Show business a Fehér Házban: Hope-rah vagy NOprah?

Show business a Fehér Házban: Hope-rah vagy NOprah?

Oprah Winfrey Cecil B. DeMille életműdíjat kapott, ezt követő beszéde a Golden Globe díjátadón hatalmas sikert aratott: felszólalt mind a nőkkel szembeni előítéletekkel, mind a rasszizmussal szemben. A közösségi médiát ellepte a #Oprah2020: sokan őt szeretnék látni Amerika következő elnökeként. Bár semmiféle politikai tapasztalata nincs – ugyanez elmondható Donald Trumpról is. Hogyan gyűrűzött be a „celebrity politics” a Fehér Házba?

orah1.png

Oprah Golden Globe-on előadott beszédének sarokköve a #metoo mozgalom volt (forrás: The Cut)

Bár Oprah korábban úgy nyilatkozott, hogy nincsenek politikai ambíciói, a közösségi médiát elöntő #Oprah2020 után a kérdés aktívan foglalkoztatni kezdte az embereket, Stedman Graham – Oprah partnere 1968 óta – pedig úgy nyilatkozott a Los Angeles Times-nak, hogy Oprah „abszolút vállalná” a feladatot, ha lenne rá igény. Továbbá, a CNN két barátra hivatkozva azt állítja, hogy Oprah-t aktívan foglalkoztatja az elnökké válás gondolata.

Oprah neve nem először merül fel, míg 2008-ban Obamát támogatta, 2016-ban Hillary Clinton kampánya során úgy nyilatkozott, hogy ideje lenne egy női elnöknek, ami egyben korszakalkotó pillanat lehetne a nők számára. A Golden Globe-on előadott beszédének sarokköve a #metoo mozgalom volt, legfőbb üzenete pedig – miszerint egy új korszak kezdődhet most el – sokak szerint már éppen politikai ambícióainak megmutatkozása volt. Az elnökségért folyó verseny még messzebb van, a jelenség azonban felvet bizonyos kérdéseket. Oprah kétségkívül rendelkezik kiemelkedő kvalitásokkal – karizmatikus, a neve és személye abszolút megkerülhetetlen az Egyesült Államokban –, aminek viszont nagyon is a híján van, az éppen a politikai tapasztalat. Ezzel viszont nincs egyedül.

oprah2.png

#noprah (forrás: Twitter) 

Trump felforgatta, amit a politikai pályáról gondoltunk

Trump az első olyan amerikai elnök, akinek semmiféle politikai vagy katonai tapasztalata nincsen. Bár korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki ennek ellenére betölthesse ezt a pozíciót, bizonyos nézetek szerint Trump-nak egyenesen jól jött, hogy kívülállónak bélyegzik: az amerikaiak kormányba vetett hite meglehetősen alacsony, a politikánkívülisége pedig vonzóbbá tehette Trumpot a választók szemében. A jelenség ismerős lehet számunkra: a populista szereplők előretörése Európa szerte megfigyelhető – ahogyan erről korábban itt és itt írtunk –, az „underdog” státusz, az establishment-ellenes pozíció és kommunikáció pedig általánosságban jellemzi őket. Ebben az értelemben Trump egy a politikában és a politikai kommunikációban már megfigyelhető, szélesebb körű hullámra ült fel.

trump1.png

Trump, a celeb politikus (forrás: DoneyHotey)

A „celebrity-politics” jelenség

Bár a jelenséget a legtöbbet Trump kapcsán emlegették, azonban csak az Egyesült Államokban több olyan hírességet találhatunk, aki politikai pályára lépett: elég csak Arnold Schwarzeneggerre vagy Ronald Reaganre gondolnunk. Sőt, az utóbbi években többször is felmerült például Mark Zuckerberg vagy Dwayne Johnson („A Szikla”) neve is a 2020-as elnökválasztással kapcsolatban.

Cas Mudde szerint – aki elismert kutatója a politikatudománynak, különös tekintettel az európai populizmusra és a politikai extrémitásokra –, a hírességek politikában való felbukkanása egyfajta általános hanyatlását jelzi a politikai kultúrának. Mudde azonban hangsúlyozza, hogy ezek a hírességek nem feltétlenül válnak populista szereplőkké (maga Trump is csak Steve Bannon kampánytanácsadó felbukkanása után vált a „nép hangjává”). Amiben viszont mégis hasonlít a két jelenség, az a hagyományos politikai elitbe vetett bizalom csökkenése, ami az egyik oldalon a populista szereplők előbukkanását, a másik oldalon pedig hírességeket eredményez a politikában. Mindebben szerepe van a médiának: egyfajta megafonként szolgál a radikális politikusok számára, míg elhanyagolja a mérsékelteket. Ami viszont még ennél is fontosabb, az az, ahogyan a bulvármédia megjelenése és az ideológiai értelemben vett politika iránti érdeklődés csökkenése párhuzamosan azt eredményezte, hogy a politika személyközpontúvá vált: már nem egy párt vagy annak az ideológiája fontos, hanem a politikus személye és az ő egyéni véleménye. Gondolhatunk itt számos karizmatikus politikai vezetőre, ott van például Nigel Farage (UKIP), akiről a BBC azt írta: a UKIP szavazók számára, Farage maga a UKIP.

