[18+] Emma Whatson szexképeit mi sem találtuk meg

Sikeres évet tud maga mögött a Media 2.0 blog, amit hálásan köszönünk hűséges és új olvasóinknak egyaránt. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy fogyasztható szakmaisággal és kellő mélységben beszámoljunk a kommunikációs- és médiaipar legizgalmasabb aktualitásairól. Természetesen folyamatosan figyeltük év közben olvasóink igényeit is, ez a poszt leginkább azoknak fog szólni, akik sajnos nem találták meg cikkeinkben számításukat.

(tovább…)

Behódolt a Netflix

Többször írtunk már Netflix-szel kapcsolatos témáról, egyszerűen azért, mert napjainkban jelentősen formálja a médiafogyasztási szokásokat. Akkora szereplővé nőtte ki magát, hogy még Hollywood is tart tőle, lenyomja a kábelszolgáltatókat, és immár Európában is szépen terjeszkedik. Most azonban azért került a figyelem középpontjába, mert egy olyan megállapodást kötött az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb internetszolgáltatójával, ami hosszú távon rengeteg kérdést vet fel az internet szabadsága, semlegessége szempontjából, és megkérdőjelez magával az internet felépítésével kapcsolatban is dolgokat.

Mivel a Netflix csúcsidőben egymaga nagyobb forgalmat generál az interneten, mint a Youtube, a http és a BitTorrent protokoll együttvéve, nem meglepő, hogy az internetszolgáltatók is jó ideje keresik a módját, hogy valahogy plusz pénzt csikarjanak ki a vállalatból, eddig sikertelenül. Az elmúlt hónapokban azonban rengeteg felhasználó azt tapasztalta, hogy nem működik megfelelően a Netflix szolgáltatása: akadozik a stream. Ennek oka, a Cogent nevű szolgáltató – amely a Netflixnek árul sávszélességet – és a Verzion, illetve a Comcast (internetszolgáltató) hálózata közötti elégtelen a hálózati kapacitás.

traffic.png

A utóbbi kettő azt akarja, hogy a Cogent fizessen díjat a kapcsolatok fejlesztéséért, azonban az egyezkedések kudarcba fulladtak. A Cogent vélenye egyértelműen az, hogy a Comcast és a Verzion saját, Netflixhez hasonló streaming szolgáltatását szeretné az előfizetői számára vonzóbbá tenni azzal, hogy a Netflixet gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi. Ők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy egyrészt sokkal nagyobb forgalom érkezik hozzájuk a Cogenttől, mint amennyit ők küldenek hozzá, illetve, hogy különböző megállapodásaik vannak bizonyos szolgáltatókkal: valakikkel a szokásos settlement-free (azaz senki nem fizet senkinek), valakiknek ők fizetnek, mások pedig nekik. Állításuk szerint a Cogent makacs módon nem hajlandó kompromisszumra az ügyben.

A Netflix most beleegyezett abba, hogy fizet egy bizonyos összeget a Comcastnek, amely cserébe direkt kapcsolatot biztosít az előfizetői felé, így gyorsabb, folyamatos lesz a szolgáltatás. Első hallásra ez akár egy win-win szituációnak is tűnhet, hiszen az előfizetők plusz költség nélkül jutnak jobb minőségű szolgáltatáshoz, a Netflix elégedett lesz, mert elégedettek az ügyfelei, az internetszolgáltató pedig a pluszban befolyó összegből fejlesztheti a hálózatát.

Más kép rajzolódik ki akkor, ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk. A Comcast nem csupán internetszolgáltató, hanem olyan médiakonglomerátum, amely magában foglalja az egyik legnagyobb filmipari vállalatot, NBCUniversal stúdiót is. Ezzel pedig a Netflix versenytársa, így nem meglepő, hogy saját hálózatán a saját szolgáltatását részesíti előnyben. Ezt azonban nem feltétlenül teheti meg, hiszen az internet semlegességéről szóló szabályozás megtiltja, hogy diszkriminálják a hálózaton átmenő adatforgalmat. (A szabályozás részleteiről bővebben itt.) A konkrét szabályozás mellett a szabad internet eszméjével sem tűnik összeegyeztethetőnek, hogy a Comcast egyes tartalomszolgáltatókat megsarcol a sávszélesség-használatuk miatt, másokat pedig nem.

