A sajtófotózás etikája: manipuláció, propaganda vagy közérdek?

A sajtófotózás etikája: manipuláció, propaganda vagy közérdek?

Elindult Media 2.0 Meetup őszi szezonja: az első esemény fókuszában a fotózás állt, a meghívott vendégek próbáltak minél élesebb képet adni a sajtófotózás etikai kérdéseiről, kamera mögötti személyes élményeikről, valamint próbálták a laikusok lencséjén keresztül is láthatóvá tenni azokat a dilemmákat, amelyekkel munkájuk során gyakran találkoznak.

(tovább…)

Elsősorban emberek vagy elsősorban rendőrök?

Sajtófotók miatt megélhetési pereket folytató rendőrök, bíróságra járó fotóriporterek és képszerkesztők: az Alkotmánybíróság múlt szeptemberi határozata úgy tűnt, véget vethet ennek a tendenciának. A határozat kimondja, hogy a rendőrök arcuk kitakarása nélkül is ábrázolhatóak a fotóriportokban, feltéve, hogy az ábrázolás nem öncélú. Azonban a sajtó, a törvény és a rendőrök képviselői sem elégedettek teljesen – legalábbis ez derült ki a Capa Központ által január 12-én megrendezett kerekasztal-beszélgetésen.

Az AB határozata

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban a sajtó (dr. Bodolai László, az Index jogtanácsosa, Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója, Sáling Gergő újságíró, a beszélgetés moderátora) és a jog (dr. Kiss Márta, a Budapest Környéki Törvényszék Polgári kollégiumvezetője, dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa) képviselőinek részvételével megrendezett beszélgetés apropóját az AB 28/2014. (IX. 29.) határozata adta, amely egy évek óta folyamatban lévő bírósági ügy kapcsán született.

kerekasztal_mg_1116.JPG

Fotó: Capa Központ

A polgári pert az Index 2011-es képei kapcsán indították el, amelyek a rendvédelmi dolgozók tüntetésén készültek. A fotók pikantériája, hogy így mind a tüntetők, mind a rendezvényt biztosító személyek rendőrök voltak. Előbbiek természetesen civilben vettek részt az eseményen, a hivatalból jelenlévők azonban pert indítottak az Index ellen személyiségi jogaik megsértése miatt. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes javára döntött, a hírportál azonban az Alkotmánybírósághoz fordult az ítélet megsemmisítése miatt, a vélemény- és a sajtószabadság korlátozására hivatkozva.  Az AB megállapította az ítélet alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azt. Az indoklásban közérdeklődésre számot tartó tudósításnak minősítette a képeket, amelyek a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz szükséges módon, tárgyilagosan, nem sértő formában ábrázolják a közfeladatot ellátó személyeket.

Ez a döntés látszólag pontot tett egy hosszú ideje húzódó vita végére, amely a rendőrök és a fotóriporterek-képszerkesztők körében dúlt, azonban a helyzet még sem ilyen egyszerű.

A szembenálló felek

Legyen szó akár egy egyszerű sporteseményről, állami rendezvényről, bírósági tárgyalásról vagy éppen tüntetésről, a rendőrök gyakori szereplői a médiának. Sokuk azonban úgy vélekedik, jogsértő az, ha a sajtóban olyan képek jelennek meg róluk, ahol arcuk felismerhető. Azonosításukra ott van a számuk, képmásuk azonban, mint minden más állampolgáré, a személyhez fűződő jogok által védve van, azaz hozzájárulásuk nélkül nem készíthető és nem terjeszthető róluk felvétel.

A másik oldal, a sajtó képviselői szerint azonban nehéz olyan képpel tudósítani ilyen eseményekről, amelyen a rendőrök nem láthatóak, az utólagos kitakarás pedig plusz terheket ró a képszerkesztőkre. Azonban ha mutatják a rendőrök arcát a felvételeken, akkor elhúzódó polgárjogi pereket kockáztatnak, amely természetesen szintén megterhelőek a fotóriporterek és a szerkesztőségeknek is.  Ráadásul egyre inkább úgy tűnt, hogy a rendőröket személyiségi jogaik sérelme mellett az elnyerhető anyagi kárpótlás is motiválta abban, hogy bírósághoz forduljanak.

