Twitter-háború dúl Törökországban

Törökországban az elmúlt héten egy apró tüntetésből országos, a kormány lemondását követelő zavargások törtek ki. Az események alakulásában ismét nagy szerepe van a közösségi médiának, melyet az ország három ciklus óta uralmon lévő miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdogan a társadalmat fenyegető legrosszabb átoknak nevezett. Neki 2,7 millió követője van Twitteren.

Az iraki háború óta tudjuk, hogy a blogoknak, illetve a közösségi médiának egyre nagyobb szerepe van a mainstream média által közvetített információk árnyalásában. Azt, hogy a különböző tüntetések, forradalmak szervezésében, az információk gyors cseréjében és a globális média figyelmének irányításában is milyen fontos szerepet játszik, az arab tavasz és az Occupy Wall Street eseményei kapcsány figyelhettük meg. Könnyen lehet, hogy a török tüntetések a közösségi média evolúciójának egy újabb lépcsőfokát hozták el.

turkey2.jpg 

A legnagyobb török városban május 31-én, a város kellős közepén lévő Taksim parknál kezdődött az első tüntetés. A résztvevők a város amúgy is kevés zöldövezetének egy utolsó darabkáját próbálták megvédeni a bulldózerektől, amelyek egy újabb bevásárlóközpont építését kezdték volna meg. Ez az esemény persze csak az utolsó csepp volt a pohárban: a törökországi lakosság egy részének (leginkább a világlátott, városi, fiatal csoportoknak) a hatalom konzervatív, néha autokráciákra jellemző kormányzási stílusából és intézkedéseiből lett elege. A tüntetések azóta az ország számos városára átterjedtek, a legutóbbi hírek szerint a rendőrök 67 városból összesen 1700 embert tartóztattak le. A többezer sérültről és legalább két halottról szóló riportok és a megjelent képek tanúsága szerint a rendőrök fellépése sokszor aggresszív, nagy mennyiségben vetnek be könnygázt, paprikaspray-t, valamint a gumibotok használatáról sem rettennek vissza.  A hatalmon lévő Erdogan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) többször, más országokban is látott kommunikációs retorikával igyekszik az eseményeket marginális szélsőségek akcióinak beállítani, valamint saját népszerűségét fitogtatni.

Mainstream média helyett Twitter

A legnagyobb állami és kereskedelmi televíziók és napilapok nem, vagy csak alig foglalkoztak a tüntetésekkel, Twitteren és Facebookon viszont óriási mennyiségű információ halmozódott fel. A New York University, Social Media and Political Participation (SMaPP) által készített tanulmány eredményei alapján a hagyományos média mellőzése miatt a Twitter tölti be a vezető szerepet a tüntetések szervezésében és az információk terjesztésében. A tanulmány a tüntetések második napján, június elsején jelent meg: addig több mint 2 millió olyan tweetet osztottak meg, amelyek valamilyen módon a Taksim téri megmozdulásokhoz köthetőek. Az adatok azt mutatják, hogy még éjfél után is percenként 3 ezer tweet szólt az eseményekről. A törökországi Twitter használat különlegessége még az is, hogy az üzenetek 90 százaléka az országból, ráadásul több mint a fele közvetlenül Isztambulból származott.

Az arab tavasz idején az egyiptomi tüntetésekkor a tweetek mindössze 30 százaléka származott a helyszínről. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a helyi mainstream média elégtelen szereplésekor a Twitter sokak számára könnyedén az első számú hiteles hírforrásként lép elő. Az egyre növekvő népszerűségű #BugünTelevizyonlarıKapat hashtag egyenesen a TV csatornák bojkottálására buzdít.

occupyturkey.jpg

 

Beszámoltak a helyiek arról is, hogy a megmozdulások alatt Isztambulban több helyen akadozott a 3G szolgáltatás, valamint a közösségi média oldalaihoz való hozzáférés. A török telekommunikációért felelős hatóság igyekezett eloszlatni azokat a feltételezéseket, miszerint blokkolásról lenne szó, szerintük csupán a megnövekedett forgalom okozta a rendellenességeket. Bárhogy is legyen, a városban számos üzlet, hotel és egyéb szolgáltató mentesítette saját Wi-Fi hálózatát a titkosítás alól, hogy a tüntetők 3G hiányában erre tudjanak csatlakozni.

