Sok türelem kell a szelfigenerációhoz
A marketing és a kommunikációs szakemberek mindig bajban vannak, amikor a fiatalokhoz akarnak szólni. Bár sokan tesznek úgy, mintha ők soha nem lettek volna fiatalok, a többség még emlékszik arra, hogy neki milyen vágyai, érzései, gondolatai voltak fiatalon. Ezzel a tudással azonban semmire sem mennek, hiszen mire felnőnek, az akkori fiataloknak már teljesen más dolgok lesznek fontosak. Persze legjobb lenne ilyenkor közvetlenül a fiatalokkal beszélgetni, de ha erre nincs lehetőség, akkor érdemes olyanokat hallgatni, akik a saját kárukon már szert tettek tapasztalatokra. Jó lehetőség volt erre a Youth Marketing konferencia, amit május 5-ére szervezett meg az Extreme Net Kommunikációs Ügynökség a MOM Kulturális Központban. Miért nevezhetjük a Z-generációt nárcisztikusnak? Hány alcsoportra lehet felosztani őket? Miért nem koncentrálnak semmire?
5 perces gyerekek
Az egész napos konferencia logikus felépítése szépen körbejárta az úgynevezett Z-generációt, ahogy a szakma az 5-21 éves fiatalokat nevezi. Az első részben arról hallhattunk, hogy mik a jellemzői ennek a korosztálynak. Először Dr. Kalamár Hajnalka klinikai szakpszichológus beszélt az általa először bedrótozott generációnak, majd később net-, illetve multitasking-generációnak nevezett korcsoportról, akikre a kutatások és a tapasztalatok alapján a praktikum igénye jellemző és az, hogy mindig szeretnék tudni a miérteket. Nehéz az érzelmeikre hatni, nem lehet őket elkábítani valamivel, ami jól néz ki, ha az egyébként nem praktikus és logikus. Az 5 perces gyerekeken, akiket azért neveznek így, mert szüleiknek átlagosan napi 5 percük van, hogy beszélgessenek a gyerekükkel, a nevelői hatás kevéssé érvényesül, nem tanulnak meg kommunikálni, a kapcsolataik a nyilvánosság mellett rendeződnek.
Bár állandóan online vannak, rendkívül magányosak, érzelmi reakcióik visszafogottak, türelmetlenek, rendkívül rossz a konfliktuskezelési képességük, a pályaválasztásuk pedig nagyon racionális, azaz nem olyan pályát választanak, amit szívesen csinálnak, hanem amiről úgy gondolják, meg tudnak belőle élni. Hogy ne csak rosszakat mondjunk róluk, a szakpszichológus azt is elmondta, hogy ugyanakkor sokkal otthonosabban is érzik magukat a globalizált trendekben, képesek alkalmazkodni a gyors ritmusú élethez, készek a változásra.
Showman a színpadon
Nick Sohnemann, Futurecandy (fotó: Extreme Net)
A következő előadó, Nick Sohnemann elsőre egy show-mannek tűnt, már bemutatni sem hagyta magát a moderátor által, hogy ő adhassa elő saját hatásos belépőjét. Kíváncsian vártam, hogy lesz tartalma is a mondandójának. Futurecandy alapítója és ügyvezetője arról beszélt, hogy a Z-generáció figyelmét innovatív tartalmakkal lehet folyamatosan a márkán tartani, éppen ezért különböző technológiai újdonságokat, illetve azok marketingben, kommunikációban történő alkalmazását mutatta be látványos módon.
Székely Levente szociológus arról beszélt, hogy a pénzügyi helyzettől eltekintve a hazai és a nyugati Z-generációsok tulajdonképpen nem különböznek egymástól, majd beavatta a hallgatóságot, hogy szociológiai szempontból milyen jellemzőkkel illethető ez a korcsoport.
A TNS Hoffman média szektorvezetője, Perjés Tamás a generációt három csoportra (Mainstream, Trendy és Belongers), azokon belül pedig tíz alcsoportra (Outsiders, Material Girls, Home Girls, Hopsters, Supergeek, Clubbers, Populars, Smart urbans, Next elite, Preppies) osztotta, hogy ezzel a további szegmentációval könnyítse meg ennek a célcsoportnak a megértését, átlátását.
Kézikönyv a Z(űrös)-generációhoz
Ezután a konferencia igazi szórakoztató tartalma következett, hiszen Sas István tartott egy előadást arról, hogy hogyan lehet akkor mégis megszólítani ezt a korcsoportot, akiket sokan Nárcisztikus-, Selfie-, sőt Balfasz-generációnak neveznek. Sas ugyanakkor megértést kért ennek a generációnak, mert szerinte olyan tehertételnek vannak kitéve, mint előtte egyik generáció sem: magányosság, irdatlan mennyiségű információ feldolgozásának kényszere, szeretethiány, mindezeknek is köze van ahhoz, hogy náluk nem az vagy, amit teszel, hanem amit felteszel. Az empátiát az előadó annyira komolyan vette, hogy a prezentáció végére még egy “Je suis Balfasz” jelvény is felkerült. A kérdésre, hogy hogyan lehet velük kommunikálni, a rövid válasz Sas Istvántól az, hogy sehogy, a hosszú válasz pedig egy ABC(D) volt: A, mint adni élményt, szórakozást, tartalmat. B, mint bevonás. C, mint célozni és D, mint dicsérni.
Sas István (fotó: Extreme Net)
A nap hátralévő részében esettanulmányokat láthattunk, amik nagyjából egyébként a Sas István által felvázolt ABC-t követték, talán ennek volt köszönhető a sikerességük. A Nívea, a Starbucks, a Ford, az OTP és több nemzetközi példán keresztül láthattuk, hogy van azért remény, szót lehet érteni ezzel a generációval, még ha sokak attitűdjére nagyon is jellemző példa az, hogy a „F..szom, inkább visszafekszem aludni” facebook oldalnak több, mint 300.000 rajongója van.