Fogadjunk, hogy nem találja ki, mi az. Az új (és újjászületett) pozíciók tárháza napról napra változik. Aki siet, még az elsők között lehet például „engagement editor” azaz – nagyon szabad fordításban – közösségért felelős menedzser. De vajon csak egy újabb jól csengő név ez egy tíz ember feladatát tömörítő pozíciónak, vagy valami valóban szükséges dologról van szó?
Unalomig ismételt dolog manapság a felhőalkalmazásokat, a modern operációs rendszereket, az email szolgáltatásokat és a szociális médiát utánunk kémkedő mumusnak beállítani. Szinte mindenki tisztában van vele, hogy az olyan oldalak, mint a Facebook vagy a Google információk milliárdjait gyűjtik össze és raktározzák el. De miért használjuk őket akkor mégis folyamatosan, sokszor még kifejezetten magánügyi kérdésekhez is?
Naponta hallunk olyan technikai újításokról, amik a telefon-, tablet-, laptop- vagy PC-használatunk alapján megmondják rólunk, hogy merre jártunk, mit csináltunk, milyen tartalmakat néztünk legtöbbször, majd ezek alapján különböző szolgáltatásokról szóló információkat, reklámokat nyomnak az orrunk alá. A Survata nemrégiben közzétett kutatása pedig arról is tanúskodik, hogy a fiatal korosztály jóval megbízhatóbbnak tartja például a nem kifejezetten jó hírű NSA-t mint a Google-t. A kutatást ráadásul egy igen speciális csoportra, a 13-44 éves korosztályra alapozták, amelynek fele a 13-24 év közötti korcsoportba esett, tehát éppen azokról a felhasználókról van szó, akik a legszívesebben osztanak meg bárkivel bármit bármikor.
Aki olvassa az Indexet, vagy legalább napi szinten a Facebookot, az bizonyára találkozott már a digitális térben tüntető pitbulltulajdonosok és a gyermekmondóka esetével. Hiszen Magyarország egy nagy falu, McLuhan sem mondhatná szebben. Aki lemaradt volna: egy költő életveszélyes fenyegetéseket kap egy vers miatt.
Így lett Kolozsvár 2015-ben a Fiatalok Európai Fővárosa. Júniusban ugyanis kis időre eltörölték a jegyrendszert azoknak, akik a buszokon kedvenc könyvükbe merülve utaztak. A ledes kijelzőkön az unalmas információkat egy időre inspiráló idézetek váltották fel, a botanikus kertben pedig könyvklub alakult.
“10:40. Egy hatalmas ütés zaja hallható: a gép jobb szárnya az egyik hegyet súrolja. Egyfolytában sípol a vészjelzés hangja, és hallható az utasok kiáltozása. A gép eltűnik a radarokról” – írja a hvg.hu a Germanwings-gép katasztrófájáról. A történtek feldolgozását súlyosbította, hogy maga a cég is sokáig láthatatlan volt, komoly hiányosságok fedezhetők fel abban, ahogy a helyzetet kezelték. Levonjuk a kríziskommunikációs tanulságokat.