by deak.vera | 2014. Oct. 10. | álhír, hoax, Média 2.0 blog, pletyka
Sok ember talán nem is gondolná, hogy milyen gyakran hall vagy olvas olyan híreket a médiában, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Sokszor vesznek át a nagyobb híroldalak a közösségi oldalakról híreket, a gond az, hogy azt nem igazán ellenőrzik. Nagyon nehéz megfékezni a szóbeszédeket, de most egy új oldal végre elkezdte lekövetni ezeket.
Emlékeztek még arra a játékra, amikor sorba kellett állni és egymás fülébe súgni egy történetet, majd végül az utolsó ember hangosan elmondta, hogy mi maradt a sztoriból? (Sokszor nem is hasonlított az eredetire.) Na, pontosan erre hasonlít a pletyka keletkezése is. Pletykák mindig is voltak, de az internet nagyon felgyorsította ezeknek a terjedését.
(more…)
by szabo.agnes | 2014. Oct. 7. | Média 2.0 blog, meetup, pletyka, válságkommunikáció
Magyarországon jelenleg nagyon kevés felülete van a válságkommunikációs szakmának: a Bőhm Kornél nevéhez köthető Spindoc Kommunikációs Hálózat mellett egyedülálló kezdeményezés a tegnapi KrikoMMeetup-sorozat, melynek legújabb állomásán a pletyka volt a téma.
A pletykálás negyvenezer éves múltra tekint vissza: az agykéreg megvastagodása után az ember képessé vált egyre több mindenre emlékezni, egyre több információt kötni a közösség egyes tagjaihoz. Ma már a pletyka ugyanúgy része a beszélgetésnek az ausztráliai bennszülötteknél, mint az amerikai üzletembereknél. Sőt, a becslések szerint a kommunikációnk 60%-át ez teszi ki.
(more…)
by arki.noemi | 2014. Feb. 23. | facebook, hazugságvizsgáló, közösségi, média, Média 2.0 blog, pletyka
Profilkép nélküli rejtélyes idegenek jelölnek ismerősnek? Folyamatosan a legújabb csoda-diétát akarják rád sózni az üzenőfaladon? Na, ennek most vége! Az angliai Sheffield Egyetem hazugságvizsgálót fejleszt a közösségi oldalakra, hogy véget vessen a megbízhatatlan tartalmak terjedésének. Nem ütközöl többet abba, hogy visszaállítják a sorkatonaságot és hogy fizetős lesz a Facebook – el tudod hinni?
A Sheffield Egyetem kutatói projektet indítottak, melynek célja egy olyan hazugságvizsgáló létrehozása, mely a közösségi oldalakon szűri a tartalmakat. A program Pheme, a hírnév görög istennőjéről kapja a nevét, akinek fő ismertetője a pletykák terjesztése volt. Az ötletet a 2011-es londoni lázadások adták, amikor a közösségi média leállításának tervével akarták megakadályozni a tüntetők szerveződését.
Hazugságvizsgáló az online állításokra
A rendszer működésének lényege, hogy egyrészt az információ forrását vizsgálja, így korábbi bejegyzések analizálásával rögtön kiszűri a kizárólag hamis hírek terjesztésére létrehozott profilokat. Emellett a program a közösségi oldalakon kibontakozó párbeszédeket is elemzi, és ez alapján kiszűri a további téves híreszteléseket. A Facebook és a hozzá hasonló oldalak dinamikus működésűek, és bár valós tartalmakat is szolgáltatnak, a nagy mennyiségű információból nehéz kiválogatni a hiteles darabokat, még nehezebb kiiktatni a hamis és káros pletykákat. Ezért kezdett el a brit egyetem csapata dolgozni a megoldáson. A projekt egyike azon kezdeményezéseknek, amelyek igyekeznek a közösségi médiát társadalmi célok érdekében is felhasználható térré alakítani.
Mindenki jól jár
A projekt célja elsősorban hivatalos szervezetek, például a sürgősségi szolgálatok segítése, hogy minél hatékonyabban tudjanak reagálni az eseményekre. Egy korábbi cikkünkben már szó volt arról, hogy a közösségi médiának fontos szerepe lehet a vészhelyzetek kezelésében, ennek a megvalósulását pedig nagyban segítené az, ha az illetékeseknek nem kellene alaptalan rémhírekkel is foglalkoznia. Mindezen túl viszont a Facebook közössége is hálás lenne, ha megszabadítanák a kéretlen pletykaáradattól. Éppen ezért az elcsípett álhírek mintegy dicsőségfalként – vagy talán egyszerűen a felhasználók figyelmeztetéseként – meg is lesznek jelenítve a különböző oldalakon.
Emberre nem működik, bejegyzésre igen?
Jelenleg a poligráf a legismertebb és leginkább széles körben használt hazugságvizsgáló. Használata során kérdéseket tesznek fel az alanynak, a műszer pedig különböző élettani jellemzők mérésével állapítja meg, hogy a válasz igaz-e vagy sem. Az eszköz azonban közel sem megbízható, hatékonyságáról viták folynak; egyes kutatók 90 százalékra, mások csupán 60 százalékra becsülik hitelességét.
Az online tér ezzel szemben megnehezíti a hazugságokat. Épp amennyire elrejtheti az embert, pont annyira buktathatja le. A közösségi oldalakon rengeteg információt teszünk közzé magunkról – akár tudtunkon és akartunkon kívül – ezért a chatszobák „30 évesnek állította magát, de valójában csak 18 volt” korszaka már eltűnőben van. Bár a program nem egyénileg az emberek, hanem az oldalak által terjesztett hazugságokat igyekszik lebuktatni, azokat végső soron emberek hozzák létre. Előreláthatólag pedig úgy tűnik, hogy ezeket képes lesz felismerni a rendszer.
Hogy lehet ez? Az interneten rendelkezésre álló információrengeteg már eleve objektív támpontokat biztosít, amikre alapozva meg lehet kezdeni a „nyomozást”. Ráadásul az „ami egyszer az internetre felkerült, onnan soha többet nem tűnik el” elv alapján az egyes felhasználók és oldalak minden korábbi tevékenysége visszakereshető, hiába is akarnák azt letagadni.
A kamu-mentes Facebook egyelőre csak álom, a legkorábbi eredmények másfél év múlva várhatóak, addig meg még kerülgethetjük a szembejövő pletykákat.
Fotók 1 2
