának is szerepe van abban, hogy aki teheti, kerüli a hosszú várakozási időket, a gyakran nem megfelelő körülményeket biztosító rendelőket, kórházakat. Sokan praktikus, kényelmi okból fordulnak az internethez, de a nem tudatos informálódásból nagy baj is lehet, az otthoni terápiáktól elkezdve egészen a gyógyszerezési útmutatótól való önkényes eltérésig. A fantázianevek mögé bújt internetezők tanácsaival sem árt vigyázni, hiszen nincs két egyforma eset: amelyik gyógymód az egyik betegnél beválik, a másiknál súlyosbíthatja a tüneteket.

Ráadásul a fórumokon a betegségekkel kapcsolatban sok olyan általánosítás is szerepel, ami tévútra vezethet. Az internetes források gyakran homogenizálják az eseteket, kategorizálnak, vagy nem vesznek figyelembe bizonyos komponenseket, és általában véve azt, hogy az emberi test egy komplex szerkezet. Az orvosok ennél mindig árnyaltabban, személyre szabottabban ítélik meg a helyzeteket és a tüneteket. A tengerentúlon már megszokott, hogy a páciensek több orvos véleményét is kikérik, és hogy az orvosok felülvizsgálják egymás diagnózisát, kezelési tervét, amit a beteg is autodidakta felkészüléssel folyamatosan kontrollálhat. Ez itthon inkább ellenérzéseket kelt az orvosokban, pedig a betegeknek bonyolult vagy vitás esetben bizony lenne igényük másodvéleményre, de a személyes konfliktus elkerülése érdekében is inkább internetes szakvéleményt kérnek.

Ennek persze megvannak a hátrányai: az egyik leggyakoribb, és legsúlyosabb hiba az, hogy a betegek megpróbálják önmagukat diagnosztizálni, és tünetek alapján böngésznek az interneten. Ez azért rossz módszer, mert a keresők optimalizálása miatt szinte rögtön a legsúlyosabb, leggyakoribb esetek jönnek ki találatként, mondjuk az alacsony fehérvérsejt szám beírására a leukémia. Vitaminhiány, vagy rekreáció esetében előnyös lehet, ha a beteg az internetes információkra hagyatkozik, de az öndiagnosztizálás nem tartozik ide, ráadásul a fórumozók egymásban is erősíthetik a betegségtudatot. Ennél jóval szerencsésebb, ha valaki már a diagnózissal a kezében informálódik, és a következő konzultációs alkalmakkor már felkészülten, konkrét kérdésekkel érkezik az orvoshoz. Természetesen a tájékozódásnak elsősorban a betegségek megelőzésében van kiemelten fontos szerepe, de ne felejtsük: az orvoslásba, vagy a gyógyszerészetbe nem lehet beletanulni az interneten! A laikus szakértőség más tudományterületeken jóval sikeresebben és kisebb kockázattal működhet, mint az egészségügyben.

forn1134l.jpg

Orvosok a neten

Mint minden más tudományos területen, az egészségügyi kommunikációban is tudatosabb média és internethasználatra lenne szükség. Ebben nagy szerepe van a jövő orvosainak, akiknek arra is kell majd szocializálni a pácienseket, hogy a tévedések ellen kiképezve, helyesen használják az internetet és egyéb alternatív információforrásokat. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy a betegeket és a hozzátartozókat is megfelelően bevonják az ellátási folyamatba.  

Szerencsére erre egyre több a pozitív példa: nemzetközi szinten is kiemelkedik a Webicina.com, melyet Meskó Bertalan, a fiatal magyar orvosi jövőkutató hozott létre. Az ingyenesen működő, hiteles tartalomszolgáltató a Health on the Net Foundationhöz hasonlóan több ezer forrásból származó tudásanyagot összegez. A szelektálást a honlapon nem robotok vagy algoritmusok végzik, hanem egy nemzetközi szakértőkből álló szerkesztő csapat, akik a világ legjobb, dinamikusan változó forrásaiból válogatják ki a megosztásra érdemes híreket, blogokat, mikro-blogokat, videómegosztókat, mobil alkalmazásokat – jelenleg huszonegy nyelven, száznegyven témában.

Magyarországon a PAF Hungary dolgozik az emberibb egészségügyért és az orvos-beteg közti személyes kapcsolat fejlesztéséért, a videoklinika.hu-n pedig „élő rendelés” keretén belül mondhatják el meglátásaikat a doktorok, akiknek persze remek reklámfelület is az oldal. Míg az IsmertOrvos.hu fő tevékenysége leginkább az online időpontfoglalás, addig az anyaoldalnak számító, a DocPlanner csoport részeként üzemelő orvostudakozo.com-on virtuális tanácsadásokon keresztül találhatunk urológustól pszichiáterig szinte minden profilú szakembert.

