A közösségi média felrobbant a H&M egyik fotója láttán, amelyen egy fekete kisgyerek egy „a legmenőbb majom a dzsungelben” feliratú pulóvert viselt. Többen is nemtetszésüket fejezték ki, a vállalatot rasszistának bélyegezve, míg mások a feliratban nem találnak kivetnivalót. Nem ez az első eset, hogy a céget rasszizmussal, vagy legalábbis etnikai érzéketlenséggel vádolják.
Létezik-e populista retorika? Hol húzódik a határ nacionalista és populista retorika között? A populizmus a szélsőjobboldal sajátja lenne? Magyarázható vele a szélsőséges pártok sikere? Benjamin De Cleen-nel, a populista kommunikáció kutatójával a CEU Center for Media Data and Society készített interjút.
Április végén a Google olyan felhasználói eszközöket vezetett be, amelyek lehetővé teszik a félrevezető tartalmak jelentését, továbbá ígéretet tett az algoritmusok által generált keresési eredmények javítására. A cég nem elsőként próbál megoldást találni az álhírek, illetve az ilyen híreket terjesztő oldalak ellen: igazán hatékony megoldás eddig még nem született, a nyomás azonban egyre nagyobb a Facebookon és a Google-ön – kiváltképp, miután az álhíreknek a feltételezések szerint a tavalyi amerikai elnökválasztás eredményében is szerepük lehetett.
Populista-e Donald Trump, Nigel Farage vagy Marine Le Pen, és egyáltalán: mit takar maga a fogalom, ami az elmúlt években egyre gyakrabban bukkant fel a közbeszédben? A populizmus fogalmával kapcsolatban még sok a kétely és a tévhit, de a közhiedelemmel ellentétben nem csak és kizárólag a szélsőjobboldal sajátja, Dél-Amerikában például kifejezetten a baloldali populizmus a jellemző, de Európában is akad rá példa. Ha viszont nem köthető politikai oldalhoz sem, tulajdonképpen miről is van szó? Elképzelhető, hogy a populizmus nem több, mint a politikai kommunikáció legújabb eszköze? (more…)