Elkészült Magyarország második Krízistérképe; a Veronai tragédia, a BKK hekkerbotránya és a #metoo-kampány a kiemelt esetek között.A nemzetközi minta alapján elvégzett kutatás során hazánk vezető szakemberei a tavalyi év összes nagyobb, magyar vonatkozású válságát – szám szerint 382 esetet – elemeztek szektorokra lebontva, majd a főbb tendenciákat azonosították.
A kiadvány bemutatására a Magyar Public Relations Szövetség márciusi PR Kávéházi Estjén került sor, ahol a szerzők képviseletében Bőhm Kornél, az MPRSZ Kríziskommunikációs tagozatának elnöke tartott előadást a kutatás módszertanáról és legfontosabb eredményeiről.
Előadásából kiderül: a nyilvánosság és közélet területén alakult ki messze a legtöbb krízishelyzet 2017-ben. Igaz, a gyűjtésbe a 2016-os 460 után tavaly csak 382 válsághelyzet került. A közlekedés területe volt a második leginkább érintett terület – elsősorban a veronai buszbaleset révén. A szolgáltatói szférában viszont tavaly csökkent a krízishelyzetek száma, és ebben szerepet játszik az is, hogy az ágazat felkészültebben és gyorsabban reagál azokra a helyzetekre, amelyeknél a válság elkerülésében vagy a károk enyhítésében része van a jó kommunikációs stratégiának, az időben adott tájékoztatásnak.
Krízishelyzetek ágazatonként
A Krízistérkép szerzői olyan botrányokat vizsgáltak meg, amelyek valamilyen módon válságkommunikációs eljárást; a reputáció, a hírnév védelmét követelték meg az érintettektől. A szakemberek azt is kielemezték, hogy mely szektorokban, milyen gyakorisággal fordulnak elő a közvélemény ingerküszöbét elérő botrányok, válsághelyzetek, milyen az egyes iparágak aktuális krízisérzékenysége, reputációs kitettsége. „Az esetek több mint negyven százaléka közéleti esemény volt, de jelentős arányt képviseltek a közlekedéssel, szállítással összefüggő esetek is. A legkisebb halmazt, – a tavalyi vizsgálathoz hasonlóan, – a technológiai cégek ügyei képezték. Kronológiát tekintve 2017-ben január és augusztus volt a két leginkább krízisektől sújtott hónap. Mindösszesen az esetek majdnem felét a forprofit (nyereségérdekelt) szervezetek adták, több mint egyharmadukat pedig az állami és nemzetgazdasági intézmények tulajdonában álló szervezetek produkálták.” – hangzanak a kötet legfontosabb megállapításai.
A krízisek mintegy háromnegyede, szám szerint 293 eset hirtelen megjelenő válság volt, mely újra aláhúzza a megelőzés, felkészülés jelentőségét. Kiváltó okok tekintetében a mismanagement, a balesetek, valamint a bűncselekmények okozta válságok fértek fel a dobogóra. Súlyosság szerint a legtöbb, 2017-es válság kritikusnak minősíthető, a menedzselhetőség szerint pedig 314 válság tekinthető kemény, nehezen kezelhető krízisnek. A legfontosabb tanulság talán az, hogy a krízisek forrását legnagyobb arányban a hibás menedzsment, rossz szervezeti, vezetői döntések okozták – ezeken pedig a legkönnyebb változtatni kellő odafigyeléssel, tapasztalatgyűjtéssel, átgondoltsággal.
KFC-től BKK-ig
A tanulmány 2017 legfontosabb, kiemelt válságait is azonosítja, melyek között megtalálható a BKK „hekkerbotránya”, a veronai tragédia és a #metoo-mozgalom is. „Összesen 382 esetet gyűjtöttünk össze, amelyeket iparágak, a tulajdonos/fenntartó szektora, kronológia, valamint aszerint csoportosítottunk, hogy az adott válságot elhúzódónak, vagy hirtelen fellépőnek és gyorsan lecsengőnek tekintjük. Az előző évitől eltérően ezúttal három újabb elemzési szempontot is vizsgáltunk: egyfelől a válság súlyosságának, kritikusságának mértékét; másfelől a krízisek kiváltó forrását; harmadrészről pedig a válság menedzselhetőségét” – hangsúlyozzák a szerkesztők.
