by szabo.agnes | 2014. Sep. 26. | Média 2.0 blog, nyelvújítás, paypass
Nem tetszik a Bankszövetségnek, hogy PayPassnak hívjuk az egyérintéses fizetésre alkalmas bankkártyákat. Az elnevezés ugyanis nem elsősorban a fizetési mód angol elnevezése, hanem a MasterCard által saját kártyáin alkalmazott márkanév. Százezret kap az, aki jobbat javasol.
A nyelvújítás korszakát tanulmányozva röhög az osztály nyelvtan órán, ha szóba kerül a nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő), az egyen-billengészeti körduplány (kerékpár), az orrfuvolászati négyzetrongy (zsebkendő) és társaik. Sok reformista gondolata vallott kudarcot, de most itt az ideje bizonyítania annak, aki valóban használható, frappáns ötlettel képes előállni. Már csak azért is, mert mindezért cserébe most százezer forint ütheti a markát. A technológia gőzpöfögészeti tovalöködönce szédületes irányban száguld, és nyelvőrzés szempontjából lassan reagálunk az új találmányokra. De kinek a feladata lenne figyelmet fordítani a magyarosításokra? Azoké a szakmai újságíróké, akik egy-egy cikkben először számolnak be Magyarországon egy újdonságról? Van-e ebben felelőssége az MTA-nak, az egyetemek nyelvészeti tanszékeinek? Miután a hétköznapi szóhasználat sajátosan formálja a nyelvet, talán az lenne a leghatásosabb, ha bennünk, nyelvhasználókban alakulna ki igény arra, hogy – szigorúan ésszerű keretek között – magyar szavakat találjunk a zömében angol eredetű szakkifejezésekre.
(more…)
by szabo.agnes | 2014. Sep. 12. | Média 2.0 blog, Public_Relations
Akit újságíróként naponta több tucat PR-os is bombáz telefonon, e-mailen keresztül, az már bizonyára észrevette, hogy az esetek túlnyomó többségében hölgy veszi fel vele a kapcsolatot. Felmérésekből és kutatásokból az derül ki: rendkívül elnőiesedett pálya a public relations területe.
Az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikai hivatala szerint a PR specialisták 63%-a, de még a felsőbb beosztású PR menedzserek 59%-a is nő. Nem régiben a The Atlantic felkérésére készített felmérést egy nőkérdésekkel foglalkozó kutatóintézet, melyből az derült ki, hogy a reklámszakmában is a nők dominálnak, holott más munkaterületeken csak 47% körüli arányban képviseltetik magukat.
A New York-i székhelyű nonprofit szakmai társulás, a Public Relations Society of America (PRSA) három évvel ezelőtt 21.000 tagot számlált, akiknek 73%-a tartozott a gyengébbik nemhez. E közben a syracuse-i egyetem illetékes tanszéke azt állítja, hogy a szakma egészét tekintve ez a szám akár 85% is lehet. A PRSA jelentése szerint viszont komoly eltérés mutatkozott a fizetésekben — ott pont fordított a felállás. Talán a nők enyhébb érdekérvényesítő képességéből fakad, hogy addig, amíg egy férfi éves átlagkeresete 93 ezer dollár volt, addig a nők körülbelül 66 ezer dollárt vihettek haza ugyanazért a munkáért cserébe.
Júniusi cikkében Jennifer Pan, a Jacobin magazin publicistája a PR-t emocionális munkának titulálta. Ebben interjúalanya, a Ogilvy & Mather ügynökség munkatársa erősítette meg. Gemma Craven ugyanis azt mondta: „A nők nagyon jók abban, hogy egyszerre több dolgot csináljanak. Ez egyike azoknak a mítoszoknak, amik igazak is. A férfiagy teljesen más módon működik, ez így alakult az ember fejlődése során. Ők inkább mélyebben beleássák magukat egyetlen témába. Több nő dolgozik a PR-ban, de több a férfi újságíró, aki egy-egy jól alátámasztott, mély cikkben bontakozik ki. De ez csak az én véleményem, és nem statisztika”.
