A feliratkozók fogékonyak a youtuberek politizálására is

A feliratkozók fogékonyak a youtuberek politizálására is

Van keresnivalója a politikai állásfoglalásnak egy divatcsatornán vagy egy stílustanácsadó Youtube-felületén? Hogyan reagál a politikamentes youtuber közönsége, ha kedvencük politizálni kezd? Posztunkban azt vizsgáltuk, elutasítják-e a nézők az eredeti témába nem illő állásfoglalásokat.

ezgif_com-webp-to-jpg.jpg

A politkával nem foglalkozó youtuberek esetében a politikai állásfoglalás idehaza még gyerekcipőben jár, Nyugaton azonban nem idegen a jelenség. Jó példa erre az egyik legnépszerűbb vlogger, a több, mint 9 millió feliratkozóval rendelkező Casey Neistat, aki a saját erkölcsi felelősség kérdéséről beszélt Hillary Clinton és Donald elnökjelölti vitájáról szóló videójában.

A hazai politikai youtuberpaletta szegényes, nem igazán akadt riválisa Puzsér Róbert (63 ezer feliratkozó) csatornájára feltöltött, közéleti témákkal foglalkozó Sznobjektív és egyéb podcast adásoknak. Most viszont a választások aktualitása miatt egyre több hazai influencer érezte fontosnak, hogy a témát beemelje és a diskurzus részévé tegye. Az egyik első fecskének Szabó Hédi (81 ezer feliratkozó) és a Hédinke néven futó, divat és lifestyle tematikájú csatornájára készített videói számítanak.

A két, politikával foglalkozó videóját, átlagosan nagyjából 52 ezren nézték meg. Csakhogy érzékeljük a különbséget: a csatorna többi videójának átlag nézettsége 66 ezerre tehető. Összesen 890 hozzászóló érezte úgy, hogy írásos formában is hangot szeretne adni véleményének. A hozzászólások közül legtöbben az objektivitást hiányolták a készítőtől. Az egyikük kendőzetlenül oda is szegezi a kérdést, miszerint: „Miért vágtál be bizonyos politikusokról kifejezetten rosszul sikerült már-már komikusan rossz képet, míg másokról bőven a valóságnál előnyösebbet?” A kommentek közt akadt, aki a képeken túlmenően sérelmezte, hogy „…csak negatív gondolatokat (tényeket vagy akár pletykákat és fun fackt-eket) fűzött minden emberhez…” vagy „…azon nézőidet használod ki és vered át az állítólagos pártatlan videóval, akik hisznek neked…”- írja kiegészítésként az előző kérdésre reagáló hozzászóló. Nyilván súlyosbító körülmény az is, hogy a készítő nem kívánt reagálni az első ízben feltett kérdésre.

Ennél kicsit távolabbi vizekre evez a következő hazai példánk Baumgartner Kata (4,3 feliratkozó). Baumgartner is a divat-lifestyle vonalon mozog, ám videója esetében már jóval direktebb állásfoglalásról beszélhetünk, mindjárt a címben egy kérdést szegez nézőihez: „Miért menj el szavazni április 8-án?” Így nem is csoda, hogy 16 ezres nézettséget generálva magának, elérte, hogy több, mint 250-en kommenteljenek a videóhoz.

Sokakban már a téma is ellenérzést váltott ki, ezzel együtt számos kommentelő vélte úgy, hogy a youtuber ellenzéki nézeteinek adott hangot a videóban. Hangsúlyos azonban az a hozzászólás, amelyben az egyik néző kifejti, hogy a videó megnézésének hatására kapott kellő ösztönzést a szavazáshoz, mint fogalmazott: „…ebben a témában pedig a fiatalokhoz igazán ti tudtok szólni…”

A lifestyle kategóriákon túl az ismeretterjesztő témák körében is akadt pár vállalkozó szellemű vlogger, aki úgy érezte, hangot kell adnia politikai nézeteinek. Ilyen az Info Bubble (2,3 ezer feliratkozó) neveű csatorna tulajdonosa is, aki négy videóban fejti ki véleményét a választásokról. A sorozat első videója magasan a csatorna legnézettebb anyagává nőtte ki magát.