„Az első ilyen összefoglaló kutatás jelentős szakmai visszhangot váltott ki a kommunikációs szektorban, rengeteg pozitív visszajelzést, támogató észrevételt és új elemzési szempontot kaptunk. Tavaly, az első krízistérkép publikálásakor is jeleztük: a kiadvány akkor válhat igazán relevánssá, ha képesek leszünk évről évre elkészíteni azt, vagyis ha összehasonlíthatóvá válnak a tendenciák, ezáltal pedig hosszútávon rajzolódhat ki, hogy melyik iparágat, melyik szektort, milyen intenzíven veszélyeztetnek válságok, mekkora a különböző válsághelyzetek kialakulásának az esélye” – mondta el Bőhm Kornél, az MPRSZ Kríziskommunikációs Tagozatának vezetője a kötet tegnapi bemutatóján.
A szakemberek kiadványukat elsősorban cégvezetőknek, a kommunikációs szakma képviselőinek, a válságkommunikáció területét kutatóknak, valamint iparági elemzőknek és egyetemi oktatóknak ajánlják, hiszen a Krízistérkép végén nemcsak hasznos szakmai tanácsokat adnak, de fontos tanulságokra is felhívják a figyelmet. Mint írják: az alapos, mindenre kiterjedően válságérzékeny szervezeti hozzáállás, a preventív szemlélet és a profi felkészülés jelentősen csökkenti a krízisek kialakulásának veszélyét, egyúttal a kialakuló válságok romboló hatásait is képes mérsékelni.
Bőhm Kornél kommunikációs szakértő, Horváth Mónika, kommunikációs tanácsadó, Petrányi-Széll András, szociálpszichológus és szakközgazdász, Pintér Dániel Gergő PR-stratéga és válságkommunikációs szakértő; Sztaniszláv András, stratégiai kommunikációs tanácsadó.
Budapest Airport és a közösségi média
Az est hátralevő részében dr. Domonkos Márton a GDPR közelgő bevezetésének határideje kapcsán tájékoztatta a jelenlévőket az előírásokról és teendőkről, majd Hardy Mihály, a Budapest Airport Kommunikációs Igazgatója a reptéren történt csomagfelnyitások és lopások médiavisszhangját elemezte. Az esemény moderátora dr. Rácz Gábor, az MPRSZ örökös tagja volt.
A kommunikációtechnológia rohamos fejlődése és a médiahasználati szokások változása miatt érdemes egyre nagyobb figyelmet fordítani a közösségi média helyes kezelésére és stratégiai szintű leszabályozására. Mivel könnyen, olcsón és gyorsan lehet tömegekhez eljuttatni a kívánt üzenetet, így egyre több cég képviselteti magát ezeken a platformokon. Legtöbben marketing/sales célokra használják a felületetek, ahol a bizalomépítés, kapcsolattartás, párbeszéd kialakítása a legfőbb cél.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Facebook, Instagram vagy Twitter kétélű fegyver, ami számos veszélyhelyzetet is rejt magában. Disszonáns lehet az olyan stratégia, mely valódi ügyfélpanaszok esetén nem reagál érdemben a felhasználók problémáira. A helyzetet színezi a felhasználók egyre inkább polarizált gondolkodása: az elmúlt években felerősödtek a szélsőséges vélemények, melyek még inkább megnehezítik a cég reputációjának visszaállítását. Hardy Mihály szerint egy válsághelyzetben a közösségi médiára fordított erőforrás mértéke nem arányos annak eredményével, érdemesebb a válság okának megszüntetésére koncentrálni.
