Szex: ki mondja el a gyerekeknek, hogyan kell jól csinálni?

Szex: ki mondja el a gyerekeknek, hogyan kell jól csinálni?

A szex mindenkit foglalkoztat, mindenki életében jelen van, mégsem igazán tudunk őszintén beszélni róla. Ez részben érthető, hiszen intim téma, mégis igaz, főleg a magyar társadalomban, hogy a tisztázatlan kérdések szorongáshoz, rosszabb esetben krónikus szexuális zavarokhoz vezetnek. A gyerekek a szüleiktől és a tanáraiktól megtanulják, hogy a szex veszélyes, minden másban pedig kénytelenek az online pornóra hagyatkozni. Rengeteg mítosz övezi a férfi és a női szexualitást, a hüvelyi orgazmustól kezdve az óriáspéniszig, de csak szorongunk, ahelyett, hogy kommunikálnánk. Hevesi Kriszta szexuálpszichológus tartott előadást Testbeszéd – szexbeszéd címmel szerdán este a KommON Kommunikációs Szakkollégium szervezésében. Beszámoló következik.

(tovább…)

Kulka tiltólistán volt a DTK Show-ban

D. Tóth Kriszta tegnap a BME KommON Kommunikációs Szakkollégium szervezésében tartott előadást a BME-n. Lassan már egy éve, hogy felmondott az MTVA-nál, és bár boldogan idézte fel a DTK Show néhány pillanatát, nem vágyik vissza a képernyőre.  Sok volt a cenzúra a köztévénél: Kulka Jánost például nem hívhatta meg műsorába. A műsorvezető egy betiltott videót is levetített, amiből kiderült, hogy a humor és az önirónia tiltólistán szerepel az MTVA-nál. Rossz tapasztalatai és a Vundersőn és Zuperszexi ellenére is úgy gondolja, hogy menthető a magyar média. A médiaszakos egyetemistákat arra biztatta, mindig vállalják fel a véleményüket, és keressék a lehetőségeket, mert soha sem tudhatják, mikor derül ki, hogy épp jókor vannak jó helyen.

Fábrynak lehetett

Lassan már egy év telt el azóta, hogy D. Tóth Kriszta január 4-én felmondott az MTVA-nál. Azóta is remekül megvan a tévézés nélkül: UNICEF-es gyermekjogi munkája mellett, cikkeket ír és interjúkat készít különböző lapoknak. A mai napig nagy hírfogyasztó, de ha visszatérne a képernyőre, csakis beszélgetős műsort vezetne. Annak ellenére, hogy a mai magyar médiában csak ellenpéldákat lát, hiszi, hogy lehet egyszerre minőségi és szórakoztató műsort csinálni. Sebestyén Balázsék bukott show-járól, a Vundersön és Szuperszexiről elmondta, hogy maga is minősíthetetlennek tartja. 

D. Tóth Krisztának nemcsak azért lett elege egy évvel ezelőtt, mert kirúgták stábja nagy részét. Azt is megelégelte, hogy előre el kellett küldenie  a javasolt vendégek listáját a csatorna vezetőségének, és csak azokat hívhatta meg a DTK Showba, akikre rábólintottak: Kulka János szereplését például többször megvétózták. Eközben Fábry Sándor szabadon dönthetett arról, hogy kiket hív meg külső gyártású műsorába. Ezek után érthető, hogy a műsorvezetőnő nem értékelte, hogy röviddel távozását követően, Kulka volt a Fábry Show egyik vendége.

DTK-Fábry-fekvő.jpg

Majka száma miatt tiltották be a stáb legviccesebb videóját

A show történetének talán legviccesebb pillanatait egy betiltott videó örökíti meg: a stáb tagjai a stúdióban eljátszották, hogy Majka Belehalok című számát adják elő. Egyesek komoly arccal, átéléssel, mások nevetve, viccelődve tátognak és mozognak a zenére. A közszolgálati tévézés és a rap műfaj összeházasítása különös iróniát teremt. Az MTVA vezetői azonban nem értékelték ezt a fajta humort: a csatorna nem adta le a videót, sőt, még a Youtube-ról is töröltették.

A műsorvezető most lejátszotta a betiltott klipet a jelenlévőknek, akik remekül szórakoztak rajta: mindenki szakadt a röhögéstől. Szerinte is nagy kár, hogy a felvétel nem juthatott el a szélesebb közönséghez, mert amellett, hogy borítékolható a siker, a csatorna imázsának is jót tett volna.

