A politikát kiszolgáló újságírók kinevelése már az egyetemen elkezdődik

A politikát kiszolgáló újságírók kinevelése már az egyetemen elkezdődik

Az előbb olvastam Bajomi-Lázár Péter Semlegesség és elkötelezettség mögött – Politikai újságírás Magyarországon című, Politikatudományi Szemlében megjelent tanulmányát [PDF], amelyben azt elemzi, hogy bár a rendszerváltás után mindenféle újságírói szervezetek többször is megpróbálták meghonosítani a semleges újságírást Magyarországon, az újságírók nagy része ma is elfogultan tudósít. A szerző szerint nem érdemes a kérdést normatívan (jónak vagy rossznak beállítva) kezelni, mert a külső sokféleség (azaz erősen pártos, de abból legalább többféle sajtó) is működhet jól, nemcsak a belső sokféleség (semlegesen tudósító sajtó). Végül arra a következtetésre jut, hogy az újságírás professzionalizálódása itthon – a történelmi, gazdasági, stb. okokon túl – azért szakadhatott félbe, mert “magyarországihoz hasonló átmeneti társadalmakban a nagyközönség inkább vár elkötelezett megerősítést, mintsem semlegességre törekvő tájékoztatást a médiától”. 

Ezzel lehet egyetérteni vagy nem (a tanulmányban idézett gyakorló megszólaló újságírók egyértelműen alátámasztják azt a jelenséget, hogy mindenki a saját tábora újságától saját világnézetének, dogmáinak megerősítését várja, azaz lehozva a Földre: ellenzéki lap címlapján ne legyen kormánypárti politikus interjúja, mert az fúj, és fordítva), de gyakorló újságíróként úgy látom, hogy a pártos újságírásra alapozott belső sokféleség a gyakorlatban nem igazán működhet, mert az így dolgozó kollégák nemcsak saját elveiket jelenítik meg az a cikkekben, ami még rendben lenne (nem tudatosan úgyis mind ezt tesszük), hanem sokszor végül az alapvető forráskritikát is feladják, arról nem beszélve, hogy egyéb módokon (öncenzúrával, cenzúrával, szerkesztési elvek felrúgásával) is kiszolgálják a pártokat, tulajdonosként működő, tulajdonosaikhoz köthető/menedzsmentben befolyással bíró politikai szervezeteket.

És akkor a BME Gazdaságtudományi Karának elcsatolásáról végre cikk jelenik meg a GTK Press nevű, online egyetemi újságban. Akinek nincs meg: állítólag az ELTE-hez dobnák az egész kart a jól jövedelmező üzleti képzések miatt, a párhuzamosságokkal – azonos képzésekkel – meg ki tudja, mi lesz. A cikkmegjelenéssel viszont vége is a jó híreknek, mert ezt olvasom benne: “Andor György a kialakult helyzetet elemző, s egyben a kibontakozás lehetőségeit is vázoló, hosszú interjút adott a GTK Pressnek. Az interjú betördelve megjelenésre vár: közzé azonban – egyelőre – nem tehetjük.” (Update: a printről nincs infó, posztunk után online végül is megjelent az interjú. Mondjuk a kérdések ebben sem igazi kérdések, szó nincs például arról, mi lesz a párhuzamosan létező képzésekkel, ha a kar az ELTE-re kerül).

cikkhez_02.jpg

Nyilvánosságra hozott részlet a meg nem jelent interjúból  (amit azóta megjelentettek online)

Hogy mi? Magyarországon, ugye, nincs semmilyen journalism képzés, a kommunikáció- és médiatudomány szakokon 1996 óta rengeteg tanmenet alapján minden egyetemen gyakorlatilag más és más képzést valósítottak meg, újságírói szakirány, sőt, bármilyen tantárgy pedig nagyon kevés helyen van, a nem állami képzések pedig csak most vannak fellendülőben (és közülük is van olyan, ami pártos). Azaz, ha nem is első lépésben, de nagyon sokan a későbbi nagy szerkesztőségekben dolgozó újságírók közül ezeknél az egyetemi lapoknál szerzik első újságírói tapasztalataikat, itt történik a szocializációjuk. Ráadásul, az egyetemi lap tekinthető egyfajta gyakorlóterepnek is, itt még – nálunk, sajnos, leírhatom: nyilván – nincs túl magasan a mérce.

