A jó sajtóközlemény eszközei

A jó sajtóközlemény eszközei

A sajtóközlemények döntő többsége olvasás nélkül a szemetesben landol. Összegyűjtöttünk pár szabályt, amelyekkel hatékonyabbá, pontosabbá, összességében figyelemfelkeltővé tehető egy közlemény, hogy legyen valaki, aki el is olvassa.

Nap mint nap több száz sajtóközleményt írnak az országban, amelyek jó részét végül alig olvassák el. Nem véletlen: a sajtóközleménynek ugyan nincsenek összetett, bonyolult szakmai követelményei, de ahhoz, hogy célt is érjen, tapasztalat, figyelem, több szakember összehangolt kompetenciája, valamint a szakma iránti tisztelet is szükséges. Fellengzősen úgy mondhatjuk: ez inkább művészet, mint tudomány.

Számunkra a pr-szakma messze több, mint a sajtónak írt tájékoztató levelek megírása. Mégis ez az egyik első érintkezési pont a versenyszektor, az államigazgatás és a sajtó között, így szerepük ma sem hanyagolható el. Mivel a Media 2.0 Communicationsnél több gyakorló újságíró és szervezeti kommunikátor is dolgozik, jól látjuk a legfőbb problémákat és alapvetésünk, hogy jó közleményt írni nem nehéz, ha betartunk néhány egyszerű szabályt.

A cím a legfontosabb

A jó sajtóközlemény egy jó címmel kezdődik. Ahogy a sztorikat, úgy a közleményeket is ez adja el, ez kelti fel az érdeklődést, ez tereli az újságíró kurzorját a levél fölé. Az unalmas, témába nem vágó, értelmezhetetlen címek nemcsak a levelet teszik feleslegessé, de az azt megíró ügynökséget is minősítik: a sajtómunkások gyakran érezhetik az ügynökségeket tiszteletlennek és trehánynak, ha rossz címmel, rossz tárgymezővel érkezik meg a levél. Pontos, figyelemfelkeltő, lehetőleg frappáns címet kell adni, ugyanilyen tárgymezővel, hogy az újságíró ne érezze teljesen feleslegesnek megnyitni azt.

Forrás

Hasonlóan a cikkeknél, a sajtóközlemények legfontosabb és legnehezebb része a címadás, a kellő rutin mellett magas fokú kreativitást is igényel. Épp ezért hasznos, ha a levelet megíró ügynökségnél újságírók vagy legalább újságíró múlttal bíró szakemberek dolgoznak, akiknek a “másik oldalról” is van a közleményekkel kapcsolatos tapasztalatuk. Fontosnak érezzük hangsúlyozni azt is, hogy az ügynökségnek nem legyőzendő akadályként, hanem partnerként kell tekintenie az újságíróra. Ő az a kolléga, aki biztosítja a termék, szolgáltatás vagy esemény nyilvánosságát és ő az is, aki majd aztán elmondja róla a véleményét. A jó hozzáállás, ha még ütköző érdekek esetén is együttműködünk.

Lényegre törő, ízléses összeszedettség

A hazai sajtóban a közlemények megítélése negatív: az újságíró minél hamarabb túl akar lenni rajta. Nem szabad tehát feleslegesen húzni az időt, szaporítani a karaktert, a túl hosszú írást még a negyedéig sem olvassa el senki. Könnyen ellenérzést válthat ki az újságíróból, ha a levél megnyitása után, hosszas keresgélés után sem látja meg, hogy vajon mi a közlemény mondanivalója. Egyszerűen, lényegre törően kell fogalmazni, hogy első ránézésre is átmenjen a hasznos információ.

Nem szabad továbbá engedni a csábításnak és kihasználni a betűméretek és színek széles spektrumát: kerülni kell az átláthatatlan, szétlinkelt levelet, amelyek jobban hasonlítanak képregényre vagy kifestőre, mint egy hivatalos levélre. Hasznos, ha egy kreatív szakember is vet rá egy pillantást a kiküldés előtt: ő jobban el tudja dönteni, elég ízléses, megnyerő-e a közlemény látványa.

