Évente több mint háromszázmillió tonna zöldséget-gyümölcsöt dobunk szemétbe. Az esetek több mint felében csak azért, mert a termék szépséghibás. Az Európai Unió a 2014-et az élelmiszer-pazarlás elleni harc évének kiáltotta ki, Franciaország harmadik legnagyobb áruházlánca, az Intermarché, pedig kampányt indított a küllemhibás termések elfogadásáért.
A szupermarket elkezdte eladni azokat a gyümölcsöket, zöldségeket is, amelyek korábban (legalábbis náluk) a kukában végezték volna. Arra bátorították vásárlóikat, hogy nyugodtan tegyék kosarukba a kissé groteszk almát, a göcsörtös burgonyát, vagy éppen a torz padlizsánt. Ezek ugyanis semmivel sem rosszabbak, mint tökéletes formájú társaik.
Szerdán „A blog, mint üzlet” című szakmai kerekasztal-beszélgetésen jártunk (a címet sajnos nem sikerült helyesen leírni). A kanapén „Csalár Bence sikeres blogger” (idézet a sajtóközleményből), Halaska Gábor a Figyelő újságírója, az lnsider blog szerzője, Halász Ambrus a Flow pr kreatív igazgatója, illetve Rédei Daniella, a Café pr ügyfélkapcsolati igazgatója foglalt helyet. A beszélgetés moderátora Rétfalvi Flóra volt. A beszégletés a blogok helyett inkább a publikáló emberek (legyen az újságíró vagy blogger) és a pr-osok közötti ellentét irányába ment el. El kell adni a lelked, hogy megélj?
Mivel lehet kiemelkedni?
Az első kérdés persze az volt, hogy mitől sikeres egy blogger, itt mindjárt ki is derült, hogy a blog (ma?) nem üzlet: Csalár „azért csinálja, mert élvezi, számára nem elsődleges, hogy meg tudjon élni belőle”. Szerinte ma már mindenki azért blogol, mert azt látja, hogy a másik sikeres. Sikeresnek lenni pedig akkor lehet, ha piaci rést talál, hiánycikket tud eladni, ami nála a véleményformáló divatblogolást jelenti. Az az egész beszélgetésből nem derült ki, hogy ki számít sikeresnek pr-szemszögből.
Halász szerint a pr-ügynökségekre is ráhúzható a blogos párhuzam, kiemelkedni többletszolgáltatásokkal lehet: „A hagyományos pr önmagában halott, felkészítőanyagok, sajtóközlemények írása nem elég”, hiszen a nagyvállalatok ezt házon belül is meg tudják oldani. „Mi felismertük, hogy a kényelmi szempontok relevánsak: egy helyről nagyon sok szolgáltatást meg tud kapni az ügyfél: a közösségi médiától az alvállalkozók rugdosásáig”.
A Flow pr kreatív igazgatója szerint sok ügynökég elfelejti, hogy jó sajtókapcsolatokat várnak tőlük, meg azt, hogy lehetetlen témákat is el tudjanak adni. A kommunikációs szakma ráadásul percről percre változik, a Facebook-ismerete, a mobilalkalmazások fejlesztésének irányítása ma már alapkövetelmény.
Nem értett egyet Rédei Daniella a Cafe pr-tól: „Az, hogy mindent kell csinálni, devalválja is az ügynökséget”. Szerinte a pr egy emberszakma, az ügynökségek közötti különbség abból adódik, hogy tudnak-e szerezni olyan embereket, akik valamilyen pluszt tudnak hozzáadni.
Ősi ellentét
A hasonlóságok után Halaska Gábor arról beszélt, hogy a pr és a blog ősellenség:a pr-os terméket adna el, “a blog szabadon szárnyalna”. Ez persze régi téma, pr-os és újságíró között is értelmezhetjük, ami nem túl meglepő, hiszen eleve nehéz azt is definiálni, mi a különbség a blogger és az újságíró között.
Halaska szerint a blog szubjektív, az újságírók a véleményüket viszont csak bizonyos műfajokban írják le. Halász szerint minden blogbejegyzés olyan, mint egy véleménycikk, míg az újságírásnak legalábbis objektívnak kellene lennie, de az újságírók közül nem mindenki felel meg ennek. Csalár szerint viszont nincsenek szubjektív magyar divatblogok, nemhogy véleményt nem formálnak, de egy sajtóközleményt sem írnak át.
