A legjobb művésznek is kell a tudatos kommunikáció

A legjobb művésznek is kell a tudatos kommunikáció

Hiba azt gondolni, hogy a művészetnek nem kell közönségkapcsolatokat ápolni. Egy ihletett alkotónak ugyan mindig van hely a társadalom szívében, de nem biztos, hogy a művész tudja, merre is van a célközönsége. A legigényesebb alkotások is elsikkadnak, ha nem találják meg a megfelelő kommunikációs csatornát a közönséghez. Mit tehet egy művész, hogy megtalálja a nyilvánosságát és hol lehet a segítségére egy PR- és marketing szakember?

A művészet és a PR két olyan terület, amelynek korábban kevéssé volt csak köze egymáshoz. Kulturálisan belénk ivódott “igazság”, hogy a művészetnek nem lenne szabad kikerülnie a piacra, mert kizárólag önmaga szépségéért kell elkészülnie. Egy jó mű eladja magát, ha meg nem elég jó, akkor úgyis felesleges kommunikációs utakkal és profi marketing fogásokkal próbálkozni. Pontosan ezek a téves elképzelések azok, amelyeket egyszer és mindenkorra el kell vetni.

Miután elkészült egy mű, – ha csak az alkotó nem kizárólag a saját örömére készítette, – el kell kezdenie hidat építeni az alkotása és a nyilvánosság között. A jó kommunikáció növelheti az eladásait és eljuttathatja a médiumokhoz; ez pedig végső soron abban segít, hogy kitűnjön a tömegből, vagyis a konkurenciát jelentő egyéb önjelölt vagy profi művészek közül. Pláne, hogy a művészt talán éppen ez a megteremtett nyilvánosság segíti majd hozzá az eredeti céljaihoz, például hogy ahhoz a producerhez, stúdióhoz, rendezőhöz, kiadóhoz, jusson el a munkája, akire épp szüksége van, akitől megrendelést és szerződést vár.

15360028270_1de9d19a0c_z.jpg

Egy tipikus hiba tipikus következménye is lehetne a kép: hogy jusson el a nagyérdemű egy előadásra, kiállításra vagy koncertre, ha nem tud róla? Honnan tudjon róla, ha az alkotók nem kommunikálták megfelelően a művészeti produktumot? Az ellenpélda a párizsi Pompidou központ 2009-es kiállítása, ami a SEMMIRŐL szólt. Kilenc teljesen ÜRES kiállítóterem várta a temérdek látogatót, akik mind kíváncsiak voltak a SEMMIRE. Mi ez, ha nem profi kommunikáció? (Forrás: Pixabay)

A művészet intellektuális hiánycikk

Ahogy Oscar Wilde fogalmazott, egyetlen dolog rosszabb annál, ha beszélnek rólad, mégpedig az, ha nem. A művészet egy olyan inspirációforrás, amire különösen az első világbeli ember szinte kényszerűen támaszkodik a hétköznapi dilemmák eldöntésében. Talán nem minden esetben a magasművészethez fordul kikapcsolódásért, de összességében elmondható, hogy a művészet intellektuális hiánycikk. Amint egy művész feltűnik, hogy a vizuális, hallgatható vagy írott formában keresztülvitt gondolatait átadja a közönségnek, a nyilvánosság kíváncsi érdeklődéssel figyel majd rá és víziójára. Nem szabad azt gondolni, hogy telített a piac: egy kreatív, izgalmas gondolkodónak, egy ihletett alkotónak mindig van hely a közönség szívében.

Az elmúlt években több olyan ügyféllel találkoztunk, aki félt attól, hogy a kifelé kommunikálás, a túlzott profizmus és intenzív arculat felszínessé teszi, és elhitelteleníti. Szerintük éppen a művészetük lényege sérülne azáltal, ha a piacon igyekeznének érvényesülni olyan hagyományos és profán eszközökkel, mint a sajtó, vagy a közösségi média. Ebben a kérdésben azonban nagyot tévednek, hiszen még a legigényesebb művészeti termék is elsikkadhat, ha nem jut el a megfelelő csatornákon keresztül a közönséghez. Sőt, könnyen lehet művészet akár magából marketingből is. A 2000-es évek óta a márkák és startupok kommunikációjának elengedhetetlen része a történetmesélés: az, hogy legyen valami megfogható, valami emberi, érzelmes és életszagú sztori a termék mögött. Ha jó a PR, akkor az érzelmek éppen, hogy erősíteni fogják a hitelességet, és egy logikus, következetes imázst építenek, aminek köszönhetően az alkotó termékei is vonzóbbá válnak a közönség szemében.

jeff-koons-billboard710.jpg

Jeff Koons amerikai képzőművész a Whitney Museum megbízásából óriásplakátokon reklámozta a művészetét 1989-ben. A Made in Heaven egy nem létező film, a főszerepben Koons mellett akkori felesége, Cicciolina művésznéven a pornóiparban dolgozó Staller Ilona. A reklám teljesen öncélú volt, mégis hatalmas publicitást kapott, jó példával járt elől művészek további generációjának.