Forrás

Mivel a sajtóközlemény legfontosabb célja a tájékoztatás, kerülendő az ömlengő, giccses marketingszöveg. Az ügynökségnek bíznia kell az újságíróban, hogy el tudja dönteni, érdemes-e a témával foglalkozni. A legtöbb hazai lap szerencsére nem ingyenes reklámhordozóként működik, felesleges tehát az újságírók türelmét kockára tenni, csak azért, hogy szóvirágokkal legyen tele a levél. A sajtóközlemény ugyan nem lehet teljesen pártatlan, de mindenképp objektívan igyekszik tájékoztatni a sajtót. Az objektivitás nem csak azt követeli meg, hogy az ügynökség tárgyilagosan fogalmazzon, de azt is, hogy biztosítsa a sajtónak is a lehetőséget ugyanerre. Megkönnyíti az újságíró dolgát, ha a közleményben szabadon felhasználható képeket talál, idézeteket az éppeni piaci szereplőtől vagy szakértőtől. Szükséges kelléke a közleménynek, hogy szerepeljen benne elérhetőség az ügynökséghez és a témába tartozó szervezetekhez, cégekhez is. Ha elvárjuk a sajtótól, hogy legyen partner a közlemény közzétételében, akkor nekünk muszáj partnerként viselkedni a tájékoztatásban.  

A sajtóval kapcsolatos tiszteletlenséget jelent, ha érdektelen címzetteknek küldik ki a levelet. Egy IT-magazint nyilván nem érdekli, ha új növényeket kap a Fűvészkert, de a Nők Lapját sem, ha győri Audiban új villanymotorokat gyártanak. Egy ügynökségnek vennie kell a fáradtságot, hogy egyenként végignézi, kinek mennek ki a közlemények, ez a feladat ugyanúgy a munka része, mint a téma iránti tájékozódás. Az ügynökség ugyanakkor ki sem kerülheti a munkát: nem lehet csak csatolmányt küldeni magyarázó szöveg nélkül, azt úgysem nyitja meg senki. Egy pr-esnek tisztában kell lennie a témával, amiről igyekszik hírt adni: ahogy a megbízója érdekeit a magáévá teszi, úgy a szakmai profiljához is értenie kell legalább alapfokú szinten.

Aki azt akarja, hogy komolyan vegyék, tanuljon meg helyesen írni

Tipikus no comment probléma. Ugyan nyilván senkit sem minősít emberileg, ha nem tud helyesen írni, de egy olyan szakmában, amely az írásra épül, alapvetésnek tekinthetjük az elvet: aki azt akarja, hogy komolyan vegyék, tanuljon meg helyesen írni. Aki írásból él, pontosan tudja, hogy nem lehet több ezer karakternyi szöveget leadni elütés nélkül, de nagy különbség van a véletlen elütés és a szarvashibák közt. A sajtó elemi tisztelete, hogy a közleményt megíró kolléga végigfuttatja a helyesírás-ellenőrzőn az anyagot, ezen felül pedig vagy kétszer átolvassa. Ha nem így tesz, az alapszintű kompetenciák hiányára, avagy nemtörődömségre utalhat

Az ügynökségnél fontosnak tartjuk azt is, hogy a pr-es maradjon pr-es. Fontos, hogy ne akarja túllépni a hatáskörét, ne próbáljon úgy tenni, mintha ő maga lenne a megbízó. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a pr-es kolléga ne próbálja utasítani az újságírót, ne akarja megszabni neki, mit és hogyan tegyen be a lapba. Feleslegesek és ellenérzést keltőek lehetnek az olyan mondatok, mint “Azonnali közlésre” avagy “Kérjük változtatás nélkül közölni”.

Forrás 

Ez utóbbival van még egy probléma: a közlemény a kiküldésig az ügynökségé, utána már az újságíróé lesz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a sajtó akkor és úgy használja fel a közleményeket, ahogy akarja. A pr-es bárhogy megszövegezheti, minden tehetségét, tudását beleviheti, de a sajtómunkás saját felelősségére bármit bárhogy átírhat benne, úgy közli, ahogy saját szerkesztőségi elvei megengedik. Erre az ügynökségeknek nincs is nem is lehet hatásköre, épp ezért felesleges a “változtatás nélkül” kitétel.

