A sorozatpiac virágzik, a Média 2.0 meetup folytatódik

Nagy érdeklődés mellett zajlott a jubileumi tizedik Media 2.0 Meetup a csordultig telt Kuplungban, ahol Radóczy Katalin, az AMC Networks International Central Europe programigazgatója tartott előadást a hazai sorozatpiac egyediségéről és egyes sorozatok brandingjének felépítéséről.

Radóczy Katalin az előadás első néhány percben bemutatta az AMC csatorna történetét – annak idején American Movie Classics néven indult – jelenlegi pozícióit az Egyesült Államok piacán és a világban. Ezt követően nagy hangsúly fektetett a csatornán futó legismertebb sorozatok, leginkább a Breaking Bad és a Fear the Walking Dead meghonosításának mikéntjére, bár túl sok konkrétumot nem kaptunk, látványos videóbejátszásokat bőven élvezhetett a közönség.

10270294_962295490505862_7241022422004974900_n.jpg

Barátok közt nézők és torrentezők

Az előadás egyik legjobb pillanata egy piackutatással kapcsolatos közönségi kérdés után következett:  mivel az AMC munkatársai szép számmal képviselték magukat az előadáson, a közönség soraiban ott volt a piackutató részleg felelőse is, aki nem volt rest a hirtelen jövő felkérésnek eleget tenni és válaszolni. A kérdés elsősorban a hazai sorozatnézők igényeinek, attitűdjeinek feltérképezésére és célcsoportszegmentációra vonatkozott. A részben nézettségi adatokon, részben adhoc módon elvégzett kutatások eredménye alapján kiderült, hogy három részre lehet osztani a hazai sorozatnéző közeget:

  • egy meglehetősen nagy réteg az országos televíziókon sorozatot fogyasztó, jellemzően idősebb korosztály (pl. a Barátok Közt nézők),
  • egy jóval szűkebb, elkötelezett sorozatnéző, akik például a Viasaton és az AXN-en is követik rendszeresen a sorozatokat,
  • egy óriási, nagyjából 2,1 millió főt számláló aktív torrentező közeg, leginkább a netről töltik le a nézni kívánt sorozatokat.

Lineáris versus on demand

Ezt követően adta magát a lineáris csatornák versus on demand szolgáltatások közötti viszony megvizsgálása. Radóczy Katalin a hazai piacon egyelőre nem tart attól, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan a Netflix igazi vetélytársa lehetne a hagyományos csatornáknak. Ezt azzal indokolta, hogy utóbbin még nagyon kevés a lokalizált tartalom, a szinkron és a felirat, ráadásul a tengerentúli kínálathoz képest csak a töredéke elérhető egyelőre a hazai felhasználóknak, ráadásul valamivel drágábban. Az a tendencia viszont remekül látszik, hogy mindenki igyekszik saját gyártású, csak a saját csatornáján látható műsorokkal, sorozatokkal készülni, jelenleg ebben látják a nézők megtartásának lehetőségét a legnagyobb csatornák és on demand szolgáltatók egyaránt.

Az előadás végén az AMC több munkatársa is maradt még beszélgetni a közönség tagjaival, amit ezúton is köszönünk nekik!

A Meetup folytatódik

A több mint másfél évvel ezelőtt elindult Media 2.0 Meetup sorozat mérföldkőhöz érkezett  a tizedik rendezvénnyel, amelyre ezúttal is óriási érdeklődést mutatott a szakma és a fiatal, még iskolapadban a tudást magába szívó generáció egyaránt. A munkaerőpiacról érkező pozitív visszajelzések, a blog olvasótáborának folyamatos bővülése és a korábbi rendezvényeken is tapasztalt remek hangulat megerősítette a Media 2.0 csapatát a Meetup létjogosultságában és így a további események szervezésének fontosságában.

 A tapasztalatok persze nem száz százalékban pozitívak, főleg ami az első Meetupot megelőzően felállított célokat illeti. Bár a célközönséget időről időre sikerül megszólítani – erre jó bizonyíték, hogy a regisztrációt mindig idő előtt le kell zárni a túlzsúfoltság elkerülése érdekében – ám az a fajta networking, ismerkedés, kapcsolatépítés, ami várható lenne egy ilyen közegben rendre csak kis részben valósul(t) meg. Egyelőre csak ötletek szintjén van válasz a miértre, de hogy pontosan a formátum, az időpont, a helyszínek vagy egyszerűen a vártnál zárkózottabb közönség miatt van, egyelőre csak találgatni lehet.          