Amennyiben a művész eljutott odáig, hogy igénye van a nyilvánosság megteremtésére, – azaz elkezdett haladni az érvényesüléséhez vezető egyik legfontosabb úton, – valószínűleg elgondolkodott azon is, hogy a közösségi oldalakon milyen tartalommal célszerű képviselni önmagát és alkotásait. Erre számtalan lehetősége van, hiszen nem kizárólag csak az elkészült műveit oszthatja meg, de profi kommunikációs szakember segítségével felépíthet akár egy egész világot, kulturális referenciapontokkal, azonosulási eszközökkel. Magyarul elérheti, hogy a közönsége akarjon és tudjon is azonosulni vele, támogassa törekvéseit, művészeti filozófiáját. Egy ilyen komplex folyamat elindításához a tanácsadóra és a művészre egyaránt szükség van: utóbbi ismeri a céljait, előbbi pedig tisztán látja, hogy a művész személyiségének és munkásságának mely aspektusait érdemes előtérbe helyezni és kidomborítani. A két látásmód, a két tapasztalás együtt tesz ki egy egészet annak érdekében, hogy a művész személyes márkája felépülhessen.

A jó PR-os tudja, mik egy termék Unique Selling Point-jai, azaz egyedi karakterisztikái, mik a megváltozhatatlan jegyek, mi az, ami segít megkülönböztetni, elhatárolni a megrendelőt másoktól. Egy profi tanácsadó segít „kiülni a székből” és objektíven rátekinteni a termék, szolgáltatás erősségeire és gyengeségeire. Nemcsak a kommunikációs célok megtalálását támogatja, de az üzleti célokat is, majd képes stratégiát is építeni ezekre. Tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan kell mérni a tartalom hatását, a közönség minőségét és arra is rámutat, hogyan lehet javítani a láthatóságon. Végső soron mesélni és kísérletezni tanít.

Tippek a hatékony kommunikációhoz

Mi, a Media 2.0 Communications-nél fontosnak érezzük hangsúlyozni, hogy a művész művészként tekintsen magára, hiszen a legjobb kommunikáció sem pótolja az önbizalmat és tudatosságot. A művészek belső világa színes, izgalmas, érzékeny és inspiratív. Ennek a rendkívül gazdag világnak bizonyára vannak olyan részei, amelyek érdeklik a potenciális közönségét. Például: milyen könyvekből, filmekből, darabokból, festményekből vagy dalokból építkezett a művész? Melyek azok a kávézók, éttermek, parkok, ahol jól tud gondolkodni? Melyik az a város, ahol a legizgalmasabb ötletei születnek? Ezekről a kedvenc inspirációs tényezőkről érdemes és kell is beszélni a közönségnek, hiszen ezzel is azonosulási lehetőséget nyújthat nekik; magukra ismerhetnek a művészben. Aki ezt el tudja érni, az már nem csak közönséget, de egy hűséges és érdeklődő közösséget is magáénak tudhat. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy közösséggel való kommunikáció formájáról, rendszerességéről, valamint a személyes hangvétel stílusáról elengedhetetlen szakemberrel konzultálni, nehogy baklövést kövessen el az ember és negatív publicitás érje.

1280px-vincent_van_gogh_wheatfield_with_crows_google_art_project.jpg

Varjak a búzamezőn (1890), Vincent van Gogh műve. Van Gogh, Claude Monet, Franz Kafka, Johann Sebastian Bach csak pár név azon világhíres művészek közül, akik ismeretlenül haltak meg. Egyes esetekben az örök magyarázat, miszerint “a saját kora még nem értette meg”, helytálló, de van, amikor a művész egyszerűen nem tudta megfelelően eljuttatni művét a közönséghez. A módszerek megváltoztak, a probléma viszont ugyanaz: hogyan látszódjak a közönség előtt, hogyan értessem meg, mit szeretnék, hogyan vonjam be őket a saját művészetembe.

