Nem a Z-generáció butább, csak az oktatás ragadt a 20. században
Az infokommunikációs technológiák fejlődése miatt alapvetően változott meg az 1990-es évek végén születettek világlátása, gondolkodása, készségei és kompetenciái, erre a kihívásra pedig a jelenlegi oktatási modell egyelőre még keresi a válaszokat. Miközben a pedagógusok jó része csak lemondóan sóhajtozik a diákok romló teljesítménye láttán, és a “bezzeg az én időmben“-frázist mantrázza, érdemes végiggondolni, hogy valóban aggodalomra ad-e okot a fiatalabb generáció viselkedése? Mik a generációk közötti változások legfőbb kiváltó okai? Legfőképpen pedig el kell dönteni, hogy mihez kezdünk ezekkel a változásokkal, és mihamarabb korszerűsíteni kell az iskolai tudásátadást, mivel a jövő munkavállalóiként, döntéshozóiként, szavazóiként – és a következő, Alfa-generáció tanáraiként – néhány éven belül gyermekeink ismeretei lesznek a társadalom fejlődésének legfőbb mozgatórugói.