Ennek érdekessége, hogy konkrét médiumokkal szemben vagy éppen mellett foglal állást, aminek keretében gyakran a médiumokat mint pártok szócsövét minősíti. A kommentelők amellett, hogy igazat adnak a videó készítőjének, bővebben a politika létjogosultáságról és korrupció gyanújáról fejtik ki véleményüket úgy, mint – “Teljesen egyetértek: Nincs itt semmiféle érdemi népi döntés…” és a “Képesek eladni a lelküket a szavazatokért”

Ha azon gondolkodunk, hogy a beauty és ismeretterjesztő videókon kívül hova nem ékelhető be a politika, az a stílustanácsadás. Szokatlan vagy sem, a Confidentia (1,5 ezer feliratkozó) nézőinek egyike sem furcsálta az eddigiektől eltérő téma felütését. Ami azt aktivitást illeti, itt is megfigyelhetőek a helyeslő, a videó tartalmát pozitívnak ítélő hozzászólok: „…ez a videó részrehajlás-mentesen hívta fel a figyelmet a magyarok politika iránt tanusított passzív viselkedésmódjára.”

Nem beszélhetünk azonban passzivitásról Radics Peti (507 ezer feliratkozó) témába vágó videóját illetően. Az általa készített tartalom ugyan műfajilag kilóg a sorból, mivel – a csatorna többi videójához hasonlóan – ez egy paródia. Radics videóját több, mint 380 ezren nézték meg, 25 ezren kedvelték és 910-en pedig a dislike-gombra kattintottak. A videó alatt 1830 hozzászóló adott hangot véleményének. Ezek között bár elenyésző, ám de akad olyan, aki nem a paródiavonatra kívánt felszállni.

A hozzászólok elsősorban érzékelni vélték a részrehajlást egy konkrét párt mellett, egyik hozzászóló szerint, konkrét kampányvideót sikerült Radicsnak legyártania. Ugyanakkor volt olyan hozzászóló is, aki szerint a politikamentes zóna politizálása nem volt a legjobb ötlet. Ezzel pedig teljesen ellentmondásban, egy néző azt állítja „…ez az első releváns megközelítés a politika témájában.”

Releváns vagy sem, a nézőszámok és a közönség aktivitása elég beszédesnek bizonyult mind az öt esetben. A vizsgált tartalmak megtekintésszámát tekintve, összevetve a csatornák további tartalmaival, nem mutattak kiugró eltéréseket. Mindez azt mutatja, hogy a nézők nyitottak az általuk követett youtuber politikával kapcsolatos nézeteire. Ahogy a fenti példák is tükrözik, sokkal nagyobb hajlandóságot is mutatnak arra, hogy az általuk olyannyira kedvelt személyektől informálódjanak a témában, még akkor is, ha az a csatorna addig előállított tartalmaitől eltérő, új témák bevonását jelenti.

Érdekesség, hogy a divat és lifestyle kategória tartalomgyártók körében, a nézők jellemzően némi szkepticizmussal viseltettek a közéleti témájú videók iránt, míg ez a probléma a többi kategória videói körében egyáltalán nem jelent meg. Ugyancsak az előbbi kategória esetében volt a legjelentősebb az objektivitás hiányát kritizáló hozzászólásokat száma is. Ezzel együtt meglepő, hogy az egyes videók mennyi nézőből váltott ki konkrét politikai állásfoglalást.

30127752_1860364320663504_3653724495409053696_o.jpg

Show business a Fehér Házban: Hope-rah vagy NOprah?

Show business a Fehér Házban: Hope-rah vagy NOprah?

Oprah Winfrey Cecil B. DeMille életműdíjat kapott, ezt követő beszéde a Golden Globe díjátadón hatalmas sikert aratott: felszólalt mind a nőkkel szembeni előítéletekkel, mind a rasszizmussal szemben. A közösségi médiát ellepte a #Oprah2020: sokan őt szeretnék látni Amerika következő elnökeként. Bár semmiféle politikai tapasztalata nincs – ugyanez elmondható Donald Trumpról is. Hogyan gyűrűzött be a „celebrity politics” a Fehér Házba?

orah1.png

Oprah Golden Globe-on előadott beszédének sarokköve a #metoo mozgalom volt (forrás: The Cut)

Bár Oprah korábban úgy nyilatkozott, hogy nincsenek politikai ambíciói, a közösségi médiát elöntő #Oprah2020 után a kérdés aktívan foglalkoztatni kezdte az embereket, Stedman Graham – Oprah partnere 1968 óta – pedig úgy nyilatkozott a Los Angeles Times-nak, hogy Oprah „abszolút vállalná” a feladatot, ha lenne rá igény. Továbbá, a CNN két barátra hivatkozva azt állítja, hogy Oprah-t aktívan foglalkoztatja az elnökké válás gondolata.