A közösségi média a kutatók paradicsomának tűnhet. Népszerűségével és óriási felhasználói bázisával olyan mennyiségű adatot szolgáltat a társadalomtudósoknak, melynek összegyűjtése nélküle elképzelhetetlen lenne és korábban elképzelhetetlen is volt. Legyen szó politikai diskurzusról, vagy az új iPhone kitárgyalásáról, folyamatosan és interaktívan használjuk a felületet, mellyel apró információmorzsákat szórunk el magunkról és a minket körülvevő közösségről. Az azonban már közel sem olyan biztos, hogy az itt összegyűjtött adatok valóban tükrözik a társadalomban zajló folyamatokat.
Miért vagyunk zavarban, ha a szexről beszélünk? Egy amerikai kutatás szerint talán azért, mert nincsenek megbízható adataink róla: az emberek hazudnak a barátaiknak, a szeretőknek, a doktoroknak, a felmérésekben, sőt, még saját maguknak is.
Seth Stephens-Davidowitz közgazdász, a Google volt kutatója megvizsgálta, hogy Google-keresésekkel milyen érzékeny, tabutémákkal foglalkozunk. Megnézte azt is, mit gondolunk ezek alapján a szexről. A saját kutatási eredményeit pedig az amerikai szexuális szokásokat is vizsgálóGeneral Social Survey eredményeivel hasonlította össze.
A Coloradói Egyetem doktorandusz hallgatója idén megjelent tanulmányában erre a kínzó kérdésre kereste a választ. Mindenki nézzen körbe alaposan, aztán így tegyen ki fotót a mai ebédről!
A tanulmány elkövetője, Christopher Sibona, szerint legnagyobb valószínűséggel még a középiskolában szerzett ismerőseink szakítják meg velünk a kapcsolatot a közösségi oldalon. Az egyetem honlapján megjelent cikk szerint legtöbbször a politikáról vagy vallásról szóló, sokakat megosztó hozzászólások jelentik a válóokot. „Mivel jellemzően az iskola után alakul ki szilárd világnézete az embernek, így csak később kelthet visszatetszést az ismerősök körében, a nézeteltérések pedig sokkal gyorsabban eszkalálódnak a közösségi médiában” – magyarázza a kutató.
Előkelő helyen szerepelnek még a munkatársak is, akik esetében inkább a való életben tanúsított magatartás elrettentő, mint a facebookos aktivitás. Emellett népszerű kiváltó ok még a gyakori és érdektelen posztolás. Meglepő eredmény még, hogy a törlés sorsára jutottak között gyakoribbak a közeli barátok, mint az egyszerű ismerősök.
A szerző másik, ehhez kapcsolódó kutatásában azt vizsgálta, milyen érzelmi hatása van a törlésnek a szenvedő alanyra. Első helyen a meglepődöttség szerepel, csak azt követően jönnek azok, akiket zavart a dolog, a harmadik helyen pedig inkább derültek az egészen. A fő befolyásoló tényezőnek az bizonyul, hogy milyen közel állt egymáshoz a két ember kapcsolatuk csúcsán. „Nagyobb eséllyel szomoríthat el az valakit, ha egy volt legjobb barát töröl” – kommentálta Sibona.
A várható reakció előrejelzéséhez négy faktorra derített fényt a kutatás.Általában akkor vált ki negatív érzelmeket a törlés, ha a barátság valamikor közeli volt, vagy ha valaki gyakran nézegeti az saját ismerőseinek listáját. Ellenben ha az elválás előtt a nézeteltérésekről már beszéltek a felek, illetve ha az áldozat később mesélt róla másoknak, akkor sokkal könnyebben vészeli át a csapást.
Christopher Sibona több mint ezer emberes mintán végezte kutatását Twitteren keresztül. Jelenleg a következő tanulmányához gyűjti az anyagot, amiben azt kutatja, min múlik, hogy maradunk vagy töröljük magunkat Facebookról – és amihez te is hozzájárulhatsz, ha kitöltöd az anonim kérdőívét.
Te „unfriendeltél” már valakit? Mi vitt rá a döntésre? (HOGY VOLT SZÍVED?!) Könnyíts a lelkiismereteden egy kommentben!
