A Facebook idei legfontosabb bejelentései a saját videós megoldásairól szóltak: először jött az Occulus Rift megvásárlása, fél éve automatikusan indulnak el a videók a hírfolyamban, amelyeket akár 360 fokban is megnézhetünk, tavaly pedig fél milliárd dollárért vásároltak videós hirdetésekkel foglalkozó céget. Egyre többet nézünk videós tartalmakat neten, de kinek jó ez és miért?
Ha az ember avatatlan szemmel próbál a különböző internetes marketingeszközök, az ad tech óceánjába fejest ugrani, az egy négyzetméterre jutó vállalatok sűrűsége miatt úgy érezheti, betonba veri a fejét. Az, hogy egyre több és több márka próbál betörni erre az amúgy is telített piacra, korántsem jelenti azt, hogy ez az igényeknek megfelelő arányban történne.
A New York Times (NYT) online változatának megvan az egymilliomodik előfizetője, és további 1,1 milliónak jár a nyomtatott és az online változat egyszerre. A patinás újságnak a 164 éves történelmében soha korábban nem volt még ennyi fizető olvasója, így nem véletlenül ír mérföldkőről Dean Baquet, az újság felelős szerkesztője. Lehet-e ez alapján általánosságban arról beszélni, hogy a megmaradt print médiumok végre megtalálták útjukat a fizetni hajlandó közönségükhöz, és enyhül a finanszírozási gondok miatt hosszú évek óta tartó szenvedésük?
Tudjuk, hogy a legtöbb hirdetőnek az a célja, hogy manipuláljon (ha nem is a legrosszabb értelemben) vagy ámulatba ejtsen. Legtöbbször sikerül is nekik. Olykor fel se tűnik, hogy éppen egy reklámot nézünk, máskor meg azt nem vesszük észre, hogy évek óta átvernek minket. Illetve vannak olyan videók is, amelyeknek abszolút semmi, de semmi értelmük. Ilyenek például a női borotvareklámok. Vajon miért szőrtelenítik a nők a szőrtelen lábukat?
A Facebookon csak a startupoknak éri meg hirdetni, a nagy cégek viszont csak az ablakon dobják ki a pénzüket, ha ott vesznek felületet hirdetéseiknek. Az amerikai közepes cégek menekülnek a Facebookról és hatékonyabb hirdetési csatornát keresnek. Találnak is. Hogy melyik az? Van, aki szerint a TV.
Az írott média az online lapok megjelenése óta azzal van elfoglalva, hogy jövedelmező gazdasági modellt találjon. Az ingyenesen olvasható netes újságok a hirdetésekből próbálnak megélni, de egyre többször hallani, hogy ez a módszer fenntarthatatlan, amit a Gigaom nevű népszerű techoldal néhány héttel ezelőtti hirtelen halála is mutat. Többféle alternatívával is próbálkoznak a médiacégek: aki fizet, olvashat; aki túl sokat olvas, fizet; és már a Facebook is ott liheg a lapkiadók nyakában. A kanadai Winnipeg Free Press pedig most cikkenként kérne pénzt. Fizet az olvasó, vagy a híroldalak fizetnek meg?