A művészek élete különleges az átlagember számára, a művészeti alkotás létrejöttének fázisai misztikusak: a stúdión belüli élet, a műhelyekben, fotóstúdiókban, próbatermekben uralkodó hangulat megkapó. A szakértői vélemény mentén érdemes megjeleníteni ezeket a közösségi oldalakon, beavatni a közönségét a készülő projektek menetébe, az aktualitásokba és kulisszatitokba; elcsepegtetni egy-két információt a következő könyvről, albumról, festményről vagy darabról. Ettől nemcsak szinten tarjuk a nyilvánosság figyelmét, de követőink beavatottnak is fogják érezni magukat. A művészek konkurenciájának közönsége egyben a művészek közönsége is. Javasoljuk, hogy osszanak meg bejegyzéseket kollaborációkról, a közös munkáikról, esetleg közös eseményeikről. Mutassák meg a követőiknek, hogy egy olyan „klubot” képviselnek, amihez öröm tartozni, de legalábbis jó belelátni. Osszák meg és uralkodjanak.

Ha művészeti kommunikációban, márkaépítésben segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra.

newsletter_header_5.png

A jó sajtóközlemény eszközei

A jó sajtóközlemény eszközei

A sajtóközlemények döntő többsége olvasás nélkül a szemetesben landol. Összegyűjtöttünk pár szabályt, amelyekkel hatékonyabbá, pontosabbá, összességében figyelemfelkeltővé tehető egy közlemény, hogy legyen valaki, aki el is olvassa.

Nap mint nap több száz sajtóközleményt írnak az országban, amelyek jó részét végül alig olvassák el. Nem véletlen: a sajtóközleménynek ugyan nincsenek összetett, bonyolult szakmai követelményei, de ahhoz, hogy célt is érjen, tapasztalat, figyelem, több szakember összehangolt kompetenciája, valamint a szakma iránti tisztelet is szükséges. Fellengzősen úgy mondhatjuk: ez inkább művészet, mint tudomány.

Számunkra a pr-szakma messze több, mint a sajtónak írt tájékoztató levelek megírása. Mégis ez az egyik első érintkezési pont a versenyszektor, az államigazgatás és a sajtó között, így szerepük ma sem hanyagolható el. Mivel a Media 2.0 Communicationsnél több gyakorló újságíró és szervezeti kommunikátor is dolgozik, jól látjuk a legfőbb problémákat és alapvetésünk, hogy jó közleményt írni nem nehéz, ha betartunk néhány egyszerű szabályt.

A cím a legfontosabb

A jó sajtóközlemény egy jó címmel kezdődik. Ahogy a sztorikat, úgy a közleményeket is ez adja el, ez kelti fel az érdeklődést, ez tereli az újságíró kurzorját a levél fölé. Az unalmas, témába nem vágó, értelmezhetetlen címek nemcsak a levelet teszik feleslegessé, de az azt megíró ügynökséget is minősítik: a sajtómunkások gyakran érezhetik az ügynökségeket tiszteletlennek és trehánynak, ha rossz címmel, rossz tárgymezővel érkezik meg a levél. Pontos, figyelemfelkeltő, lehetőleg frappáns címet kell adni, ugyanilyen tárgymezővel, hogy az újságíró ne érezze teljesen feleslegesnek megnyitni azt.

Forrás

Hasonlóan a cikkeknél, a sajtóközlemények legfontosabb és legnehezebb része a címadás, a kellő rutin mellett magas fokú kreativitást is igényel. Épp ezért hasznos, ha a levelet megíró ügynökségnél újságírók vagy legalább újságíró múlttal bíró szakemberek dolgoznak, akiknek a “másik oldalról” is van a közleményekkel kapcsolatos tapasztalatuk. Fontosnak érezzük hangsúlyozni azt is, hogy az ügynökségnek nem legyőzendő akadályként, hanem partnerként kell tekintenie az újságíróra. Ő az a kolléga, aki biztosítja a termék, szolgáltatás vagy esemény nyilvánosságát és ő az is, aki majd aztán elmondja róla a véleményét. A jó hozzáállás, ha még ütköző érdekek esetén is együttműködünk.

Lényegre törő, ízléses összeszedettség

A hazai sajtóban a közlemények megítélése negatív: az újságíró minél hamarabb túl akar lenni rajta. Nem szabad tehát feleslegesen húzni az időt, szaporítani a karaktert, a túl hosszú írást még a negyedéig sem olvassa el senki. Könnyen ellenérzést válthat ki az újságíróból, ha a levél megnyitása után, hosszas keresgélés után sem látja meg, hogy vajon mi a közlemény mondanivalója. Egyszerűen, lényegre törően kell fogalmazni, hogy első ránézésre is átmenjen a hasznos információ.