Majka egyébként vendég volt a show egyik adásában, de szereplése előtt el akarták küldeni, mert utólag vették észre, hogy fent van a jóváhagyott vendégek listáján. D. Tóth Kriszta hallani sem akart arról, hogy elküldjék a már a sminkben ülő Majkát, és felvették a beszélgetést. Kiírták DVD-re az anyagot, és megmutatták a vezetőségnek, akik végül úgy döntöttek, hogy nem alkalmaznak nyílt cenzúrát, és engedélyezték a leadását.

Tökös emberek kellenek a magyar médiába

A műsorvezető nyíltan beszélt a politika és a média összefonódásáról: már a beszélgetés elején eloszlatta az olyan tévhiteket, hogy létezhet pártatlan médium. Bár a mindenkori ellenzék a szabad sajtó mellett kampányol, hatalomra kerülésekor már neki is az az érdeke, hogy a média az ő ideológiáját közvetítse. Arra biztatta a jövendőbeli médiamunkásokat, hogy legyenek bátrak, és tartsanak ki az elveik mellett, mert a saját generációjából már kiszívták a bátorságot. Úgy gondolja, hogy az olyan „tökös” riporterekre kell példaképként tekinteni, mint Krizsó Szilvia, Mészáros Antónia és Kálmán Olga.

dtk1.jpg

A jelenlévőket főleg az érdekelte, mit tehetnek azért, hogy el tudjanak helyezkedni a szakmában. D. Tóth Krisztának nagy szerencséje volt, mert médiaszakos egyetemi hallgatóként egy oktatója hívta el tévézni. Ekkoriban indultak az első kereskedelmi csatornák, ahová sok fiatalt kerestek, friss elméket, amelyek még formálhatók. Ezzel azért is volt szerencséje, mert bátortalan egyetemista volt, és biztos benne, hogy magától egy tévécsatorna ajtaján sem mert volna kopogtatni. A mai pályakezdőknek viszont muszáj döngetni a kapukat, nem engedhetik meg maguknak, hogy várjanak a nagy lehetőségre. A mostani körülmények között azért is keményen meg kell dolgozni, hogy az ember jó időben legyen jó helyen. Érdemes minden szakmai előadásra és rendezvényre elmenni, mert soha sem lehet tudni, hogy melyik találkozás lesz az első lépés a siker felé vezető úton.

A bejegyzést 2013.12.12-én szerkesztettük, mivel pontatlanul írtuk le a Majka szereplésével kapcsolatos információkat.

 

Fotók

1, 2: Horváth Tímea, KommON

A rózsaszín a fiúk színe volt

A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium szervezésében a tanév első Szakmai Estjén Hermann Veronika Divatelmélet: kritika gyakorlata címmel tartott előadást. Hermann előadásából több divattal kapcsolatos érdekességet megtudhattunk, így például a rózsaszín szín, a hátrafordított baseballsapka, a bőrdzseki vagy épp a Martens bakancs történetét.

A Hermann Veronika szerint a rózsaszín színt napjainkban a kimondottan nőies színek közé sorolunk. Pedig a világháborúk előtt rózsaszínbe a kisfiúkat öltöztették, hiszen a ez a piros és a fehér szín keveréke, előbbi az erőt, utóbbi az ártatlanságot szimbolizálja. A világháborúk alatt ezt a rózsaszín színt a homoszexualitáshoz kapcsolták, így a használata is megváltozott. 

DSC_2352.JPG

A hátrafordított baseballsapka régen a redneckek viselete volt, de a 70-es évek végétől egy bronxi baseballcsapat is így kezdte el hordani, ezt a gyerekek átvették, és rövid idő alatt elterjedt. A bőrdzseki egykor a lázadás szimbóluma volt, mára mindenkinek van a szekrényében, és akár csak a dokkmunkások ruhatárába tartozó Martens bakancs, stílusjeggyé fejlődött. A fenti példák bizonyítják, hogy az, amit természetesnek gondolunk, technológia-, kontextus-, kultúra- és időszakfüggő. 