A legfontosabb viszont az, hogy a Media 2.0 saját gyártású sorozata, a Meetup, folytatódik márciusban is, izgalmas előadókkal, újra nagyszerű hangulattal várunk mindenkit, tartsatok velünk!

Bevezethetik a Netflix-adót Ausztráliában

Hamarosan ÁFA-kötelesek lehetnek a külföldről vásárolt digitális termékek, például az e-könyvek, appok, filmek és játékok Ausztráliában. Ha megszavazzák a törvénymódosítást, az a januártól már hazánkban is elérhető Netflixet is erősen érinteni fogja. Épp ezért a bejelentés óta úgynevezett Netflix-adóról cikkeznek a témával foglalkozó lapok.

(more…)

Behódolt a Netflix

Többször írtunk már Netflix-szel kapcsolatos témáról, egyszerűen azért, mert napjainkban jelentősen formálja a médiafogyasztási szokásokat. Akkora szereplővé nőtte ki magát, hogy még Hollywood is tart tőle, lenyomja a kábelszolgáltatókat, és immár Európában is szépen terjeszkedik. Most azonban azért került a figyelem középpontjába, mert egy olyan megállapodást kötött az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb internetszolgáltatójával, ami hosszú távon rengeteg kérdést vet fel az internet szabadsága, semlegessége szempontjából, és megkérdőjelez magával az internet felépítésével kapcsolatban is dolgokat.

Mivel a Netflix csúcsidőben egymaga nagyobb forgalmat generál az interneten, mint a Youtube, a http és a BitTorrent protokoll együttvéve, nem meglepő, hogy az internetszolgáltatók is jó ideje keresik a módját, hogy valahogy plusz pénzt csikarjanak ki a vállalatból, eddig sikertelenül. Az elmúlt hónapokban azonban rengeteg felhasználó azt tapasztalta, hogy nem működik megfelelően a Netflix szolgáltatása: akadozik a stream. Ennek oka, a Cogent nevű szolgáltató – amely a Netflixnek árul sávszélességet – és a Verzion, illetve a Comcast (internetszolgáltató) hálózata közötti elégtelen a hálózati kapacitás.

traffic.png

A utóbbi kettő azt akarja, hogy a Cogent fizessen díjat a kapcsolatok fejlesztéséért, azonban az egyezkedések kudarcba fulladtak. A Cogent vélenye egyértelműen az, hogy a Comcast és a Verzion saját, Netflixhez hasonló streaming szolgáltatását szeretné az előfizetői számára vonzóbbá tenni azzal, hogy a Netflixet gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi. Ők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy egyrészt sokkal nagyobb forgalom érkezik hozzájuk a Cogenttől, mint amennyit ők küldenek hozzá, illetve, hogy különböző megállapodásaik vannak bizonyos szolgáltatókkal: valakikkel a szokásos settlement-free (azaz senki nem fizet senkinek), valakiknek ők fizetnek, mások pedig nekik. Állításuk szerint a Cogent makacs módon nem hajlandó kompromisszumra az ügyben.

A Netflix most beleegyezett abba, hogy fizet egy bizonyos összeget a Comcastnek, amely cserébe direkt kapcsolatot biztosít az előfizetői felé, így gyorsabb, folyamatos lesz a szolgáltatás. Első hallásra ez akár egy win-win szituációnak is tűnhet, hiszen az előfizetők plusz költség nélkül jutnak jobb minőségű szolgáltatáshoz, a Netflix elégedett lesz, mert elégedettek az ügyfelei, az internetszolgáltató pedig a pluszban befolyó összegből fejlesztheti a hálózatát.

Más kép rajzolódik ki akkor, ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk. A Comcast nem csupán internetszolgáltató, hanem olyan médiakonglomerátum, amely magában foglalja az egyik legnagyobb filmipari vállalatot, NBCUniversal stúdiót is. Ezzel pedig a Netflix versenytársa, így nem meglepő, hogy saját hálózatán a saját szolgáltatását részesíti előnyben. Ezt azonban nem feltétlenül teheti meg, hiszen az internet semlegességéről szóló szabályozás megtiltja, hogy diszkriminálják a hálózaton átmenő adatforgalmat. (A szabályozás részleteiről bővebben itt.) A konkrét szabályozás mellett a szabad internet eszméjével sem tűnik összeegyeztethetőnek, hogy a Comcast egyes tartalomszolgáltatókat megsarcol a sávszélesség-használatuk miatt, másokat pedig nem.