Erre az újságírás iránt érdeklődő, egyetemi lapba gyakorlatilag jótékonykodó emberek mit látnak: hogy tök természetes, ha nem nyomtatunk ki egy már kész interjút, mert azt valaki nem akarja. Nyilvánvalóan a GTK elcsatolása körül politikai vitáról és döntésekről van szó, de akkor sem kellene újságíróként ebbe csak így belemenni. A leendő újságírónak amúgy is nagyon nehéz helyzetekkel kell majd megbirkóznia a mai magyar szerkesztőségek többségében (átláthatatlan tulajdonosi viszonyok, politikai szálak, érdekek), ha már itt szervilissé nevelik őket, mi lesz később?  Faramuci helyzet: valószínűleg az egyetemi újság ebben a konkrét esetben (is) jogilag és pénzügyileg a BME-hez kötődik, az egyetem vezetésének szépen lepapírozott joga van arra (persze a BME nem kivétel, ez a szabály sajnos, más egyetemeken is ezt tapasztaltam), hogy cenzúrázza az újságot, és teljesen kritikátlan propagandaanyagokat hozassanak le bennük. Az egyik egyetemen hallottam olyan esetről, amikor azt sem lehetett megírni, hogy kevesebben voltak az állásbörzén, mint tavaly, a hasonló szőrszálhasogató kötekedések legendái szinte végtelenek. A rendszerváltás után vagyunk, ugye, elvileg abban a közegben, amely a jövő értelmiségét kineveli.

Az amerikai egyetemeken a rektort anyázzák

Pedig lehet ezt máshogy is. Nyilván érdemes megfontolni Bajomi-Lázár tanulmányában leírtakat az eltérő helyzetről és az okokról, de a tény az tény marad: az amerikai egyetemi lapok az egyetemtől különálló cégként működnek, például a Crimson a Harvardon, amelynek elég csak a címlapját átfutni (és összehasonlítani bármelyik magyar egyetemi lappal), hogy megértsük a különbséget. A vezető anyag éppen ez: “Harvard Cancels Men’s Soccer Season After Finding Sexually Explicit ‘Reports’ Continued Through 2016″, azaz a Harvard lefújta a fociszezont, miután kiderült, hogy a szexuális visszaélések 2016-ban is folytatódtak”. Láttunk ilyet valaha magyar egyetemi médiumnál? Az hogy a GTK Press legalább meg mert hirdetni valamiféle ellenállást, talán az első csírája ennek, viszont a lap tulajdonosa az egyetem, ami azért nem egyértelműen ugyanaz a helyzet.

Még egy példa: a Brown Daily Heraldban (a Brown Universityről szóló lapban) egy szerző publicisztikáiban folyamatosan támadta a rektort, azt írta róla, tönkretette az egyetemet. Pedig a valaha volt legnépszerűbb rektorról van szó. De ugye a vélemény szabad. Persze magyar egyetemi újságban valódi véleménycikkeket nem is találtunk. Pedig így is lehetne.

A cikknek látszó hirdetés lenyomja a bannereket

A külföldön egyre népszerűbb natív hirdetésekre itthon is kezdenek rátalálni a hirdetők és az online médiumok. Egyesek szerint ez lehet a megoldás az online lapok anyagi problémáira, amiket részben a Magyarországon kiemelkedően magas reklámkerülés okoz. Mások a fogyasztók megtévesztését látják az új hirdetési formában, de sokszor még a hirdetők is ódzkodnak a lehetőségtől. Kik és hogyan élnek a lehetőséggel a magyar piacon, és milyen kihívások elé állítja a vegyes megítélésű jelenség a tartalomgyártókat és a hirdetőket? 

(tovább…)

Tüntet a magyar média

Viharos sebességgel rúgták ki Sáling Gergőt, az Origo főszerkesztőjét, és cserélték le Pálmai L. Ákosra, aki négy éve dolgozik a lapnál „a televíziós és webvideó üzletág irányítójaként”. Az Origo tulajdonosa (így a főszerkesztői kinevezés jóváhagyója) a Magyar Telekom.

Bár az Origo azt írja, a főszerkesztő közös megegyezéssel távozott, a 444 szerint egyértelműen kirúgásról van szó, ami mögött politikai okok állnak: Lázár Jánosnak például nem tetszett a róla szóló cikk. Ezt alátámasztani látszik az új főszerkesztőről szóló hír elején olvasható egyértelmű bullshit: 

„Az Origo Zrt. a változó médiafogyasztási szokásokhoz alkalmazkodva nagyobb hangsúlyt kíván fektetni az integrált tartalom előállítás stratégiájának megvalósítására, ezért átszervezi az eddigi tartalomirányítási szervezetét. ”

A kirúgás miatt megmozdul a magyar média, a Facebookon szerveződik tüntetés ma délután öt órára.