Rédei szerint ideje, hogy az újságíró is megértse, hogy működik a pr, mivel 2008 óta hatalmas pénz eltűnt a médiapiacról, és az újságírónak szükségük van a pr-osokra. „Korábban megtehették az újságírók, hogy nem foglalkoznak a kereskedelmi érdekekkel, ma már ezt nem tehetik meg” ‾ állítja a Café pr ügyfélkapcsolati igazgatója. Az egyetlen jelen lévő blogger erre csak annyit reagált, hogy sosem rak ki sajtóközleményt. Azt viszont a jelenlévők elismerték, hogy vannak olyan olyan szokások, amiknek ki kell halniuk: például az újságírók hívogatása, hogy megkapták-e a sajtóközleményt.
Mire mész egy bloggal?
Viszont még mindig jó gyakorlatnak tűnik, hogy termékmintákat küldenek az újságíróknak, és ma már a bloggereknek is. “Valaki azzal is beéri, hogy termékmintákat kap, van aki szeretné, ha legalább elutaztatnák valahova” – tudtuk meg Halásztól. De ez is csak tematikus blogoknál, bizonyos iparágakban. A másik lehetséges út, hogy a jó bloggereket felfedezik az újságok, és újságíró lesz belőlük, akkor pedig jól jön a kapcsolat a pr-osnak.
Körülbelül ennyi az, amit a jó blogok el tudnak érni pr-os nézőpontból. Az ügyfelek többsége még mindig nem tudja értelmezni a blogokat, ha pedig tisztán látogatottságot néznek, nem hoznak eleget. “Jól mutat az elemzésekben, ha 32 helyett 33 fő volt ott, mert egy blogger is becsusszant” – foglalata össze a lényeget Halász.
Ki tud megélni a blogolásból?
A beszélgetésen nem született egyértelmű válasz arra, mi lesz a pr és a blog közös jövője. Halaska gyorsan rövidre zárta a kérdést: megkérte a hallgatóságot, hogy tegye fel a kezét, aki meg tud élni a blogolásból. Nem volt ilyen résztvevő, a válasz egyértelmű: a blog ma nem üzlet. Halaska szerint ráadásul alapvető problémák vannak a pr-osok hozzálláásával: ha így folytatják, a pr-os egyre inkább versenytársa lesz az újságírónak.
Rédei szerint nem az üzlet a lényeg, hanem hogy az újságíró nyitott legyen arra, amit a pr-osok csinálnak:: a pr-osnak nem az a feladata, hogy terméket adjon el, hanem egyfajta támogató, hosszútávú, bizalomébresztő funkciónak érdemes tekinteni ami csinálnak.
Rédei elmondta, hogy sokszor van olyan ügyfél, ahol nagyon figyelik, pontosan hol költenek reklámra, a pr-ügynökség pedig tud ebben segíteni: „meg is erősítjük az ügyfélnél, hogy érdemes ott költeni”. Cserébe Rédei elvárja, hogy ha évente egyszer beajánlanak egy interjút például az ügyvezetővel, ne legyen kérdés, hogy elvállalják.
Elég ebből!
És akkor jöjjön az a része, ami megkülönbözteti a bloggert az újságírótól: az egész hozzáállást egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, a beszámoló után helye van a véleményemnek is. Ott is elmondtam, jöjjön még egyszer: az újságírónak nem lételeme a pr-os. A jó kapcsolat mindenkinek érdeke, de az, hogy csak azért elvállaljunk egy interjút, mert hirdetett nálunk az ő ügyfelük, elképesztő elvárás, a tartalom és a reklám szétválasztásának tökéletes megsértése. Ez már egyáltalán nem azt jelenti, hogy témát ajánlanak, hiába fogalmaznak így. Azt, amit hirdetőként kapniuk kell, megkapják: elérést. A tartalomba a pr-osnak nem lehet beleszólása, nem mondhatja meg, hogy kivel csináljak interjút. A hirdető megkapta, ami a pénzéért jár: megjelenést. A többihez köze nem lehet.