A divatelmélet körülbelül negyven évvel ezelőtt azért jött létre, mert a divat beépült a mindennapjainkba. Divatról beszélni mindig kicsit furcsa, hiszen a divat kicsit profán – „értelmiségi” ember nem foglalkozik vele. De mégis kell, hiszen tele van ellentmondásokkal. A divat egyszerre szól személyes identitásról: hogyan találom meg magam a tárgyi kultúrában; másrészt áru, a piac része, tömegtermeléshez kötődik. Egyszerre magas művészeti és gazdasági érdekek által vezérelt iparág.

Divat lehet bármi, ami körülvesz bennünket, és az is nagyon fontos, hogy aki kívül akar maradni a divat világából, az nagyrészt kívül is tud maradni. A divat egy rendszer, egy olyan tudomány (fashion studies) melynek fontos eleme az elméleti keret: strukturalizmus, poszt-strukturalizmus, dekonstrukció; a divattörténet, a testelmélet, a divatszociológia, a jelelmélet, a kommunikációelmélet és a kulturális antropológia. A divatot definiálhatjuk úgy is, mint az identitás vizuális metaforája. A divat jelentését társadalmilag határozhatjuk meg, ahogy a látást is. A divat benyomások összessége; minden, amit látunk, észlelünk, majd értelmezünk!

A második világháború után bekövetkezett társadalmi átformálódás sokkal hatékonyabb volt, hiszen a média eljuttatta az újításokat mindenhová. Emellett felgyorsult tömegtermelés, társadalmi és polgárjogi mozgalmak által új identitás struktúrák jelentek meg, ami magával hozta azt a változást, hogy  a márkák nem árucikket, hanem identitást árulnak, a divattervezők pedig nem szakemberek, hanem művészek és celebek egyszerre. Ebben az időben fogalmazódott meg e változás lényege, miszerint az identitás ma már nem sors, hanem választások eredménye.

Lájk, ha te is utálod!

Az online bántalmazás egy napjainkban már Magyarországon is rendkívül aktuális, és megoldásra váró probléma. A tudatos internethasználat nem alakul ki magától, ahogy a mások felé irányuló emberi érzékenység sem. A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium által rendezett „Van képed hozzá?! – Konferencia az online bántalmazásról” című eseményén különböző szakterületek képviselői igyekeztek bemutatni a problémát, és megoldásokat javasolni. Beszámoló.

A konferencia célja elsősorban a figyelemfelhívás volt: ne dugjuk továbbra is fejünket a homokba, igenis foglalkozzunk a cyberbullyinggal és következményeivel, még akkor is, ha – mint, ahogy azt a jogász előadó ismertette – jelenleg nincs lehetőség arra, hogy jogilag szabályozzák, vagy esetleg szankcionálják. Ez egy morális értékeket sértő cselekedet, ami lelki, de akár fizikai sérelmeket is okozhat a bántalmazott, de még akár a bántalmazó számára is.

Nagyon fontos ugyanis, hogy a cyberbullying elkövetői általában nem valós negatív céllal kezdenek zaklatni valakit. Egyszerűen csak mérgesek, feszültek, esetleg ők maguk is sérültek már, és igyekeznek ezeket kivetíteni valakire. Ahogy a pszichológus előadók és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője elmondták, egy-egy fiatal nincs tisztában a lehetséges következményekkel, és ami először csak egy kis mókának indul a részükről, az később számukra is rengeteg lelki problémát okozhat.

DSC_1000.jpg

A gyerektől a nagyiig

De nem csak a gyermekek vannak veszélyben, bár valóban náluk sokkal magasabb arányban hallhatunk tragédiákról. A magánszféra védelme, a digitális lábnyom a felnőttek számára is éppúgy fontos. Az adatvédelem és internetes felhasználói szokások témakörben tartott kerekasztal-beszélgetés, ahogy az egész konferencia, rámutatott arra, hogy sok esetben még a tudatosnak vélt felnőttek sem tudják megvédeni magukat és magánszférájukat az online térben. Az online tér ugyanis már nem csak a számítógépeken létezik, és míg a számítógépes adat- és vírusvédelem mindenki számára egyértelműen fontos, addig az okostelefonok ilyen irányú felvértezése már csak elenyésző százalékban van jelen. Pedig napjainkban sokan többet neteznek mobilon, arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük állandó bejelentkezésen van mind az emailfiókban, mind a közösségi portálokon.

Az idősebb korosztály szintén nem hagyható ki. Ők ritkábban interneteznek, még kevesebbet tudnak az adatvédelemről, azt sem tudják, milyen visszaélések történhetnek, milyen veszélyek leselkednek rájuk. Tehát nincs korosztály, akit ne érinthetne a téma.