Mi volt korábban

Két egymással ellentétes érdek és a hozzájuk kapcsolódó alapjogok feszülnek egymásnak, egzakt törvényi szabályozás nélkül, így az ítélkezés során a bírói gyakorlat lett az irányadó.  Dr. Kiss Márta bírósági vezető azt emelte ki, hogy az ítélkezés során eddig azt vizsgálták, hogy a rendőr hozzájárult-e a kép készítéséhez (ennek nem muszáj szóban elhangoznia), illetve hogy milyen célja volt az elkészült ábrázolásnak. Az alap ugyanis, ahonnan a bírák kiindulnak, a személyiségi jogok védelme, amihez a képmás is hozzátartozik.

Azonban ha ezzel bármilyen olyan konkuráló alapjogot fel tudnak mutatni az újságírók vagy jogi képviselőik, amely indokolttá teszi az adott bemutatást, akkor – legalábbis elvileg – megnyerhették a pert. Dr. Bodolai László, az Index jogtanácsosának tapasztalatai szerint azonban a bíróságok hajlamosak voltak a rendőröknek kedvezni. Bodolai a sajtó oldalán fellépő jogi képviselőként azt tapasztalta, hogy az ítélkezés során általában megállapították a jogsértést. Azonban hozzátette azt is, hogy a megélhetési pereskedés visszaszorítása miatt az utóbbi időben már nem szabtak ki jelentős kártérítési összegeket a bíróságok.

Közszereplők vagy nem?

A beszélgetés során hamar előkerült az a gondolat, hogy a rendőröket, foglalkozásuk miatt a személyiségi jogok terén szűkebb védelem illeti meg . Ha a rendőrök közszereplőnek minősülnek, akkor vonatkozik rájuk az a kitétel, amely a közügyek szabad vitatása érdekében lefelé korlátozza az ilyen személyek védendő jogait.

Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke azonban arra figyelmeztetett, hogy a rendőr nem közszereplő, hanem közfeladatot ellátó szerv nevében eljáró személy. Az információs törvényre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a rendőröknek csak neve, beosztása, rendfokozata közérdekből nyilvános adat, arcképük nem tartozik ezek közé. Ráadásul mivel közfeladatot ellátó szerv megbízásából vannak jelen és nem önkéntesen, ezért elvileg az sem releváns, hogy ők maguk hozzájárultak-e a kép készítéséhez.

troll.jpg

Fotó: ORFK/Index

A sajtó képviselői azt hangsúlyozták, hogy a rendőrök az átlagemberhez képest többlet jogokkal rendelkeznek, így elsősorban inkább rendőrök, mint magánemberek. Dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa (korábban az új polgári törvénykönyv előkészítését koordináló miniszteri biztos) ezzel összhangban azt emelte ki, hogy nem kötelező rendőrnek menni, azaz aki ezt a foglalkozást választja, legyen tisztában azzal, hogy munkavégzés közben nagyobb figyelemnek van kitéve.

Öszvér határozat

Habár a sajtó munkatársai és a jelenlévő jogászok is üdvözölték az Alkotmánybíróság állásfoglalását, azért kritizálták is az új határozatot, amelyet többször öszvér határozatnak, részmegoldásnak nevezetek. Kiss Márta kiemelte, hogy csak egy konkrét üggyel kapcsolatban mondott valamit az AB, de valójában ezután is a bírói gyakorlatban fog majd eldőlni, hogy hogyan értelmezik és alkalmazzák a határozat iránymutatásait. A bírák pedig mindig az adott perek kontextusát fogják figyelembe venni. Figyelmeztette a sajtó képviselőit, hogy készüljenek fel akár ellentmondó értelmezésekre is.

