A Veszprémi Állatkert, a Liget Projekt, a Paksi Atomerőmű és a lakástakarékok megszüntetése 2018 legfontosabb válságai között

A Veszprémi Állatkert, a Liget Projekt, a Paksi Atomerőmű és a lakástakarékok megszüntetése 2018 legfontosabb válságai között

Mintegy 270 olyan esetet gyűjtöttek össze és elemeztek a „Krízistérkép 2018” című kiadvány szerkesztői, amelyek a tavalyi évben károsan érintettek egy-egy piaci márkát, szervezetet, vagy akár hazai celebritást. A külföldi minták és tudományos módszertan alapján készült, Magyarországon immár harmadszor elvégzett kutatás a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs Tagozatának berkeiben, piacvezető szakemberek és a Media 2.0 Communications közreműködésével készült.

A szerzők olyan botrányokat vizsgáltak meg, amelyek valamilyen módon kríziskommunikációs eljárást; a reputáció, a hírnév védelmét követelték meg az érintettektől. A szakemberek azt is kielemezték, hogy mely szektorokban, milyen gyakorisággal fordulnak elő a közvélemény ingerküszöbét elérő botrányok, válsághelyzetek, milyen az egyes iparágak aktuális krízisérzékenysége, reputációs kitettsége.

A közéleti válságok az élen

„2018-ban számottevően kevesebb krízist detektáltunk, mint a megelőző években, de idén is a közélet szolgáltatta a legtöbb esetet, – az alapminta közel 40 százalékát. A válságok időszak szerinti eloszlása relatíve egyenletes volt, nagyságrendileg 20-24 krízis esett az egyes hónapokra. A szektorok közül továbbra is a nyereségorientált, forprofit szervezetek a leginkább felülreprezentáltak (42%), de mindössze egy százalékponttal lemaradva követik őket az állami tulajdonú cégek ügyei is. A hazai válságokat kiváltó okok között erősödnek az érdekgazdák kifogásai, valamint a ’whistle blower’ eredetű krízisek is. Mindez egyértelmű korrelációt mutat a növekvő munkaerőhiánnyal, a munkavállalók egyre erősebb alkupozíciójával; leginkább sztrájkok, vagy tömeges felmondások formájában. A dobogó második fokán a balesetek állnak, a bronzérmet pedig a bűncselekmények kapják a krízisek forrásai szerinti csoportosításban.” – hangzanak a kötet legfontosabb megállapításai.

magyarorszag_krizis_terkepe_2019_fuzet_1.jpg

/Forrás: Doppio Creative/

Az FMCG-szektorra jellemző sztrájkok, termékvisszahívások

A kiadvány szerzői azt is megállapították, hogy a lefutás ideje szerint a 2018-as magyar válságok mintegy egyharmada tekinthető elhúzódó krízisnek; a többség azonban hirtelen megjelenő és gyors lefutású volt. Menedzselhetőség szempontjából 167 esetet tekintettek kemény válságnak; súlyosság szerint pedig a krízisek mintegy felét kritikus kategóriájúként jellemezték. „Mindebből a legfontosabb tanulság talán az, hogy a krízisek forrását legnagyobb arányban a rossz szervezeti, vezetői döntések, valamint a célcsoporttal, stakeholderekkel, munkavállalókkal folytatott diszfunkcionális kapcsolat és kommunikáció okozták.”

A tanulmány 2018 legfontosabb, kiemelt válságait is azonosította, melyek között megtalálható a Veszprémi Állatkert, a Liget Projekt, a Paksi Atomerőmű, a lakástakarékok megszüntetése és az FMCG-szektorra jellemző sztrájkok, termékvisszahívások is. A szerzők kiadványukat elsősorban cégvezetőknek, szervezetfejlesztőknek, a kommunikációs szakma képviselőinek, valamint iparági elemzőknek és egyetemi oktatóknak ajánlják, hiszen a Krízistérkép végén nemcsak hasznos szakmai tanácsokat és orientációs lehetőségeket adnak, de fontos tanulságokra is felhívják a figyelmet. Mint írják: „az alapos, mindenre kiterjedően válságérzékeny szervezeti hozzáállás, a preventív szemlélet és a profi felkészülés jelentősen csökkenti a krízisek kialakulásának veszélyét, egyúttal a kialakuló válságok romboló hatásait is képes mérsékelni.”

A kutatás szerzői:

  • Bőhm Kornél, kommunikációs szakértő; a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs tagozatának alapítója;
  • Pintér Dániel Gergő, PR-stratéga és válságkommunikációs szakértő; az MTA SZTAKI kommunikációs veze-tője, a Media 2.0 Communications alapítója, az ELTE BTK doktorjelöltje, a METU és az IMEC oktatója;
  • Sztaniszláv András, stratégiai kommunikációs tanácsadó. Néhány év közszolgálati kommunikáció után 12 éve saját tanácsadó cégét, a PersonaR-t vezeti, több nemzetközi piacon. Az angol Chartered Institute of Public Relations International elnöke, a Magyar Public Relations Szövetség alelnöke;
  • Horváth Mónika, Kommunikációs tanácsadó. Szakterületei: gazdasági témák kommunikációja, intézményi kommunikáció, belső kommunikáció

Szerkesztőknek – A kutatás módszertana

A kutatás az ICM Annual Crisis Report, valamint a The Holmes Report által elkészített Crisis Review nemzetközi mintáját követve, kvalitatív és kvantitatív vizsgálati módszerek kombinálásával nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a 2018-as év összes válságát előfordulásuk, jellegük, súlyosságuk, lefutások és kezelhetőségük szerint osztályozza; a tendenciákat összesítse; a kiváltó okokat elemezze. A módszertanválasztás során meg kellett hoznunk bizonyos szabályokat, hogy az eredmények,  – amennyire lehetséges, – objektívek és a korábbi, valamint elkövetkező évekkel következetesen összehasonlíthatóak legyenek. Ennek szellemében azokat az ügyeket tekintettük krízisnek, amelyek elérték a mainstream média, leginkább a nagyobb hírportálok ingerküszöbét. Kizárólag blogokon, közösségi médiában megjelenő híreket nem vettünk bele az összesítésbe, valamint az is alapelvünk volt, hogy csak a 2018-ban kirobbant ügyekkel foglalkozunk; tehát ha egy esemény korábban történt, – különösen, ha már korábban is írtak róla az újságok, – az nem képezte a vizsgálódás bázisát.