Ann Friedman olvasóinak arról beszél a New Yorkban, hogy szokás manapság „rózsaszín gettónak” nevezni a PR szakmát. Bár vitathatatlan, hogy a nők is tudásuk legjavát adják munkájukba, mégis igaz, hogy sokkal több erőfeszítéssel tudnak csak hasonló megbecsülést kivívni maguknak, mint amilyet a férfiak élvezhetnek. A Tinder társkereső mobilapplikációt sikerre vivő Whitney Wolfe esete jó példa erre. Cége társalapítóit azért perelte be, mert egyikük azt merészelte mondani: az egész cég csak egy nagy viccnek látszik miatta. Emellett szexuális zaklatással vádolja egykori munkatársát a hölgy, aki azóta emiatt már nincs is a vállalatnál. Mindemellett hozzátesz az is a mellőzöttség érzetéhez, hogy alapjába véve kialakult egy ellenszenv a PR szakma képviselői iránt. Megérné arról is vitatkozni, hogy ez most jogos, vagy alaptalan. Mindenesetre az újságírók hajlamosak elfelejteni honnan is szereztek tudomást egy érdekes eseményről, ki adta az ötletet egy jó cikk megírásához. Általában csak akkor emlegetjük a PR-osokat, ha már végtelenül idegesítőnek érezzük őket — mindegy, hogy az illető férfi-e, avagy nő.
Talán a Szex és New York nagysikerű tévésorozat régóta töretlen népszerűsége is tehet róla, hogy a főhős, Samantha Jones személye jut azonnal eszébe a legtöbb amerikainak, ha női újságíróra gondol. Így aztán ha női hangot hallanak a telefonvonal másik végén, női nevet látnak egy cikk mellett szerzőként, akkor saláta-evő, prosecco-rendelő, magassarkúban tipegő feministát látnak szemeik előtt az urak. A forgatókönyvírók nem csak mostanában ábrázolják így a női tollforgatókat. A ’80-as évek óta készült már számtalan film, amely hasonló sztereotípiát erősít. A Pusszantlak, drágám (Absolutely fabulous) vígjáték sorozat Jennifer Saunderséről, és a Törtetők (Entourage) Debi Mazarjáról is egyaránt elmondható, hogy szerepükhöz inkább álmodtak éles nyelvet, mintsem gyors észjárást. Bár, ami a „média-garas”ezen másik oldalát, az újságírást illeti, itt az arány teljesen kiegyenlített. A férfiak általában az riporter-tudósító újságírói vonalat, a nők a szerkesztői részleget erősítik szívesebben, de mindkét nemmel fele-fele arányban találkozhatunk a zsurnalisztika területén.
Forrás: Kép 1
by szabo.agnes | 2014. Aug. 8. | álláshirdetés, álláskeresés, hr, interjú, Média 2.0 blog
“Az álláshirdetés szövegét három mondatban letudom. Ha fényképes az önéletrajza behívom, ha szürke el sem olvasom. Nem beszélek vele angolul, de elvárás részemről a magas szintű nyelvtudás. Ha fizetésről kérdez majd jegelem a témát, visszajelzést már inkább nem is ígérek.” – gondolja az egyszeri munkaadó. A fejvadász cégek állásinterjúztatói többnyire különös figyelmet fordítanak az elbeszélgetések strukturáltságára, noha biztosan sok ellenpéldát tudnánk felhozni saját tapasztalatainkból. Azok viszont, akik cégük számára maguk keresnek jövendőbeli munkatársat már sokkal kevésbé törődnek azzal, hogy szabályozott mederben folyjon az ismerkedés, holott hatékonyabb is lehetne így a kiválasztás. Helyzetjelentést és tanácsokat adunk.