12217_large_neutral-bits.png

A Wired szerzője egy nagyon érzékletes példát ad arra, hogy hogyan kell ezt az egész szituációt elképzelni, és miért is jelent ez nagyobb változást az erőviszonyokat, és emiatt az internet sorsát illetően, mint az elsőre látszik. Az olyan internetszolgáltatókat, mint a Comcast vagy a Verzion úgy kell elképzelni, mint az utakat, amelyek az emberek lakásait összekötik a nagy autópályákkal. A nagy autópályák pedig a Cogenthez hasonló közvetítők (angolul bandwith providernek, vagy backbone providernek hívják őket), amelyek a nagy sávszélességet és az összeköttetést nyújtják az olyan szolgáltatásoknak, mint a Netflix. Ha azonban a város minden útja egy szolgáltatóhoz tartozik, vagyis ő uralja a csomópontokat a nagy autópályákhoz, akkor egy olyan alkupozícióba kerülnek, amelyben a Netflix az alárendelt fél. Kénytelen fizetni ugyanis azért, hogy minden házba a zökkenőmentesen eljusson a szolgáltatása. (Az ilyen és ehhez hasonló egyezségeket egyébként peering-nek nevezik.) Nem véletlen, hogy a Netflix a Comcasttel volt kénytelen elsőre megállapodni, amely messze a legfajsúlyosabb szereplő az amerikai piacon, gyakorlatilag megkerülhetetlen. Olyan szolgáltatókból viszont sok van, mint a Cogent, így könnyen elképzelhető az is, hogy ha akarnák sem tudnák megfizetni azt az árat, amelyet monopolhelyzetéből fakadóan a Comcast kér.

A Netflix-Comcast együttműködés részleteit egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de sokan várnak az FCC (Federal Communications Commission – a kommunikációs ágazatok szabályozásáért felelős szerv) közbeavatkozására ebben az ügyben. A Netflix ügye pedig szerencsére vonzza a figyelő tekinteteket a Time Warner Cable és a Comcast tervezett egyesülésére, amely finoman szólva nem segítené az erőviszonyok kiegyensúlyozását.

Hírportált is blokkol a pornószűrő

Tudta, hogy Németországban a Youtube videók jelentős része elérhetetlen? Hogy Angliában egy beépített szűrő használatára kötelezik a internetszolgáltatókat? Hogy van már olyan böngésző, amely mindenkinek egyszerűen segít megkerülni ezeket a korlátozásokat? Világszerte folyamatos csata zajlik a színfalak mögött. Harc folyik az információ szabadságáért, az internet semlegességéért, a személyes adatok védelméért, a szellemi tulajdon védelmét szabályozó törvények ésszerűsítéséért. 2014-ben nagyon sok kérdés fog eldőlni a bíróságokon, rengeteget fogunk még hallani ezekről a témákról, fontosságukat nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Győzött a józan ész

Két nagy holland internetszolgáltató fontos győzelmet aratott a napokban: a hágai bíróság kimondta, hogy nem kell továbbra is blokkolniuk a Pirate Bay elérését. A döntés precedensértékű lehet,  több nagyon fontos érv is elhangzik az indoklásban. Az egyik, hogy a Pirate Bay blokkolása óta semennyivel nem csökkent a BitTorrent forgalma, sőt tovább növekedett. A szolgáltatók a  TNO és az Amszterdami Egyetem egy kutatását is felhasználták az ügy során, amelyek egyértelműen rámutattak arra, hogy a blokkolás után mind a torrent oldalakat használók száma, mind az adatforgalom megnövekedett a protokollon. A blokkolás tehát hatástalan, sőt kontraproduktív volt.

(tovább…)

Beköszöntött az upgrade korszaka

Az elmúlt évtizedek elképesztő ütemű technológiai fejlődése megváltoztatta a különböző termékekhez való hozzáállásunkat, fogyasztási szokásainkat. Ha úgy tetszik, a fogyasztói társadalom új állomásához érkezett az upgrade-jelenség elterjedésével. Joshua Topolsky december utolsó napján publikált cikkében bemutatja azon mérföldköveket, amelyek megismerése fontos ahhoz, hogy megértsük a ma már természetesnek tűnő trendeket a technológia világában. Alább a Verge című technológiával foglalkozó lap alapítójának publikációját közöljük magyarul. 