magyarorszag_krizis_terkepe_2019_fuzet_2_1.jpg

/Forrás: Doppio Creative/

A Krízistérképben elsősorban olyan esetek szerepelnek, amelyek során tettenérhető volt valamilyen reputációs sérelem, így általában a közlekedési baleseteket, lakástüzeket, sérüléssel vagy halálesettel járó katasztrófákat önmagukban nem vettük számításba, – csakis akkor, ha valamilyen kapcsolódó szervezet hírnevét intenzíven csorbították. A közpolitikai esetek közül egyedül azokat vettük bele a gyűjtésbe, ahol az ügy nem kifejezett és szándékos politikai döntés eredménye volt; tehát valamely politikai határozatnak a nyilvános kritizálása, – például tüntetés, – nem jelentett külön krízis-típust, viszont azok a politikusokhoz kötődő botrányok, amelyek korrupciós visszaélés, ittas vezetés, vagy egyéb elítélhető cselekedet miatt magyarázkodásra kényszerítették valamelyik szereplőt, igen. A botránykőnek számító szervezeteknél, – ahol az év során rendre újabb ügyek kerültek elő, – minden új esetet beleszámoltunk a mintavételbe, de ugyanannak az ügynek az újbóli felemlegetését már nem vizsgáltuk meg részletesen.

A fenti módszertan segítségével összesen 276 eset került összegyűjtésre, amelyeket csoportosítottunk és értékeltünk iparágak, a tulajdonos/fenntartó szektora, kronológia és aszerint, hogy az adott válság elhúzódónak, vagy hirtelen fellépőnek és gyorsan lecsengőnek volt tekinthető. A tavalyi évhez hasonlóan idén is fontos elemzési szempontot nyújtott a válság súlyosságának, kritikusságának szintje; a krízisek kiváltó oka és forrása; valamint a válság menedzselhetőségének, kezelhetőségének mértéke. Ezt követően az összegyűjtött 276 elem közül kiválasztottuk és mélyreható kvalitatív elemzésnek vetettük alá azokat a botrányokat, kiemelt eseteket melyek az adott szektorban és időszakban a legnagyobbat szóltak.

Mit és miért kellene másképp kommunikálnia a Gundelnek?

Mit és miért kellene másképp kommunikálnia a Gundelnek?

Miután kiderült, hogy a Gundel látszólag látványos kettős mércét alkalmaz az általa üzemeltetett miniszterelnöki palota menzájának árképzésében, az étterem – egy-egy kevésbé érdemi megszólalást leszámítva – egy teljes hétig némaságba burkolódzott. (Csak ma, azaz hétfőn jelent meg interjú az étterem ügyvezetőjével). E döntés két okból születhetett: vagy mert ez volt a tudatos stratégia, vagy mert nem volt a cégnek válságterve, -csapata és know-howja. Problémás mindkét pont, óriásit téved, aki szerint nyerő technika a hallgatás. A Media 2.0 Communications alapítóinak írása.

Politikával és más, erkölcsi kérdéseket is érintő botrányokkal kapcsolatban mindig felmerülnek alapvető üzleti és etikai kérdések, a kommunikációs szakembereknek pedig el kell dönteniük, hogy elhiszik-e azt, amit a nyilvánosság éppen forrongó felháborodása mögött látnak, szerezhető-e egyáltalán elég információ a szakmailag megalapozott döntésekhez. Nincs ez másképp a Gundel és a Miniszterelnökség közös botrányában sem  – annak ellenére, hogy iparági forrásaink szerint egy menzás menü tényleg kihozható a nyilvánossá vált árakból -, alábbi elemzésünk viszont most nem ezekre a kérdésekre keresi a választ, csak kríziskommunikációs és menedzsmentszempontból vizsgálja a történteket.

A botrány csak egy darabig tart, de a hosszútávú károkat kezelni kell!

Az internet és a közösségi média korában a krízisek életciklusa kiszámíthatatlanabb, mint valaha; az online térnek köszönhetően gyakorlatilag soha sem évülnek el a válságok: bármikor, bármiből kialakulhat újra reputációt fenyegető helyzet. Egyéni érdekektől függően mindenki jóval könnyebben tud utánanézni az őt érdeklő cégeknek, így egyre nehezebben észlelhető a veszélyes helyzetek hatóköre; sok az elhúzódó, burjánzó konfliktus.

Mivel ez az állítás az aktuálpolitikai áthallásoknak teret adó ügyekre hatványozottabban igaz – ráadásul a magyar fogyasztó erősen árérzékeny -, így kijelenthetjük, hogy bár a Gundel esetében még a botrány elülésénél sem tartunk, szinte biztosra veheti az étterem, hogy hamarosan újra robban a bomba. Ennek az az oka, hogy a közéleti kontextusba helyezhető krízisek nagy hírértékkel bírnak; a médiumok profit- és olvasottság-maximalizálásra irányuló céljait pedig sokkal jobban támogatja az eset napirenden tartása és a vitatható körülmények felkutatása, mint a válság érdemi megoldása. (Még akkor is, ha ez a szerkesztőségekben általában nem is tudatosul.)

1382699874-6463.jpg

(Fotó: etterem.hu)

Hallgatni aranyat ér?

Sok szolgáltató úgy gondolja, hogy mivel a problémák idővel maguktól megoldódnak, ezért nem kell mást csinálni, mint némán kiülni a szélcsendet. Ez a megközelítés amiatt mindenképp hibás, hogy az első reakció gyorsasága és megfelelősége meghatározó a válság intenzitásának szempontjából: vagyis, míg a sikeres kármentő kommunikáció csökkenti a veszélyes helyzet hatókörét, addig a nem megfelelő krízismenedzsment eszkalálja a helyzetet, hiszen a válságot kiváltó alapprobléma mellé beemeli a nem megfelelő pr-tevékenység által generált problémát is, melyek egymás hatását erősítik.