Sokan egyszerűen szórakoztató elfoglaltságnak, vagy felesleges időtöltésnek tartják a videójátékozást, pedig némelyik játék nagyon is komoly. Az utóbbi tíz évben a természettudósok kutatási tevékenységében, az általános- és középiskolások oktatásában és különböző betegségek gyógyításában is jutott nekik szerep. Többnyire meghatározott célokra kifejlesztett típusokról van szó, de ahogy a tompalátás javítására alkalmas Tetris példája is mutatja, még a legegyszerűbb játékról is kiderülhet, hogy könnyen a tudomány szolgálatába állítható.
Biokémiai kutatás videójátékokkal
Bizonyos online játékok a laikusok kollektív intelligenciájára építve hozzájárulnak tudományos problémák megoldásához. Ez persze nem minden területen működik. Az első nagysikerű kezdeményezés a 2008-ban debütált Foldit, aminek célja működőképes proteinek megalkotása 3D-ben. A készülő proteint a játékosok kedvük szerint csavarhatják és forgathatják, intuitív tevékenységükkel segítve a tudósok munkáját. 2011 szeptemberében jelent meg a hír, hogy néhány játékos három hét alatt megfejtette egy HIV-vírushoz hasonló, majmoknál előforduló retrovírus szerkezeti kódját. Ez egy olyan probléma, amit a megelőző 15 évben a szuperszámítógépekkel felfegyverzett tudósok sem tudtak megoldani. Az Foldit sikeréről szóló tanulmány a neves Nature Structural and Molecular Biology című folyóiratban is megjelent, ahol a cikk szerzői mellett a játékosok is fel vannak tüntetve, Foldit Contenders Group és Foldit Void Crushers Group néven.
Hasonlóan működik a 2011 januárjában elindított EteRNA nevű kétdimenziós játék, amiben RNS-szekvenciákat kell tervezni. A képernyőn látható RNS alakját egy megadott formához kell igazítani az alkotóelemek mozgatásával. Minden egyes mozgatás megváltoztatja az RNS alakját, így ez valójában egy türelemjáték, de érdemes kitartónak lenni, mert lehet, hogy épp a mi megfejtésünk hoz áttörést az RNS-kutatásban. Az elért eredményünket láthatjuk a világranglistán, a legjobb RNS-példányokat pedig az életben is szintetizálják. Adrien Treuille, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem informatikai szakembere szerint az EteRNA-val töltött fél év után még a legrosszabb játékos is jobb eredményt ért el, mint a legjobb, erre a célra használt számítógép.
A Foldit sikere más tudományterületek kutatóira is inspirálóan hatott. A genetikai betegségek dekódolását célzó videójátékot, a Phylót a montreali McGill University bioinformatikusai fejlesztették. A játékban úgy kell sorba rendezni a genetikai kód alkotóelemeit szimbolizáló színes négyzeteket, hogy egy oszlopba a lehető legtöbb azonos színű kerüljön, és ne legyenek köztük üres helyek. Ahhoz, hogy a következő szintre léphessünk, el kell érni az előírt pontszámot. A cél a különböző genetikai betegségek azonosítása mellett annak megértése, hogy a szervezet funkciói hol és hogyan vannak kódolva a DNS-ben. Az eredmények mind bekerülnek egy adatbázisba, ahonnan az elemzést követően kutatóknak továbbítják őket. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban számítanak a játékosokra, mert a mintázatalapú problémák megoldásában hatékonyabbak az emberek, mint a gépek.
Jó játékosból lesz a jó diák
A videójátékok szép lassan az oktatás területére is beférkőznek. A játékfejlesztők mellett tankönyvkiadók is részt vesznek olyan játékok tervezésében, amik a biológia, a matematika és a kémia alapvető és összetettebb fogalmainak elsajátítását segítik. Többek szerint a lusta és passzív diákokból is könnyen válhat lelkes tanuló a videójátékoknak köszönhetően. Carrie Heeter, játékfejlesztő és kutató szerint a játéknak bele kellene épülnie a tantervbe, például úgy, hogy speciálisan erre tervezett játékokkal készítik fel a diákokat az iskolai tesztekre. Példaként saját fejlesztésű játékát, a Life Preservert említi, ami az evolúcióról és a földi élet történetéről tanít. Zoran Popovic, amerikai videójáték-kutató a törtek és más matematikai fogalmak megértését segítő játékokat tervezett.
