Hollandiában teljesen mást gondolnak a kommunikációoktatásról

A holland Radboud University nagy hangsúlyt fektet a kommunikációs képzésben a gyakorlatorientált, munkában és mindennapi életben is használható tudás átadására. Beszámoló.

Az ELTE BTK Kommunikáció és médiatudomány mesterszakos hallgatójaként lehetőségem volt Erasmussal egy félévet Hollandiában tanulni, a Radboud Universityn. Az oktatás ott elképzelhetetlenül más mint itthon, nálunk.

(more…)

A kommunikáció nem büfészak, túlképzés sincs

Pár hete elterjed, hogy megszüntetnék kommunikációs képzést, amiből valószínűleg nem lesz semmi, mégis van miről beszélnünk. Egy kommunikáció- és médiatudomány szakon tanuló hallgató véleménye a képzésről, problémákról, jelenről és jövőről.

Első mohikánok vagyunk.

Mindannyian, akik ma Magyarországon kommunikáció-média területen képzik magukat, oktatnak, dolgoznak. Nemzetközi szinten megkérdőjelezhetetlen a szakma jelentősége, itthon viszont (még mindig) annak a jelenjét éljük, hogy bizonygassuk a létjogosultságát. A mi felelősségünk, hogy belső, aktív közreműködőkként körvonalazzuk az érveinket, és árnyaljuk a tömör választ: igen – szükség van erre a képzésre.

Akár, ha lenne is realitása a szak megszüntetéséről szóló hírnek, ami az utóbbi hetekben pániktól vezérelve futótűzként terjedt, fontos, hogy ne vonjon maga köré tisztánlátást akadályozó füstöt – lássuk meg, hogy a lángja kisebb. A hír korántsem a végleges döntésről számolt be, az elgondolás a kommunikáció- és médiaszakokat csak alapképzési szinten érinti. Ha nem valósul meg a tervekből semmi, a helyzet akkor is kiváló alkalmat teremthet egy még lényegesebb probléma megvilágítására. Nevezetesen, hogy a szakma egyfajta identitáskereső szakaszban van. Éretlen állapotban, amelyben talán épp most érkezhet el a fordulópont: amikor kritikussá válhat azoknak a tömege, akikben késztetés és tudás egyesül arra, hogy egyértelműsítsék a képzés valós társadalmi hasznát. Talán épp az egzisztenciális bizonytalanság délibábja kellett ahhoz, hogy a kommunikációs és médiaterület szakemberei, oktatási intézményei egymás felé is kapukat nyissanak, és közös gondolkodási alapot teremtve álljanak ki a szakma elismertségéért. Az elméletalapú megközelítés és a belső környezet felé irányuló gyakorlat után itt az ideje, hogy hozzáértőkként gyakoroljuk a kommunikációt – a nyilvánosság irányába, a szakma nevében.

Jobban be kell határolni

A kommunikáció- és médiatudomány már túl van a fogantatáson, jó ideje világra jött; a széles körű társadalmi elismertséghez viszont arra lenne szüksége, hogy – bár eddig sok bába szólította sokféleképpen – mindenki, aki magáénak érzi, együtt adjon neki keresztnevet. Ennek az önmeghatározási hiányosságnak és problémának kihatása van a jelenlegi és a leendő hallgatók bizonytalanságára is. Ezért érzik magukat fegyvertelennek: nem fedezi őket a szakmai önazonosság konszenzusa, amikor megvető, értetlenkedő, ellenséges tekintetek záporoznak rájuk, azt firtatva, mégis mióta, de leginkább mitől nevezhető ez tudománynak?

Hogy egyértelmű legyen: az önmeghatározás igénye nem semmitmondó formaság, nem önmegbélyegzés-kísérlet, hanem időszerű belső kényszer. Még nem hallható eléggé, vagy valóban nincs ennek kifejezésére azonos nyelv? Úgy hiszem, a továbbfejlődéshez az volna a legfontosabb, hogy letisztuljon a kommunikációs modell: adott a címzett és a feladó, de mi legyen a csatorna, mi az üzenet és mi a kód? Sok még a zaj.

A színfalak mögötti efféle rendezetlenségeknek egyenes következménye a kommunikációs szakmáról kialakuló negatív kép. Ezzel pedig borul a dominó: előítélet, „büfészak”-hajtogatás, „ruhatár”-címke, „értelmetlen túlképzés”, „nem megtérülő terület”.

Specializálni kell

Miközben a munkaerőpiacon állandó, egyre növekvő igény van a kommunikáció-média szakos diplomásokra, a képzési helyek nem határozzák meg egyértelműen, hogy milyen szakképesítést, illetve szakosodást tudnak ajánlani a hallgatóknak az elméleti alapok mellett, s pontosan milyen munkakörökben tudnak majd elhelyezkedni a jól felépített, fókuszált képzést követően. Az is problémás, hogy a kommunikáció szakkal rendelkező felsőoktatási intézmények nem fognak össze. Épp köztük nincs (vagy csak úgy tűnik, mintha nem lenne?) párbeszéd. Sőt, általában épphogy értelmetlen, alaptalan, süket fülekkel folytatott rivalizáláson alapuló verseny megy a hallgatók között, és hogy reflexből nem szabad elismerni más intézmények azonos szakjait. Ennek talán elejét lehetne venni azzal, hogy hidat képezünk egymás között – mind személyesen, mind intézményileg. Legyen tiszta és átlátható, hogy melyik intézményben milyen típusú szakembereket képeznek. Álomszerű volna egy olyan szisztéma, amelyben felmérjük, hány különféle területre lehet fókuszálni a kommunikációs szakmán belül, és leosztani az egyetemek/főiskolák között, hogy arányosan jusson minden szintre mindenféle specializáció.