12217_large_neutral-bits.png

A Wired szerzője egy nagyon érzékletes példát ad arra, hogy hogyan kell ezt az egész szituációt elképzelni, és miért is jelent ez nagyobb változást az erőviszonyokat, és emiatt az internet sorsát illetően, mint az elsőre látszik. Az olyan internetszolgáltatókat, mint a Comcast vagy a Verzion úgy kell elképzelni, mint az utakat, amelyek az emberek lakásait összekötik a nagy autópályákkal. A nagy autópályák pedig a Cogenthez hasonló közvetítők (angolul bandwith providernek, vagy backbone providernek hívják őket), amelyek a nagy sávszélességet és az összeköttetést nyújtják az olyan szolgáltatásoknak, mint a Netflix. Ha azonban a város minden útja egy szolgáltatóhoz tartozik, vagyis ő uralja a csomópontokat a nagy autópályákhoz, akkor egy olyan alkupozícióba kerülnek, amelyben a Netflix az alárendelt fél. Kénytelen fizetni ugyanis azért, hogy minden házba a zökkenőmentesen eljusson a szolgáltatása. (Az ilyen és ehhez hasonló egyezségeket egyébként peering-nek nevezik.) Nem véletlen, hogy a Netflix a Comcasttel volt kénytelen elsőre megállapodni, amely messze a legfajsúlyosabb szereplő az amerikai piacon, gyakorlatilag megkerülhetetlen. Olyan szolgáltatókból viszont sok van, mint a Cogent, így könnyen elképzelhető az is, hogy ha akarnák sem tudnák megfizetni azt az árat, amelyet monopolhelyzetéből fakadóan a Comcast kér.

A Netflix-Comcast együttműködés részleteit egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de sokan várnak az FCC (Federal Communications Commission – a kommunikációs ágazatok szabályozásáért felelős szerv) közbeavatkozására ebben az ügyben. A Netflix ügye pedig szerencsére vonzza a figyelő tekinteteket a Time Warner Cable és a Comcast tervezett egyesülésére, amely finoman szólva nem segítené az erőviszonyok kiegyensúlyozását.

A Netflix eltemeti a tévét

Múlt héten rendezték meg 65. alkalommal az amerikai televíziózás legfontosabb eseményét az Emmy-gálát. A tévésorozatok piacának évek óta tartó felívelése töretlen, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a jelöltek és a díjazottak között olyan rendezők és színészek szerepelnek, akikkel máskor leginkább az Oscar-díjátadókon találkozhattunk. Az idei Emmy legizgalmasabb kérdése azonban az volt, hogy bevési-e a nevét a Netflix a médiatörténelembe azzal, hogy a világon elsőként kap elismerést egy olyan sorozatért, amelyet nem egy hagyományos broadcast vagy kábeltévé társaság készített.

Ahogyan arról a múltkor írtunk, a Netflix jelentősége a tévés piacon, a nézőkért folytatott harcban megkérdőjelezhetetlen. A streamingszolgáltató az Egyesült Államokban a maga 30 milló előfizetőjével közvetlen konkurenciájává vált a hagyományos tévétársaságoknak. A szolgáltatás, amit a Netflix nyújt, megfelel a 21. századi nézők igényeinek, aminek megértéséhez egyébként nem kell rakétamérnöknek lenni. Kedvező előfizetési díjért cserébe azt, és akkor szeretnék nézni, amikor kedvük tartja, ráadásul amelyik eszközökün csak szeretnék. (A Netflix saját készítésű sorozataiból egyszerre az összes részt elérhetővé teszi az előfizetőinek.) Ezt a fajta szabadságot persze az olyan hagyományos tévétársaságok nehezen tudják és akarják biztosítani, amelyek leginkább a reklámbevételekből keresik magukat degeszre.

Netflix-Reed.jpg

Leegyszerűsítve kicsit a problémát, a Netflixre leselkedő legfőbb veszélyforrás, hogy nem jutnak elegendő olyan tartalomhoz, amely az előfizetőik számára igazán érdekes. Neki ugyanis licencelnie kell a sorozatokat, filmeket azok gyártóitól, akik –  mint ahogy azt említettük – gyakran már a Netflix közvetlen konkureciájának számítanak. Így ha elég magas díjat kérnek az egyes jogokért, vagy egyáltalán nem is hajlandóak eladni a Netflixnek, az könnyedén keresztbe tehet a vállalat üzleti modelljének.