Pár hónapja készült el a CodeSpells nevű videójáték, ami általános- és középiskolásoknak segít a Java programnyelv elsajátításában. A játék története egyszerű: a játékos egy gnómok lakta vidékre érkezik, ahol segítenie kell a varázserejüket elvesztett gnómoknak, méghozzá úgy, hogy Java nyelven ír varázsigéket. Az első pálya végére a játékosok már meg is tanulják a Java programozási nyelv alapjait. A kutatók további esttanulmányokat folytatnak San Diegó-i általános iskolákban, és a jövőben szeretnék széles körben elérhetővé tenni a játékot, mert fontosnak tartják, hogy a diákok szórakozzanak is miközben programozni tanulnak.
Videójátékkal az egészségért
Pár napja elérhető a Re-mission 2, ami a 2006-os verzióhoz hasonlóan a rákos betegeknek segít, hogy könnyebben megbirkózzanak a betegséggel. A játékosok rákos sejtekre lövöldözhetnek, miközben információkat tudnak meg a betegségről és a kezelésről. Vizualizálják, hogy mi történik a testükben, így úgy érzik, hogy kontrolt gyakorolhatnak a sejtek felett. Ennek a pozitív hozzáállásnak a kialakulásához az egészségügyi intézmények személyzete sajnos nem vagy csak ritkán tud hozzájárulni, pedig nagyon fontos szerepe van a gyógyulásban. Nemcsak a hangulatot javítja a Re-mission, a terápiát is segít sínen tartani: azok a betegek, akik játszottak vele, mind az előírásnak megfelelően szedték a gyógyszereiket.
Egy videójáték nemcsak a lelki állapotra lehet jó hatással, hanem fizikai változásokat is előidézhet a testben. Egy kanadai kutatás eredményei szerint bizonyos videójáték-típusok fejlesztik a tompalátó szemet. A tompalátás azt jelenti, hogy az egyik szem látásélessége csökken, az agy pedig idővel kikapcsolja a gyengébb szemet a képalkotásból. Ilyenkor elveszik a 3D látás képessége, és romlik a térlátás. Eddig a szakemberek úgy gondolták, hogy a tompalátás csak gyermekkorban kezelhető, de Dr. Robert Hess szerint a Tetrisszel még felnőttkorban is jelentős javulás érhető el. Speciális szemüveg viselésével a játékosok egyik szemükkel csak a zuhanó, a másikkal pedig csak az alul felgyűlt kockákat láthatják, így a két szem rá van kényszerítve, hogy együtt dolgozzon. A kutatási eredmények szerint ez a tompalátó szem javulását idézi elő, így kiváló alternatívája lehet a hagyományos kezelésnek, főleg a felnőtteknél, akiknél a szem letakarása általában nem vezet eredményhez. A tudósok hamarosan gyerekeken is tesztelik a módszert. Lehet, hogy a jövőben egy hatékonyabb és élvezhetőbb kezelés vár a tompalátó gyerekekre?
Hasonlóan működik a 2011 januárjában elindított EteRNA nevű kétdimenziós játék, amiben RNS-szekvenciákat kell tervezni. A képernyőn látható RNS alakját egy megadott formához kell igazítani az alkotóelemek mozgatásával. Minden egyes mozgatás megváltoztatja az RNS alakját, így ez valójában egy türelemjáték, de érdemes kitartónak lenni, mert lehet, hogy épp a mi megfejtésünk hoz áttörést az RNS-kutatásban. Az elért eredményünket láthatjuk a világranglistán, a legjobb RNS-példányokat pedig az életben is szintetizálják. Adrien Treuille, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem informatikai szakembere szerint az EteRNA-val töltött fél év után 