Egy olyan politikai rendszerben, ahol a pénz és az ismertség kulcsfontosságú tényezők egy választás során, a hírességek vitathatatlanul előnyös helyzetben vannak. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt körülbelül 20 év során a hangsúly a pártokról és a politikai programokról a politikusokra tolódott, a hitelesség pedig fontosabbá vált a valós kompetenciánál. Mindezen tényezők és a megfelelő médiavisszhang együttesen meglehetősen szokatlan helyzetekhez vezethetnek a politika színterén.

Összességben, a politikusokra irányuló figyelem növekedése és az általános szkepticizmus a politikával kapcsolatban könnyen változást hozhat abban, ahogyan a választók döntenek: a hangsúly a politikai programokról és értékekről egyre inkább egy-egy politikus személyes preferenciái vagy megítélése felé tolódik, a választási verseny pedig ebben az értelemben egyre inkább politikusok, mintsem pártok csatája. A modern PR technikáknak és az újságírás elbulvárosodásának komoly szerepe volt ebben az eltolódásban: a politikai reprezentáció alapvető eszközévé vált többek között a személyes brand.

Új korszak a politikában? 

oprah3.png

Oprah nem először jelenik meg a politika körül (forrás: Oprah.com)

Mint ahogy arról korábban szó volt, Oprah 2008-ban Obamát és 2016-ban Hillary Clintont támogatta, így nem kérdéses, hogy a demokrata oldal jelöltjeként indulhatna, ám éppen ők voltak azok, akik a leghangosabban kritizálták Trumpot a politikai tapasztalatának hiánya miatt. Ennélfogva, képmutatás lenne, ha 2020-ban ők maguk állítanának egy politikailag ugyanannyira tapasztalatlan jelöltet. Bár minden, ami eddig felmerült Oprah elnökségével kapcsolatban csak pletyka, azt kétségkívül megvilágítja, hogy a politikai színtér és a politikai vezetőktől elvárt kvalitások átalakulóban vannak, ebben pedig a média és a politikai kommunikáció átalakulásának szerepe elvitathatatlan. Azt, hogy Oprah valóban elindul-e az elnöki pozícióért egyelőre lehetetlen megjósolni, azonban ahogy Trump példája már bebizonyította: semmi sem lehetetlen.

(A téma iránt komolyabban érdeklődők figyelmébe ajánljuk Mark Wheeler: Celebrity Politics c. könyvét.)

Donald Trump és a média: háború az utolsó leheletig

Donald Trump és a média: háború az utolsó leheletig

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke több mint két hónapja van hivatalban, és ez alatt az idő alatt megmutatta: egy nem, vagy csak néhány ember fejében létező valóságban él. Nyílt háborúba kezdett a média és az újságírás ellen, miközben országa valódi problémáit csak tovább mélyíti. Összeesküvéssel vádolja azokat a médiumokat, akik itt-ott megszorongatják, ne adj isten, megkérdőjelezik. Eközben soha nem látott számban terjednek álhírek az őt támogatók körében, köréből. Bolond, báb, ördög vagy géniusz?

(more…)

Donald Trump és a média: háború az utolsó leheletig

Az USA nagymamája kiütné Trumpot

Hillary Clinton, az amerikai demokraták esélyes elnökjelöltje országos szinten jelentős előnnyel vezet Donald Trump, a republikánusok várható jelöltje előtt a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint. Miután a lobbista trollzseni Trump én-márkáját már korábban kielemeztük, ezúttal elsősorban az évtizedek óta kaméleonként alkalmazkodó jogásznőre, New York állam volt szenátorára, az USA egykori First Ladyjére és külügyminiszterére koncentrálunk, és sikeres politikai kommunikációjának titkát keressük.

(more…)

Lobbista trollzseni forgatja fel az amerikai elnökválasztást

Író és médiaceleb, ingatlanmilliárdos, megmondóember. A republikánus fenegyerek, Donald Trump ugyan csak a kétezres évek elején kezdett politikai karrierbe, napjainkra mégis a népszerűségi felmérések élmezőnyébe verekedte magát. Szinte szó szerint, ellenfeleit ugyanis gyakran övön alul támadja, saját követőivel nem egyszer bonyolódott már komoly vitába, radikális nyilatkozatai pedig rendre felkavarják a média állóvizét. Lobbiérdek vagy valós közéleti célok motiválják? Gyakorló elmebeteg vagy a gyűlöletkeltést zászlajára tűző politikai zseni? Utánajártunk, hogy vajon tényleg viccel-e az amerikai elnökválasztási kampány fekete lova, és elemeztük politikai kommunikációját.

(more…)