Félig megszüntetik a kommszakokat

Március elején robbant a hír: a felsőoktatásért felelős államtitkárság 2016 szeptemberéig több népszerű szak megszüntetését tűzte ki célul, köztük a kommunikációs képzést is. A szakmai szempontokat teljes mértékben nélkülöző döntés előkészítés nemcsak a területen oktató tanárok, hallgatók, de a kommunikációs és médiaszakma képviselői között is kivágta a biztosítékot. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrég kiadta az új felsőoktatási szakstruktúra-javaslatát, melyből kiderül: egyetemi szinten biztosan túléli a képzés.

(more…)

Nem hagyják veszni a kommunikációs képzést

A Média 2.0 blog szervezésében kedden zajlott le az első nyilvános kerekasztal beszélgetés a kommunikációs szakok jelenével és jövőjével kapcsolatban, amióta kiszivárogtak az első hírek azokról a kormányzati tervekről, amelyek 2016-tól megszüntetnék többek között a hazai kommunikáció- és médiatudomány képzést is. A Design Terminálban tartott beszélgetésen mind az oktatói, mind az üzleti szférából érkeztek prominens szereplők, és ismét megmutatkozott, hogy vannak nézet- és felfogásbeli különbségek a két oldal között, de abban mindnyájan egyetértettek, hogy a szak teljes eltörlése egy értelmetlen és nagyon káros lépés lenne.

(more…)

A kommunikáció nem büfészak, túlképzés sincs

Pár hete elterjed, hogy megszüntetnék kommunikációs képzést, amiből valószínűleg nem lesz semmi, mégis van miről beszélnünk. Egy kommunikáció- és médiatudomány szakon tanuló hallgató véleménye a képzésről, problémákról, jelenről és jövőről.

Első mohikánok vagyunk.

Mindannyian, akik ma Magyarországon kommunikáció-média területen képzik magukat, oktatnak, dolgoznak. Nemzetközi szinten megkérdőjelezhetetlen a szakma jelentősége, itthon viszont (még mindig) annak a jelenjét éljük, hogy bizonygassuk a létjogosultságát. A mi felelősségünk, hogy belső, aktív közreműködőkként körvonalazzuk az érveinket, és árnyaljuk a tömör választ: igen – szükség van erre a képzésre.

Akár, ha lenne is realitása a szak megszüntetéséről szóló hírnek, ami az utóbbi hetekben pániktól vezérelve futótűzként terjedt, fontos, hogy ne vonjon maga köré tisztánlátást akadályozó füstöt – lássuk meg, hogy a lángja kisebb. A hír korántsem a végleges döntésről számolt be, az elgondolás a kommunikáció- és médiaszakokat csak alapképzési szinten érinti. Ha nem valósul meg a tervekből semmi, a helyzet akkor is kiváló alkalmat teremthet egy még lényegesebb probléma megvilágítására. Nevezetesen, hogy a szakma egyfajta identitáskereső szakaszban van. Éretlen állapotban, amelyben talán épp most érkezhet el a fordulópont: amikor kritikussá válhat azoknak a tömege, akikben késztetés és tudás egyesül arra, hogy egyértelműsítsék a képzés valós társadalmi hasznát. Talán épp az egzisztenciális bizonytalanság délibábja kellett ahhoz, hogy a kommunikációs és médiaterület szakemberei, oktatási intézményei egymás felé is kapukat nyissanak, és közös gondolkodási alapot teremtve álljanak ki a szakma elismertségéért. Az elméletalapú megközelítés és a belső környezet felé irányuló gyakorlat után itt az ideje, hogy hozzáértőkként gyakoroljuk a kommunikációt – a nyilvánosság irányába, a szakma nevében.

Jobban be kell határolni

A kommunikáció- és médiatudomány már túl van a fogantatáson, jó ideje világra jött; a széles körű társadalmi elismertséghez viszont arra lenne szüksége, hogy – bár eddig sok bába szólította sokféleképpen – mindenki, aki magáénak érzi, együtt adjon neki keresztnevet. Ennek az önmeghatározási hiányosságnak és problémának kihatása van a jelenlegi és a leendő hallgatók bizonytalanságára is. Ezért érzik magukat fegyvertelennek: nem fedezi őket a szakmai önazonosság konszenzusa, amikor megvető, értetlenkedő, ellenséges tekintetek záporoznak rájuk, azt firtatva, mégis mióta, de leginkább mitől nevezhető ez tudománynak?

Hogy egyértelmű legyen: az önmeghatározás igénye nem semmitmondó formaság, nem önmegbélyegzés-kísérlet, hanem időszerű belső kényszer. Még nem hallható eléggé, vagy valóban nincs ennek kifejezésére azonos nyelv? Úgy hiszem, a továbbfejlődéshez az volna a legfontosabb, hogy letisztuljon a kommunikációs modell: adott a címzett és a feladó, de mi legyen a csatorna, mi az üzenet és mi a kód? Sok még a zaj.

