Dickens és Krúdy sorozatait nem szeretnék a mai tévénézők, a tévés antihősök viszont az irodalomba is visszaszivárogtak – hétfőn a Mathias Corvinus Collegium kerekasztal-beszélgetésén jártunk, ahol az irodalom és a tévésorozatok közötti kapcsot kereste Kolozsi László kritikus, Krusovszky Dénes József Attila-díjas költő és Tasnádi István, a Terápia és az Aranyélet forgatókönyvírója és Sepsi László, a Prizma szerkesztője.
Valamennyi szakmabeli igennel válaszolt, amikor Sixx az Index kultúra rovatának újságírója feltette a kérdést: mondhatjuk-e kész csodának, hogy készülnek magyar sorozatok. A hétvégi Friss Hús fesztivál kerekasztal-beszélgetésén résztvevő hazai döntéshozók szerint elképesztően drága itthon a sorozatok előállítása, de még így sem lehetetlen minőségi tartalmat alkotni. Az adaptáció a biztos út, vagy a kísérletezés és a bevállalás hozza meg a sikert?
Míg az Aldi Magyarországon mostanában a szóvicceiről híres, addig Ausztráliában a bolthálózat népszerűsítéséért felelős csapat épp egy félresikerült Twitter-kampány után keletkezett sebeit nyalogatja: az országban elfeledkeztek a trollokról, és arra kérték a vásárlókat, hogy kedvük szerint egészítsenek ki egy mondatot aszerint, hogy mi volt az, amit először megkóstoltak, és megszerették miatta az Aldit. Szóba került minden a napalmtól a munkanélküliségig, csak éppen aldis termékek nem. Nem ritka, hogy egy közösségimédia-kampányt eltérítenek a felhasználók.
Privát üzenetben tolja az olvasók szeme elé a cikkeit Németország legnépszerűbb bulvárlapja, a Bild. Úgy tűnik, hogy az Axel Springer tulajdonába tartozó lap munkatársai nem érik be a végtelen lehetőséget kínáló közösségi média nyilvános felületeivel, és gyorsabb utat választanak a hírek közlésére.