Esetről esetre dől el

Itthon kevéssé terjedt el a Nyugaton már ismert gyakorlat, miszerint az ügynökségek a szerkesztőség vizuális elvárásai alapján ugyanabból a közleményből többfélét is készítenek. Ennek a lényege, hogy az egyes médiumok a saját látványvilágukba, stílusukba, profiljukba illeszkedő anyagot kapják meg, amellyel nagyobb az esély a közlésre. Ez a módszer különösen igényli, hogy kreatív szakemberek is dolgozzanak az anyagon, de hasznos, mert az újságíró munkáját segíti. Előremutató gyakorlat még, hogy ugyanazt a közleményt kicsit más szöveggel küldik ki a különböző profilú médiumoknak. Az ügynökség így a tartalomnak azt a részét tudja minden újságírónak hangsúlyozni, amelyik iránt az érdeklődhet.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a pár fenti pont bemagolása után még senki sem fog azonnal jó közleményt írni. A hatékonysághoz az elveken túl rengeteg rutin is kell: a munka igazából az olvasással kezdődik. Épp ezért úgy gondoljuk, hogy a jó közlemény megírásához szükségesek az újságírók is.

A helyes cím és tartalom eltalálása pedig mindig az adott téma, a mondanivaló és az ügyfél által elvárt stílus függvénye. Nincs általános képlet a közlemény szerkezetére, hosszúságára, betűtípusára vagy tömörségére. Esetről esetre dőlnek el a jó arányok, az ízléses megoldások. A rutin ugyan szükséges, de nem lehet csak rutinból dolgozni, minden téma más megközelítést igényel. A közlemények megírása szerintünk jóval kreatívabb és összetettebb feladat, mint azt a pr-szakma nagyja vagy a nagyközönség hiszi. Az álláspontunk tehát, hogy a hatékony közlemények megírásához több szakember munkája szükséges, hogy a mennyiségből minőség is legyen.

Ha sajtó- és médiakapcsolatai ápolásában segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra

newsletter_header_5.png

Több nő, több előfizető: meghatározó év lehet a 2018-as az újságoknál

Több nő, több előfizető: meghatározó év lehet a 2018-as az újságoknál

Az újságírásban számos komoly változás következhet be 2018-ban a Nieman Journalism Lab összeállítása szerint. Az egyik legfontosabb az üzletimodell-váltás, aminek köszönhetően az olvasói (digitális) előfizetések versenyre kelnek a régóta domináló hirdetési bevételekkel. Várhatón idén is sok szó esik majd a szexuális zaklatásokról, illetve a nemek közti bérkülönbség is gyakori téma lehet a sajtóban, miközben az eddiginél több nő kerülhet a lapok élére. Mi vár az újságokra 2018-ban? – erre a kérdésre adtak választ neves szakemberek a Harvard Egyetem újságíró műhelyének felkérésére.

(tovább…)

Több nő, több előfizető: meghatározó év lehet a 2018-as az újságoknál

Több nő, több előfizető: meghatározó év lehet a 2018-as az újságoknál

Az újságírásban számos komoly változás következhet be 2018-ban a Nieman Journalism Lab összeállítása szerint. Az egyik legfontosabb az üzletimodell-váltás, aminek köszönhetően az olvasói (digitális) előfizetések versenyre kelnek a régóta domináló hirdetési bevételekkel. Várhatón idén is sok szó esik majd a szexuális zaklatásokról, illetve a nemek közti bérkülönbség is gyakori téma lehet a sajtóban, miközben az eddiginél több nő kerülhet a lapok élére. Mi vár az újságokra 2018-ban? – erre a kérdésre adtak választ neves szakemberek a Harvard Egyetem újságíró műhelyének felkérésére.

A Harvard Egyetem újságírással foglalkozó műhelye, a Nieman Journalism Lab minden év végén megkérdez neves újságírókat és médiaszakértőket, hogy mire számítanak a szakmában a következő évben. Mit gondolnak a New York Times és a National Geographic vezetői? Milyen újításokat érdemes ellesni a Washington Posttól és a Reuterstől? Mik lesznek az év témái, hogyan alakul át a médiavállalatok üzleti modellje, és milyen új formátumok jelennek meg a színen? Az idei szakértői válaszokból szemezgettünk.

A hirdető helyett az olvasó fizet?