A színfalak mögötti efféle rendezetlenségeknek egyenes következménye a kommunikációs szakmáról kialakuló negatív kép. Ezzel pedig borul a dominó: előítélet, „büfészak”-hajtogatás, „ruhatár”-címke, „értelmetlen túlképzés”, „nem megtérülő terület”.

Specializálni kell

Miközben a munkaerőpiacon állandó, egyre növekvő igény van a kommunikáció-média szakos diplomásokra, a képzési helyek nem határozzák meg egyértelműen, hogy milyen szakképesítést, illetve szakosodást tudnak ajánlani a hallgatóknak az elméleti alapok mellett, s pontosan milyen munkakörökben tudnak majd elhelyezkedni a jól felépített, fókuszált képzést követően. Az is problémás, hogy a kommunikáció szakkal rendelkező felsőoktatási intézmények nem fognak össze. Épp köztük nincs (vagy csak úgy tűnik, mintha nem lenne?) párbeszéd. Sőt, általában épphogy értelmetlen, alaptalan, süket fülekkel folytatott rivalizáláson alapuló verseny megy a hallgatók között, és hogy reflexből nem szabad elismerni más intézmények azonos szakjait. Ennek talán elejét lehetne venni azzal, hogy hidat képezünk egymás között – mind személyesen, mind intézményileg. Legyen tiszta és átlátható, hogy melyik intézményben milyen típusú szakembereket képeznek. Álomszerű volna egy olyan szisztéma, amelyben felmérjük, hány különféle területre lehet fókuszálni a kommunikációs szakmán belül, és leosztani az egyetemek/főiskolák között, hogy arányosan jusson minden szintre mindenféle specializáció.

Cselekedni kell

Meglehet, hogy a fent vázolt elképzelések túlzottan idealisták, vagy az olvasó azt mondja, a megvalósulásnak nincs esélye. Arra viszont adhatunk esélyt rajtuk keresztül, hogy hallhatóvá váljanak az ellenérvek és közös önmeghatározás vegye kezdetét.

A hatékony stratégiai cselekvésen múlik jövőbeli boldogulásunk. A reményteli hallgatóké, az oktatóké, és nem utolsósorban a már végzett szakembereké. Első mohikánokként ugyanis nem rendelkezünk olyasmivel a környezetünk számára, ami önmagáért beszélne; magunkért kell beszélnünk.

Kellő tekintély hiányában ezúttal nem elég minden meggyőződés alátámasztására az „uff!”.

Még nem.

Kommédiás voltál, vagy, leszel? Gyere.

Posted by Média 2.0 on Monday, April 6, 2015

 

A médiaszakokon összehordja a szemetet a szél?

Első alkalommal készítettek átfogó felmérést a magyar médiaképzésekről, amelynek eredményeit a kutatásban maga is résztvevő Weyer Balázs ismertette a Telekom székházában rendezett szerdai eseményen. A legfontosabb tanulságok többek között, hogy az egyetemek nagyon különböző képzési felfogással oktatnak, hogy eltérőek metódusok, elavult a szakirodalom és a tananyag, valamint, hogy az ezen képzéseket oktató tanári kar a legkülönfélébb társtudományokból szerezte a fokozatát. Az ismertető utáni kerekasztalbeszélgetésen arra keresték a válszt a tanulmány alapján, hogy vajon válságban van-e a hazai médiaképzés.

A hazai kommunikáció- és médiatudomány-oktatásról általánosságban nagyon lesújtó a közvélekedés. Mi a blogunkkal és a rendezvényeinkkel is azon vagyunk, hogy bemutassuk ezen képzés és tudományterület létjogosultságát és fontosságát. Nap mint nap szembesülünk azzal, hogy mennyi helyen, cégnél, rendezvénynél jellemző a jó kommunikációs szakember hiánya. 

(more…)

Újra nőtt a kommunikáció szakra jelentkezők száma

Nemrég az Oktatási Hivatal nyilvánosságra hozta, hogy idén mennyien jelentkeztek a felsőoktatásba. A 2014 szeptemberében induló képzésekre több mint 106 ezren jelentkeztek, 97 százalékuk elektronikus formában. Legtöbben, 70 ezren első helyen alapképzést jelöltek meg, 21 ezren mesterképzést, 9763-an osztatlan képzést (pl. orvos, jogász, állatorvos, erdőmérnök), felsőoktatási szakképzésre első helyen pedig 4971-en jelentkeztek.

