A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) „Mit tanulhatunk a környező országok online médiájától?” címmel szervezett tanulmánybemutatót és kerekasztal-beszélgetést csütörtökön. Az eseményen részt vett Kelemen Gábor közgazdász, a tanulmány szerzője, Mihók Attila, a Ringier ügyvezető igazgatója, Kálmán Tamás, a Týždeň – W Press kereskedelmi igazgatója és Steff József, a Sanoma kereskedelmi igazgatója, moderátorként pedig Tófalvy Tamás, az MTE főtitkára, a BME tanársegédje. Az előadáson inkább helyzetjelentést kaptunk a szomszédos online médiapiacról, nem pedig átültethető tudást, hiába is próbálkozott a moderátor.
Kelemen Gábor 2012-13-as adatokat feldolgozó tanulmányában Csehország, Románia és Szlovákia szerepel, de a beszélgetésben Szerbiáról és Horvátországról is szó volt. Az összehasonlításhoz érdemes megnézni néhány adatot a magyar internethasználatról is. A Gemius 2013-as felmérése szerint az internetpenetráció itthon a 15 év feletti teljes népességre nézve 57 százalék. A két szélsőség a 15-17 évesek, akiknek a 94 százaléka, és a 60 év felettiek, akiknek 18 százaléka netezik. A legforgalmasabb hónap a weben a március, ekkor több mint 4,5 millióan szörföznek a neten.
Nem is gondolnánk, mekkora jelentőséggel bírnak viselkedésünkre a szervezetünkben lejátszódó kémiai folyamatok: ugyanazon információ érzelmi feldolgozása ötször gyorsabban történik az agyban, mint a kognitív, azaz minket érő hatáshoz hamarabb társítunk érzelmet, mint gondolatot. Milyen befolyással vannak érzelmeink az általunk megosztott tartalmakra, és miért érdemes odafigyelnie biológiaórán egy leendő marketingesnek? Hogy lehet Facebookon magától terjedő cikket írni?
Érdekes elgondolkozni azon, hogy egyetlen nap alatt mennyiféle érzelem kerít minket hatalmába, ráadásul mennyire hirtelen. Fel tudnánk mindet idézni? Nem valószínű. Az érzelmek tengere azonban nem is olyan bonyolult, mint azt elsőre feltételeznénk, a hagyományos tudományos ismeretek szerint hat klasszikus érzelem létezik: öröm, meglepődés, félelem, undor, düh és szomorúság.
A Dove legfrissebb felmérése szerint a nők 82%-a van meggyőződve arról, hogy a közösségi média is befolyásolja szépségről alkotott képüket. A tanulmány szerint a Facebooknak és társainak köszönhetően mára a magazinok által meghatározott, agyonretusált modell és celeb szépségideálok már jóval kisebb hatással bírnak.
A Dove ezer 18 és 64 év közötti amerikai nőt kérdezett meg arról, mi határozza meg a szépségről alkotott definíciójukat. A válaszadók 63%-a vélekedett úgy, hogy leginkább a közösségi média. A természetes szépségért kampányoló cég tíz évvel ezelőtt már végzett egy hasonló kutatást – akkor a megkérdezettek 23% állította, hogy tudja kontrollálni szépségképét. Jess Weiner, a Dove önbecsülés nagykövete szerint a nők erre egyre inkább képesek, sőt, felelősnek érzik magukat érte. „Kevésbé függnek külső forrásoktól, és végre maguk formálják a képet.”
A tanulmány egy másik érdekes eredménye az édesanyák szépségről alkotott definíciója, mely igenis hatással van lányaikéra. Ez a hatás azonban kölcsönös: az anyukák 63%-a szerint lányuk újraformálja addigi elképzeléseiket.