Oprah neve nem először merül fel, míg 2008-ban Obamát támogatta, 2016-ban Hillary Clinton kampánya során úgy nyilatkozott, hogy ideje lenne egy női elnöknek, ami egyben korszakalkotó pillanat lehetne a nők számára. A Golden Globe-on előadott beszédének sarokköve a #metoo mozgalom volt, legfőbb üzenete pedig – miszerint egy új korszak kezdődhet most el – sokak szerint már éppen politikai ambícióainak megmutatkozása volt. Az elnökségért folyó verseny még messzebb van, a jelenség azonban felvet bizonyos kérdéseket. Oprah kétségkívül rendelkezik kiemelkedő kvalitásokkal – karizmatikus, a neve és személye abszolút megkerülhetetlen az Egyesült Államokban –, aminek viszont nagyon is a híján van, az éppen a politikai tapasztalat. Ezzel viszont nincs egyedül.

oprah2.png

#noprah (forrás: Twitter) 

Trump felforgatta, amit a politikai pályáról gondoltunk

Trump az első olyan amerikai elnök, akinek semmiféle politikai vagy katonai tapasztalata nincsen. Bár korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki ennek ellenére betölthesse ezt a pozíciót, bizonyos nézetek szerint Trump-nak egyenesen jól jött, hogy kívülállónak bélyegzik: az amerikaiak kormányba vetett hite meglehetősen alacsony, a politikánkívülisége pedig vonzóbbá tehette Trumpot a választók szemében. A jelenség ismerős lehet számunkra: a populista szereplők előretörése Európa szerte megfigyelhető – ahogyan erről korábban itt és itt írtunk –, az „underdog” státusz, az establishment-ellenes pozíció és kommunikáció pedig általánosságban jellemzi őket. Ebben az értelemben Trump egy a politikában és a politikai kommunikációban már megfigyelhető, szélesebb körű hullámra ült fel.

trump1.png

Trump, a celeb politikus (forrás: DoneyHotey)

A „celebrity-politics” jelenség

Bár a jelenséget a legtöbbet Trump kapcsán emlegették, azonban csak az Egyesült Államokban több olyan hírességet találhatunk, aki politikai pályára lépett: elég csak Arnold Schwarzeneggerre vagy Ronald Reaganre gondolnunk. Sőt, az utóbbi években többször is felmerült például Mark Zuckerberg vagy Dwayne Johnson („A Szikla”) neve is a 2020-as elnökválasztással kapcsolatban.

Cas Mudde szerint – aki elismert kutatója a politikatudománynak, különös tekintettel az európai populizmusra és a politikai extrémitásokra –, a hírességek politikában való felbukkanása egyfajta általános hanyatlását jelzi a politikai kultúrának. Mudde azonban hangsúlyozza, hogy ezek a hírességek nem feltétlenül válnak populista szereplőkké (maga Trump is csak Steve Bannon kampánytanácsadó felbukkanása után vált a „nép hangjává”). Amiben viszont mégis hasonlít a két jelenség, az a hagyományos politikai elitbe vetett bizalom csökkenése, ami az egyik oldalon a populista szereplők előbukkanását, a másik oldalon pedig hírességeket eredményez a politikában. Mindebben szerepe van a médiának: egyfajta megafonként szolgál a radikális politikusok számára, míg elhanyagolja a mérsékelteket. Ami viszont még ennél is fontosabb, az az, ahogyan a bulvármédia megjelenése és az ideológiai értelemben vett politika iránti érdeklődés csökkenése párhuzamosan azt eredményezte, hogy a politika személyközpontúvá vált: már nem egy párt vagy annak az ideológiája fontos, hanem a politikus személye és az ő egyéni véleménye. Gondolhatunk itt számos karizmatikus politikai vezetőre, ott van például Nigel Farage (UKIP), akiről a BBC azt írta: a UKIP szavazók számára, Farage maga a UKIP.

Egy olyan politikai rendszerben, ahol a pénz és az ismertség kulcsfontosságú tényezők egy választás során, a hírességek vitathatatlanul előnyös helyzetben vannak. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt körülbelül 20 év során a hangsúly a pártokról és a politikai programokról a politikusokra tolódott, a hitelesség pedig fontosabbá vált a valós kompetenciánál. Mindezen tényezők és a megfelelő médiavisszhang együttesen meglehetősen szokatlan helyzetekhez vezethetnek a politika színterén.

Összességben, a politikusokra irányuló figyelem növekedése és az általános szkepticizmus a politikával kapcsolatban könnyen változást hozhat abban, ahogyan a választók döntenek: a hangsúly a politikai programokról és értékekről egyre inkább egy-egy politikus személyes preferenciái vagy megítélése felé tolódik, a választási verseny pedig ebben az értelemben egyre inkább politikusok, mintsem pártok csatája. A modern PR technikáknak és az újságírás elbulvárosodásának komoly szerepe volt ebben az eltolódásban: a politikai reprezentáció alapvető eszközévé vált többek között a személyes brand.