Az elmúlt évtizedekben most először látni példákat arra, hogy a kiadványok több bevételhez jutnak az olvasók, mint a hirdetők által. Ez sokak szerint fordulatot jelez az újságok üzleti modelljében. A legismertebb márkák, mint a Wall Street Journal, a New York Times és a Washington Post már rengeteg online előfizetővel rendelkeznek. Ez főleg adatelemzők munkájának köszönhető, illetve a fake news jelenség is rásegít arra, hogy az emberek hajlandóak fizetni a hírekért, amelyeket megbízhatónak tartanak. A New York Timesnál például már a bevételek 60%-át az előfizetések jelentik, és tavaly december elején 10-ről 5-re csökkentették az ingyen elérhető cikkek számát, további előfizetések reményében. A New York Timesnak több mint 2 millió online előfizetője van, és Mark Thompson vezérigazgató úgy gondolja, hogy idővel akár 10 millió előfizetőig is eljuthatnak.

Úgy tűnik tehát, hogy bár egy generáció úgy nőtt fel, hogy ingyenesen fér hozzá a hírekhez, ez a luxus hamarosan véget ér, legalábbis egyre több irányból látni erre törekvéseket. Rodney Benson, a New York University professzora úgy véli, hogy a fizetőfalak megjelenésével a közönség mérete zsugorodik, de ez normális hiszen a minőségi cikkek egy szűkebb réteget érdekelnek, főképp a magas státuszú, tanult eliteket. Ez lesz tehát az ára annak, hogy a sajtó függetlenedik a hirdetői bevételektől. A Spotify, a Netflix és a Hulu már bizonyították, hogy az online világban is lehet előfizetőket szerezni, és ez a sajtónak is új lendületet adhat.

Julia B. Chan, a Mother Jones közönségért felelős vezetője (director of audience) szerint egyre több lapnál ébrednek rá arra, hogy az egyszeri látogatók, akiket a kattintékony címek vonzanak, valójában nem értékesek. A 2018-as év ezért szerinte is arról fog szólni, hogy az újságok elkötelezett olvasókat szereznek maguknak, ehhez pedig a közönség szegmentálására van szükség, és különböző niche-piacokra kell lőni, mint ahogy például a Washington Post által elindított oldal, a Lily teszi (az Y-generációs nőkhöz szól). Ez mindenkinek kihívás, hiszen miközben az elmúlt évtizedekben egyértelművé vált, hogy mire kíváncsi a nagyközönség, a szűkebb szegmensek igényei kevésbé ismertek.

Jim Moroney, a Dallas Morning News ügyvezetője is hasonlóan gondolkodik, amikor azt mondja, az újságoknak a jövőben elég jónak kell lenniük ahhoz, hogy az olvasók fizessenek értük. „Akik továbbra is a digitális hirdetéseket helyezik előtérbe az online előfizetések helyett, azokat a kihalás veszélye fenyegeti” – véli az ügyvezető. Szerinte fontos látni, hogy az emberek nem fognak fizetni azért, amit máshol ingyen is megkaphatnak. Eredeti és releváns újságírói munkára van szükségi, és még azt is lehetségesnek tartja, hogy egyes szerkesztőségeknek ehhez új újságírókat kell felvenni. Az olvasói igények profi kiszolgáláshoz pedig olyan technológiai megoldások jelenthetik a kulcsot, mint az adatelemzés, a mesterséges intelligencia vagy a blokklánc (angolul blockchain) technológia. 

media2018.jpg

Forrás: europeanjournalists.org

Női hangok, női témák és női vezetők

Sokak szerint a szexuális zaklatási botrányok felszínre kerülése, illetve az azt övező médiafigyelem olyan fordulópontot jelent, ami a média működésére is hatást gyakorol. Jennifer Coogan, a Newsela tartalomigazgatója szerint a jövőben a tartalmak jóval nőbarátabb hangszínt öltenek, vagyis több nőket érintő témát dolgoz majd fel a sajtó, és ezzel párhuzamosan a női közszereplőkre irányuló, gyakran szexista hozzáállás is visszaszorul (például nem az lesz már a legfontosabb téma, hogy mit viselnek). A tartalomigazgató arra számít, hogy a női vezetők száma is növekedni fog a médiavállalatok élén, és ezzel a “Content is queen” mondás új – és egyben szó szerinti – értelmet nyer.

