Még 2011-ben egy üstökös makákó nagyon előnyös fotókat készített, méghozzá saját magáról. Az ügyből elég bizarr jogeset lett, ami a napokban, úgy tűnik, végleg lezárult. Ki rendelkezik egy állat által készített műalkotással? Szedhet egy majom jogdíjat?

2011-ben David Slater, egy brit természetfotós Indonéziában üstökös makákókat fotózott, mikor az egyik, a Naruto nevű majom kikapta a kezéből a kamerát és hadonászni kezdett vele. Ekkor véletlenül exponált a géppel, és a zárhang annyira megtetszett neki, hogy elkezdett képeket lőni. Több százat csinált, kettő kivételével mindegyik használhatatlan volt. Az a kettő azonban jogtörténeti jelentőségű lett.

macaca_nigra_self-portrait_large.jpgNaruto szelfijei /Forrás: Wikipédia/

Vita arról, hogy ki is a szerző

Slater joggal büszkélkedett a képekkel, és az internetre kerülve azok óriási nyilvánosságot is kaptak. A jelenség már eddig is érdekes, jogilag relevánssá azonban csak akkor vált, amikor a szelfik 2014-ben elérték a Wikipédiát. A Wikimedia Commons ugyanis, amely csak szabadon felhasználható tartalmakat tárol, public domainnek, azaz közkincsnek nyilvánította mindkét képet. Úgy döntött tehát, hogy mivel a fotókat egy állat készítette, nem lehetnek szerzői jog tárgyai. Slater azonban saját szellemi tulajdonaként tekintett a fotókra, és követelte a Wikipédiától azok eltávolítását.

Érvelése abból állt, hogy a gép, amivel Naruto fotózott, az ő tulajdona, és amúgy is a saját pénzén utazott Indonéziába, az ő munkájának gyümölcse a két kép, ezért jár neki a fotókhoz kapcsolódó összes jog. Ahogy fogalmazott: „az én műérzékem és az én ötletem volt, hogy hagytam őket játszani a kamerával. Tudtam, hogy a majmok valószínűleg megcsinálják a képet.” Az eltávolítást és a szerzői jog elismerését azonban a Wikipédia megtagadta.

Slater ekkor a Wikipédia bojkottjára szólította fel az online közösséget. Kommunista szemléletűnek bélyegezte az oldalt és Hitlerhez, Sztálinhoz hasonlította az üzemeltetőit: „Fontos elmondani mindenkinek, hogy a Wikipédia nem használható, mint az igazság egy forrása.” A Wikimedia Commons válaszul higgadtan azzal érvelt, hogy a képeket egyértelműen és beismerten egy állat csinálta, a rájuk vonatkozó szerzői jog tehát nem illethet meg egy embert. Ezek a jogok pedig amúgy sem illethetnek meg mást, mint személyeket, akik lehetnek természetes vagy jogi személyek. Mivel tehát nincs szerzői jogi jogosult, a képek közkincsnek minősülnek.

monkey-photographe_3000657k.jpgDavid Slater /Forrás: Telegraph.co.uk/

A Szerzői Jogi Hivatal lezárta az ügyet

A vita ezen a ponton megrekedt. A megkérdezett jogászok többsége úgy vélte, hogy a szerzői jog mindig azt illeti meg, aki az adott művet elkészítette, semmi köze ahhoz, hogy kinek a felszerelését használták hozzá. Az ellenvélemények úgy érveltek, hogy amennyiben Slaternek bizonyíthatóan volt ráhatása a fotókra (mint a záridő, vagy rekeszérték beállítása), akkor formálhat rájuk jogot.

Slater megemlítette, hogy az amerikai Szerzői Jogi Hivatal nem fogalmazott meg egyértelmű kikötést arra nézve, hogy csak természetes személy lehetne jogosult. Rövid vita után, 2014 végén a Hivatal elvi éllel megállapította, hogy egy majom által készített kép nem tartozik a szerzői jog alá: „A Hivatal nem regisztrál olyan műveket, amelyeket a természet, állatok vagy növények állítottak elő. Ugyanígy a Hivatal nem regisztrál műveket úgy, hogy azokat isteni vagy természetfeletti hatalom állította elő.”

Ezzel a szerzői jog körüli kérdés eldőlni látszott. Bármennyit is költött tehát Slater arra, hogy Indonéziába utazzon, és természetes élőhelyükön fotózza az állatokat, mivel a konkrét képet egy majom saját magától csinálta, így nem lehet szerzői jogi jogosult. A szelfik közkincsek, tehát szabadon felhasználhatóak bárki által.

A történetnek még sincs itt vége, mert egy szervezet 2015 szeptemberében érdekesen megcsavarta az ügyet.

Tisztában lehet egy állat azzal, hogy alkot?

A PETA (People For The Ethical Treatment of Animals) nevű állatvédő csoport ugyanis megdöbbentő módon beadott egy keresetet az illetékes kaliforniai bírósághoz, hogy Narutót, tehát a majmot ismerjék el szerzői jogi jogosultnak. Olyanokat írtak a keresetben, hogy „Naruto egy szabad, autonóm egyed,” „intelligens és művészies,” ezért „joga van részesedni a szerzői jogból eredő előnyben.” Érvelésük lényege az volt, hogy Naruto „szabad, autonóm cselekedete volt, hogy Slater kameráját magához vette és többször exponált vele,” továbbá a majom „megértette az összefüggést az exponáló gomb megnyomása, a zárhang és aközött, hogy a saját alakja a kamera lencséin tükröződött.” Magyarán szándékosan szelfizett.

animals-smile_3379238k.jpgAkár ilyen is lehetne a majom-szelfi /Forrás: Telegraph.co.uk/

A bíróság idén január elején döntött a kérdésben: egy életre lezárta a vitát azzal, hogy egy állat nem lehet szerzői jogi jogosult. Ez a pozíció továbbra is csak természetes és jogi személyeket illethet meg. Hiába csinál tehát jó képet a majom, nem illeti meg mindazon jog, ami egy embert.

A magyar szabályozás                                              

Ha itthon, a zuglói állatkertben történik hasonló eset, a magyar jogrendszer alapján ugyanez lenne a végeredmény. A szerzői jogról szóló törvény 4. §-a elég tisztán fogalmaz: „a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző).” Az „aki” kitétel itt egyértelműen természetes személyt jelöl, szerző tehát csak ember lehet.

A magyar jogrendszer alapvetően két vonatkozó fogalmat különböztet meg: vannak személyek (természetes vagy jogi), tehát jogalanyok, és vannak dolgok, tehát jogtárgyak. A Polgári Törvénykönyv 5:14. §-a szerint „a dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.”

vanooston_monkey.jpg/Forrás: blogspot.com/

Az állat tehát dolog, ám a „használatára” vonatkoznak eltérések. Az állatokkal való bánásmód tárgyában több jogszabály is létezik, mindegyik alapja az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény. Ez a törvény fekteti le az eltéréseket, olyanokat, mint például az állattartás szabályai, az állatkínzás tilalma, az állat kímélete, szállítása, életének kioltása, vagy állatkísérletek. Nyilván több jogszabály létezik például haszonállatokra, veszélyes állatokra, háziállatokra és sok egyébre, amelyek kimerítő felsorolása itt teljesen felesleges. De egyik jogszabályból sem következik, hogy egy állat jogdíjat követelhetne bármiért, amit előállított.