A kommentekért való felelősség miatt a nagyobb portálok átterelik a beszélgetéseket a Facebookra, mondván, hogy ott nyugodtan lehet fröcsögni. De tényleg lehet? És ha igen, miért lehet? Vagy ez is csak egy kiskapu a gyakorlatnak, amin a jogalkalmazás nem talál fogást?
Az elmúlt években több olyan probléma került előtérbe, amelyek jelzik, mennyire nehéz a klasszikus jogintézményeket online viszonyokra alkalmazni. Mi is több ilyennel foglalkoztunk már: a kommentek kezelése, a lekövethetetlen oldalakon való reklámozás, vagy akár a közösségi profiljaink kihatása a munkaviszonyunkra. Ezek a problémák azonban jóval fontosabb elvi kérdésekre világítanak rá: kell-e szabályozni az online világot, és ha igen, lehet-e egyáltalán, vagy a jogalkalmazás kénytelen lesz meghajolni a technikai fejlődés előtt?
Tegnap több online hírportál fellélegzett az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése miatt, és azt írták: „nem a lapok felelősek a kommentekért.” A helyzet az, hogy ez így nem igaz: a lapok továbbra is felelősek a hozzászólásokért, sőt, valószínűleg a hazai gyakorlat sem változik majd. Az EJEB csak annyit mondott ki, hogy ebben az ügyben a sérelmezett hozzászólás törlése elegendő volt, a két portált jogszerűtlenül büntették meg. A felelősséget azonban továbbra is a portálok viszik, a döntésnek nincs nem a konkrét ügyre kiható következménye, mint ahogy az hibásan, több oldalon is lejött.
Az online reklámok nagy része olyan oldalakon jelenik meg, amelyeken jogsértő tartalom van. Az Európai Unió Belső Piaci Harmonizációs Hivatala által elvégzett hathetes vizsgálat alatt az EU-ban 180 ezer, Magyarországon pedig 4997 ilyen reklámot találtak. A hivatal szerint ez nemcsak rossz fényt vet a reklámozóra, de még a célcsoportot sem biztos, hogy eléri.
Bevett és bevált gyakorlat, hogy a munkáltató az állásinterjúval egy időben megnézi a pályázó közösségi profiljait. Ennek haszna és értelme világos, sok információ leszűrhető abból a tartalomból, amit valaki az online térben magáról láttat. Ez azonban informális, pusztán a tájékozódást szolgáló eszköz. De vajon előírhatja a munkáltató, hogy a munkavállaló hogyan használja a közösségi oldalakat? Van eszköz a kezében, hogy beleszóljon az alkalmazottak online magánéletébe?
A Google saját Public Policy blogján jelentette be, hogy önköltségen védelmet nyújt olyan, a YouTube-ra feltöltött videóknak, amelyek szerintük megfelelnek a szerzői jogi elvárásoknak. Hiába tiltakozik tehát az, akinek elvileg joga lenne, a Google bizonyos esetekben vállalja mind a felelősséget, mind az esetleges perköltséget. A társaság mostanában önti a pénzt a médiába, baráti jótékonykodás ez, vagy megfontolt médiastratégia?