Cselekedni kell

Meglehet, hogy a fent vázolt elképzelések túlzottan idealisták, vagy az olvasó azt mondja, a megvalósulásnak nincs esélye. Arra viszont adhatunk esélyt rajtuk keresztül, hogy hallhatóvá váljanak az ellenérvek és közös önmeghatározás vegye kezdetét.

A hatékony stratégiai cselekvésen múlik jövőbeli boldogulásunk. A reményteli hallgatóké, az oktatóké, és nem utolsósorban a már végzett szakembereké. Első mohikánokként ugyanis nem rendelkezünk olyasmivel a környezetünk számára, ami önmagáért beszélne; magunkért kell beszélnünk.

Kellő tekintély hiányában ezúttal nem elég minden meggyőződés alátámasztására az „uff!”.

Még nem.

Kommédiás voltál, vagy, leszel? Gyere.

Posted by Média 2.0 on Monday, April 6, 2015

 

Tényleg gáz, ha a közszolgálatin manipulációt tanítanak?

A mai világban minden megtörténhet, akár az is, hogy a média leendő munkatársainak médiatudománnyal kapcsolatos tárgyakat kell hallgatniuk, például befolyásolást, manipulációt és médiaetikát. Múlt hét pénteken jelent meg a 444-en a közszolgálatimédia-képzés tantervét kifogásoló poszt, amelyről azóta sem sikerült eldöntenünk, hogy hatásvadász, elfogult, rosszindulatú vagy egyszerűen csak buta.

A küszöbönálló átalakítások kapcsán természetesen a közmédia a figyelem középpontjába került az utóbbi időben, azaz egyre-másra születnek a tevékenységét kifogásoló írások. A 444 ezúttal a Pázmány és az MTVA által közösen indított Közszolgálatimédia-szerkesztő szakirányú továbbképzést találta meg. Úgy vélik, hogy a szak tanterve különösen érdekes: a Hírszerkesztés, Vágás stb. elnevezésű  „hagyományosabbnak” mondható tárgyak mellett különös módon Befolyásolás-manipuláció-médiaetika című kurzusa is lesz a hallgatóknak. A cikk szerzője azt sem rejti véka alá, hogy szerinte a közmédia igencsak kompetens ezekben a kérdésekben.

(more…)

Kreatív csapatokat vár a KIBU

Kreatív, megvalósításra váró ötlettel rendelkező csapatok jelentkezését várja a Kithcen Budapest januárban induló talent programjába, ahol hat hónapon keresztül igyekeznek készre kalapálni a legjobb pályázók elképzeléseit. A forráskivonásokkal súlytott, egyre rosszabb állapotban lévő felsőoktatásban tanulóknak és az útjukat kereső frissdiplomásoknak adhat némi reményt és inspirációt az ehhez hasonló programok indulása.

A Magyar Telekom szárnyai alatt működő kreatív műhelynek már jó ideje nagyszerűen működő start-up programja van, számos szép sikereket elért projekt született támogatásuknak is köszönhetően. Legújabb programjukba a vállalkozássá még nem fejlődött, de egy jól kiérlelt ötlettel már rendelkező csapatok jelenkezét várják. Nemes Attilla a program vezetője elmondta azt is, hogy bár elsősorban 25 év alattiak jelentkezésére számítanak, azért egyik csapatot sem fognak kizárni a nevezésből, mert vannak idősebb tagok is. A cél ugyanis mindenekelőtt megtalálni, felkarolni és piaci bevezetésre alkalmassá tenni a legjobb ötleteket.

kibu-talent.jpg

Az öt kiválasztott 3-5 fős csapat januártól egy hat hónapos programban vesz részt, amelynek ideje alatt a tagok nagyjából 80 ezer forintos havi ösztöndíjban is részesülnek. Ez az időszak folyamatos munkával, konzultációval és a folyamatok haladását bemutató heti prezentációk készítésével és értékelésével fog zajlani. A KIBU szerepe elsősorban az, hogy a megfelelő háttértudást, technikai segítséget és az esetlegesen hiányzó szakmai ismereteket biztosítsa valamilyen formában. A felhívás nemzetközi, így küldöldi csapatok jelentkezésében is bíznak, számukra – és persze a vidéki pályázóknak – szállást is biztosítanak Budapesten. A jelentkezést igyekeztek a lehető legegyszerűbb formára szabni, amire szükség is van, hiszen a január 19-I határidő elég szoros, bár a kreatív fiatalok két bejgli és néhány szilveszteri elhajlás közben is biztos tudják csiszolgatni projektjüket.

Minket mindenesetre örömmel tölt el ha ilyen, és ehhez hasonló projektek indulásáról adhatunk hírt, akkor is, ha jelenleg még nem ismerjük, hogy a majdani szerződésben milyen kötelezettségei lesznek a csapatoknak a KIBU felé. Egy olyan országban, ahol fontosabb szerepet kap az oktatáspolitikában, hogy a homoszexualitás bűnösségére hivatkozó könyvekből tanítsanak, mintsem hogy a gyermekekben rejlő kreativitás kibontakozásának feltételeit megteremtse, valamint ott, ahol a legjobb egyetemek a forráskivonások miatt elképesztő tudású oktatókat kénytelenek nyugdíjazni, télen pedig kényszerűen zárva tartanak, nos, ott az ilyen programok tudnak reményt adni.

A hivatalos jelentkezési formula itt érhető el, mindenkinek jó ötletelést, sikeres pályázást és persze boldog karácsonyt kívánunk.