A másik. A pr-osok mindig elmondják, hogy innovatívnak kell lenni, hogy az újságírókat jogosan idegesíti, ha szerencsétlen gyakornokok egymás után többször hívják fel őket, hogy megkaptak-e egy sajtóközleményt. Aztán mit látunk? Azt, hogy nem változik semmi. Évek óta így megy, pedig a hagyományos pr halott. Ezt az egészet már csak a rossz beidegződések viszik előre. Tegye fel a kezét, aki valaha kirakott mégis egy sajtóközleményt, amit egyébként érdektelennek talált, mert felhívták!
Újságíróként mondom, ha nem újul meg a pr, tényleg kihal: a közösségi média korában főleg nincs szükségünk arra, hogy ők hozzanak nekünk sztorit: sok mindent megtalálunk, ez a dolgunk. Ráadásul egy kezemen meg tudom számolni, hány olvasónak is érdekes interjút készíthettem el a segítségükkel, az erőszak pedig nem segít. Nem azért nem csinálok meg egy interjút, mert bunkó vagyok, hanem mert az olvasóimat nem érdekli. Nem véletlenül nem érnek el ezzel a hozzáállással komolyabb lapokat. Van akinek van fontosabb utaztatásnál, meg termékmintánál. Remélem, ők vannak többen.
Az utóbbi években egyre fiatalabb gyerekek bukkantak fel a hazai tehetségkutatókban: szereplésük mind a tévénézők, mind a pszichológusok körében aggodalmat keltett. A 2010-es Megasztár alatt a tizenegy éves döntős, a műsor legfiatalabb versenyzője, Patai Anna sorsa került a figyelem középpontjába. Friderikusz Sándor az egyik adásban kijelentette, hogy egy ilyen korú gyereknek az iskolában van a helye, és a kislány kiszavazása mellett kampányolt. A médiaipar nem túl váratlan iróniája, hogy Friderikusz új műsorában, Az ének iskolájában nyolc és tizennégy év közötti gyerekek versenyeznek a győztesnek járó lemezszerződésért. Bár az ügyes PR-nak köszönhetően sikeresen tehetséggondozó bőrbe bújtatták a gyermek-tehetségkutatót, és a műsor valóban több gyermekbarát elemmel bír, a védőburokból kikerülve számos veszély leselkedik a kiskorúakra. A JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány pszichológusai szerint a szereplőknek most ismét fel kell fedezniük korábbi hétköznapjaik szépségeit, amihez fontos a szülők támogatása. A legnehezebb dolga a győztes Farkas Zsoltinak lesz, akinek szerelmi élete központi témává vált a bulvársajtóban. Friderikusz már a műsor alatt bejelentette, hogy hamarosan érkezik az újabb évad.
A két legismertebb magyar tehetségkutató, a Csillag Születik és a Megasztár döntőiben évről évre egyre több fiatal bukkant fel, vitát gerjesztve a szülők, a nézők, a pszichológusok és a zsűritagok körében arról, hogy jót tesz-e a gyerekeknek az ilyen típusú versenyeztetés. Amikor a Megasztárban eltörölték a jelentkezési korhatárt, a neves gyermekpszichológus, Ranschburg Jenő kifejtette, hogy a kiélezett versenyhelyzetek, a felkészüléssel járó intenzív munka és a kiszavazásos rendszer nagy terhet rónak a gyerekekre, a sikertelenség pedig végleg elveheti kedvüket kedvenc hobbijuktól, az énekléstől.
Eddig csak kisüzemben folyt a celebgyerekek gyártása
Pozitív és negatív példák is vannak a műsorból. Patai Anna tizenegy évesen került a Megasztár 5 döntőjébe, a mai napig élvezi a szereplést, és játékként tekint az egészre. Tóth Lüszi, a 2008-as Megasztár legjobb női versenyzője már a műsor alatt is nehezen dolgozta fel a fellépésekkel járó stresszt és a sok negatív kritikát. A hírek szerint a most tizenhét éves lány a mai napig nehezen találja a helyét, első videóklipjének 2010-es megjelenése óta pedig keveset hallani róla.
A két kislány felnőttekkel szállt versenybe, egy a gyerekek igényeit teljesen figyelmen kívül hagyó terepen, ami nagyban megnehezíthette a dolgukat. A TV2 új műsorának készítői ezzel a tényezővel is számoltak a gyermekek lelki épsége érdekében. A műsorvezető Friderikusz Sándor lett, aki néhány éve a Megasztárban Patai Anna esete kapcsán a kislány kiszavazása mellett kampányolt. Friderikusz akkor azzal érvelt, hogy a színpad helyett inkább az iskolában lenne a helye egy ilyen korú kislánynak.