A kirúgott főszerkesztővel hivatalosan szolidaritást vállal a 444.hu, az Átlátszóa Hír24 és az Index. Origós cikket osztott meg Facebook-oldalán a HVG, 444-eset az Origofotó. Origósra cserélte a borítóképét a Hír24, Sáling Gergőre az Index. A bloggerek közös közleményben tiltakoznak a politikai nyomás ellen. A közleményhez a Média 2.0 blog is csatlakozott.

Az Sg.hu 2007-es cikke szerint „Pálmai L. Ákos a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem elvégzését követően a Magyar Televízió Pécsi Regionális Stúdiójának munkatársa volt, ahol a hír- és magazinműsorok szerkesztő riportere és dokumentumfilmek rendezője volt. A kilencvenes évek végén egy brit kommunikációs intézet munkatársaként Londonban élt és dolgozott. Hazaérkezését követően az RTL Klub Fókusz műsorának szerkesztőségéhez hívták. 5 éve a TV2 munkatársa, az Aktív és a Magellán című műsorok felelős szerkesztője. Az ő nevéhez kötődik Magyarország Európa Uniós csatlakozásának TV2-es kommunikációs kampánya, az Aktív Európa project. 2007. június elsejétől a TV2 Aktív és Magellán című műsorainak új főszerkesztője lett”. 

origo_1.png

Ennyi.

Háromezer példány fölé nem ment a Poszt

A Mathias Corvinus Collegium szervezésében lezajlott egy kerekasztal-beszélgetés a mai online média néhány prominens szereplőjével, akik az előzetes program alapján arra keresték a választ, hogy mi hiányzik a magyar médiapiacról, illetve milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy új szereplőnek. A rendezvény ugyan publikus volt, mégis érezhetően médiaszakos hallgatóknak szólt, és ez a vendégek életkorán és létszámán is tükröződött. Az már az első néhány perc után kiderült, hogy valószínűleg nem ezen a rendezvényen fognak megoldódni a mai média legfontosabb problémái, de a fogcsikorgató hideg ellenére eljött diákok egy részének azért talán tudott újat mondani Weyer Balázs, Kerényi György vagy Balogh Ákos Gergely.

A kissé visszafogott felkészültségű moderátorlány első kérdésére – miszerint mivel vannak megelégedve a hazai médiával kapcsolatban – például mindjárt sikerült Balogh Ákos Gergelynek egy olyant válaszolnia amire többen felkapták a fejüket: szerinte a hazai média sokszínűsége kiváló, és nagyon jó, hogy nincsenek már meg azok a kapuőr szereplők, akik annak idején a kommunizmus médiáját jellemezték. Arra már nem emlékszem, hogy felhozta-e erre jó példának a Magyar Televízió híradóját, vagy ezt csak én gondoltam oda utólag magamban, dehát igazából mindegy is.

Weyer Balázs leginkább a szakmabeliekkel van megelégedve, azaz az emberanyaggal,  annál kevésbé a végtermékekkel. Kerényi György azzal kezdte, hogy túl sok jót nem tud elmondani a magyar (leginkább internetes) médiáról, de hozzátette, hogy szerinte kellő szakmai tudással és elhivatottsággal bármit meg lehet valósítani, úgy, hogy az sikeres tudjon lenni. Figyeltem, hogy erre a kijelentésre Weyer Balázs nem kezd-e el kényelmetlenül fészkelődni a székében, de nem tette. Később amikor a Poszt magazinról szólt elárulta, hogy ő az magyar online médiában egyfajta túltermelést lát, ezért (is) döntött egy print indítása mellett. Hozzátette, hogy a Poszt üzleti modellje az alacsony előállítási költségek miatt már egy nagyon alacsony – háromezres – eladott példányszámnál is működött volna,  azonban hat hét alatt ezt nem sikerült elérni.

Szó volt még a közösségi média “frenemy” jellegéről: egyrészről mind nagyobb forgalmat irányít a Facebook, a Twitter és nyilván a Google a különböző oldalakra, amelyek ezeknek köszönhetően növekvő kattintásszámokról tudnak beszámolni, ugyanakkor viszont egy óriási szeletet kiharaptak már a hirdetői tortából is. Weyer Balázs hibaként értékeli, hogy ezek a mamutok, nem, vagy csak alig csatornáznak vissza jövedelmet a tartalom előállítóinak: ha nem lenne tartalom nem lenne mit megosztani sem.