A legnépszerűbb 15 szak az első helyen jelentkezők száma alapján 2014-ben:

Képzés Első helyes jelentkezés
1. gazdálkodási és menedzsment 3 422
2. gépészmérnöki 2 984
3. jogász 2 831
4. mérnökinformatikus 2 754
5. óvodapedagógus 2 732
6. turizmus-vendéglátás 2 665
7. pszichológia 2 639
8. általános orvos 2 235
9. kereskedelem és marketing 1 991
10. pénzügy és számvitel 1 923
11. villamosmérnöki 1 765
12. gyógypedagógia 1 700
13. programtervező informatikus 1 526
14. gazdaságinformatikus 1 521
15. tanító 1 412

 

Erre a listára idén a kommunikáció- és médiatudomány alapszak a tavalyihoz hasonlóan nem fért fel, annak ellenére, hogy korábban évekig biztos szereplő volt. Az Oktatási Hivatal adatai szerint azonban még mindig több ezren választják: 2014-ben összesen 1982-en jelentkeztek az alapszakra, ebből 841-en első helyen (ez több mint ötven százalékos különbség).

Mesterképzésre összesen 686-an, első helyen 450-en jelentkeztek. A két képzési szintet összesen 2668-en jelölték meg.

Direkt nyomják el

Tavaly januárban az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája központi ponthatár meghatározásában állapodott meg: azok közül, akik az adott pontszámot elérik, és felvételt nyernek, legalább 15-20 százalék mindenképpen állami ösztöndíjas lesz. Ez jól jött, mivel az állami kvótákat egyébként csökkentették a szakon.

A lépés legnagyobb vesztese a kommunikáció- és médiatudomány szak lett: a diákoknak így 2013-ban 470 pontot kellett volna gyűjteniük, ami magasabb az összes korábbi ponthatárnál. A szakra jelentkezők száma valószínűleg emiatt a felére csökkent: 2012-ben még 2050-en, 2011-ben pedig 2824-en jelölték meg első helyen a szakot, viszont 2013-ban már csak 824-en.

communication.jpg

A ponthatárokat nem véletlenül tolták a csillagos égig: bár a kommunikáció, információ  GDP-termelése folyamatosan nő (ennyit arról, hogy nincs szükség kommszakosokra), a második Orbán-kormány valamiért úgy gondolta, hogy ezek a szakok nem hasznosak, csak a természettudósok kellenek, mérnökök, stb., éppen melyik lobbicsoport teljesít jobban az oktatási államtitkárságnál.

Teljes célt mégsem értek, kicsit újra növekedett a kommunikáció szakra jelentkezők száma: 2013-ban 2534-en jelentkeztek, míg 2014-ben már 2668-an. Ez 135 emberrel több. Első helyen 2013-ban 1258-an, míg 2014-ben 1291-en jelölték, ami kb. félszaknyival több hallgató. A tendencia legalább újra a növekedés. 

A szegedi egyetemisták mobilozhatnak az előadásaikon

Mobilkommunikációs képzést indít a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) a Magyar Telekom támogatásával. A négy féléves képzésre kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók jelentkezhetnek. A kurzusokon  a hallgatók a mobilkommunikációval, a közösségi médiával, az információs társadalommal és a tartalomszolgáltatással ismerkedhetnek meg – írja a SzegedCafé.

A képzés második évében a hallgatók a munkaerőpiacon közvetlen előnyt jelentő ismeretekhez és tapasztalatokhoz jutnak az újmédiás marketingeszközökről, a startupok lehetőségeiről, valamint mobilalkalmazás – tervezésében is részt vesznek.

A képzésben nemcsak a szegedi kommunikáció szak oktatói, hanem a Magyar Telekom, a POSSIBLE magyarországi irodájaként működő a CarnationGroup, a Kirowski Isobar, a HVG és az SZTE Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának szakemberei is részt vesznek majd.

okostelefon.jpg

Szegeden nem ez az első alkalom, amikor végre megjelenik a kommunikációs szektor támogatása az egyetem kommunikáció szakja mellett. Korábban mi is örvendeztünk azon, hogy egy kommszakos hallgatót díjazott a T-csoport. A mobilkommunikációs képzés sem idegen az egyetemtől: már évek óta fut a Bevezetés a mobilkommunikációba” c. kurzus, amelyen szerteágazó betekintést kaphatnak az érdeklődő – nem csak kommunikáció szakos  hallgatók a mobilkommunikáció újdonságaiba.

Ez az új kezdeményezés azonban ezen a kezdetiségen jóval túl mutat, hiszen kvázi szakiránnyá szervezi a közösségi média és a mobilkommunikáció tanítását. A szegediek vállalása nemcsak azért kiemelkedő, mert első és egyedülálló az országban, hanem azért is, mert végre bevállalta egy kommunikáció szak, hogy nyit a legújabb trendek felé. Mert persze, fontos a sajtóműfajok tanítása, fontos az, hogy egy-egy hallgató megismerkedjen a tradicionális m