A Coloradói Egyetem doktorandusz hallgatója idén megjelent tanulmányában erre a kínzó kérdésre kereste a választ. Mindenki nézzen körbe alaposan, aztán így tegyen ki fotót a mai ebédről!
A tanulmány elkövetője, Christopher Sibona, szerint legnagyobb valószínűséggel még a középiskolában szerzett ismerőseink szakítják meg velünk a kapcsolatot a közösségi oldalon. Az egyetem honlapján megjelent cikk szerint legtöbbször a politikáról vagy vallásról szóló, sokakat megosztó hozzászólások jelentik a válóokot. „Mivel jellemzően az iskola után alakul ki szilárd világnézete az embernek, így csak később kelthet visszatetszést az ismerősök körében, a nézeteltérések pedig sokkal gyorsabban eszkalálódnak a közösségi médiában” – magyarázza a kutató.
Előkelő helyen szerepelnek még a munkatársak is, akik esetében inkább a való életben tanúsított magatartás elrettentő, mint a facebookos aktivitás. Emellett népszerű kiváltó ok még a gyakori és érdektelen posztolás. Meglepő eredmény még, hogy a törlés sorsára jutottak között gyakoribbak a közeli barátok, mint az egyszerű ismerősök.
A szerző másik, ehhez kapcsolódó kutatásában azt vizsgálta, milyen érzelmi hatása van a törlésnek a szenvedő alanyra. Első helyen a meglepődöttség szerepel, csak azt követően jönnek azok, akiket zavart a dolog, a harmadik helyen pedig inkább derültek az egészen. A fő befolyásoló tényezőnek az bizonyul, hogy milyen közel állt egymáshoz a két ember kapcsolatuk csúcsán. „Nagyobb eséllyel szomoríthat el az valakit, ha egy volt legjobb barát töröl” – kommentálta Sibona.
A várható reakció előrejelzéséhez négy faktorra derített fényt a kutatás.Általában akkor vált ki negatív érzelmeket a törlés, ha a barátság valamikor közeli volt, vagy ha valaki gyakran nézegeti az saját ismerőseinek listáját. Ellenben ha az elválás előtt a nézeteltérésekről már beszéltek a felek, illetve ha az áldozat később mesélt róla másoknak, akkor sokkal könnyebben vészeli át a csapást.
Christopher Sibona több mint ezer emberes mintán végezte kutatását Twitteren keresztül. Jelenleg a következő tanulmányához gyűjti az anyagot, amiben azt kutatja, min múlik, hogy maradunk vagy töröljük magunkat Facebookról – és amihez te is hozzájárulhatsz, ha kitöltöd az anonim kérdőívét.
Te „unfriendeltél” már valakit? Mi vitt rá a döntésre? (HOGY VOLT SZÍVED?!) Könnyíts a lelkiismereteden egy kommentben!
Új reklámjával a Coca Cola is csatlakozik a trendhez, amely szerint a közösségi média veszélyeire a közösségi médiában terjedő videókkal lehet leghatékonyabban felhívni a figyelmet. Ne a telefont nyomkodd, inkább beszélgess – és persze kólát is igyál közben!
A várhatóan még folytatódó kampányt persze csak mérsékelten érdemes komolyan venni. A videó a Social Media Guard nevű álterméket vezeti be, amely valójában egy méretes nyakörv, és arra hivatott, hogy eltakarja viselője elől a telefonja kijelzőjét. Az üzenet szerint “kiveszi a közösségit a médiából, és visszahelyezi az életedbe”:
Önirónia a reklámokban
A majdnem 80 milliós Facebook-oldallal rendelkező Coca Cola valószínűleg nem annyira örülne, ha bárki túl mélyen elgondolkodna a reklám által felvetett problémán, hiszen a részben nyilván közösségi felületeken terjedő videót egy hét alatt majdnem 4 milliószor nézték meg. Bár remélhetőleg annyira nem lesz népszerű, hogy a Coke-színű nyakörvben készült szelfi legyen a következő netes trend, az mindenképpen örömteli, hogy manapság a humor a reklámok fontos eleme. Enélkül lehet, hogy ma is olyan hirdetésekkel lenne tele az üzenőfalunk, mint amilyen a cég első reklámja volt 1886-ban:
(Ál)ellenesség
A közösségi média kritikája egyébként jó ideje népszerű téma, több hasonló indíttatású reklám is készült az utóbbi időben. Nézzük, milyen különböző megoldási kísérleteket javasolnak ezek ugyanarra a problémára.
Míg a Coca Cola úgy gondolja, elég egy nyakörvnyi figyelemelterelés, az Amstel biztosra megy, és teljesen elzárja (szó szerint) a telefont a gazdájától:
Egy brazil bár pedig a sör iránti szeretet erejére alapoz az igen innovatív offline porahával:
Nem reklámoz semmilyen terméket, de ugyanezt a témát dolgozza fel ez a videó is, amely egy telefonját otthon felejtő lány szemével mutatja be – meglehetősen egyoldalúan – a problémát:
Az ilyen (ál)közösségimédia-ellenes reklámok persze mind arra alapoznak, hogy a potenciális vásárlók egytől egyig képtelenek arra, hogy felmérjék, mikor van valóban szükségük a telefonjukra, vagyis eszerint mindannyian mértéktelenek és akaratgyengék vagyunk.