„Az a cél, hogy nyerjél, nem?”
Az ének iskolájában nyolc és tizennégy év közötti gyerekek versenyeznek egymással. Nincs kiesés, rossz osztályzat és erős kritika, az általános iskolai környezetet reprodukálják a műsorban: osztályfőnökkel, énektanárokkal, az osztály pedig végig együtt marad. Ezek bizonyos szempontból valóban gyermekbaráttá teszik a műsort, de magának a korai médiaszereplésnek a személyiségtorzító hatásait, veszélyeit nem szüntetik meg, nem beszélve a popszakmával szimbiózisban élő bulvármédiáról.
A JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány pszichológusai, Bakó Eszter és Nagy Gabriella szerint ebben a műsorban inkább maradhattak meg gyereknek a résztvevők, mint a korábbi vegyes tehetségkutatókban. Az általános iskolai környezet reprodukciója segít a gyermekeknek, hogy a műsort egy jó kalandként vagy játékként, nem pedig médiaszereplésként vagy egy véresen komoly versenyként fogják fel.
A sikeres PR-nak köszönhetően Az ének iskolája kapcsán nem kezdődtek a kiskorúak médiaszereplését érintő viták. Bár a győztes nyereménye egy lemezszerződés, a műsor célja állítólag nem a sztárgyártás, és tehetségkutató helyett tehetséggondozó műsor lett a hivatalos megnevezés. A műsorban is többször hangoztatták a tanár szerepbe bújt sztárok, hogy semmiképp sem szeretnének ártani ezeknek a gyerekeknek. Akárhogy is legyen, versenyről beszélünk, amiben valaki győz, mások pedig alulmaradnak. Ezt az adások során sem mindig igyekeztek elfeledtetni a gyerekekkel. Ennek legszebb példája az volt, amikor Király Viktor az egyik énekórán a következő kérdést tette fel a 12 éves Rubay Lacikának: ”Te mégis sportoló vagy, ugye neked az a cél, hogy első legyél, az a cél, hogy nyerjél, nem?”
Arra is figyelni kellene, hogy milyen dalokat énekeltetnek a gyerekekkel, főleg a legkisebbekkel. A 8 éves Flóra például Rácz Gergővel előadott duettjében nagyon bájosan, de rideg és rezzenéstelen arccal énekelte a Take That Back for Good című szerelmes dalát. Nem beszélve a bizarr látványról, amikor egy 8 éves kislány és egy 37 éves férfi közösen adják elő ezt a dalt. Szerencsére széles a választék a gyerekdalokból is, így nem lenne földtől elrugaszkodott ötlet, hogy dalválasztás szempontjából is gyerek maradjon a gyerek.
Jó ötlet a folytatás?
Még csak egy hét telt el a műsor vége óta, máris azt látjuk, hogy a verseny győztesére, a 14 éves Farkas Zsoltira nehéz időszak vár: az összes bulvárlap a fiú szerelmi életével foglalkozik. Szülei menedzsereként egyengetik tovább fiúk karrierjét, és a család közösen igyekszik megbirkózni az új élethelyzettel. Valószínűleg a műsor többi szereplője is nehezen éli meg a többiektől való elszakadást, de ez egy normális érzés, ami pár nap, vagy rosszabb esetben is néhány hét alatt kiheverhető.
Nagy Gabriella pszichológus elmondta, hogy a kisiskolások személyisége ebben a korban erőteljesen formálódik, és közben a külvilágtól kapott visszajelzéseket beépítik az önképükbe. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket a gyerekeket kizárólag dícsérni kell, de például a médiában megjelenő valós vagy valótlan kritikákra különösen érzékenyek lehetnek. Bakó Eszter addig a pontig látja veszélytelennek a gyerek-tehetségkutatóban való szereplést, amíg az önmagáért az élményért való tud maradni, és a gyerekek nem komoly küzdelemként élik meg. A műsor során bezsebelt dicséretetek így önbizalmuk építőkövévé válhatnak. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy az események résztvevőjeként nehéztudatosan kezelni ezt a terepet.