Vanessa K. Deluca, az afro-amerikai nőkre fókuszáló Essense főszerkesztője is hasonló várakozásokkal indul neki az új évnek. Szerinte olyan női témák kerülnek előtérbe, mint a nők politikai és vezetői képessége, a nemek közti bérszakadék, a feminizmus, a reproduktív jogok fontossága és a szexuális zaklatás elleni harc. Cooganhez hasonlóan ő is úgy látja, hogy szexuális zaklatási botrányok hatására a női hangok még hangosabbá válnak 2018-ban. Debra Adams Simmons, a National Geographic kulturális vezetőszerkesztője szintén úgy gondolja, hogy a médiaszervezetek kapui megnyílnak a nők előtt, ami egyrészt új narratíváknak enged teret, másrészt a médiát érintő bizalmi válság megoldásában is előrelépést jelenthet.

Új formátumok és innovációk

Mobiltelefonok mindenhol

Az új évben is folytatódik az okostelefonok szerepének növekedése a hírfogyasztásban – véli Alfred Hermida, a kanadai University of British Columbia újságíró-iskola vezetője. 2017-ben az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Norvégiában is elérte a mobiltelefon az asztali számítógépek szintjét, nem lehet azonban hátradőlni, mert innen még bőven van lehetőség a növekedésre. Ezt azonban nehezíti, hogy egyre zsúfoltabbak a telefonok képernyői, rengeteg alkalmazás, értesítő és új közösségimédia-felület verseng a felhasználók figyelméért. Ez azt jelenti, hogy az újságoknak új, kreatív megoldásokat kell fejleszteniük arra, hogy még több embert elérjenek, és ők töltsék ki az üres járatokat (tömegközlekedés, sorban állás) az emberek mindennapjaiban, amiben maga a mobiltelefon már első helyen van. A kérdés csak az, hogy mire használja a felhasználó a telefont ezekben az időszakokban.

Mesterséges intelligencia

Az emberek figyelméért folytatott harcban fontos szerepet játszhat a mesterséges intelligencia, aminek nagy szerepe van az olyan cégek termékeinek addiktív jellegében, mint a Netflix, az Amazon vagy a Facebook, amely kiismeri és előrejelzi a felhasználók viselkedését a preferenciáik alapján. A sajtótorgánumok akkor tudnak versenyképesek maradni, ha személyre szabják a felhasználói élményt. „15 évvel ezelőtt az online és az offline újságírók között volt szakadék, 2018-ban és a következő években pedig újabb szakadék jön létre azok között, akik használják és akik nem használják a mesterséges intelligenciát” – véli Alice Antheaume, a párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (Sciences Po) újságíró-iskolájának dékánja. A Reuters hírügynökség példáját említi, amely eszközt (Reuters News Tracer) fejlesztett a közösségi oldalak monitorozására, és ezzel azonosítja a vezetőhíreket a Twitteren, az ott megjelenő üzenetek elemzésével. A Financial Times pedig egy olyan bot bevezetésére készül, amely megtalálja azokat a híreket, amiket az adott felhasználóval azonos iparágban dolgozók olvasnak. A Reutersről és IT-fejlesztéseiről azt is érdemes tudni, hogy naponta több ezer cikket gyártanak automatikusan, számos nyelven, vállalati és kormányzati adatok felhasználásával. Persze nem mindenki engedheti ezt meg magának, de fontos, hogy minél többen elkezdjenek együttműködni szakértőkkel, akikkel testhez álló megoldásokat fejlesztenek.

Új videós formátumok: VR és long form

A videós formátum már nemcsak az Egyesült Államokban és a nyugati Európai országokban népszerű, hanem Magyarországon is egyre több online szerkesztőség készít videókat. Szakértők szerint a videós formátumokban is lesznek újdonságok: megnövekedett szerephez juthat például 2018-ban a virtuális valóság alkalmazása. Ezenkívül az idei évben számíthatunk a hosszú formátumú videók (long form video journalism) megjelenésére, miután az utóbbi években inkább a nagyon rövid, velős videóké volt a főszerep, amelyek könnyen virálissá válnak a Facebook segítségével. A minőségi videós történetmesélésnek is megvan a saját szűk közönsége, így ez a műfaj is könnyen váltható olvasói előfizetésekből származó bevételre. Szintén várható a podcastok további felfutása és sokszínűbbé válása a közeljövőben, ami egyre inkább a rádiózás babérjaira tör, és egyes vélemények szerint új bevételszerzési modellek is fognak hozzá kapcsolódni.