Emiatt a passzivitás is nem megfelelő kommunikációnak tekinthető, hiszen konfliktusok során a szervezet némasága is információs értékkel bír. Mit kommunikál magáról az a cég, amelyik elzárkózik a nyilatkozattételtől? Ignoranciát, cinkosságot, a felelősség hárítását, erőtlenséget, esetleg nemtörődömséget. Ezeket sosem a vállalkozás mondja magáról, de az érdekgazdák óhatatlanul is ezekkel a jellemzőkkel ruházzák fel az éttermet, amit mi sem illusztrál jobban, mint a

  • millió megválaszolatlanul hagyott – esetleg végső elkeseredésben törölt – negatív komment a hivatalos közösségimédia-felületükön;
  • valamint a szolgáltatás színvonalának értékelését lehetővé tevő Facebook-, Google Maps és TripAdvisor oldalakon az étterem reputációjának drasztikus zuhanása – majd az értékelési funkció letiltása (közlésük szerint utóbbi automatikusan történt, nem kérésükre) – mely nemcsak belföldön, de határon kívül is jelentős romboló hatást fejtett ki.

A Gundel étterem a hallgatással komoly pozicionálási lehetőséget is elszalasztott. Nemcsak kiengedte a kezéből a kontrollt, de önként lemondott a krízis alakításáról, és kitette magát egyéb külső aktorok – a média vagy politikai ellenlábasok – szeszélyeinek is, így a botrány tovább dagadt. Amíg a Gundel hallgatott:

  • egy civil szervezet nyílt levélben szólította fel őket, hogy kórházaknak is áruljanak ilyen olcsó menüt;
  • a média észrevette, hogy nem lehet értékelni az éttermet; ez tovább rombolta a vállalkozás imázsát, ráadásul kiegészítés a hír úgy hatott, mintha az étterem tiltotta volna le a funkciót;
  • DK-s politikusok több körben bejutottak a menzára, a megvásárolt két ebédjüket rászorulóknak adták, majd törvénymódosítót adtak be, hogy a kórházakban és az iskolákban is a Gundel-menza árain lehessen enni
  • január 19-re tüntetés szerveződik a Gundel elé.

Jól látszik, ahogy az étterem a hallgatással teret engedett a spekulációknak: a válság nemcsak eszkalálódott, de hosszabbodott is, amire a jövőheti tüntetés – és az arról szóló médiabeszámolók – gyaníthatóan csak ráerősítenek. Ráadásul, külső aktorok jelentősen át is keretezték a témát: immár szól az országban uralkodó szociális állapotokról  – lásd: kórházi, iskolai étkeztetés -, amivel élesen szembeállítják a Gundelt, mint luxus éttermi márkát. Az étterem az inaktivitással függésbe, védekező pozícióba kényszerítette önmagát: a hétfői vezetői interjú is főként ennek feloldásáról szól. Fontos tudatosítani tehát, hogy úgy erkölcsi, mint kríziskommunikációs szempontból csakis a legspeciálisabb helyzetben lehet indokolt a némaság.

sweet-ice-cream-photography-754976-unsplash.jpg

Kellett volna egy terv. Vagy egy csapat. Vagy valami.

Bevezetőnkben említettük, hogy valószínűleg hiányzott az alapos és minden részletre kiterjedő felkészülés az efféle helyzetekre. Az nem a kommunikációs stáb döntése, hanem üzleti kérdés, hogy a Miniszterelnökség várbeli menzáját elvállalja-e valaki. A Gundel elindult a tenderen, és nyert – innentől viszont a kommunikációs stáb számíthatott arra, hogy ennek a stratégiai lépésnek nagyobb visszhangja lesz, hiszen az étterem a márkától idegen  – és erősen vitatható – környezetbe került.

Mindezek ellenére egy hétig vártak annak tisztázásával, hogy a Gundel márkanév alatt teljesen különböző profilú és árazású szolgáltatások futnak. Ahogy annak idején a hibás e-jegyrendszer bevezetése kapcsán a BKK sem, láthatóan az étterem menedzsmentje sem készült fel a cobrandigre; márpedig a Miniszterelnökséggel együtt a Gundel látványosan összekapcsolódott Orbán Viktorral is, aki önmagában állva is nagyon erős személyes márka ma Magyarországon, ráadásul hatással van a hozzá kapcsolódó egyéb közéleti márkákra is. Mivel az elmúlt hetekben Orbán Viktort rengeteg támadás érte, várható volt, hogy bármilyen hozzá kapcsolódó márka is megérzi ennek negatív hatását.

Szintén ezt a destruktív folyamatot erősítette, hogy a Gundel márkaként a luxus kategóriába pozicionált, míg a miniszterelnök a Karmelita kolostor felújításához kapcsolódóan éppen a puritánságot próbálja szisztematikusan kommunikálni. Lényegében a két márkapozíció közötti kommunikációs ellentmondás generálta a közvélemény felháborodását. Ezt akár előzetesen is lehetett volna kezelni, ha a Gundel már a tender elnyerésekor tájékoztatja a nagyérdeműt az ernyőmárka alatt üzemeltetett szolgáltatások különbségeiről. Ez nem történt meg, sőt, a Gundel logója került a menza étlapjára is, az egységes vizualitás pedig tovább erősítette azt a vélekedést, hogy luxusételeket forgalmaznak tizedáron.

7fnaj7ucgtsi132mms.jpeg

/Forrás: Miniszterelnökség/

Hibás intézkedések

Az étterem stratégiai pozícióját az is tovább rontotta, hogy az első, már látható, sajtó által átvett megszólalás nem az étteremtől, hanem a Miniszterelnökségtől érkezett, akik szintén a helyzet érdemi tisztázása nélkül azt az üzenetet fogalmazták meg, hogy az étel a Karmelita menzán azért olcsó, mert az adagok kicsik. Az eddigre már eszkalálódott válságban ez a megszólalás csak olaj volt a tűzre, a laikusok nem ismerhették sem a menzás árazást, sem a szolgáltatások különbségeit, így a megszólalás a kontextus nélkülözésével akár cinikus kiszólásként is hathatott.