Az egyik legnagyobb rizikó az lehet, ha a szülők, vagy a média azt sulykolják a gyerekbe, hogy innentől másként kell tekinteniük önmagukra. A tanárok a legtöbb döntősnek elmondták, mindenük megvan ahhoz, hogy sikeres énekessé váljanak, arról viszont nem tájékoztatták őket, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz ebben a szakmában boldogulni. A 13 éves Kurcz Alexandra a műsorban szerzett tapasztalatok hatására úgy döntött, hogy eddigi álma, a rendőri karrier helyett inkább az éneklést választja. A szülők támogatásának van a legfontosabb szerepe abban, hogy a gyerekek megtalálják a helyüket, a helyén tudják kezelni a műsor történéseit, és a jövőben érkező visszajelzéseket.
Farkas Zsolti a Mokkában elmondta, hogy a 10 hét alatt jól összekovácsolódott osztály fog a leginkább hiányozni neki a műsorból, de tervbe van véve egy osztálytalálkozó a szülők közreműködésével. Bakó Eszter szerint pszichológiailag fontos szerepe lehet egy ilyen osztálytalálkozónak az élmények feldolgozásban, hiszen ez az a közeg, ahol az érintettek – a szülők és a gyerekek egyaránt − a legértőbb fülekre számíthatnak.
Bár figyelmereméltó a TV2 igyekezete, hogy védje a műsorban szereplő gyerekeket, bizonyos következményekkel nem lehet előre számolni. A műsor jövője azonban úgyis a nézettségi adatok alapján dől el. A cuki gyerekek mutogatása mindig beválik, a csatorna népszerűségéért pedig senkit sem kár feláldozni ugyebár. Az áprilisban indult műsor 250 százalékkal javított az adott műsorsáv – szombat este – nézettségén, és állítólag a csatorna megítélése is javult. A döntő nézettsége megelőzte a Barátok közt legnépszerűbb epizódját (28,6% SHR). Ezek hatására már biztossá vált, hogy hamarosan jön a második évad, amiben újabb minisztárok kerülnek a gyártószalagra.
Napjainkban a PR-tevékenységek jelentős része a közösségi médiában zajlik: a legnagyobb márkák mind rendelkeznek saját profillal a Facebookon, a Twitteren és az Instagramon. Ezeknek a csatornáknak a legfontosabb előnye, és egyben legnagyobb veszélye a kétirányú kommunikáció: mivel a közösségi oldalakon a felhasználók szerkesztik a márkákról szóló tartalmakat, az itt folytatott kampányok könnyen kiszabadulhatnak a kontroll alól. Olyan nagy cégek égették már meg magukat, mint a McDonald’s, a Nescafé Hungary és a Spar. A legfrissebb PR-bukás a Durex áprilisban lezárt kampánya, ami szintén a felhasználók miatt végződött szerencsétlenül. Néhány stratégia alkalmazása segíthet elkerülni a kellemetlen helyzeteket.
Necces kampányok a neten
A Durex néhány hónapja arra kérte követőit a Facebookon, szavazzanak, hogy a világ melyik melyik városában induljon el a Durex Sos Condoms szolgáltatás. A cég azt sugallta, hogy a mobil appon elérhető szolgáltatással bármikor lehet óvszert rendelni, azonnali kiszállítással. A legtöbb szavazatot a Batman nevű város kapta, jóval megelőzve olyan nagyvárosokat, mint New York, London vagy Párizs. A szuperhőssel azonos nevet viselő település valóban létezik: egy törökországi muszlim tartomány központjáról van szó, ahol tabu az óvszerhasználat. A probléma elkerülhető lett volna például úgy, ha előre megadnak opciókat ahelyett, hogy a felhasználókra bíznák a városnevek beírását. A szolgáltatást végül sem Batmanben, sem máshol nem vezetik be, a Durex szóvivője pedig elmondta, hogy új irányba terelik a cég közösségi médiás marketingjét.
Nem a Durex az első nagy cég, ami hasonló helyzetbe került: a McDonald’s másfél évvel ezelőtti Twitter-kampánya a leghíresebb pr-bukások egyike. A cég saját népszerűsítésére szeretett volna élménybeszámólókat összegyűjteni a #McD Stories tagen, a felhasználók azonban rossz tapasztalataikról írtak posztokat. A vásárlók elhízásról és a hamburgerekben talált köröm- és csontdarabokról, korábbi alkalmazottak pedig a termékek minőségéről tettek közzé rémhíreket. A McDonald’s két óra elteltével lezárta a kampányt, és hivatalosan is beismerte, hogy elbukott az ötlet.