A nulladik lépésben is megbotlanak a cégek
Ahogyan az újságírásban is aranyszabály a ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan (Five W& 1H-s) kérdések megválaszolása a hírek megszövegezésekor, úgy hirdetésünk felépítéséből sem hagyhatunk ki téglákat. Mindenekelőtt különösen fontos, hogy egyértelműen jelöljük meg a betöltésre váró pozíciót.Kereshetünk persze „PR account gyakornokot”, de biztosak lehetünk abban, hogy erre a felhívásra karrierépítés előtt álló, energikus kommunikáció szakos fiatalok jelentkezései fogják megtölteni postaládánkat. Nem árt tisztáznunk, hogy részmunkaidős irodai adminisztrátorra van szükségünk, aki néha rendet tesz a számlák között, és feladja a leveleket helyettünk, vagy leendő munkatársat szeretnénk szakmailag „kinevelni”, akivel hosszú távra tervezünk.
Ami a megnevezést illeti nem feltétlenül marketing szakértő az, aki csak értékesítés céljából fogja végighívni az ezer telefonszámból álló listánkat, mint ahogyan az sem biztos, hogy „people managerről” beszélünk egy leendő bérszámfejtő esetében. És ha már bérszámfejtés! Van-e értelme annak, hogy a Viacom rendszeresen megossza pénzügyi végzettséget igénylő állásait azon a platformon, amelyet a médiában elhelyezkedni vágyók kísérnek figyelemmel, csak azért, mert esetükben TV-csatornát forgalmazó cégről van szó? Ha a minőségi elérés mellett fontos az is, hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el az üzenet, úgy természetesen igen.
Aztán vannak, akik nemcsak felsorolják a kreativitást az elvárások között, hanem maguk is bizonyítani szeretnék mennyire ötletgazdagok. Vigyázni kell a formabontással, mert nem biztos, hogy ezzel leszünk sikeresek. Az alábbi példa elérte célját: rengeteg emberhez eljutott, beszéltek róla, interakciót váltott ki, de egyben egy rossz képet is kialakított magáról a pályáztató.
Jöjjön be, aztán meglátjuk bejön-e
Írhatunk e-mailt persze, csak ha már „díjnyertes ügynökség” vagyunk, akik elvileg élen járnak a kommunikációban, talán nem okoz gondot telefonon felvenni a kapcsolatot a potenciális jelölttel. Ez nemcsak udvariasabb, de praktikusabb is, elkerüljük a végtelen levelezgetést az alkalmas időpont egyeztetéséről, és rögtön meg is kapjuk az első benyomást emberünkről. A személyes interjú előtt olvassuk át figyelmesen a szakmai önéletrajzot — ha már egyszer azt kértünk és persze nem értük be fotóval és telefonszámmal. Vicces, ha újságírókat keresünk ingyen munkára, és azzal kecsegtetjük az egyetemistákat, hogy önéletrajzban jól mutat a publikáció, de közben mi magunk sem szentelünk figyelmet a CV-jükre.
Téved az is, aki azt hiszi, hogy csak az álláskereső feladata, hogy elnyerje a másik szimpátiáját. A sablonokat mellőzve néhány mondatban mindenképp ismertessük tevékenységünket, cégfilozófiánkat. Nem attól tűnünk sikeres vállalkozásnak, hogy a megközelíthetetlenség érzetét sugározzuk, és nem attól hat trendinek egy hely, ha sűrűn fűszerezik trágár szavak beszédünket. A marketing és média szakma képviselőit sokszor jellemzi laza stílus, de első körben igyekezzünk mindig tisztelettudó hangnemet megütni. Bírjuk ki azt a húsz-harminc percet a forgós székünkben anélkül, hogy asztal alá csúsznánk, és pajzán viccelődésekkel is ráérünk majd az első pár munkanap után.