A szakmai szervezet, vagyis a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének Gundelt támogató megszólalása gyakorlatilag észrevétlen maradt, ami talán nem is baj, hiszen ők sem magyarázták el jól a laikusoknak, hogy miért lehet üzleti vagy egyéb szempontból rendben az étterem döntése. Kóka János, volt SZDSZ-elnök megszólalása szintén olaj volt a tűzre, hiszen a politikai térfélen, ahonnan most a Gundel kritikája érkezik, régóta árulóként tekintenek a korábban politikai ellenfelének számító Orbán-kormányban “kvázi pozíciót” betöltő volt miniszterre. (Vagyis ez szintén énmárkák konfliktusa, és az imázstranszfer tárgykörébe tartozó jelenség).

Rendbe tehető? Hogyne, de “ne hagyjunk egy jó kis krízist haszon nélkül elveszni!”

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a Gundelnek mostantól vége, de az biztos, hogy az értékelések eltorzulásával a márka nemcsak Magyarországon, de a nemzetközi célközönségben, a külföldi turistáknál is sokat vesztett pozíciójából, hiszen rengetegen pont a közösségi oldalak, a Google Maps és a Tripadvisor ajánlásai alapján döntenek egy-egy helyszín felkereséséről, szolgáltatás igénybevételéről.

A reputációveszteség helyreállítása nem lehetetlen feladat, de az biztos, hogy jóval több munkára lesz szükség, ha kríziskommunikációs terv hiányában hallgatással és hibás beavatkozásokkal hagyjuk eszkalálódni a válságot. A tanulságok természetesen levonhatóak, feldolgozhatóak és sikerrel építhetőek be a jövőbeli stratégiai folyamatokba; ehhez viszont elengedhetetlen a tudatos önfejlesztés és a szervezeti szintű gyengeségekkel, kompetenciahiányokkal való szembenézés.

Ha válságkommunikációban, krízismenedzsmentben segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra.

newsletter_header_5.png

Nyilván nem fogunk az Ncore-on hirdetni

Nyilván nem fogunk az Ncore-on hirdetni

Mitől lett olyan sikeres az Aranyélet? Csak a minőség vagy a tudatos kommunikáció is segített? Sikerült-e az HBO-nak utat törni a magyar sorozatok piacán? Sikeresek-e a gerilla kampányok egy már letűntnek hitt műfajban? A sorozat Miklósi Jankája politikai pályára tört, Hollós Endre pedig a Forbesnak adta utolsó interjúját. Az HBO Magyarország kommunikációs vezérkara mesélt ügynökségi meetupunkon arról, hogyan épült fel az Aranyélet kampánya. Szpojlermentes beszámoló a rendezvényről.

Az évtized elején, amikor az HBO elkezdte saját gyártású sorozatait, az átlagos fogyasztó fejében még a Dr. Csont és a CSI: A helyszínelők jelentette a minőségi fikciós sorozatot, a magyart pedig a Barátok közt. A fikciós sorozatok ráadásul itthon kifejezetten hiányműfajnak számítottak a 90-es évek közepe óta. Ebbe a miliőbe érkeztek az HBO saját gyártású, hazai sorozatai, a Társas játék, a Terápia, valamint az Aranyélet, és kaptak helyet végül a legnézettebbek közt. Ehhez a kulturális résen kívül számos összetevő kellett míg a tudatos kommunikáció megtervezésétől eljutottak a piacképes produktumig. Ahogy Anger Zsolt fogalmazott: az HBO nemcsak a termékre, de a csomagolásra is ügyelt. Erről a csomagolásról mesélt a rendezvényen Pinczés-Pressing Ádám az HBO Magyarország PR Executive-ja, Baranyai Szabolcs marketing igazgató és Rétvári Dániel digital marketing manager.

meetup-bence-2.jpgPinczés-Pressing Ádám (b), Baranyai Szabolcs (k) és Rétvári Dániel /Fotó: Karvaly Bence/

Ki kellett taposni az utat a közönség figyelméhez

A tengerentúlon nagyjából tizenöt évvel korábban kezdődött el a minőségi sorozatgyártás hagyománya, mint nálunk. Ráadásul itthon külön kihívást jelentett a kommunikációban, hogy a magyar sorozat, mint fogalom mögött meghúzódó negatív jelentéstartalmat felülírják és egy könnyedebb stílussal, a romkommal cáfoljanak rá a hazai gyártású sorozatokról kialakult véleményklímára a Társas játék elindításával. A Terápia, mint egy tulajdonképpen egyszemélyes kamaradráma már más kihívásokat rejtett. Itt adott volt Mácsai Pál főszereplésével egy ismert húzónév: a sorozat kampánya döntő többségében a központi karakter köré összpontosult még úgy is, hogy közismert epizódhősök, Nagy Ervin, Péterfy Bori vagy Balsai Móni játszottak Mácsai mellett.

Az Aranyélet esetében már nemcsak a magyar gyártást kellett eladni a nézőknek – bár ennek egész jól kikövezte az útját az előző két sikerszéria – itt az akciófilmes/thrilleres jelleg is újnak számított. Az első évad bevezetésekor a sztereotípiák legyőzése mellett az üzenetbe indirekten csomagolni kellett a magyarságot és elmondani, miről szól a sorozat. A másodiknál már mindezt úgy, hogy a sorozatnézést moziélménykét tálalják. Szerették volna úgy pozicionálni az évadot, mint egy mozifilm nyolc részben, de úgy, hogy ne a CSI-jal tegyék őket egy lapra. Az inspiráció a második évad poszteréhez például egy James Bond-plakát volt, miközben a sorozat hivatalos műfaji meghatározása a krimi elemekkel átszőtt családi dráma.

meetup-4.jpgFotó: Karvaly Bence

Kiemelt szerepe volt, hogy a PR, social, digital és marketing csapat szorosan együtt dolgozzon és csatlakozzanak a prémium sorozatok körül terjengő népszerűségi hullámhoz. A kommunikációs kampány elemei annyira összefonódtak, hogy a végére az azon dolgozó csapat is csak nehezen tudta szétválasztani a PR-t, a marketinget és a social területet. A harmadik évad kampányát megbolondította az is, hogy gyakorlatilag egybeolvadt az HBO GO kampányával. Az új, közvetlen előfizetési modell mellet azt is kommunikálni kellet, hogy az új évad összes része egyszerre vált elérhetőé a GO-n, de ezt csak a premier hetében hozták nyilvánosságra. A kampány sikeres volt, a regisztrálók száma megugrott, ez pedig talán megalapozhat a későbbi “binge watch” kampányoknak.

