Mi a közös a szexben, az evésben, a vásárlásban és az önmagunkról posztolásban? Mindhárom ugyanannyi dopamint szabadít fel a szervezetben, úgy érezzük, jutalmat kapunk. Ezt a jutalomrendszert használja ki az összes ma sikeres márka is. Ha egy nekünk tetsző reklámot kirakunk, az feltétlen azt jelenti, hogy elkötelezettek vagyunk a termékért? Amennyiben magunkról posztolunk, úgy csak és kizárólag a figyelem lenne a központban?
Már sok év eltelt a legutolsó dohányreklámok óta, Amerikában és Angliában viszont újra adásba kerül a cigaretta, csak kicsit máshogy: megérkeztek az első elektronikus cigarettát hirdető szpotok. Ezek a reklámok nem leszokást segítő eszközként mutatják be az e-cigiket: az üzenet az, hogy aki ezt az újfajta cigarettát választja boldogabb, jobb társasági életet él, környezettudatos, emellett pedig dohányos. A nagy dohányvállalatok célja egy olyan termék megalkotása, ami a teljes élvezetet nyújtja, ám olcsóbb, és kevésbé kártékony. Így tesznek eleget a társadalmi és az egyéni elvárásoknak is. Az első ilyet be is tiltották.
A fenti reklámszpotot még a SuperBowl alatt mutatták be. Mivel az amerikaifoci-döntő az egyik legnézettebb sportesemény a világon, csupán fél percnyi reklámidőnek is igencsak borsos ára van. Azok a termékek, amik itt megjelennek, a piac az igazi szupersztárjainak számítanak.
Ma már senki sem vonja kétségbe a közösségi média létjogosultságát a mindennapokban, sőt az üzleti életben sem: egy-egy cég vagy márka kedveltsége ezeken az oldalakon komoly értéket jelenthet. Ahogy mindennel, ezekkel a számokkal is igyekeznek trükközni, és mérhető üzleti előnyt szerezni. Mit jelent a valójában a népszerűség a YouTube-on vagy a Facebookon? Miért fontos, hogy Obamának több millió követője van a Twitteren?
Mivel nem csekély pénzbeli támogatáshoz juthat az, aki komoly rajongótáborral büszkélkedik, nem csoda, hogy a másik oldalon is megjelent a kínálat: bizonyos vállalkozások lájkokat generáló robotot, vagy aprópénzért kattintgató klikkrabszolgákat ígérnek. Rengeteg a hamis lájk, és szinte lehetetlen kiszűrni őket, bár árulkodó jelek azért vannak: például semmitmondó tartalmak hirtelen megugrott támogatottsága vagy távoli országokból jött lájkok.
Az egyszerű információközlésben, tájékoztatásban is fontos szerepük lehet a klikkfarmoknak, akár a politika területén is. Ezzel a módszerrel több ember érhető el, hiszen több megosztás több embert takar. Támogatottság és szponzoráció.
Sztárok, üzletek és még az Amerikai Egyesült Államok kormánya is vásárolt Facebook-lájkokat, Twitter követőket és Youtube-feliratkozókat a klikkfarmoktól. Az itt dolgozók nem tesznek mást, mint kattintgatnak a lájkgombra, vagy a videóra, megosztják a csiripeket, csak azért, hogy feljebb tornásszák a közösségi média számait. Akinek LinkedInen több a kapcsolata, sokkal meggyőzőbb. A Soundcloud klikkjei komoly kihatással lehetnek az eladási, rádiózási és lejátszási számokra.
A Youtube a guru
A Youtube komoly tényezővé nőtte ki magát az évek alatt: lényegében olyan médiaként kezelhetjük, ami egyben televízió, videómegosztó és blog. Ez a különböző szereplőnek köszönhető, hiszen rengetegféle csatorna van, olyan látogatottsági számokkal, hogy az bizony akár jóval meg is meghaladja országunk lakosságának a számát. Elsősorban nem a mindenki által ismert vírusvideókra gondolok, vagy híres előadók új klipjeire. Sok csatorna generál magas nézettségi számokat csupán a folytonos posztolásnak köszönhetően, olyan tartalommal, ami elsőként lényegtelennek tűnik: megosztják a saját gondolatukat a nagyvilággal, mint Jenna Marbles, vagy végigkommentelik a játékot, amit játszanak- Pewdiepie, de még sorolhatnám.
Érdekesnek tűnhet, hogy valakinek a munkája nem más mint, heti egy alkalommal leül a kamerája elé, és véletlenszerű dolgokról beszél, ezzel követkőkre talál, és ebből megél. Némely csatorna komolyan felépített témakörrel rendelkezik, és az ötletet támogató technológia is vetekszik egy-egy stúdiójáéval.
Végül pedig ajánlom ezt a Youtube-videót, ami összegzi, hogy mit is jelent egy lájk a Facebookon.
Ahogyan korábban írtam, a hirtelen lájknövekedés gyanús lehet. Illetve minden olyan oldal, ami belekényszerít minket a tartalom kedvelésébe, még mielőtt a kívánt képet/szöveget megmutatná, nagy eséllyel egy ilyen „követő-vadász” oldal lesz, amelyen keresztül valaki igyekszik profithoz jutni.
Aki ilyen oldalt talál, szigorúan kis országunk vonatkozásában, ne habozzon megosztani velünk a media20blog@gmail.com címen.
A tehetségkutatás mint fogalom Magyarországon egybeolvadt a kereskedelmi csatornák műsoraival. Ezzel párhuzamosan a fiatalok közt tombol a trend: minél kevéssé ismeri a nagyközönség az általa kedvelt zenét, annál menőbbnek tudhatja magát. Vajon tényleg csak ez a két út létezik? A sokszor silánynak minősített pénzorientált zene és az underground? Egy felvidéki zenekar szemüvegén keresztül mutatjuk be az egyik lehetséges választ.
Az egyterű irodákban szépen elrendezett sorokban ülnek az emberek: igyekeznek teljesíteni az elvárt kvótát, felettük neonlámpa, állandó mormogás, a fejükön headset. Vajon ezekben az irodákban tényleg a lehető legeredményesebb munka folyik? Már a korai kutatások is azt mutatták, hogy az egybenyitott munkahelyi tér stresszt okoz, és rontja a teljesítményt. Azóta felnőtt egy új nemzedék, és felmerült a kérdés, hogy ők vajon hogyan viszonyulnak az egyterű irodákhoz. Bár az Y-generáció tagjainak is kényelmetlen a közös tér, könnyebben alkalmazkodnak ehhez a környezethez: viccelődnek és barátkoznak.
Az egybenyitott irodák meglepő módon nem Amerikából, hanem Németországból származnak, és az 1950-es években terjedtek el. Ekkor robbanásszerű fejlődés kezdődött mind a gyári munkahelyeken, mind az irodákban: a kibővült gyártás jóval több adminisztrációt követelt, ez pedig komolyabb üzleti, szolgáltatási szektort.