Nem tiltani kell

Senki nem tudatos médiafogyasztóként születik, ahogy az sem elvárható egy fiataltól, hogy tudatos internetező legyen, de még a szülőktől, felnőtt emberektől sem. Az internetes bevándorlók, a szülői korosztály tanulta az internethasználatot, viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az oktatási-tanulási folyamatban az interneten való munka, az interneten való keresés és létezés, mint az adatvédelem. Az internetes bennszülöttek számára ez a tanulási fázis kimarad. Ők gyermekkoruk óta a neten élnek, önmaguk fedezik fel azt. Ez nagy különbség, és még nagyobb veszélyforrás.

Szinte mondhatjuk, hogy cyberszocializálódnak a mai gyerekek, természetesnek veszik, hogy internetes kapcsolataik vannak, képeket és információkat osztanak meg magukról és másokról, ahogy kortársaik is. Sokkal nyitottabb ez a generáció az idegenek felé is, hiszen úgy gondolják, az online tér megvédi őket a valós veszélyektől.

Ezek azok a tévhitek, amelyeket fel kell oldani a fiatalok gondolkodásában. Ebben nagy szerepet kell vállalnia a tanároknak és a szülőknek, de éppúgy az idősebb testvéreknek és rokonoknak is. Nem hagyható magára egy gyermek az online térben sem, ahogy a játszótéren sem hagyjuk ott őket órákra.

Fontos viszont, hogy nem a tiltó magatartás a követendő. Az internet kitilthatatlan az emberek, így a gyerekek életéből is, viszont ha a szülők tiltják a netezést otthon, akkor az iskolában és a barátoknál töltött rövid időt sokkal intenzívebben kihasználják, és még kevésbé figyelnek oda arra, hogy hol és mit osztanak meg magukról. Beszélgetni kell velük, kérdezni őket internet-használati szokásaikról, és hagyni kell azt is, hogy ők kérdezzenek.

DSC_1045.jpg

Csak a gépet nyomják

A konferencián előtérbe került az is, hogy célszerű kisgyermekes családban központi helyre tenni a gyermek által is használható számítógépet. Ennek nem az a fő funkciója, hogy az anyuka vagy apuka a gyermek háta mögött állva elolvasson mindent, amit a gyermek ír, hiszen a magánszférát meg kell hagyni már egy tizenéves fiatal esetében is, viszont arra tökéletes, hogy a felmerülő kérdésekre azonnal választ kaphasson a gyermek, illetve be tudja vonni a szülőt a netezésébe.

Sok családban a közösségi oldalak mellett az online játékok is problémát okoznak, és gyakran sajnos a szülők nem tudnak kapcsolatot teremteni a gyerekükkel, mondván, „Mindig csak a gépet nyomja, és játszik”. Pedig ez a probléma is egyszerűen megoldható, csak a tanító szülői szerepből át kell ülni az érdeklődő, akár tanulni vágyó szülő szerepébe. Meg kell ismerni a játékot, amivel a gyerek játszik, így nem csak azt tudjuk meg, hogy milyen hatásokkal van rá, milyen veszélyei lehetnek ennek a játéknak, de lesz egy beszélgetési alapunk, így diskurzus teremthető a szülő és a gyermek között.

Azt sem tudják, mit csinálnak

Ahogy már előtérbe került, sok esetben a bántalmazó, zaklató gyerekek nem értik, mi rosszat csináltak, hiszen ők csak írogatnak a neten, beszélgetnek a barátaikkal. Fontos, hogy tudatosítani kell a gyermekben, hogy minden szavának súlya van, és ha valakiről csúnyát mond vagy ír másoknak, vagy gúnyolódik, akkor a másik gyereket ezzel megbántja.

„Like, ha te is utálod XY-t!” felhívások pár éve kezdődtek, és a több fiatal rendkívül szórakoztatónak tartotta, hogy az éppen aktuális ellenségét ilyen módon próbálja meg kiközösíteni. Azzal viszont nem számoltak, hogy esetleg egy ilyen poszt több száz, vagy ezer lájkot is kaphat. Ezután hatalmas bűntudat lett úrrá rajtuk, mikor észlelték, hogy a megnevezett osztálytársuk, akiről a posztot azért írták, mert árulkodott, vagy, mert nem engedte őket lesni az egyik dolgozatnál, már nem beszél senkivel, mindig sír, vagy már iskolába sem jár.