Everyone is an early adopter now, and it is glorious

Az 1980-as évek végéhez közeledve furcsa dolog történt az amerikai vásárlókkal: elkezdték megérteni, hogy mit is jelent valójában az upgrade szó. Az új jelentés egy olyan terméknek köszöhetően jött létre, amely a technológiai fejlődés és a kapitalizmus adta lehetőségek mezejében manifesztálódott: a konzol.

 

(tovább…)

Kreatív csapatokat vár a KIBU

Kreatív, megvalósításra váró ötlettel rendelkező csapatok jelentkezését várja a Kithcen Budapest januárban induló talent programjába, ahol hat hónapon keresztül igyekeznek készre kalapálni a legjobb pályázók elképzeléseit. A forráskivonásokkal súlytott, egyre rosszabb állapotban lévő felsőoktatásban tanulóknak és az útjukat kereső frissdiplomásoknak adhat némi reményt és inspirációt az ehhez hasonló programok indulása.

A Magyar Telekom szárnyai alatt működő kreatív műhelynek már jó ideje nagyszerűen működő start-up programja van, számos szép sikereket elért projekt született támogatásuknak is köszönhetően. Legújabb programjukba a vállalkozássá még nem fejlődött, de egy jól kiérlelt ötlettel már rendelkező csapatok jelenkezét várják. Nemes Attilla a program vezetője elmondta azt is, hogy bár elsősorban 25 év alattiak jelentkezésére számítanak, azért egyik csapatot sem fognak kizárni a nevezésből, mert vannak idősebb tagok is. A cél ugyanis mindenekelőtt megtalálni, felkarolni és piaci bevezetésre alkalmassá tenni a legjobb ötleteket.

kibu-talent.jpg

Az öt kiválasztott 3-5 fős csapat januártól egy hat hónapos programban vesz részt, amelynek ideje alatt a tagok nagyjából 80 ezer forintos havi ösztöndíjban is részesülnek. Ez az időszak folyamatos munkával, konzultációval és a folyamatok haladását bemutató heti prezentációk készítésével és értékelésével fog zajlani. A KIBU szerepe elsősorban az, hogy a megfelelő háttértudást, technikai segítséget és az esetlegesen hiányzó szakmai ismereteket biztosítsa valamilyen formában. A felhívás nemzetközi, így küldöldi csapatok jelentkezésében is bíznak, számukra – és persze a vidéki pályázóknak – szállást is biztosítanak Budapesten. A jelentkezést igyekeztek a lehető legegyszerűbb formára szabni, amire szükség is van, hiszen a január 19-I határidő elég szoros, bár a kreatív fiatalok két bejgli és néhány szilveszteri elhajlás közben is biztos tudják csiszolgatni projektjüket.

Minket mindenesetre örömmel tölt el ha ilyen, és ehhez hasonló projektek indulásáról adhatunk hírt, akkor is, ha jelenleg még nem ismerjük, hogy a majdani szerződésben milyen kötelezettségei lesznek a csapatoknak a KIBU felé. Egy olyan országban, ahol fontosabb szerepet kap az oktatáspolitikában, hogy a homoszexualitás bűnösségére hivatkozó könyvekből tanítsanak, mintsem hogy a gyermekekben rejlő kreativitás kibontakozásának feltételeit megteremtse, valamint ott, ahol a legjobb egyetemek a forráskivonások miatt elképesztő tudású oktatókat kénytelenek nyugdíjazni, télen pedig kényszerűen zárva tartanak, nos, ott az ilyen programok tudnak reményt adni.

A hivatalos jelentkezési formula itt érhető el, mindenkinek jó ötletelést, sikeres pályázást és persze boldog karácsonyt kívánunk.