A főcímek mögött – újságírás és törvény összecsapása

A főcímek mögött – újságírás és törvény összecsapása

A médiát egyre jobban lehúzzák a rágalmazási ügyek és a működési költségek, miközben az online és közösségi terek laikus kommentelői a virágkorukat élik. Elégtelenek a szabályozások, kevés a fék és az ellensúly. Tobzódnak viszont a vírusként terjedő, a tényeket népszerűségben messze leköröző hamis hírek. Mit tehetünk a 19. századi rágalmak örökségével, és hogyan nézzünk szembe a 21. század nyilvános vitáinak kihívásaival? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a szólás szabadsága, a felelős magatartás és a felelősségre vonhatóság között?

(tovább…)

A főcímek mögött – újságírás és törvény összecsapása

A főcímek mögött – újságírás és törvény összecsapása

A médiát egyre jobban lehúzzák a rágalmazási ügyek és a működési költségek, miközben az online és közösségi terek laikus kommentelői a virágkorukat élik. Elégtelenek a szabályozások, kevés a fék és az ellensúly. Tobzódnak viszont a vírusként terjedő, a tényeket népszerűségben messze leköröző hamis hírek. Mit tehetünk a 19. századi rágalmak örökségével, és hogyan nézzünk szembe a 21. század nyilvános vitáinak kihívásaival? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a szólás szabadsága, a felelős magatartás és a felelősségre vonhatóság között?

A november 6-án a dublini Trinity Egyetemen rendezett, A főcímek mögött (Behind the Headlines) elnevezésű éves összefoglaló szimpóziumán a szakma neves előadói vették górcső alá a média változó világában a szólásszabadság helyzetét. Foglalkoztak a sajtó szerepének átalakulásával és az igazság keresésével akkor, amikor az elveszni látszik, mind a hagyományos, mind az online médiában.

behindheadlines.jpg

Előadók: Prof. Eoin O’Dell (Jogi Tanszék, Trinity Egyetem), Andrea Martin (Média jogász, MediaLawyer Solicitors), Prof. Todd Gitlin (Újságíró Tanszék, Columbia Egyetem), Prof. Jane Ohlmeyer (Trinity Egyetem), Fionnan Sheahan (Szerkesztő, Independent News and Media) 

Egy olyan világban, ahol az igazság folyamatosan ostrom alatt van, a szólás szabadságának még soha ekkora jelentősége nem volt. Miközben a nyilvános viták közbeni kirohanások és vádaskodások a közösségi média-óriások árucikkévé váltak, a szakmai újságírás jövője, úgy mint a nyilvánosság véleményének formálása és a hatalmi szervezetekre való nyomásgyakorlás, egyre inkább veszélyeztetett.

Elhagytuk az igazságot

A magyarul post-igazságnak (post truth) elnevezett időszak nem csupán a politikai hazugságokra, megtévesztésekre vonatkozik, hanem a készre főzött és azonnal elérhető téves információ célzott és a közönség által be is fogadott terjesztésére épülő gépezet hatalomra kerülésére.

A média ezen nem túl fényes korszakának kezdete 2016-ra vált egyértelművé, amikor a hamis hírek kiakasztottak minden népszerűségszámlálót, és jócskán maguk mögött hagyták a hiteles és valós híreket. Ilyen álhírek voltak például a – Trump népszerűségi mutatóját is megugrasztó – „Ferenc pápa támogatja Donald Trump elnökké választását”, vagy hogy „Obama betiltotta a vallási fogadalom tételét az iskolákban”. Ezek nagyon rövid idő alatt produkáltak több milliós eléréseket.  

A viták egyre polarizáltabbak, a szakértői vélemények pedig sokszor alul maradnak a laikus kommentekkel szemben. Amikor egy propaganda, vagy egy rágalom pillanatok alatt körbe tudja utazni a világot, akkor hogyan lehet megtalálni az igazságot? Honnan tudjuk, mi a valós és mi a figyelemelterelés a valóságról?