Nem szabad továbbá engedni a csábításnak és kihasználni a betűméretek és színek széles spektrumát: kerülni kell az átláthatatlan, szétlinkelt levelet, amelyek jobban hasonlítanak képregényre vagy kifestőre, mint egy hivatalos levélre. Hasznos, ha egy kreatív szakember is vet rá egy pillantást a kiküldés előtt: ő jobban el tudja dönteni, elég ízléses, megnyerő-e a közlemény látványa.

Forrás

Mivel a sajtóközlemény legfontosabb célja a tájékoztatás, kerülendő az ömlengő, giccses marketingszöveg. Az ügynökségnek bíznia kell az újságíróban, hogy el tudja dönteni, érdemes-e a témával foglalkozni. A legtöbb hazai lap szerencsére nem ingyenes reklámhordozóként működik, felesleges tehát az újságírók türelmét kockára tenni, csak azért, hogy szóvirágokkal legyen tele a levél. A sajtóközlemény ugyan nem lehet teljesen pártatlan, de mindenképp objektívan igyekszik tájékoztatni a sajtót. Az objektivitás nem csak azt követeli meg, hogy az ügynökség tárgyilagosan fogalmazzon, de azt is, hogy biztosítsa a sajtónak is a lehetőséget ugyanerre. Megkönnyíti az újságíró dolgát, ha a közleményben szabadon felhasználható képeket talál, idézeteket az éppeni piaci szereplőtől vagy szakértőtől. Szükséges kelléke a közleménynek, hogy szerepeljen benne elérhetőség az ügynökséghez és a témába tartozó szervezetekhez, cégekhez is. Ha elvárjuk a sajtótól, hogy legyen partner a közlemény közzétételében, akkor nekünk muszáj partnerként viselkedni a tájékoztatásban.  

A sajtóval kapcsolatos tiszteletlenséget jelent, ha érdektelen címzetteknek küldik ki a levelet. Egy IT-magazint nyilván nem érdekli, ha új növényeket kap a Fűvészkert, de a Nők Lapját sem, ha győri Audiban új villanymotorokat gyártanak. Egy ügynökségnek vennie kell a fáradtságot, hogy egyenként végignézi, kinek mennek ki a közlemények, ez a feladat ugyanúgy a munka része, mint a téma iránti tájékozódás. Az ügynökség ugyanakkor ki sem kerülheti a munkát: nem lehet csak csatolmányt küldeni magyarázó szöveg nélkül, azt úgysem nyitja meg senki. Egy pr-esnek tisztában kell lennie a témával, amiről igyekszik hírt adni: ahogy a megbízója érdekeit a magáévá teszi, úgy a szakmai profiljához is értenie kell legalább alapfokú szinten.

Aki azt akarja, hogy komolyan vegyék, tanuljon meg helyesen írni

Tipikus no comment probléma. Ugyan nyilván senkit sem minősít emberileg, ha nem tud helyesen írni, de egy olyan szakmában, amely az írásra épül, alapvetésnek tekinthetjük az elvet: aki azt akarja, hogy komolyan vegyék, tanuljon meg helyesen írni. Aki írásból él, pontosan tudja, hogy nem lehet több ezer karakternyi szöveget leadni elütés nélkül, de nagy különbség van a véletlen elütés és a szarvashibák közt. A sajtó elemi tisztelete, hogy a közleményt megíró kolléga végigfuttatja a helyesírás-ellenőrzőn az anyagot, ezen felül pedig vagy kétszer átolvassa. Ha nem így tesz, az alapszintű kompetenciák hiányára, avagy nemtörődömségre utalhat

Az ügynökségnél fontosnak tartjuk azt is, hogy a pr-es maradjon pr-es. Fontos, hogy ne akarja túllépni a hatáskörét, ne próbáljon úgy tenni, mintha ő maga lenne a megbízó. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a pr-es kolléga ne próbálja utasítani az újságírót, ne akarja megszabni neki, mit és hogyan tegyen be a lapba. Feleslegesek és ellenérzést keltőek lehetnek az olyan mondatok, mint “Azonnali közlésre” avagy “Kérjük változtatás nélkül közölni”.

Forrás 

Ez utóbbival van még egy probléma: a közlemény a kiküldésig az ügynökségé, utána már az újságíróé lesz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a sajtó akkor és úgy használja fel a közleményeket, ahogy akarja. A pr-es bárhogy megszövegezheti, minden tehetségét, tudását beleviheti, de a sajtómunkás saját felelősségére bármit bárhogy átírhat benne, úgy közli, ahogy saját szerkesztőségi elvei megengedik. Erre az ügynökségeknek nincs is nem is lehet hatásköre, épp ezért felesleges a “változtatás nélkül” kitétel.