Erdogan: a közösségi média fenyegeti a társadalmat

Miközben Erdogan miniszterelnök a közösségi médiát igyekszik egy borzalmas dolognak beállítani, amelyen csak hazugságok terjengenek, míg ő maga (vagyis valószínűleg inkább a mögötte álló kommunikációs csapat) egy 2,7 millió követővel rendelkező Twitter-csatornát és egy 2 millió lájkolóval bíró Facebook-oldalt üzemeltet aktívan. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a török hatalom is tisztában van a közösségi média egyre nagyobb szerepével, az emberek szemében viszont igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy egy megbízhatatlan, hazugságokkal teli felület, ahol csupán marginális csoportok igyekeznek szélsőséges nézeteiket terjeszteni. Ellentétben a tévékkel és napilapokkal, amelyek a tüntetések idején pingvinekről szóló dokumentumfilmet vetít, vagy éppen Erdogan miniszterelnök díjáról számolt be, amelyet a dohányzás ellen folytatott harcért kapott. (Az elmúlt héten Orbán Viktor is kapott hasonló elismerést, pechére Magyarországon épp nem volt tüntetés.)

tukey1.jpg

A közösségi média önmagában persze nem fog sikerre vinni egy forradalmat, hiszen nem eszközként, hanem egy platformként kell rá tekinteni. Egy olyan platrom, amely segít olyan eseményeket, híreket is láthatóvá tenni tömegek számára, amelynek nyilvánosságra kerülésében a hatalom és a mainstream média nem érdekelt. Úgy tűnik, egy folyamat közepén járunk, amikor az emberek éppen tanulják, hogy hogyan fordíthatják a leghatékonyabban a maguk javára ezt a technológiát. A török fiatalok a twittelésen kívül saját erőből működtetnek Facebook-oldalt, ahol igyekeznek híreket is fordítani és angolul kommunikálni a világgal, indítottak Tumblr-blogot a tüntetésekről szóló képekkel, valamint igyekeznek közösségi finanszírozással előteremteni az összeget egy egész oldalas New York Times, vagy Washington Post hirdetésre. Az 53 800 dolláros célösszegből nem egészen egy nap alatt 39 805 dollár gyűlt össze, és jól látni, hogy szinte percenként érkeznek kisebb-nagyobb hozzájárulások.

Érdemes lesz figyelni a következő napok eseményeit, hiszen érdekes tanulságokkal szolgálhat a közösségi média a politika összefonódásával kapcsolatban.

Bónusz: angol interjú az Occupy Gezy Facebook-oldal egyik adminisztrátorával.

UPDATE: Alig egy nappal később, 53 800 dolláros célt messze túllépve, 90 ezer dollárnál is több adomány érkezett.

Profik, akik belebetegedtek a sikerbe

us-dollars-12-627ashgcdr-1280x960_1365766113.jpg„Hogyan tehetett ilyet?”  kérdezhetik a riporterek és az újságírók a legbefolyásosabb közszereplőket időről időre, lecsapva az izgalmas esetek legégetőbb pontjaira. Egy hatalommal és vagyonnal bíró személy hirtelen jött sikerének vagy botrányos bukásának lehetséges okait a címlapokon fejtegetik, pedig valószínű, hogy a hormonok a tettesek. Aki mindezt felfedezte, John Coates, saját bőrén tapasztalta a szélsőséges boldogság lebegő állapotát, megjárta a csodás magaslatokat és az apátia sötét mélységeit.  Az Intelligent Life magazinban Zentai Péter készített vele interjút, amelyből  kiderült, hogy a hatalomvágytól nagyon könnyű más, általuk narkotikusnak nevezett tudatállapotba kerülni. Ebbe a hibába esett például Bill Clinton is, a Monica Lewinsky-ügyet senkinek nem kell bemutatni