„Nyilván nem fogunk az Ncore-on hirdetni”

Egy, a Facebookon futtatott kérdőívben a stáb feltette a fogyasztóknak azt a kérdést is, hogy milyen forrásból követték a sorozatot. A felmérés végére kiderült: sokan vállalták, hogy illegális úton jutottak a termékhez. Nagy volt a torrentezők aránya, akiket szegmentált kampány keretében egy másik üzenettel szólítottak meg. Az üzenet nem az volt, hogy “bűncselekményt követsz el”, hanem hogy “kattints át a GO-ra”, a minőségre, az elérhető széles tartalomra és a vírusmentességre építették a reklámot. Az átkattintási arányokat nézve az eszköz sikeresnek mondható. A nézettség a lekérhető médiaszolgáltatás esetében kevésbé fontos mivel a hagyományos televíziócsatornákkal ellentétben nem a hirdetésekből tartják fenn magukat, hanem az előfizetőkből.

meetup-3.jpgFotó: Karvaly Bence

A klasszikus célcsoport-bemérés, üzleti cél és üzenet meghatározás hármasa mellett egyedi stratégiákat és rendhagyó marketing eszközöket is használtak a harmadik évad beharangozásaként. A targetálásra és az egyedi tartalomra koncentráltak a mennyiség helyett, ennek részesei voltak újságírók, politikusok és influencerek. A Forbes.hu-n például megjelent egy Hollós Endrével, a sorozat maffiózó-üzletemberével készített interjú április elsejei gagként. Az Ónodi Eszter által alakított Miklósi Janka pedig kampányvideóval jelentkezett négy nappal a valódi választások előtt. Az utóbbi egyszerre PR és social kampány, amit egy aktuális és országos eseményhez igazítottak, így további nézőket is képes volt bevonni. Mégis utólagosan rossz időzítésnek tartják, hogy mindössze négy nappal a szavazatok leadása előtt vált nyilvánossá a videó, így kevés ideje volt széles körben elterjedni.

A harmadik évad premierje előtt kiderült, hogy a sorozat első évadát eladták a TV2-nek. Nyerő húzásnak bizonyult, az új platform új közönséget szólított meg és vonzott be. Az eladás azonban csak promóciós célokat szolgált, amit el is ért, így a többi évadot megtartják az HBO kínálatában. A kialakult gyakorlatot viszont mindenképp folytatják: egyedi, kreatív kampányelemeket, gerillamarketinget használnak a későbbi sorozataik kommunikálásakor, a jól pozicionált, különleges eszköz ugyanis mindig többet ér a mennyiségi felhozatalnál.

ezer3292.jpgFotó: Ezer László

Ha PR- és marketingkommunikációban, márkaépítésben segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra.

newsletter_header_5.png

A legjobb művésznek is kell a tudatos kommunikáció

A legjobb művésznek is kell a tudatos kommunikáció

Hiba azt gondolni, hogy a művészetnek nem kell közönségkapcsolatokat ápolni. Egy ihletett alkotónak ugyan mindig van hely a társadalom szívében, de nem biztos, hogy a művész tudja, merre is van a célközönsége. A legigényesebb alkotások is elsikkadnak, ha nem találják meg a megfelelő kommunikációs csatornát a közönséghez. Mit tehet egy művész, hogy megtalálja a nyilvánosságát és hol lehet a segítségére egy PR- és marketing szakember?

A művészet és a PR két olyan terület, amelynek korábban kevéssé volt csak köze egymáshoz. Kulturálisan belénk ivódott “igazság”, hogy a művészetnek nem lenne szabad kikerülnie a piacra, mert kizárólag önmaga szépségéért kell elkészülnie. Egy jó mű eladja magát, ha meg nem elég jó, akkor úgyis felesleges kommunikációs utakkal és profi marketing fogásokkal próbálkozni. Pontosan ezek a téves elképzelések azok, amelyeket egyszer és mindenkorra el kell vetni.

Miután elkészült egy mű, – ha csak az alkotó nem kizárólag a saját örömére készítette, – el kell kezdenie hidat építeni az alkotása és a nyilvánosság között. A jó kommunikáció növelheti az eladásait és eljuttathatja a médiumokhoz; ez pedig végső soron abban segít, hogy kitűnjön a tömegből, vagyis a konkurenciát jelentő egyéb önjelölt vagy profi művészek közül. Pláne, hogy a művészt talán éppen ez a megteremtett nyilvánosság segíti majd hozzá az eredeti céljaihoz, például hogy ahhoz a producerhez, stúdióhoz, rendezőhöz, kiadóhoz, jusson el a munkája, akire épp szüksége van, akitől megrendelést és szerződést vár.