Esetről esetre dől el

Itthon kevéssé terjedt el a Nyugaton már ismert gyakorlat, miszerint az ügynökségek a szerkesztőség vizuális elvárásai alapján ugyanabból a közleményből többfélét is készítenek. Ennek a lényege, hogy az egyes médiumok a saját látványvilágukba, stílusukba, profiljukba illeszkedő anyagot kapják meg, amellyel nagyobb az esély a közlésre. Ez a módszer különösen igényli, hogy kreatív szakemberek is dolgozzanak az anyagon, de hasznos, mert az újságíró munkáját segíti. Előremutató gyakorlat még, hogy ugyanazt a közleményt kicsit más szöveggel küldik ki a különböző profilú médiumoknak. Az ügynökség így a tartalomnak azt a részét tudja minden újságírónak hangsúlyozni, amelyik iránt az érdeklődhet.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a pár fenti pont bemagolása után még senki sem fog azonnal jó közleményt írni. A hatékonysághoz az elveken túl rengeteg rutin is kell: a munka igazából az olvasással kezdődik. Épp ezért úgy gondoljuk, hogy a jó közlemény megírásához szükségesek az újságírók is.

A helyes cím és tartalom eltalálása pedig mindig az adott téma, a mondanivaló és az ügyfél által elvárt stílus függvénye. Nincs általános képlet a közlemény szerkezetére, hosszúságára, betűtípusára vagy tömörségére. Esetről esetre dőlnek el a jó arányok, az ízléses megoldások. A rutin ugyan szükséges, de nem lehet csak rutinból dolgozni, minden téma más megközelítést igényel. A közlemények megírása szerintünk jóval kreatívabb és összetettebb feladat, mint azt a pr-szakma nagyja vagy a nagyközönség hiszi. Az álláspontunk tehát, hogy a hatékony közlemények megírásához több szakember munkája szükséges, hogy a mennyiségből minőség is legyen.

Ha sajtó- és médiakapcsolatai ápolásában segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra

newsletter_header_5.png

Legyünk hálásak a panaszkodóknak

Legyünk hálásak a panaszkodóknak

Az ügyfélpanasz ajándék – így foglalható össze legtömörebben Vas Dóra új könyve, amely a public relations egy itthon enyhén elhanyagolt, de annál fontosabb területét, az ügyfélpanaszok kezelését vizsgálja. A Királyok vagy zsarnokok – Ügyfélpanasz 2.0 laza, talán kicsit tömény írás, de a cégvezetőknek és a vállalati szektornak kötelező olvasmány.

Időről időre végigfut a hazai sajtón az elégedetlen kommentelők, panaszosok által kiváltott vállalati krízishelyzetek híre, elég a KFC-ben megvert újságíróra, az eMag lefagyott oldalán felhalmozódó panaszokra vagy a dekorációs fáklyákat gyártó Tiki Brand magyarázkodására gondolni. Az esetek kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni az ügyfélpanaszok és elégedetlen kommentek kezelésének fontosságát, valamint azt, hogy az elégedetlen ügyfelek képesek pillanatok alatt romba dönteni egy vállalat jó hírnevét. A megelőzéshez szükséges vállalati kultúra elsajátítását hangsúlyozza és mutatja be Vas Dóra Királyok vagy zsarnokok – Ügyfélpanasz 2.0 című szakmai írásában.

A panasz ajándék, a panaszos megbecsülést és törődést érdemel – ez Vas művének felfogása és az általa hangsúlyozott kulturális megközelítés. Az egész írást áthatja az a gondolat, hogy a jó ügyfélszolgálathoz erős és jó vállalati kultúra kell, az ügyfélkezelést pedig egy vállalat erényének fogja fel, nem pedig csupán gyorsan megoldandó problémák halmazának. A panaszok kezelése szerinte nem a vállalat egy osztályának, hanem az egész struktúrának, annak minden szintjének feladata.

kiralyok-vagy-zsarnokok-ugyfelpanasz-vas-dora_elorendeles.jpeg

A Királyok vagy zsarnokok megközelítése tankönyvi, történeti példákon keresztül magyarázza el a folyamatot, ahogy a vállalatok ügyfélkezelése fejlődött. A szerző jól érzi, hogy a történeti rész magyarázata nélkül nem lehet megérteni a jelenség fontosságát. Szintén érdeme az írásnak, hogy rengeteg interjút tartalmaz a releváns piaci szereplőkkel és szakemberekkel. Az interjúk és a példák élővé teszik az elméleti tudást. Egészen más pusztán teoretikus szabályokat olvasni, mint látni: a gyakorlatban hogyan fejlődnek ki a vállalati a megoldások és eljárások. Ráadásul az interjúkon és példákon keresztül bemutatja a rossz gyakorlatot is. Még élőbbé teszi a szöveget, hogy olyan, közelmúltbeli példákat is hoz a magyar közéletből, amelyekkel a sajtón keresztül mindannyian találkoztunk.