John Coates otthagyta a mesés Wall Street-i irodáját, és meg sem állt a Cambridge-i Egyetem kutatóintézetéig.  Az egykor kiemelkedően eredményes brókerből lett neurológiaprofesszor párhuzamot talált a mérhetetlen hatalommal rendelkező, grandiózus személyek – például Napóleon vagy D. Strauss-Kahn- irracionális döntései és a hormonok között. Könyvében, a The Hour Between Dog and Wolfban, elmondja, hogyan omolhat össze az addig a ráció talaján táncoló személy egy hirtelen tesztoszteronlöketből fakadó hajmeresztő kockázatvállalás miatt.

stock-market.jpgJó ötletnek tűnhet belépni egy internetes brókerfelületre, nem is olyan drága, így tett Zentai Péter is. Egy kattintás, tódulnak az árfolyamok és a kötvények, alaposan átgondolva meghozza a befektető az első döntést. Nyereség. Pár nap múlva már kész vagyon áll rendelkezésre. Katt. Tét. Kitágult pupillák és bizsergés a tenyérben és a fejbőrön. Ellentét. Kipirult arc, tüzes fújtatás. Veszít, nem baj, még egyszer. Étel? Nem, hiszen tétet kell tenni. A pulzusa emelkedik, kattint, veszít. Az eufórikus nyerési széria hirtelen deficitgyártásba fordul, amely az ember teljes kikészülésén át akár az öngyilkosságig is eljuthat. A folyamatból kialakuló betegség: a narkózis.

A narkotikus állapotban komoly hormonális változások zajlanak a testben. Az őrült futamból függőség jön létre, amelyet az egyén generál a sikerhajszolással, csupán hatalmat kell éreznie, és az internet erre számtalan lehetőséget biztosít. Coates a tesztoszteron és kortizon tüzes harcát tartja felelősnek ezért a jelenségért. A sikerek közben a végletekig feszülnek az idegek, és kitörni készül a férfihormon-vulkán. A szteroidfüst szabadon áramlik, ez maga a narkózis. Saját forró önhittségünkben fürdünk. Lebegünk a legyőzhetetlenségben és megjelenik az önelégült mosoly. A radikális hatalom-illúzió megszünteti a valóság kőkemény világát, mintha felülről hunyorognánk a környezetünkre. Mire kinyitjuk a szemünket, a belső tűz is kezd kialudni, aztán személytől függ, hogy a vacogásnál vagy a mozdulatlan jeges végtagoknál jut el a teljes kijózanodásig. A Kortizontól kiég, megfagy, sőt már nem is érzékel semmit. Belebetegszik abba, hogy külvilág visszarángatja vaskarmaival és szembesíti a ténnyel, hogy vesztett, mindent.

JLM-wolf09-(1024x768).jpgCoates ezt az időintervallumot nevezi a könyv címében Hournak, a kezdeti racionális alany a Dog, az átváltozott a Wolf. A kutya vad és veszett része tör elő, de ameddig szelíd, befogadjuk és etetjük. Ellenben a farkas üvölt, kergetjük.  Coates a vadász, a narkózis a fenevad. Az ellenőrizetlen hatalom elindította a tesztoszteronhullámot például a CIA volt főnökénél, David Petraseus tábornoknál. Le kellett mondania az USA nemzetbiztonságát oltalmazó őrének, mert a stratégiai titkok a szeretők nem összeegyeztethetők.  Clintonon is számon kérték a Monica Lewisnky-affért. Mikor megkérdezték, „Miért?”, ő csak azt válaszolta: „Mert megtehettem.”  A sort a Lehman-Brothers-ügy is követi, kirobbantva a világválságot 2008-ban. A botrányos esetek és a vérig sértett, a világtól irdatlan méretű fekete pontot kapó illetők miatt szükséges a társadalmak hatékonyabb felügyelete a hatalom felé.

Coates kutatásai azt mutatják, hogy a gigászi méretű problémákat okozó, hatalomfüggő, neurobiológiai bajokkal küzdő polgárokat fokozott ellenőrizni kell. A tekintélyes impérium ellenére a létfontosságú döntések meghozatalánál nőket és időseket is be kell vonni, mert a tesztoszteronszintjük jóval alacsonyabb. A racionalitás mezejéről csak repülőgéppel szálljunk a magasba és bízzunk abban, hogy az úti célnál biztonságban landolunk, és nem esünk áldozatul sem légörvénynek, sem eltérítésnek.