15360028270_1de9d19a0c_z.jpg

Egy tipikus hiba tipikus következménye is lehetne a kép: hogy jusson el a nagyérdemű egy előadásra, kiállításra vagy koncertre, ha nem tud róla? Honnan tudjon róla, ha az alkotók nem kommunikálták megfelelően a művészeti produktumot? Az ellenpélda a párizsi Pompidou központ 2009-es kiállítása, ami a SEMMIRŐL szólt. Kilenc teljesen ÜRES kiállítóterem várta a temérdek látogatót, akik mind kíváncsiak voltak a SEMMIRE. Mi ez, ha nem profi kommunikáció? (Forrás: Pixabay)

A művészet intellektuális hiánycikk

Ahogy Oscar Wilde fogalmazott, egyetlen dolog rosszabb annál, ha beszélnek rólad, mégpedig az, ha nem. A művészet egy olyan inspirációforrás, amire különösen az első világbeli ember szinte kényszerűen támaszkodik a hétköznapi dilemmák eldöntésében. Talán nem minden esetben a magasművészethez fordul kikapcsolódásért, de összességében elmondható, hogy a művészet intellektuális hiánycikk. Amint egy művész feltűnik, hogy a vizuális, hallgatható vagy írott formában keresztülvitt gondolatait átadja a közönségnek, a nyilvánosság kíváncsi érdeklődéssel figyel majd rá és víziójára. Nem szabad azt gondolni, hogy telített a piac: egy kreatív, izgalmas gondolkodónak, egy ihletett alkotónak mindig van hely a közönség szívében.

Az elmúlt években több olyan ügyféllel találkoztunk, aki félt attól, hogy a kifelé kommunikálás, a túlzott profizmus és intenzív arculat felszínessé teszi, és elhitelteleníti. Szerintük éppen a művészetük lényege sérülne azáltal, ha a piacon igyekeznének érvényesülni olyan hagyományos és profán eszközökkel, mint a sajtó, vagy a közösségi média. Ebben a kérdésben azonban nagyot tévednek, hiszen még a legigényesebb művészeti termék is elsikkadhat, ha nem jut el a megfelelő csatornákon keresztül a közönséghez. Sőt, könnyen lehet művészet akár magából marketingből is. A 2000-es évek óta a márkák és startupok kommunikációjának elengedhetetlen része a történetmesélés: az, hogy legyen valami megfogható, valami emberi, érzelmes és életszagú sztori a termék mögött. Ha jó a PR, akkor az érzelmek éppen, hogy erősíteni fogják a hitelességet, és egy logikus, következetes imázst építenek, aminek köszönhetően az alkotó termékei is vonzóbbá válnak a közönség szemében.

jeff-koons-billboard710.jpg

Jeff Koons amerikai képzőművész a Whitney Museum megbízásából óriásplakátokon reklámozta a művészetét 1989-ben. A Made in Heaven egy nem létező film, a főszerepben Koons mellett akkori felesége, Cicciolina művésznéven a pornóiparban dolgozó Staller Ilona. A reklám teljesen öncélú volt, mégis hatalmas publicitást kapott, jó példával járt elől művészek további generációjának.

Amennyiben a művész eljutott odáig, hogy igénye van a nyilvánosság megteremtésére, – azaz elkezdett haladni az érvényesüléséhez vezető egyik legfontosabb úton, – valószínűleg elgondolkodott azon is, hogy a közösségi oldalakon milyen tartalommal célszerű képviselni önmagát és alkotásait. Erre számtalan lehetősége van, hiszen nem kizárólag csak az elkészült műveit oszthatja meg, de profi kommunikációs szakember segítségével felépíthet akár egy egész világot, kulturális referenciapontokkal, azonosulási eszközökkel. Magyarul elérheti, hogy a közönsége akarjon és tudjon is azonosulni vele, támogassa törekvéseit, művészeti filozófiáját. Egy ilyen komplex folyamat elindításához a tanácsadóra és a művészre egyaránt szükség van: utóbbi ismeri a céljait, előbbi pedig tisztán látja, hogy a művész személyiségének és munkásságának mely aspektusait érdemes előtérbe helyezni és kidomborítani. A két látásmód, a két tapasztalás együtt tesz ki egy egészet annak érdekében, hogy a művész személyes márkája felépülhessen.

A jó PR-os tudja, mik egy termék Unique Selling Point-jai, azaz egyedi karakterisztikái, mik a megváltozhatatlan jegyek, mi az, ami segít megkülönböztetni, elhatárolni a megrendelőt másoktól. Egy profi tanácsadó segít „kiülni a székből” és objektíven rátekinteni a termék, szolgáltatás erősségeire és gyengeségeire. Nemcsak a kommunikációs célok megtalálását támogatja, de az üzleti célokat is, majd képes stratégiát is építeni ezekre. Tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan kell mérni a tartalom hatását, a közönség minőségét és arra is rámutat, hogyan lehet javítani a láthatóságon. Végső soron mesélni és kísérletezni tanít.

Tippek a hatékony kommunikációhoz

Mi, a Media 2.0 Communications-nél fontosnak érezzük hangsúlyozni, hogy a művész művészként tekintsen magára, hiszen a legjobb kommunikáció sem pótolja az önbizalmat és tudatosságot. A művészek belső világa színes, izgalmas, érzékeny és inspiratív. Ennek a rendkívül gazdag világnak bizonyára vannak olyan részei, amelyek érdeklik a potenciális közönségét. Például: milyen könyvekből, filmekből, darabokból, festményekből vagy dalokból építkezett a művész? Melyek azok a kávézók, éttermek, parkok, ahol jól tud gondolkodni? Melyik az a város, ahol a legizgalmasabb ötletei születnek? Ezekről a kedvenc inspirációs tényezőkről érdemes és kell is beszélni a közönségnek, hiszen ezzel is azonosulási lehetőséget nyújthat nekik; magukra ismerhetnek a művészben. Aki ezt el tudja érni, az már nem csak közönséget, de egy hűséges és érdeklődő közösséget is magáénak tudhat. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy közösséggel való kommunikáció formájáról, rendszerességéről, valamint a személyes hangvétel stílusáról elengedhetetlen szakemberrel konzultálni, nehogy baklövést kövessen el az ember és negatív publicitás érje.

1280px-vincent_van_gogh_wheatfield_with_crows_google_art_project.jpg

Varjak a búzamezőn (1890), Vincent van Gogh műve. Van Gogh, Claude Monet, Franz Kafka, Johann Sebastian Bach csak pár név azon világhíres művészek közül, akik ismeretlenül haltak meg. Egyes esetekben az örök magyarázat, miszerint “a saját kora még nem értette meg”, helytálló, de van, amikor a művész egyszerűen nem tudta megfelelően eljuttatni művét a közönséghez. A módszerek megváltoztak, a probléma viszont ugyanaz: hogyan látszódjak a közönség előtt, hogyan értessem meg, mit szeretnék, hogyan vonjam be őket a saját művészetembe.