Mértékletességre vall ugyanakkor, hogy a jelenség bemutatása mellett Vas nem „nem akarja megmondani a tutit.” Nem állít fel feltétlenül követendő szabályokat, csupán példákat hoz, lehetőségeket mutat be, folyamatosan hangsúlyozza a kreatív, rugalmas, közvetlen, személyre szabott megoldások fontosságát. Kötelezőként csak egyes elveket fogalmaz meg, amelyeknek egy vállalat ügyfélkezelését át kell hatnia. Ugyanakkor bátorít arra, hogy minden piaci szereplő maga alakítsa ki gyakorlatát, keresse az ügyfeleknek legmegfelelőbb opciókat.

Ellentételezésként viszont nem állítja, hogy az ügyfélnek mindig igaza van. Sokat foglalkozik a problémás ügyfelekkel, akik vádaskodnak és nem együttműködőek, valamint a trollok magatartásával is, akik csak válsághelyzetet akarnak előidézni. Ezek kezelésére is hoz használható példákat, módszereket, sőt, bátorít arra, hogy a legproblémásabbaktól meg kell szabadulni. Nem próbálja tehát az ügyfélkezelés hatékonyságát csupán a vállalatok kötelességévé tenni, bár leszögezi: a panaszkezelés a panasz elfogadásával kezdődik. Ez Vasnál nem egyetértést jelent a panasszal, csupán a megértő, empatikus elfogadást és a panasz lehetőségek szerinti legjobb kezelését.

A Királyok vagy zsarnokok egyik nagy érdeme, hogy egyáltalán nem választja el a hagyományos ügyfélpanaszt a Web 2-n és a közösségi médiában megjelenő panaszoktól. Álláspontja szerit a vállalat Facebook-oldalán megjelenő negatív értékelés ugyanolyan ügyfélpanasz, mint amikor a fogyasztó telefonon felhívja a vállalatot. Folyamatosan hangsúlyozza, hogy egy vállalat alapvető érdeke és kötelessége a közösségi panaszok figyelembevétele, a válasz nélkül hagyott negatív komment ugyanis gócpontja lehet egy válságnak.

consumer-aic-social-media.jpg

A könyv stílusa laza, olvasmányos. Néha talán túl laza is, a szakirodalom többségével ellentétben, ha nagy ritkán kiszól, tegezi az olvasót. Vas partnerként, nem diákként vagy hallgatóságként kezeli a közönségét. Ennek ellenére egyáltalán nem mondható könnyű olvasmánynak, Vas talán túl sokat akar túl kis helyen elmondani. A Királyok vagy zsarnokok mérete ellenére elég tömör, néha nehéz átrágni magunkat a rengeteg információn. Sokat segít a megértésen a temérdek szakirodalom, amit a szerző felhasznált, úgyszintén a nagyszámú infografika, amely jól szemlélteti a kutatási eredményeket. A fejezetek végén található rövid tartalmi összefoglalók segítik rendszerezni a tudást, talán ha ezek pontokba lennének szedve, erősítenék az írás tankönyvi jellegét, bár céljukat így is elérik.

Egyedi stílusra vall a szakköny szóhasználata, különösen az idegen és idegen eredetű szavak kavalkádja. Egyéni stílusérzék kérdése, hogy valaki reputációt szeret-e hallani hírnév, esetleg brandet márka helyett. Az idegen szavaknál viszont enyhén megbicsaklott Vas mértékletessége. Az angol mozaikszavak közül vannak ismertek, az IT, az AI vagy a B2B szavak nem szorulnak magyarázatra. Az ML, IVR, CRM, ATL, FMCG, USP szavak viszont nem közismertek, a szerző pedig legtöbbször, különösen az interjúknál nem is magyarázza el a szó jelentését – talán biztosra veszi, hogy az olvasó ismeri a kifejezéseket. Ami viszont szúrhatja az ember szemét, a social media kifejezés mértéktelen használata. Nyilván a PR- és marketingnyelvezet egy jelentős részének nincs hazai fordítása, de ha van egy szép magyar kifejezésünk, a közösségi média, talán erőltetni lehetne, hogy legalább a szaknyelv e kicsiny részét magyarul használjuk. Szebben hangzik a közösségi panasz a socialmedia-panasznál, úgyszintén a közösségi felület a socialmedia-felületnél.