Külön említésre méltó Ipolyi-Topál Gitta Goldenblog-díjas honlapja is, melyen olvasmányos és közérthető formában dolgozza fel a leggyakoribb problémákat, különös hangsúlyt fektetve a megelőzésre. 2013-ban az Év Egészségügyi Kommunikációs Szakemberének választott háziorvos szerint természetes, hogy a beteget nem érdekli, hogy az orvosoknak kevés a fizetésük, alkalmatlan a főnökük vagy hibás az egészségügyi rendszer, de kell egyfajta konszenzus is a közös munkához. “A szakemberek részéről jogos az igény, hogy a páciens tegyen meg minden tőle telhetőt a saját gyógyulásáért és ne az ellenkező irányba húzza a szekeret – mert sajnos ilyen is van, főleg a helytelen életmódból származó népbetegségeknél.

“Érthető, hogy miután a rendelőben nem kapott választ (vagy odáig be sem jutott), a beteg az interneten keresi a megoldást. A web azonban telis-tele van kétes eredetű információval, ha az ember a Google alapján akarja magát diagnosztizálni, már rendelheti is a koporsót. Ezért gondoltam úgy öt évvel ezelőtt, hogy elindítom a blogomat, ami közvetlen, beszélgetős stílusú, de közben szakmailag megalapozott, megfelel a nyugati típusú orvoslás kritériumainak.” – tette hozzá a Health on the Net által akkreditált blog üzemeltetője. Ipolyi-Topál Gitta véleménye szerint az, hogy az orvos-beteg kommunikáció olyan állapotban van, ahogyan ma tapasztaljuk, többtényezős dolog. “Benne van, hogy rendkívül kevés idő jut egy betegre, benne van a kiégés annak minden viselkedésbeli tünetével, és persze az a bizalomromboló “munka”, amit a média és bizonyos blogok időnként elvégeznek.”

images_7.jpg

Dr. Tóth vs. Dr. House

A kereskedelmi médiában egyre több a fogyasztóközpontú médiakampány és életmódreklám, melyek általában eléggé idealizált képet nyújtanak valamilyen tárgyról vagy életmódról, miközben azt a képzetet keltik, hogy a tárgyat megszerezve vagy az adott tevékenységet folytatva a fogyasztó maga is különleges hatalom, erő és szépség birtokába jut. Az indirekt befolyásolás korábban ismeretlen problémákat is felvet: az ábrázolás komplexitása és az olvasatok sokfélesége miatt a felhasznált történetek nagyon gyakran a készítők akarata ellenére mindenféle nem szándékolt értelmezést is lehetővé tesznek

A fentiek mellett érdemes megemlíteni a különböző szórakoztatva nevelő műsorokat, melyek nemcsak hangot adnak a lakosság korábban kevéssé artikulált érzéseinek, hiedelmeinek, véleményeinek, de meg is szervezik és befolyásolják is a közönségét abban, hogy mit gondoljon az egészségügyről. Ilyen például a tavaly ősszel debütált Dr. TóthA talkshow nemcsak a várakozáson felül sikeres, de megdöbbentően hasznos is: rendre általános egészségügyi problémák kerülnek terítékre, anélkül, hogy hipochondriát idéznének elő.

Ez nem feltétlenül mondható el az orvosi témájú sorozatokról, amik általában nem engednek a dolgok mélyére látni, és nagyon leegyszerűsítettek. Tele vannak túlzó fordulatokkal, hiszen az önmagában nem annyira érdekes, ha egy beteg sikertelen kezelését azzal próbálják meg javítani, hogy néhány milligrammal emelik vagy csökkentik a gyógyszeradagját. Elsősorban nem tájékoztató, hanem szórakoztató és bevétel-maximalizáló céllal készültek, és roppant idealisták. Az intézményi körülmények félrevezetősége mellett a kórházsorozatok legtöbbször kiegyenlítetlen orvos-beteg viszonyra épülnek. Például Dr. House a betegeket a saját állapotukkal kapcsolatban is gondolkodásképtelen, gyógyítást szabotáló tárgyakká degradálja, a személyiség egyáltalán nem érdekli, és ez egy erős, negatív üzenet.

dr-house-13.jpg

Internetező hipochonderekből médiatudatos páciensek

Van tehát mi ellen felvértezni magunkat, de ahogy a régi vicc is tartja: ha azt mondjuk az orvosnak, hogy eltörtük a lábunkat két helyen, ne csodálkozzunk, ha a válasz is hasonló: “akkor legközelebb ne menjünk erre a két helyre.” Ma már egyre több az olyan beteg, aki felkészülten érkezik a rendelőbe és háttértudása birtokában jobban részt tud venni a döntési folyamatokban, mint korábban. Mindez persze új típusú hozzáállást kíván az orvosok részéről is, akiknek abban is fontos szerepük van, hogy az internetező hipochondereket segítsék médiatudatos pácienssé válni. Az emberek így egy idő után rá fognak jönni arra, hogy mennyire sok téves információ szerepel a médiában, és hogy a vak keresgélés helyett szükség lenne egy következetesebb módszerre és minél több minőségi tartalomra. Mire ezek iránt felébred az igény a páciensekben, addigra talán az egészségügyi képzésben és kórházi kultúrában is elterjed ez a kooperatív szemlélet, a közösségi média és az új digitális technikák pedig információs platformként is integrálódnak az orvos-beteg kommunikációba.

/Aki a témáról bővebben olvasna, annak Nádasi Eszter írását ajánljuk, mely 2014. őszén jelent meg a Nők Lapja Évszakok XVI. számában “Webbetegek, weborvosok” címmel./