A művészek élete különleges az átlagember számára, a művészeti alkotás létrejöttének fázisai misztikusak: a stúdión belüli élet, a műhelyekben, fotóstúdiókban, próbatermekben uralkodó hangulat megkapó. A szakértői vélemény mentén érdemes megjeleníteni ezeket a közösségi oldalakon, beavatni a közönségét a készülő projektek menetébe, az aktualitásokba és kulisszatitokba; elcsepegtetni egy-két információt a következő könyvről, albumról, festményről vagy darabról. Ettől nemcsak szinten tarjuk a nyilvánosság figyelmét, de követőink beavatottnak is fogják érezni magukat. A művészek konkurenciájának közönsége egyben a művészek közönsége is. Javasoljuk, hogy osszanak meg bejegyzéseket kollaborációkról, a közös munkáikról, esetleg közös eseményeikről. Mutassák meg a követőiknek, hogy egy olyan „klubot” képviselnek, amihez öröm tartozni, de legalábbis jó belelátni. Osszák meg és uralkodjanak.

Ha művészeti kommunikációban, márkaépítésben segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra.

newsletter_header_5.png

A logó nem a márka szinonimája, hanem a jövője

A logó nem a márka szinonimája, hanem a jövője

Mitől lesz jó egy logó? Mitől képviseli hatékonyan a márkát vagy terméket a dizájn? Milyen szempontokat vesz figyelembe a jó szakember, ha vizuális lenyomatot tervez? Olyan alapelveket vettünk számba, amiket ismerve ügyfél oldalról is könnyen behatárolhatóvá válnak az elvárások a kreatív szakember felé.

A jó bornak nem kell cégér – tartja a mondás, teljesen tévesen. Minden cégnek, szervezetnek szüksége van egy logóra, ha jelen akar lenni bármilyen médiumban, reklámfelületen, legyen szó belső kommunikációs, illetve online vagy offline felületekről, ez a gyakorlatban elengedhetetlen. Nélküle nincs névjegykártya, honlap, de cégtábla sem. A fogyasztó, ügyfél is a logó alapján azonosítja be legegyszerűbben az adott céget, szervezetet, a logóról asszociál az áru vagy a szolgáltatás minőségére. A mondást megfordítva tehát: a legjobb boré legyen a legjobb cégér.

Önmagában és önmagáért kell beszélnie

A logó a márkaépítésnek ugyan nem elsődleges, de elengedhetetlen része. A tervezés előkészületet igényel: hiába pattan ki a fejünkből egy ütős logó, egy frappáns grafikai megoldás, ha nincs mögötte tartalom vagy nem kötődik a céghez. A trendiség önmagában nem elegendő, hogy időtálló, egyéni törekvéseket lefedő és egyedi eredményt érjünk el.

symantec.pngA Symantec vírusvédelmi cég logóját az egyik legdrágábbként emlegetik a világon, potom 358 milliárd forintba került, a már létező cég megújuló arculataként vezették be. Összehasonlítva a Nike “swoosh” logójával, amit egy gyakornok tervezett zsebpénzért, elgondolkodtató megérte-e, de persze merőben eltérő kategóriákról van szó.

Ahhoz, hogy megértsük mi is az a logó, ismernünk kell rendeltetését is. A tervezési folyamat célja, hogy egy olyan jelkép jöjjön létre, ami a céget, a márkát azonnal felismerhetővé teszi: bizalmat, elismerést, lojalitást kelt, magába foglal valamilyen hozzáadott értéket, amitől különlegesebb, több lesz társainál. Önmagában beszél mindazért, ami a márkát teszi. Mondani sem kell, hogy a forma, szín és betűtípus véletlenül sem hasonlít a versenytársakéra – vagy ha igen, annak is oka van. A logó célja az azonosítás segítése, így a saját és nem másoktól irigyelt identitást kell kifejezze. Akárcsak egy utcatábla: irányadó, hogy mire számítson, aki arra téved, de nem sorolja fel a hozzá köthető tudnivalók listáját. A lényegi tulajdonságok létezését támasztja alá vizuálisan, és nem azt, amilyenné szeretnénk válni. Persze vannak kivételek, akiknek épp ez hozta meg a sikert, de nem javasoljuk a túlzott nagyvonalúságot. Összességében a termék lesz az úgyis, ami alapján megítéltetik az üzenet, amit a csomagolás szemléltetni kíván.

Miért fontos a tervezés?

Ahogy a fentiekből is kirajzolódik, ez az a kis darabkája a cégnek, amivel a külvilág elsőnek találkozik, talán még a névválasztásnál is fontosabb. Ha az emberek könnyen azonosulnak a brandinggel – aminek a logó központi eleme –  nő az esélye, hogy befogadók legyenek a kínált szolgáltatásokkal kapcsolatban. Egyszerű pszichológia: ha egy ismeretlen városban járunk, mi alapján választunk éttermet? Támaszkodhatunk a jól ismert márkákra és kereshetjük a helyi McDonald’sot, vagy oda megyünk be, ami kívülről is szimpatikusnak látszik. Mitől is lesz szimpatikus kívülről? Bizonyára több tényezőből állhat ez a választás mindenkinél, de a logó, az arculat, a stílus, amit a hely sugároz, mind olyan vizuális elemek, amiket senki sem hagy figyelmen kívül. Tudatosan vagy tudat alatt, de befolyással vannak döntésünkre, hogy mi iránt érzünk szimpátiát. Ezek alapján idézzük vissza a helyet akkor is, ha egy barátunknak magyarázzuk el, mit keressen. Ilyen „apróság” különböztetheti meg, hogy feledhető, versenyképes vagy kiemelkedő lesz-e a tömegben a termék, vagy ez esetben az étterem.