Új korszak a politikában? 

oprah3.png

Oprah nem először jelenik meg a politika körül (forrás: Oprah.com)

Mint ahogy arról korábban szó volt, Oprah 2008-ban Obamát és 2016-ban Hillary Clintont támogatta, így nem kérdéses, hogy a demokrata oldal jelöltjeként indulhatna, ám éppen ők voltak azok, akik a leghangosabban kritizálták Trumpot a politikai tapasztalatának hiánya miatt. Ennélfogva, képmutatás lenne, ha 2020-ban ők maguk állítanának egy politikailag ugyanannyira tapasztalatlan jelöltet. Bár minden, ami eddig felmerült Oprah elnökségével kapcsolatban csak pletyka, azt kétségkívül megvilágítja, hogy a politikai színtér és a politikai vezetőktől elvárt kvalitások átalakulóban vannak, ebben pedig a média és a politikai kommunikáció átalakulásának szerepe elvitathatatlan. Azt, hogy Oprah valóban elindul-e az elnöki pozícióért egyelőre lehetetlen megjósolni, azonban ahogy Trump példája már bebizonyította: semmi sem lehetetlen.

(A téma iránt komolyabban érdeklődők figyelmébe ajánljuk Mark Wheeler: Celebrity Politics c. könyvét.)

Populista retorika: egyenes út a népszerűséghez

Populista retorika: egyenes út a népszerűséghez

Létezik-e populista retorika? Hol húzódik a határ nacionalista és populista retorika között? A populizmus a szélsőjobboldal sajátja lenne? Magyarázható vele a szélsőséges pártok sikere? Benjamin De Cleen-nel, a populista kommunikáció kutatójával a CEU Center for Media Data and Society készített interjút.

(tovább…)

Tágul a szakadék a propagandisták és az újságírók között

Tágul a szakadék a propagandisták és az újságírók között

Néhány hete a Media Hungary konferencián, majd az Origóban is akciózott az idén januárban berobbanó Momentum. A felütést az adta, hogy a frissen párttá alakult mozgalom tagjai ellen folyamatos lejárató kampány folyik a kormányközeli médiumokban. Közben meghasadt a magyar közélet is, kitört a háború: az egyik oldalon a hatalmat elvtelenül kiszolgáló propagandisták, a másik oldalon a hatalmat éppen ellenőrizni kívánó újságírók állnak. A 2018-as választási kampányhoz közeledve biztosak lehetünk abban, hogy közel sem láttunk még mindent.

(tovább…)

Trump, Le Pen, Farage: a populizmus az új mainstream?

Trump, Le Pen, Farage: a populizmus az új mainstream?

Populista-e Donald Trump, Nigel Farage vagy Marine Le Pen, és egyáltalán: mit takar maga a fogalom, ami az elmúlt években egyre gyakrabban bukkant fel a közbeszédben? A populizmus fogalmával kapcsolatban még sok a kétely és a tévhit, de a közhiedelemmel ellentétben nem csak és kizárólag a szélsőjobboldal sajátja, Dél-Amerikában például kifejezetten a baloldali populizmus a jellemző, de Európában is akad rá példa. Ha viszont nem köthető politikai oldalhoz sem, tulajdonképpen miről is van szó? Elképzelhető, hogy a populizmus nem több, mint a politikai kommunikáció legújabb eszköze?   (tovább…)

Breitbart: Amerikában szélsőséges szennylap, nálunk hírügynökség

Breitbart: Amerikában szélsőséges szennylap, nálunk hírügynökség

Az elmúlt hónapokban egyre nagyobb figyelmet kap a hazai sajtóban egy amerikai híroldal, a Breitbart. A portál az Egyesült Államokban a legpártosabb jobboldali orgánumok közé tartozik, többen csak szélsőséges szennylapként említik, nálunk azonban a kormánypárt felé hajló média hivatkozott már rá nagy hatású portálként és hírügynökségként is. A hazai lapok akkor kezdtek többet foglalkozni vele, amikor 2016 augusztusában Donald Trump kampányvezetőnek nevezte ki Stephen Bannont, a lap vezetőjét, akit megválasztása után főtanácsadójává tett. Tulajdonképpen mi is a Breitbart? Miért vált most fontossá erről beszélni Magyarországon, azon kívül, hogy hamarosan elindulhat a híroldal magyar verziója?

(tovább…)