Utólag természetesen már másképpen gondolják, nem akartak ők rosszat, csak mérgükben a számukra biztonságot jelentő online térbe menekültek, hogy ott adjanak hangot bánatuknak.

A gyerekek, főleg ha egyedül vannak, sokszor nem ismerik fel, hogy mivel lehet megbántani valakit. Míg testvérek között már az első években kialakul, hogy ha az öcsire, hugira azt mondom, hogy hülye, akkor anya rám szól, hogy ilyet nem szabad, ne bántsd! a testvéredet, addig az egyke gyerekek első éveiből ez kimarad, hiszen kinek mondanák. Nem alakul ki náluk, főleg ha nincsenek rokon gyerekek vagy közeli baráti családok, a szeretet alapú kötödés másik gyerekek felé. A szakemberek szerint erre lehet megoldás, ha kisállatot vásárolnak a gyermeknek. „Te mit éreznél, ha valaki jönne és belerúgna a kiskutyádban? Na látod, így érezte magát az a kisgyerek, akire azt mondtad…”. A szülő, a család feladata tehát, hogy a gyermekben kialakuljon társai felé egy szociális érzékenység, fel tudja mérni, tetteinek súlyát.

DSC_1062.JPG

A szülők nem mernek kérdezni

Ahogy azt a konferencián megtudhattuk, felmérések alapján az online bántalmazásokról a szülők általában nem, vagy csak keveset tudnak, akármelyik oldalon is álljanak ők. Ha viszont kiderül, hogy egy szülő gyereke bántalmazott vagy épp bántalmazó, nem szakemberhez fordulnak. A bántalmazott gyermekek szülei gyakran rohannak a rendőrségre, és tesznek feljelentést tizenéves gyerekek ellen, míg a bántalmazó szülei inkább nem beszélnek a témáról, sem a gyermekkel, sem a másik szülőkkel.

Pedig ma Magyarországon rengeteg szervezet tud megoldást javasolni, vannak kimondottan ilyen gyermekproblémákkal foglalkozó intézmények, mint a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vagy a Safer Internet Program, de megoldási javaslatokat tudnak nyújtani családterapeuták, pszichológusok is.

A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a szülők nem akarnak, vagy nem mernek kérdezni. Ahogy az internethasználat esetén felmerülő kérdésekkel sem keresnek fel szakértőket, úgy az online bántalmazás esetén sem kérnek segítséget. Pedig kérdezni nem ciki.

Fontos, hogy a szülők megértsék, és elfogadják, hogy az online térben való létezés, a cyber változások nyomon követése egy folyamatos tanulás, ami akkor lehet a leghatékonyabb, ha a gyermekkel együtt, összhangban végezzük. Együtt kell tanulni, együtt megérteni, így a szülő továbbra is kontrollt tud gyakorolni a gyerekek netezése felett, és mindezt úgy, hogy a gyermek is szívesen bevonja a szülőt online életébe.

Végezetül még egy fontos megjegyzés a konferencia kapcsán. Ahogy más zaklatás esetén, a cyberbullying területén is, az egykék, a magányos gyermekek a legveszélyeztetettebbek. Akiknek nincsenek testvéreik, vagy közeli barátaik, nem tudják korosztállyal megvitatni azt, hogy mit töltsön fel a netre, nem tud gyerekekkel beszélgetni arról, ha őt esetleg zaklatják, de sokszor a bántalmazók is közülük kerülnek ki, mert nincs körülöttük olyan gyerek, akár idősebb testvér, aki hasonló online térben mozogva felhívhatná figyelmét arra, hogy ő ezzel valakit megbánt, valakinek rosszat tesz, a kiírásának súlyos következményei lehetnek. Az egyke gyerekek esetén a tanárokra is nagyobb felelősség hárul, hiszen ők látják a gyerekeket egymás között. Ezért fontos, hogy a szülő-gyermek-tanár kapcsolat kiegyensúlyozott legyen, és a szülők igen is hallgassák meg, ha a tanár, figyelmeztető szándékkal beszámol egy-két iskolában történt eseményről, a gyermeke viselkedéséről. Hiszen mindenkinek közös a célja: megvédeni a fiatal, fejlődő és rendkívül érzékeny gyerekeket a veszélyektől és sérülésektől.