A McDonald’sszal már máskor is előfordult, hogy internetes marketingkampánya kudarcba fulladt a felhasználók váratlan reakciója miatt. Az étteremlánc német hálózata tavaly januárban indított online hamburgertervező pályázatot azzal a tervvel, hogy a tíz legtöbb szavazatot kapó szendvicset bevezeti éttermeiben. A McHolocaust nevű burger néhány óra alatt az első helyre került. A cég vezetősége a sértő hamburgert minden különösebb indoklás nélkül kitiltotta a versenyből.
Amikor a felhasználók győznek
Magyarországon is voltak hasonló esetek az elmúlt években. A legnagyobb viszhangot a Nescafé vs. Szolnoki ügy váltotta ki, a nemzetközi sajtóban is írtak róla. A Nescafé Hungary lájkolós pályázatot indított, és egymillió forintos fődíjat tűzött ki. Szolnoki János mozgássérült testvérén szeretett volna segíteni a díj elnyerésével, és a a 9gagen gyűjtött szavazatokat. Bár az ő videója kapta a legtöbb lájkot, nem jutott be a döntőbe. A zsűri ezt azzal magyarázta, hogy a kreatív ötleteket értékelik, karitatív jellegű projektet pedig ezúttal nem szeretnének jutalmazni. Szolnoki azt állította, hogy nem a nyeremény elvesztését sajnálja, hanem a szavazók erőfeszítéseit, a felhasználók viszont nem hagyták annyiban a dolgot, és lejárató kampányt indítottak a Nescafé Hungary ellen a Facebookon, majd az online média más felületein is. A cég végül egymillió forintot adományozott a Pető Intézetnek, az intézet pedig személyre szabott kezelést ajánlott fel Szolnoki János öccsének.
Szintén a felhasználók miatt siklott félre a Spar Vitamintáska nevű nyereményjátéka, aminek keretében az internetezők tervezhettek reklámszatyrot a cégnek. Bár olyan szempontból sikeres lett a projekt, hogy percenként jelentek meg új alkotások az oldalon, sokan obszcén mintákat kombináltak a gyümölcsökből és zöldségekből, egy pár nap után pedig nagyrészt ezek töltötték meg a galériát.
Nem lehet szó nélkül hagyni
Kevin King, Edelman PR-cég digitális részlegével foglalkozó elnöke szerint a tartalmak szó nélküli eltávolítása a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, mert ez csak olaj a tűzre. A gyors és megfelelő reakció a kulcsa mindennek. Követendő példa az, ahogy a Nikon kezelte egyik kis híján PR-katasztrófába fulladt promóciós félresiklását. A cég azzal a szöveggel hirdette termékeit a Facebookon, hogy a profi fotóst a fényképezőgép teszi, és egy jó lencse nélkülözhetetlen egy igazán jó fényképhez. Az ártatlan reklámnak szánt szöveg heves reakciókat váltott ki a fotózás szerelmeseiből. A Nikon a következő poszttal engesztelte ki sértődött követőit: „Elnézést kérünk mindenkitől, akit megsértettünk, nem állt szándékunkban. Bármikor és bárhol lehetséges jó fotót készíteni”.
A lájkkorszak új lehetőségek mellett számos kihívást hozott a pr- és a marketingszakmában. Bár a közösségi oldalakon futó kampányok nagy előnye, hogy bevonják a felhasználókat, néha kiszámíthatatlan a közönség reakciója. A legnagyobb hiba az, ha túl nagy szabadságot adunk az internetezők kezébe. Emellett folyamatosan figyelemmel kell követni az eseményeket, és gyorsan reagálni már ez első veszélyre utaló jelnél. Hogy a különböző helyzetekben mi a megfelelő reakció, arra nincs egységes szabály vagy forgatókönyv, mert minden eset teljesen egyedi. Bár az elégedetlen felhasználók általában nem a célközönségből kerülnek ki, egy-egy ilyen eset végleg tönkreteheti akár a legnagyobb cégek hírnevét is.
.jpg)