Háromezer példány fölé nem ment a Poszt

A Mathias Corvinus Collegium szervezésében lezajlott egy kerekasztal-beszélgetés a mai online média néhány prominens szereplőjével, akik az előzetes program alapján arra keresték a választ, hogy mi hiányzik a magyar médiapiacról, illetve milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy új szereplőnek. A rendezvény ugyan publikus volt, mégis érezhetően médiaszakos hallgatóknak szólt, és ez a vendégek életkorán és létszámán is tükröződött. Az már az első néhány perc után kiderült, hogy valószínűleg nem ezen a rendezvényen fognak megoldódni a mai média legfontosabb problémái, de a fogcsikorgató hideg ellenére eljött diákok egy részének azért talán tudott újat mondani Weyer Balázs, Kerényi György vagy Balogh Ákos Gergely.

A kissé visszafogott felkészültségű moderátorlány első kérdésére – miszerint mivel vannak megelégedve a hazai médiával kapcsolatban – például mindjárt sikerült Balogh Ákos Gergelynek egy olyant válaszolnia amire többen felkapták a fejüket: szerinte a hazai média sokszínűsége kiváló, és nagyon jó, hogy nincsenek már meg azok a kapuőr szereplők, akik annak idején a kommunizmus médiáját jellemezték. Arra már nem emlékszem, hogy felhozta-e erre jó példának a Magyar Televízió híradóját, vagy ezt csak én gondoltam oda utólag magamban, dehát igazából mindegy is.

Weyer Balázs leginkább a szakmabeliekkel van megelégedve, azaz az emberanyaggal,  annál kevésbé a végtermékekkel. Kerényi György azzal kezdte, hogy túl sok jót nem tud elmondani a magyar (leginkább internetes) médiáról, de hozzátette, hogy szerinte kellő szakmai tudással és elhivatottsággal bármit meg lehet valósítani, úgy, hogy az sikeres tudjon lenni. Figyeltem, hogy erre a kijelentésre Weyer Balázs nem kezd-e el kényelmetlenül fészkelődni a székében, de nem tette. Később amikor a Poszt magazinról szólt elárulta, hogy ő az magyar online médiában egyfajta túltermelést lát, ezért (is) döntött egy print indítása mellett. Hozzátette, hogy a Poszt üzleti modellje az alacsony előállítási költségek miatt már egy nagyon alacsony – háromezres – eladott példányszámnál is működött volna,  azonban hat hét alatt ezt nem sikerült elérni.

Szó volt még a közösségi média “frenemy” jellegéről: egyrészről mind nagyobb forgalmat irányít a Facebook, a Twitter és nyilván a Google a különböző oldalakra, amelyek ezeknek köszönhetően növekvő kattintásszámokról tudnak beszámolni, ugyanakkor viszont egy óriási szeletet kiharaptak már a hirdetői tortából is. Weyer Balázs hibaként értékeli, hogy ezek a mamutok, nem, vagy csak alig csatornáznak vissza jövedelmet a tartalom előállítóinak: ha nem lenne tartalom nem lenne mit megosztani sem.

Az idealisztikus média-szerepfelfogás szempontjából sem előnyös, hogy a médiumokat mind nagyobb mértékben a hirdetők és nem az olvasók tartják el: így az olvasók által a médiummal szemben támasztott tartalmi elvárások is egyre súlytalanabbak lesznek.

A beszélgetők között vita alakult ki arról, hogy vajon a fiatalabb korosztály közönyösebb-e a közéleti-politikai témákkal szemben, mint régen, vagy az érdeklődés állandő és inkább csak attitűdbeli különbségek fedezhetőek fel. Ebben nem jutottak dűlőre, Kerényi György viszont elmondta – ami nekem újdonság volt – hogy ők kimondottan ezt a fiatalabb korosztályt célozzák meg. Az ügyesen lekoppintott The Verge-dizájn, és a valóban nagyszerű hétről hétre jelentkező “mega” rovat újszerű és magyar viszonylatban egyedülálló, de hogy az ilyen nagy befektetett energiával elkészített cikkek és körítés vajon vonzza-e a fiatalok tömegének kattintásait az szerintem egyelőre számukra is kérdéses.

Arra a kérdésemre, hogy látnak-e a jövőben esélyt arra, hogy akár crowdfounding jelleggel, vagy bármilyen más módon az olvasók finanszírozzák az online médiumokat kitérő válaszokat adtak, abban azonban megegyeztek, hogy az ideális valóban az volna, ha újra közvetlen, pénzben is kifejezett kapcsolat lenne az olvasók és a tartalom előállítói között.