Az idealisztikus média-szerepfelfogás szempontjából sem előnyös, hogy a médiumokat mind nagyobb mértékben a hirdetők és nem az olvasók tartják el: így az olvasók által a médiummal szemben támasztott tartalmi elvárások is egyre súlytalanabbak lesznek.

A beszélgetők között vita alakult ki arról, hogy vajon a fiatalabb korosztály közönyösebb-e a közéleti-politikai témákkal szemben, mint régen, vagy az érdeklődés állandő és inkább csak attitűdbeli különbségek fedezhetőek fel. Ebben nem jutottak dűlőre, Kerényi György viszont elmondta – ami nekem újdonság volt – hogy ők kimondottan ezt a fiatalabb korosztályt célozzák meg. Az ügyesen lekoppintott The Verge-dizájn, és a valóban nagyszerű hétről hétre jelentkező “mega” rovat újszerű és magyar viszonylatban egyedülálló, de hogy az ilyen nagy befektetett energiával elkészített cikkek és körítés vajon vonzza-e a fiatalok tömegének kattintásait az szerintem egyelőre számukra is kérdéses.

Arra a kérdésemre, hogy látnak-e a jövőben esélyt arra, hogy akár crowdfounding jelleggel, vagy bármilyen más módon az olvasók finanszírozzák az online médiumokat kitérő válaszokat adtak, abban azonban megegyeztek, hogy az ideális valóban az volna, ha újra közvetlen, pénzben is kifejezett kapcsolat lenne az olvasók és a tartalom előállítói között.

Rendőröket küldött a szerkesztőségre egy cikk miatt

2013, Magyarország. Sok tekintetben régóta a Balkán és Nyugat-Európa között lebegünk. Ez nem feltétlenül rossz, kevesebb a véres leszámolás, cserébe vannak erejüket fitogtatni próbáló különböző figurák, akik azért mégsem mernek már annyira odalépni.

Ilyen figura N. Imre, exrendőr, aki valószínűleg kiváló vállalkozói érzékkel rendelkezik, ugyanis díjátadáson is képes gazdagodni, mint ahogy azt a Nyugat.hu cikke feltárta. Imrének nem tetszett az írás, ezért először megjelent a szerkesztőségben, ahol felvilágosították, hogy milyen lehetőségei vannak véleménye kinyilvánítására, majd gondolt egyet, követelte a főszerkesztő személyi igazolványát – azok a régi beidegződések… -, miután nem kapta meg, lecövekelt a bejáratnál és kihívta volt kollégáit. 

239167.jpg

Innentől aztán végkép beütött a nyugati Balkán:

Magunk se tudtuk, komolyan vegyük-e ezt az egészet, ám N. Imre lecövekelt a szerkesztőség ajtaja előtt – gondolom, nehogy elmeneküljünk -, s hamarosan megjelent két rendőr. Közölték, hogy főszerkesztőnket keresik, majd el akarták kérni a személyi igazolványát beazonosítás végett. Mondván, hogy valaki feljelentést tett ellene és azonosítaniuk kell. Ismét elmondtuk, hogy minden adatunk elérhető, s miután cégünk ügyvédjével is beszéltek – aki kérdőre vonta őket, milyen jogon akarják igazoltatni a főszerkesztőt egy cikk miatt – távoztak.

Trollkodáson kívül tehát már nem jutotta másra, nehéz eldönteni, hogy az ember sírjon vagy nevessen. Mégsem mehetünk el az egész mellett szó nélkül. Valaki csak gondol egyet, és ráhívja a szerkesztőségre a rendőröket egy cikk miatt? Legközelebb mi lesz, egyből a TEK? Megvan ennek a maga útja, a sajtóhelyreigazítási kérelmet lehet polgári bíróságra vinni, sőt büntetőre is. Ráadásul a magyar bírók hajlamosak utóbbin is egész húzós ítéleteket hozni sajtóügyekben, nem lehet azt mondani, hogy ne lenne eszköz elégedetlen polgárok kezében. 
Imrével búcsúzunk.

239170_n._imre_igy_jelzett_kolleganknak_a_folyosorol_a.jpg

Fotók: nyugat.hu