A főcímek mögött – újságírás és törvény összecsapása
A médiát egyre jobban lehúzzák a rágalmazási ügyek és a működési költségek, miközben az online és közösségi terek laikus kommentelői a virágkorukat élik. Elégtelenek a szabályozások, kevés a fék és az ellensúly. Tobzódnak viszont a vírusként terjedő, a tényeket népszerűségben messze leköröző hamis hírek. Mit tehetünk a 19. századi rágalmak örökségével, és hogyan nézzünk szembe a 21. század nyilvános vitáinak kihívásaival? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a szólás szabadsága, a felelős magatartás és a felelősségre vonhatóság között?
A november 6-án a dublini Trinity Egyetemen rendezett, A főcímek mögött (Behind the Headlines) elnevezésű éves összefoglaló szimpóziumán a szakma neves előadói vették górcső alá a média változó világában a szólásszabadság helyzetét. Foglalkoztak a sajtó szerepének átalakulásával és az igazság keresésével akkor, amikor az elveszni látszik, mind a hagyományos, mind az online médiában.
Előadók: Prof. Eoin O’Dell (Jogi Tanszék, Trinity Egyetem), Andrea Martin (Média jogász, MediaLawyer Solicitors), Prof. Todd Gitlin (Újságíró Tanszék, Columbia Egyetem), Prof. Jane Ohlmeyer (Trinity Egyetem), Fionnan Sheahan (Szerkesztő, Independent News and Media)
Egy olyan világban, ahol az igazság folyamatosan ostrom alatt van, a szólás szabadságának még soha ekkora jelentősége nem volt. Miközben a nyilvános viták közbeni kirohanások és vádaskodások a közösségi média-óriások árucikkévé váltak, a szakmai újságírás jövője, úgy mint a nyilvánosság véleményének formálása és a hatalmi szervezetekre való nyomásgyakorlás, egyre inkább veszélyeztetett.
Elhagytuk az igazságot
A magyarul post-igazságnak (post truth) elnevezett időszak nem csupán a politikai hazugságokra, megtévesztésekre vonatkozik, hanem a készre főzött és azonnal elérhető téves információ célzott és a közönség által be is fogadott terjesztésére épülő gépezet hatalomra kerülésére.
A média ezen nem túl fényes korszakának kezdete 2016-ra vált egyértelművé, amikor a hamis hírek kiakasztottak minden népszerűségszámlálót, és jócskán maguk mögött hagyták a hiteles és valós híreket. Ilyen álhírek voltak például a – Trump népszerűségi mutatóját is megugrasztó – „Ferenc pápa támogatja Donald Trump elnökké választását”, vagy hogy „Obama betiltotta a vallási fogadalom tételét az iskolákban”. Ezek nagyon rövid idő alatt produkáltak több milliós eléréseket.
A viták egyre polarizáltabbak, a szakértői vélemények pedig sokszor alul maradnak a laikus kommentekkel szemben. Amikor egy propaganda, vagy egy rágalom pillanatok alatt körbe tudja utazni a világot, akkor hogyan lehet megtalálni az igazságot? Honnan tudjuk, mi a valós és mi a figyelemelterelés a valóságról?
A Trinity Egyetemen a szólásszabadság témakörét is kutató jogi professzor, Eoin O’Dell négy – a szólásszabadság helyzetét érintő – fő kihívást foglalt össze:
1. Ami kényelmes, azt szabad
Elavult ellenőrzés: az állami szabályozások nem követik elég gyorsan az online média alakulását. Helyenként korlátoznak, helyenként megengedőek, ahogy épp kényelmesebb. A kisebb médiaplatformokat teljes felelősséggel ruházzák fel az oldalukon megjelenő tartalomért, a legnagyobb közösségi média felületeken azonban a felhasználóé a felelősség. Ez a hozzáállás pedig melegágya a rágalmazási ügyeknek, amelyekkel az újságírókat és médiaszervezeteket sújtják.
2. Fakebook világa
Az onlineplatform-mogulok sajátos cenzúrával dolgoznak. Megtehetik, hiszen már nagyobbak, mint a legtöbb állam. A cenzúra önkéntes, sokszor nem is emberek, hanem programok, robotok végzik, és így a hírek és álhírek között nincs különbségtétel. Az terjed, ami népszerűbb, nem az, ami igaz. Ez pedig egyszerű pszichológia: az alapvető emberi érzelmekre ható (ál)híreket könnyebb észrevenni és megjegyezni. A fent említett Obama-álhírt 2,1 millióan osztották meg. „A Facebook valójában Fakebook” – tette hozzá kollegája előadásához Todd Gitlin professzor.
3. “Ide figyelj!”
Kreatív állami cenzúra működik, ahogy az aktuális propaganda megkívánja. Használják az új online média eszközeit, és kombinálják a régi, jól bevált figyelemelterelős módszereket: „Ide figyelj, ide figyelj!” Ennek leginkább Kína és Oroszország a mestere, de a nyugati demokráciákban is megfigyelhető. Csakhogy – ahogy O’Dell professzor mondja – ez utóbbiakban még van esély tanulni a hibákból, és az igazságnak kedvezőbb útra terelni a médiaplatformok működését. A felhasználó is megtanulhatja, hogy ha valahol nagyon hangosan szól valami, hogy „Ide figyelj!”, akkor máshol van valami ami halkan azt mondja, hogy „Ide kéne figyelned inkább, mert ez az, ami valóban történik”.
4. Trollok háborúja
Végül, de nem utolsó sorban, napjainkban zajlik a Trollok háborúja: álhírek és gyűlöletkeltő szövegek özönlenek a legtöbbször arctalan emberi vagy nem emberi (chatbot) trollok seregétől az online platformokon.
Még megtalálhatjuk
Az előadók hangsúlyozták, fontos, hogy az internet olyan előnyei megmaradjanak, amelyek azt szolgálják, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket: legyen helyük vitáknak, érveléseknek, különböző nézőpontoknak. Ahogy mondták, az online vita jó dolog, korlátlanul azonban már nem biztos. Bizonyos határokat már átléptek, éppen ezért időszerű lépéseket tenni annak érdekében, hogy helyes irányba terelődjön a hírközlés menete, hogy a valós hírek elérjék az embereket, a hírközlés szakemberei pedig megfelelő képzést kapjanak, és megfelelő körülmények között végezhessék a munkájukat. Zárásként Eoin O’Dell professzor hozzátette, „csak akarnunk kell azt, hogy mindezt jól csináljuk, és akkor lehet jól csinálni.”