A Trinity Egyetemen a szólásszabadság témakörét is kutató jogi professzor, Eoin O’Dell négy – a szólásszabadság helyzetét érintő – fő kihívást foglalt össze:

1. Ami kényelmes, azt szabad

Elavult ellenőrzés: az állami szabályozások nem követik elég gyorsan az online média alakulását. Helyenként korlátoznak, helyenként megengedőek, ahogy épp kényelmesebb. A kisebb médiaplatformokat teljes felelősséggel ruházzák fel az oldalukon megjelenő tartalomért, a legnagyobb közösségi média felületeken azonban a felhasználóé a felelősség. Ez a hozzáállás pedig melegágya a rágalmazási ügyeknek, amelyekkel az újságírókat és médiaszervezeteket sújtják.

2. Fakebook világa

Az onlineplatform-mogulok sajátos cenzúrával dolgoznak. Megtehetik, hiszen már nagyobbak, mint a legtöbb állam. A cenzúra önkéntes, sokszor nem is emberek, hanem programok, robotok végzik, és így a hírek és álhírek között nincs különbségtétel. Az terjed, ami népszerűbb, nem az, ami igaz. Ez pedig egyszerű pszichológia: az alapvető emberi érzelmekre ható (ál)híreket könnyebb észrevenni és megjegyezni. A fent említett Obama-álhírt 2,1 millióan osztották meg. „A Facebook valójában Fakebook” – tette hozzá kollegája előadásához Todd Gitlin professzor.

3. “Ide figyelj!”

Kreatív állami cenzúra működik, ahogy az aktuális propaganda megkívánja. Használják az új online média eszközeit, és kombinálják a régi, jól bevált figyelemelterelős módszereket: „Ide figyelj, ide figyelj!” Ennek leginkább Kína és Oroszország a mestere, de a nyugati demokráciákban is megfigyelhető. Csakhogy – ahogy O’Dell professzor mondja – ez utóbbiakban még van esély tanulni a hibákból, és az igazságnak kedvezőbb útra terelni a médiaplatformok működését. A felhasználó is megtanulhatja, hogy ha valahol nagyon hangosan szól valami, hogy „Ide figyelj!”, akkor máshol van valami ami halkan azt mondja, hogy „Ide kéne figyelned inkább, mert ez az, ami valóban történik”.  

4. Trollok háborúja

Végül, de nem utolsó sorban, napjainkban zajlik a Trollok háborúja: álhírek és gyűlöletkeltő szövegek özönlenek a legtöbbször arctalan emberi vagy nem emberi (chatbot) trollok seregétől az online platformokon.

Még megtalálhatjuk

Az előadók hangsúlyozták, fontos, hogy az internet olyan előnyei megmaradjanak, amelyek azt szolgálják, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket: legyen helyük vitáknak, érveléseknek, különböző nézőpontoknak. Ahogy mondták, az online vita jó dolog, korlátlanul azonban már nem biztos. Bizonyos határokat már átléptek, éppen ezért időszerű lépéseket tenni annak érdekében, hogy helyes irányba terelődjön a hírközlés menete, hogy a valós hírek elérjék az embereket, a hírközlés szakemberei pedig megfelelő képzést kapjanak, és megfelelő körülmények között végezhessék a munkájukat. Zárásként Eoin O’Dell professzor hozzátette, „csak akarnunk kell azt, hogy mindezt jól csináljuk, és akkor lehet jól csinálni.”

Tágul a szakadék a propagandisták és az újságírók között

Tágul a szakadék a propagandisták és az újságírók között

Néhány hete a Media Hungary konferencián, majd az Origóban is akciózott az idén januárban berobbanó Momentum. A felütést az adta, hogy a frissen párttá alakult mozgalom tagjai ellen folyamatos lejárató kampány folyik a kormányközeli médiumokban. Közben meghasadt a magyar közélet is, kitört a háború: az egyik oldalon a hatalmat elvtelenül kiszolgáló propagandisták, a másik oldalon a hatalmat éppen ellenőrizni kívánó újságírók állnak. A 2018-as választási kampányhoz közeledve biztosak lehetünk abban, hogy közel sem láttunk még mindent.

(tovább…)