“Selfie”
A Dove az eredményeket az idei Sundance Filmfesztiválra készített hétperces kisfilmjébe is belerakta. A „Selfie” főszereplői tinédzserek és édesanyjuk, akiket olyan „selfiek” készítésére kértek fel, melyeken hangsúlyosan megjelennek az őket elbizonytalanító külső tulajdonságaik. A fotókat ezután kiállították, és a látogatók kis cetliken kommenteket fűzhettek hozzájuk. A lányoknak hatalmas önbizalmat adott, hogy sokszor azon tulajdonságaik miatt tartották őket különlegesnek, s ezáltal szépnek, amelyek miatt féltek a „selfiek” nyilvánosságra hozatalától.
Egy ehhez hasonló, pár évvel ezelőtti Dove kampányban fiatal nőket kértek fel arra, hogy egy műterem függönyei mögül jellemezzék magukat külsőre. Eközben az őket pár percig tanulmányozó társaik is ugyanígy leírták vonásaikat, majd az elmondások alapján egy művész vázlatosan lerajzolta őket. Az eredmények magukért beszéltek: a mások által készített leírások alapján sokkal szebb rajzok születtek. Itt is nyilvánvaló volt, hogy résztvevők rendkívül kritikusak voltak magukkal szemben. A Dove ezzel is felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire más szemmel látják önmagukat a nők.
„A közösségi média vizuális voltának köszönhetően kapcsolható össze a szépség észlelésével. Azért van ekkora hatása szépségképünkre, mert egy lehetőség, hogy újraformálja azt, méghozzá végre valahára a mi irányításunkkal.” – tette hozzá Weiner.
Nem kérdés azonban a közösségi média e vonatkozású negatív hatása sem, ugyanis sok esetben itt még mindig nem a valóságról van szó. Egy előnyösen beállított, szerkesztett fotó ugyanolyan hamis képet kelthet, mint egy retusált magazinfotó. A számtalan divatoldal és híresség követésével ráadásul ezek több forrásból, célzottan, töménytelen mennyiségben tárulnak az ember elé.
Manapság már Marika néni közértjének is van Facebook-oldala. A vállalatok tökéletesen tudatában vannak annak, hogy a közösségi médiában való megjelenés már szinte kötelező része PR-tevékenységüknek. Azonban pont amennyire evidens és egyszerű egy ilyen felületen való feltűnés, annyira könnyű is abba belebukni. Egy lájk nem feltétlen egyenlő egy, a márka iránt elköteleződött vevővel.
Tízből kilenc vállalat állítja, hogy 2014-ben élni fog a közösségi média nyújtotta lehetőséggel mint marketingeszközzel. Az eMarketer felmérése szerint ez a 88 százalékos arány a valaha mért legmagasabb, tehát a cégek idén még nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni közösségi média marketingjükre.
A közösségi média segítségével ért célba egy hetven éve feladott, 2. világháborús szerelmes levél – ám nem eredeti címzettjéhez, és nem is a kézbesítő által elvárt romantikus háttérsztorival. Az internettel már könnyű megtalálni bárkit, a jelenséget a hat lépés távolság elmélete magyarázza.
A 29 éves Abbi Jacobson pár hónapja egy, még 1944-ben feladott levelet talált postaládájában, melyet egy bizonyos Joseph O. Matthews hadnagy írt feleségének. Mrs. Matthews ugyanis 69 évvel ezelőtt ugyanabban a New York-i lakásban élt, melyben most Jacobson. A nő rögtön feladatának érezte a levél kézbesítését, méghozzá olyan reményekkel, hogy egy idős kis házaspárnak okoz majd örömöt elveszettnek hitt szerelmes levelükkel.
Jacobson pár hónapig sikertelenül nyomozott önkormányzati archívumokban és könyvtárakban, ezért egy dokumentumfilm-készítő barátjával az internetes segítéséghez fordult. Elkészítették alostletterproject.comnevű weboldalt, melyet Facebook-csoporttal, YouTube-videóval, és egy Twitter-hashtaggel egészítettek ki. A különleges küldetés villámgyors sebességgel terjedt olyan amerikai híroldalakon, mint az ABC News, a Huffington Post és New York Post. Sőt, Jacobson bejegyzését még egy tévéshow-ban is felolvasták.