Bevett, de nem szerencsés a „meséljen magáról” utasítást adnunk, mert szinte lehetetlen jó választ adni rá. Adjunk esélyt a jelentkező kibontakozására, ugyanakkor konkrét kérdésekkel tereljük az interjú irányát. A leghatékonyabb, ha mindenekelőtt a tanulmányokról érdeklődünk, majd a szakmai tapasztalatot firtatjuk. Ha pedig a nyelvtudásra vagyunk kíváncsiak, váltsunk át angolra és teszteljük le azt, elvégre is egy „nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező” vállalkozás képviselőjének ez feltételezhetően nem akadály. Az „angollal hogy áll?” kérdésre így értékelhető választ kapunk, de ötvenkérdéses nyelvi tesztet végeztetnünk, vagy cikkfordítást kérnünk már felesleges lehet, ha aztán soha nem is kell beszélni idegennyelvet az irodában.
Multinacionális vállalatoknál tapasztaltakról Szulics Petrát, a világ élvonalában tevékenykedő General Electric (GE) junior researcherét kérdeztük, aki elmondta: „Az indiszkrét kérdéseket— például szülők foglalkozása, gyermekek életkora, költözés oka — jobb mellőzni az állásinterjú során. Az interneten keringő „Mi lenne, ha állat lenne?” típusú kérdések aranyosak, de nem túl célravezetőek. Még nem találkoztam olyan esettel, amikor kínosan sült volna el, de sokszor kiderül beszélgetés közben, hogy az interjúztató és a jelölt dolgoztak ugyanazon a munkahelyen, vagy van közös ismerősük. Ilyenkor mindig óvatosan kell bármiről és bárkiről értékítéletet mondanunk.”
Mennyi az annyi?
A kellemetlenségek elkerülése végett tisztázzuk a bérigényt. Kár úgy tennünk, mintha minket nem érdekelne a pénz, és tévesen ezt feltételezzük a jelentkezőről is. Nem kell eltitkolni, ha amerikai naptárhoz igazodva dolgozni kell magyar ünnepnapokon, ha van kötelező túlóra, ha nem rendelkezhetünk rugalmasan szabadnapjainkkal, mert ezek később úgyis kiderülnek.
Az még hihető, hogy Dévényi Tibor nem tudott válaszolni a hozzá beérkezett heti ötvenezer kívánságlevélre műsora fénykorában. Tíz-húsz jelentkező esetében a számtalan lehetőséggel bíró levelezőrendszerek korában egyszerűen „gagyi” elfoglaltságra hivatkozva elmulasztani a válaszadást. Ha mindenkinek nem is, de legalább azoknak ígérjünk visszajelzést, akik vették a fáradtságot arra, hogy időt, energiát rááldozva személyesen is megjelenjenek egy interjún.
Összefoglalva:
0. lépés: Világosan megfogalmazott álláshirdetést tegyünk közzé!
1. lépés: Figyelmesen elolvasni a behívott jelölt önéletrajzát mielőtt felvesszük a kapcsolatot.
2. lépés: Cégünk sallangmentes bemutatása az interjúalany részére a kezdetkor!.
3. lépés: Kiindulás a jelölt tanulmányaiból, szakmai tapasztalatainak megismerése, nyelvismeret tesztelése.
4. lépés: Egyéb fontos részletek megvitatása (bér, munkaidő, feltételek).
+1 lépés: Visszajelzésről nem elfeledkezni!
by szabo.agnes | 2014. Jul. 24. | marketing, Média 2.0 blog, pr
Évente több mint háromszázmillió tonna zöldséget-gyümölcsöt dobunk szemétbe. Az esetek több mint felében csak azért, mert a termék szépséghibás. Az Európai Unió a 2014-et az élelmiszer-pazarlás elleni harc évének kiáltotta ki, Franciaország harmadik legnagyobb áruházlánca, az Intermarché, pedig kampányt indított a küllemhibás termések elfogadásáért.
A szupermarket elkezdte eladni azokat a gyümölcsöket, zöldségeket is, amelyek korábban (legalábbis náluk) a kukában végezték volna. Arra bátorították vásárlóikat, hogy nyugodtan tegyék kosarukba a kissé groteszk almát, a göcsörtös burgonyát, vagy éppen a torz padlizsánt. Ezek ugyanis semmivel sem rosszabbak, mint tökéletes formájú társaik.
(more…)