A könyv egésze alapján nem lehet pontosan eldönteni, Vas kinek is szánta. Tankönyvnek túl laza és túl kevés benne a megtanulandó és felmondandó tartalom. A nagyközönségnek túl tömény és túl sok olyan információt tartalmaz, ami érdektelen egy átlagos fogyasztónak. Akinek viszont feltétlenül ajánlani lehet, az a vállalati szektor. Vélhetően a szerző is a cégvezetőknek szánta a művet: ahogy azt Vas is végig hangsúlyozza, a vállalati kultúrát kell átalakítani az ügyfélpanaszok helyes kezeléséhez. A panaszok kezelése nem csupán az ügyfélszolgálati munkatárs, hanem a teljes vállalat feladata. A szerző nem győzi hangsúlyozni, hogy alapvető érdek az ügyfelekre való értő, empatikus figyelem. A Királyok vagy zsarnokok PR-szakembereknek lehet még hasznos olvasmány, ha meg akarják ismerni a public relations ezen területének alapjait, a releváns kutatási eredményeket és az előremutató nyugati módszereket. Rajtuk kívül még a problémás ügyfeleknek tudom ajánlani a könyvet – hátha magukra ismerve több együttműködést tanúsítanak az amúgy túlterhelt ügyfélszolgálati munkatársak felé.

A pr-es egyszerre mediátor, pszichológus és stratégiai vezető

A pr-es egyszerre mediátor, pszichológus és stratégiai vezető

A PR nem kivitelezői munka, hanem stratégiai szintű irányítási tevékenység. A Média 2.0 áprilisi meetupjának előadói szerint a hazai pr-oktatás nem megfelelő, a diákok hiányos alapismeretekkel érkeznek a pályára. Az oktatásnál is fontosabb lehet azonban a kulturális tudás, a társadalmi konszenzust sértő elképzelés krízist okozhat. A pr terhelhetőséget, sokoldalúságot és széles körű alapműveltséget vár el a pályakezdőktől, a juniorok pedig most több lehetőséget kaphatnak, mint 10 évvel ezelőtt.

Mediátor, problémamegoldó, kommunikációs szakember, pszichológus, de mindenképpen irányító, stratégiai szintű vezető az, aki napjainkban pr-esnek áll – állították a Média 2.0 áprilisi meetupjának előadói. Legutóbbi kerekasztal-beszélgetésünk vendégei olyan szakemberek volt, akik mindketten szakmafejlesztő szervezet is vezetnek: Lakatos Zsófia, a Magyar Public Relations Szövetség elnöke és ifj. Sárosi Péter, az Alapítvány a Public Relations Fejlesztésére kuratóriumának elnöke osztották meg tapasztalataikat a szakma helyzetéről.

30705260_1713771355358268_2112140714308534272_n.jpg

Emberek figyelmét és gondolatait irányítják

„A pr nem a cukormáz a torta tetején, hanem a tojás, ami nélkül nincs sütemény” – magyarázza Lakatos Zsófia. A pr-kommunikáció nélkül semmilyen folyamat nem képzelhető el személyek és intézmények között, hiszen a public relations pont arról szól, hogy segítünk az embereknek megérteni egymást: úgy fogalmazzuk meg és juttatjuk el az üzenetet, hogy elkerüljük a konfliktust és a káoszt. Így például már a kampányok tervezésénél helyet kell kapni a szakembernek, a pr-t nem lehet utólag hozzárakni a kész koncepcióhoz.

Hasonlóan széles skálán látja a hivatás funkcióit ifj. Sárosi Péter. „Ez nem egy gyakorlati, hanem egy stratégiai tervezési tevékenység: nem működik a hétköznapi élet anélkül, hogy valaki a saját gondolatát, ötletét, valamilyen módon a környezetével tudassa, és azt elfogadhatóvá, kedvelhetővé tegye.”