Az első válaszokból kiderült, hogy Matthews még 1999-ben, felesége pedig 2001-ben elhunyt. A levél elkésett, viszont Jacobson abban reménykedett, hogy legalább a közeli hozzátartozóknak sikerül azt eljuttatnia. Erre végül a Twitter segítségével került sor. Először egy hölgy jelentkezett be, aki szerint a hadnagy lánya felismerte apja kézírását, majd maga Matthews fia is.
A hadnagy feleségétől búcsúzott a levélben, mikor Okinawába küldték harcolni. A szakaszának egyetlen túlélője volt: ő. Súlyosan megsérült, ezért visszaküldték hazájába, ahol feleségével családot alapítottak, majd egy évre rá elváltak. Ezután elvégezte a Yale-t, újranősült, született két lánya, közben évekig a CIA-nál dolgozott, unokái lettek, és még festett is. Matthews a háború borzalmai után esélyt kapott egy teljes életre, amely szakaszbeli társainak és a világháború többi fiatal áldozatának nem adatott meg.
Visszatartották
A történet nem úgy végződött, ahogy Jacobson elképzelte, vagy, ahogy a hasonló témát feldolgozó, Levelek Júliának című 2010-es romantikus film, melyben egy idős hölgy talál rá ifjúkori udvarlójára. Viszont összehozott egy családot. A testvérek közösen emlékeztek édesapjukra, akiről levele sok újdonságot elárult, és az interneten keresztül felkereste őket egy unokatestvérük, akinek létezéséről nem is tudtak. A továbbra is aktív lostletterproject.com kétség kívül bizonyította a közösségi média erejét.
De mégis hol és miért kallódott ez a levél 70 éven keresztül? Matthews lánya szerint valószínűleg ezt a levelet is visszatartották, mint megannyi háborúban feladott küldeményt, nehogy valaki információt szivárogtasson ki. És hogy lehet, hogy most pár hét alatt sikerült megtalálni a gazdáját?
A posta azért még az internet segítsége nélkül is képes rég elveszett levelek kézbesítésére. Szeptemberben egy 69 éves nevadai nő kapta meg édesapja közel hét évtizeddel korábban írt levelét, melyet akkor háromhetes kislányának írt. A 25 éves John F. Eddington még azelőtt, hogy megláthatta volna újszülött gyermekét, 1944. június 27-én esett el Olaszországban.
Hat lépés távolság
Erre adhat tudományos választ a hat lépés távolság elmélete, mely szerint a Földön bármely két ember között maximálisan öt másik áll. Az elmélet Karinthy Frigyes sejtéséből indult még 1929-ben, majd 1967-ben egy Stanley Milgram nevű amerikai pszichológus igazolta az úgynevezett kisvilág-tulajdonságot vizsgálva. Kísérlete során véletlenszerűen kiválasztott kansasi és nebraskai lakosokat kért fel arra, hogy juttassanak el egy levelet egy számukra ismeretlen félnek Massachusettsbe úgy, hogy olyannak küldjék a levelet, akikről feltételezik, hogy ismeri a célszemélyt, vagy legalábbis közelebb lakik hozzá. Az egyik ágon hatvan, a másikon 160 levél indult útnak. A 220 levélből 47 ért célba 2-10 lépésnyi távolságot mutatva. A hat lépés távolságot az internet nyilvánvalóan lerövidíti, ezért megy könnyebben a rátalálás.
Milgram elvégzett még egy ehhez hasonló kísérletet annak tesztelésére, hogy az emberek mennyire segítőkészek olyanokkal szemben, akik nincsenek jelen, ezen keresztül vizsgálva a csoportok felé irányuló attitűdjeiket. Az „elveszett levél” kísérlet során lepecsételt, bélyeggel ellátott leveleket hagytak nyilvános helyeken. A levelek nagy része, mely elismert szervezeteknek (pl. az orvosi kutatóintézet), egyéneknek szólt, kézbesítve lettek a címzetteknek, míg azok az egyesületek küldeményei, melyek valami miatt különösnek vannak titulálva a köztudatban (pl. a náci párt hívei), azok nem.