Újabb sorozatok jönnek a Netflixtől

Azzal tehát, hogy a Netflix saját gyártású műsorokat kezdett készíteni és sugározni, többek között e veszélyforrás mértékén próbálnak enyhíteni. Nekik így különös jelentőséggel bírt az idei verseny az Emmy-díjakért, hiszen itt dőlt el az, hogy a közönség tetszését már elnyerő sorozataik vajon a szakma elismerését is kivívják-e. Persze az ilyen díjak szakmaiságát mindig érdemes helyén kezelni, a hatása viszont vitathatatlan.

A jelölésekért folytatott harcban nagyon jól szerepelt a Netflix egyik első saját gyártású sorozata a House of Cards, hiszen összesen 9 darabot szerzett, ráadásul a legfontosabb kategóriákban is. A többek között Kevin Spacey-vel és David Fincherrel harcba induló politikai drámát bevallottan a nézői szokások és igények patikamérlegen kimért elegyéből igyekeztek összeállítani, úgy tűnik sikerrel. Az idei tévés évad nagyon erős mezőnyt hozott össze, hiszen a drámák között ott volt például a napokban befejeződő, óriási népszerűségnek örvendő Breaking Bad, a tavalyelőtt berobbant Homeland és az internet kedvence a Game of Thrones is, amely 2012-ben az év legtöbbet letöltött sorozata volt.

house-of-cards.jpg

Végül a legfontosabb díjakról ugyan lecsúszott a House of Cards, ám az első két részt rendező (és a sorozatban executive producerként is  közreműködő) David Fincher hazavihetett egy szobrot. Ezenkívül két technikai díjat is bezsebeltek, így valóban a Netflix lett az első, aki kizárólag streamingszolgáltatóként díjat nyert. Ted Sarandos, a Netflix tartalomért felelős igazgatója találóan kommentálta az eseményt: “a televíziózás és az internet közötti határ elmosódása azt mutatja, hogy a tartalom a fontos ami a képernyőkre kerül, és nem az, hogy milyen képernyőre és hogyan.” A paradigmaváltó esemény egyébként éppen 15 évvel azután következett be, hogy a The Sopranos elsőként kapott Emmy-jelölést kizárólag kábelcsatornán futó sorozatként. Borítékolhatjuk, hogy a Netflixnek nem ez volt az utolsó dobása. Bejelentették, hogy 2014-ben már legalább öt saját gyártású sorozattal jelentkeznek, és erre a célra 300 millió dollárt fordítanak. Ez sorozatokhoz képest óriási összegnek tűnik, akár 5-6 közepes büdzséjű hollywood-i egészestés film is kijönne belőle.

Európa következik?

A következő időszak egyik izgalmas kérdése, hogy a Netfilxnek vajon Európában is sikerül-e hasonló népszerűségre szert tennie. Angliában az augusztusi adatok szerint eddig 1,5 millió előfizetőt sikerült gyűjtenie, legutóbb pedig Hollandiában indult be a szolgáltatás. Ez utóbbi eseményen egy heves vitákat kiváltó kijelentést is tett Reed Hastings a társaság CEO-ja. Azt állította, hogy a Netflixnek köszönhetően csökkent a felére Kanadában három év alatt a BitTorrent forgalma. Ez az állítás egyelőre maximum közvetett bizonyítékokkal támasztható alá, de tény, hogy a Netflixben megvan a potenciál, hogy a kalózoldalak legális alternatívája legyen. Ez egyébként kimondott célja is a vállalatnak, hiszen a korábban idézett Ted Sarandos elmondta azt is, hogy a torrentezők körében népszerű tartalmak előkelő helyen szerepelnek a bevásárlási listájukon.

cordcutt.jpg

Nem irigyeljük a tévétársaságokat. Ők elhitték, hogy az internetes televíziózás azt fogja jelenteni, hogy majd nézzük az RTL Klub (tetszőlegesen helyettesíthető bármelyik magyar vagy külföldi adóval) aktuális adását a tabletünkön út közben. A Netflixnek hála viszont hamarosan mindenütt eljön az a kor, hogy legális úton nézzük azt, amit akarunk, hiába akarnak minden más szemetet az arcunkba tolni. Persze néhány évig még megvívják a maguk haláltusáit a mai tévétársaságok, ám elkerülhetetlen a vereség. Nem amiatt fognak elbukni, hogy az emberek egycsapásra lemondják a tévé előfizetésüket, hanem azért, mert a fiataloknak már eszük ágában sincs előfizetni.