30742194_1713771128691624_2868994422370992128_n.jpg

Nincs szükség öt-nyolcezer pr-esre

Sárosi szerint a 90-es években indult a szakma egyetemi oktatásának gondolata, akkoriban alig voltak 30-40-en az országban, akik a pr-esként dolgoztak. A stratégiai tervezés, mint klasszikus pr-tevékenység, kezdetben úgy híresült el, mint egy háttértudás nélkül elsajátítható eszköztár, amit előszeretettel oktattak különböző intézményekben, különböző felfogások alapján. A szakma mára erősen telített lett, nincs szükség öt-nyolcezer pr-esre, akiknek felkészültsége ráadásul nem megfelelő a piaci igényekhez.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy sok jó oktató van, de az oktatás szemlélete nem megfelelő. Az egyetemeken a soft skillek (érzelmi intelligencia, kreativitás, szervezőkészség) átadása zajlik, majd az elhelyezkedésnél ugrik csak ki az alapműveltség hiánya, ami jóval fontosabb, mint tudni, hogyan kell sajtóközleményt írni. Mindkét vendégünk fontosnak tartotta a történelmet és nyelvtant, de a matematika, a pszichológia, a közgazdaságtan, valamint a jogi alapismeretek is fontos feltételei lehetnek a versenyképességnek.

30724338_1713773182024752_8627626825557737472_n.jpg

Nem az a lényeg amit tanultál, hanem amit tudsz.”

Az otthonról hozott ismeretek is számítanak, de kell egy bizonyos kulturális és társadalmi dörzsöltség is a hatásos és hiteles arculattervezéshez. Egy társadalmi konszenzust sértő elképzelés krízist okozhat, amit épp elkerülni kellene a párbeszéd modellezésével és monitorozásával. Akiből a kulturális tudás hiányzik vagy nem tud egyszerre több feladatra koncentrálni, az hátránnyal indul a szakmában. A szakemberek két fontos pr-es tulajdonságot emeltek még ki: a terhelhetőséget és sokoldalúságot. „Szenvedés a pr azoknak, akik nem képesek napi 10-12 órát dolgozni és 50-70 telefonhívást lezavarni, akár 10-15 különböző témában. A pr-es éjjel-nappal pr-es, nemcsak munkaidőben, de a szabadidejében is – ezt a hivatás szeretete teszi csak lehetővé” – vélte Sárosi.

A siker nem csak számokban mérhető

Mivel a pubic relations célja legtöbbször az emberek véleményének befolyásolása, az attitűdváltás, az eredmények mérése érdekes kérdéseket vet fel. Lakatos Zsófia elmondta, a pr-kampányok eredménye gyakorlatilag bármiben mérhető – a reklámegyenérték-számítás idejétmúlt és elutasítja a szakma – példának egy olyan kampány hozott, amelyben a cél és a mérőszám is az volt, hogy minél kevesebb Down-szindrómás kisbabáról mondjanak le a szülei.

30714835_1713771428691594_6265159968240959488_n.jpg

Aki most pályakezdő, az előnyös helyzetből indul, mivel nagyon kevés senior account van, akik már 3-8 év tapasztalattal rendelkeznek. A 2008-as válságot követően létszámstop volt az ügynökségeknél, elmaradt annak a generációnak a kinevelése, akik most lennének senior pozícióban. Eredményül most a juniorok sokkal több lehetőséget kaphatnak, sokkal rövidebb idő alatt.

Fotók: Matern Ákos

Ingyen médiamegjelenés? Csak tudni kell, mit akar az újságíró

Ingyen médiamegjelenés? Csak tudni kell, mit akar az újságíró

Az újságírókhoz naponta érkező sajtóközlemények százai tanúskodnak arról, hogy sok cég nagyon igyekszik, hogy szerepelhessen a médiában. Ez nem csoda, hiszen egy-egy megjelenés nemcsak presztízst jelent, hanem növeli az ismertséget, és még számos más pozitív hozadéka is van. De mi kell ahhoz, hogy a média foglalkozzon egy termékkel, szolgáltatással, és ezt ingyen tegye? Erre a kérdésre válaszol Kádár Tímea szövegíró nemrég megjelent könyvében, amely egy, a vállalkozóknak írt, jól sikerült útmutatónak is tekinthető a sajtósokhoz.

(tovább…)

Red Bull Pilvaker: a mainstream média nélkül is sikerülhet

Red Bull Pilvaker: a mainstream média nélkül is sikerülhet

Az országosan ismert és idén már dupla teltházas Pilvaker mögött álló Red Bull felismerte, hogy a direkt marketing korszakénak leáldozott, és ehelyett élményekre van szükség az elköteleződéshez egy márka iránt. A Red Bull Pilvaker történetének másik fontos tanulsága, hogy mainstream médiafelület nélkül is lehet brandet építeni, még akkor is, ha ez egy tízmilliós országban meglehetősen nehéz. Hogy jött a képbe Fluor Tomi, és hogyan fonódott össze karrierje a Red Bullal?

(tovább…)