Láttuk már, milyen felemás eredményre juthat egy reklám, ha szerencsétlenül nyúl ilyen (az ügyfelei viselkedését érintő) témához, ugyanakkor a fentiekhez hasonló, sokkal jobban eltalált videók esetében nagyon könnyen megbocsátható, hogy épp rajtunk viccelődnek.
Másrészt ezúttal talán nem is teljesen alaptalan a kritika. Ennek ellenére igazságtalan volna a digitális kultúra nyakába varrni az egész problémát, hiszen mindig voltak, akik egy adott kor valamilyen társadalmi jelenségéért az akkori – túl gyorsan fejlődő, túlságosan embertelen – technológiát kárhoztatták. Ugyanazt a technológiát, amelyet későbbi, még fejlettebb korok nosztalgikusan emlegetnek fel. Pedig régen sem biztos, hogy tényleg minden jobb volt:
Ma már senki sem vonja kétségbe a közösségi média létjogosultságát a mindennapokban, sőt az üzleti életben sem: egy-egy cég vagy márka kedveltsége ezeken az oldalakon komoly értéket jelenthet. Ahogy mindennel, ezekkel a számokkal is igyekeznek trükközni, és mérhető üzleti előnyt szerezni. Mit jelent a valójában a népszerűség a YouTube-on vagy a Facebookon? Miért fontos, hogy Obamának több millió követője van a Twitteren?
Klikk nekem!
Mivel nem csekély pénzbeli támogatáshoz juthat az, aki komoly rajongótáborral büszkélkedik, nem csoda, hogy a másik oldalon is megjelent a kínálat: bizonyos vállalkozások lájkokat generáló robotot, vagy aprópénzért kattintgató klikkrabszolgákat ígérnek. Rengeteg a hamis lájk, és szinte lehetetlen kiszűrni őket, bár árulkodó jelek azért vannak: például semmitmondó tartalmak hirtelen megugrott támogatottsága vagy távoli országokból jött lájkok.
Az egyszerű információközlésben, tájékoztatásban is fontos szerepük lehet a klikkfarmoknak, akár a politika területén is. Ezzel a módszerrel több ember érhető el, hiszen több megosztás több embert takar. Támogatottság és szponzoráció.
Ki a népszerűbb?
Sztárok, üzletek és még az Amerikai Egyesült Államok kormánya is vásárolt Facebook-lájkokat, Twitter követőket és Youtube-feliratkozókat a klikkfarmoktól. Az itt dolgozók nem tesznek mást, mint kattintgatnak a lájkgombra, vagy a videóra, megosztják a csiripeket, csak azért, hogy feljebb tornásszák a közösségi média számait. Akinek LinkedInen több a kapcsolata, sokkal meggyőzőbb. A Soundcloud klikkjei komoly kihatással lehetnek az eladási, rádiózási és lejátszási számokra.
A Youtube a guru
A Youtube komoly tényezővé nőtte ki magát az évek alatt: lényegében olyan médiaként kezelhetjük, ami egyben televízió, videómegosztó és blog. Ez a különböző szereplőnek köszönhető, hiszen rengetegféle csatorna van, olyan látogatottsági számokkal, hogy az bizony akár jóval meg is meghaladja országunk lakosságának a számát. Elsősorban nem a mindenki által ismert vírusvideókra gondolok, vagy híres előadók új klipjeire. Sok csatorna generál magas nézettségi számokat csupán a folytonos posztolásnak köszönhetően, olyan tartalommal, ami elsőként lényegtelennek tűnik: megosztják a saját gondolatukat a nagyvilággal, mint Jenna Marbles, vagy végigkommentelik a játékot, amit játszanak- Pewdiepie, de még sorolhatnám.
Érdekesnek tűnhet, hogy valakinek a munkája nem más mint, heti egy alkalommal leül a kamerája elé, és véletlenszerű dolgokról beszél, ezzel követkőkre talál, és ebből megél. Némely csatorna komolyan felépített témakörrel rendelkezik, és az ötletet támogató technológia is vetekszik egy-egy stúdiójáéval.
Mi a fake?
Végül pedig ajánlom ezt a Youtube-videót, ami összegzi, hogy mit is jelent egy lájk a Facebookon.
Ahogyan korábban írtam, a hirtelen lájknövekedés gyanús lehet. Illetve minden olyan oldal, ami belekényszerít minket a tartalom kedvelésébe, még mielőtt a kívánt képet/szöveget megmutatná, nagy eséllyel egy ilyen „követő-vadász” oldal lesz, amelyen keresztül valaki igyekszik profithoz jutni.
Aki ilyen oldalt talál, szigorúan kis országunk vonatkozásában, ne habozzon megosztani velünk a media20blog@gmail.com címen.
Az országos rádiók konzervet sugároztak, a vezető hírportálok nagyrészt kidőltek, a vidéki rádiósok és a közösségi média azonban megmentette nemcsak az újságírók becsületét, hanem valószínűleg számos ember életét is a márciusi télben.