Számos lehetőség van egy cég önazonosságának kifejezésére, legyen szó szlogenről vagy akár hangeffektről. Az arculat legfontosabb elemei, azonban mindig a vizuális elemek, ezek ragadják meg a figyelmünket, így döntjük el, mit akarunk megismerni, és olvasunk-e tovább. A képi emlékek kapcsolatot képeznek a befogadóban azzal, amit tapasztalnak és akivel tapasztalják – ez esetben a márkával. Az ilyen emlékekből táplálkozva döntik el, hogy képileg mi szimpatikus, mit éreznek ismerősnek, számukra megfelelőnek.

pepsicocacolalogoevolution1.jpgA két világmárka, a Pepsi és a Coca-Cola logótörténetének összehasonlításakor is elkülönül a számos változás mellett az a különbség, hogy a Coca megőrizte a tipográfiai stílusát, ezzel a hagyományőrző üzenettel ráerősítve arra, amivel el szeretné adni magát: az a termék, ami változatlanul a családi ebéd részét képezi, változatlanul helye van az ebédlőasztalon, ha reklámkampányait idézzük, ez elsők között beugrik. Míg a Pepsi mindig valami újjal rukkolt elő, felült a trendekre. Nem szeretnénk ezzel egyenes arányosságot vonni, de kólaeladásokban máig sem volt képes beelőzni versenytársát.

Közvetítenie kell az üzenetet

A jó logó megkülönböztet a többitől, lényegi üzenetet hordoz, praktikus, grafikailag hibátlan, formáját tekintve egyszerű és átadja a tulajdonos szándékolt üzenetet. A jelentés általában egy hatékony logó mögött van, és közli a tervezett üzenetet. Technikailag az ábrának kompatibilisnek kell lennie bármilyen méretű nyomtatásra, és fekete-fehér változatban is látványosnak kell lennie. A nagyszerű logó lényegében két dolgot jelent: kiváló koncepciót és kiváló végrehajtást. A bonyolult logót nemcsak nehéz azonosítani, hanem a közönség elkötelezésében is sikertelen.

A logó állhat egy szóból, egy képből vagy a kettő kombinálásából is, arra nincs garancia melyik a sikeresebb, de a leggyakoribb a kettő ötvözése. Élénk színekkel és letisztult formákkal dolgozva kell megtervezni nemcsak a logót, hanem minden arculati elemet is (névjegykártya, honlap stb.), hogy a logó számára homogén környezetet biztosítsanak, ne legyen idegen a környezetétől.

Mivel a logóban egyszerre szerepelhet kép és szöveg, hasznos lehet, ha több szakember is ránéz. Egy kreatív tervező iránymutatásával grafikusok és szövegírók is ötletelhetnek a megvalósításon. Lehet ugyanis, hogy egy ütős logó jól mutat a névjegykártyán, de csúnya a bejárati ajtó felett: kreatív designerek kompetenciája kellhet, hogy megtalálják a minden felületen mutatós darabot. A közösségi felületeken való márkaépítésnél fontos, hogy beleilleszkedjen ebbe a látványvilágba is, ezért hasznos lehet, ha egy social media guru is elmondja a véleményét a tervezéskor. A lehető legjobb logó elkészítése tehát több szakember együttes kompetenciáját igényli.

Kutatás, tervezés, ellenőrzés

Mielőtt a ceruza papírt érne, alapvető, hogy piackutatást végzünk, felmérjük a versenytársakat, majd az adott céget is meg kell ismernie a tervezést végző személynek. A jó szakember ilyenkor kérdez, a megrendelő pedig jó, ha tudatosan készül a válaszokkal arra: mivel foglalkozik és miért? Mi teszi őt különlegessé? Milyen értékeket tart a legfontosabbnak? A kérdések egyszerűnek tűnhetnek, de megválaszolásuk már nem az, és további kérdéseket vethetnek fel. Azonban minden információ, ami az együttműködés ezen szakaszában tisztáznak, a későbbi tervezési folyamat segítségére lesz.

main-qimg-7391e8e02ad9320803089c7bfb3bf034.pngA legegyszerűbb logó és hosszas tervezés végeredménye. A legenda szerint Steve Jobs azért ragaszkodott a harapásnyomhoz, mert félt, hogy harapás nélkül a fogyasztók összekeverik az almát egy cseresznyével. /Forrás/

A versenytársaktól összeszedhető, mi jellemző a piacon, amihez aztán nem feltétlenül kell illeszkedni, sőt, ha van beilleszthető, ki nem használt rés, akkor azt érdemes lehet kihasználnia a tervezőnek. Általánosságban elmondható, hogy a leíró, megértésükhöz különösebb gondolkodást nem igénylő logók vannak többségben, amikből éppen ezért hiányzik a kreativitás, az egyediség. Hány kávézót láttunk már, aminek a logójában kávésbögre van? Az ilyen logókban nincs semmi érték, amit közvetítenének, funkcionálisak, ha csak a cégért látja az ember az utcán, tudja, mire számítson, majd pár lépéssel később egy hasonlóval találhatja szembe magát. A monotónia pedig nem fogja felkelteni az emberek figyelmét. Ami nem elég markáns, nem különül el, ezzel egyrészt elesik egy marketingfogástól, másrészt nehezebb lesz elérnie a kívánt hatást.

És végül miért fontos ennyi előkészület? Mindössze azért, mert a logó az, ami jó esetben, idővel az emberek emlékezetébe ég a márkával kapcsolatban, de ekkor sem szabad hátradőlni, táplálni is kell a társadalmi emlékezetet. Ehhez stratégiát kell kidolgozni, milyen formátum és gyakoriság illik a cég karakteréhez, illetve célközönségét, milyen csatornákon lehet megszólítani, hogy figyeljenek a márkánkra. Ha egy ügyfél vagy vásárló ismerős logóval találkozik, nagyobb bizalommal viszonyul majd a termék iránt. Ha a megfelelő logó egy kiváló termékkel párosul, és ez hosszú időn át érvényesül, az felbecsülhetetlen értéket jelenthet bármely vállalat számára.

Ha arculattervezésben, vizuális marketingben vagy integrált kommunikációs projektekben segítségre van szüksége, keresse fel szolgáltatásainkért honlapunkat, vagy írjon az info@media20.hu-ra

newsletter_header_5.png