A felelősség tehát továbbra is az ítélkezésen lesz, amit Péterfalvi Attila többször is kifogásolt. Úgy fogalmazott, hogy mivel alkotmányos alapjogot érintő kérdésről van szó, nem lenne szabad a bíróságokra hagyni a feladat megoldását. A média fél nem kitakarni a rendőröket, a bíróságok és az Adatvédelmi Hatóság pedig rá van kényszerítve, hogy egyedi eseteket elemezzen és sokszor ellentétes megoldások születnek. Péterfalvi Attila és Kiss Márta is kiemelte, hogy törvényi szinten kellene támpontot adni a sajtóban megjelenő ábrázolásokkal kapcsolatban, amely mindenki számára kiindulási alap lehetne. Péterfalvi többször elmondta, nem érti, hogy miért nem születik ilyen rendelkezés, és úgy vélte, hogy a teremben ülők három perc alatt képesek lennének kodifikálni egy olyan szöveget, amely megoldaná a kérdést. 

A bíróságok képviselője és az Adatvédelmi Hatóság elnöke abban is egyetértett, hogy mi a baj a szeptemberi határozattal. Szerintük az Alkotmánybíróság a problémának csak egy kis szeletére koncentrálva, a konkuráló jogok ütköztetése és alapos indoklás nélkül foglalt állást, így nem tisztázta kellőképpen a helyzetet.

Na de mit lehet tenni?

A kerekasztal-beszélgetést moderáló Sáling Gergő utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan járjanak el ezután a sajtó munkatársai, ha el akarják kerülni a pereskedést. Kiss Márta válasza az volt, hogy erre csak az lehetne biztos módszer, ha nem készítenének több felvételt, ami természetesen nem jó megoldás. Vállalni kell a pereket, amennyiben van erre lehetőség, hogy megfelelő bírói gyakorlat kristályosodhasson ki. Péterfalvi az Adatvédelmi Hatóság nevében azt mondta, hogy a határozat állásfoglalása után a jövőben a rendőröket tömegszerűen, nem egyedi ábrázolásként mutató fotók esetében nem kell alkalmazni kitakarást.

kerekasztal_mg_1136.JPG

Fotó: Capa Központ           Sáling Gergő, Virágvölgyi István és dr. Kiss Márta

Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogi vonatkozások mellett más nagyon fontos kérdéseket is felvetnek ezek az ábrázolások. A beszélgetés kapcsán elhangzott érvek és ellenérvek ugyanis a jelen kérdéseihez kapcsolódnak, de az események rögzítése hosszú távon is érdekes: a fotók információtartalmát és dokumentumértékét emelte ki. A fotósok vagy a szerkesztők öncenzúrája miatt manipulált képek információvesztéshez, az események ábrázolásának kényszerű torzításához vezethetnek. Péterfalvi pedig a művészi értékű képeket emelte ki, amelyek felmentést adnak az alkotóknak.

Nem lettünk okosabbak

A beszélgetés során rengeteg szempont felmerült. A különböző bírói ítéletekre, jogszabályokra, egyezményekre való, néha nehezen követhető hivatkozások, a jogászkodás mellett felmerültek a média működéséhez köthető, hétköznapi problémák is. Emellett szinte már filozófiai mélységekig jutottak a résztvevők, amikor a fotó, mint dokumentum vagy műalkotás kérdései kerültek szóba, de ahogy Péterfalvi Attila megjegyezte a beszélgetésről távozva: „nem lettünk okosabbak”. A fotóriporterek pedig azt hiányolták, hogy ők nem kaptak szót a vitában.

Valóban, habár nagyon érdekes volt a beszélgetés, sokkal többet senki nem tudott meg arról, hogy kinek mit szabad, mikor, és milyen formában. Ez minden bizonnyal a bíróságokon fog kiderülni.

Jön a februári Média 2.0 Meetup!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Meghívott előadó:

Gundel Takács Gábor, újságíró, műsorvezető, sportriporter, aki
– kereskedelmi és közszolgálati média közötti különbségekről,

– az új média tévézésbeli szerepéről,
– és az interaktív televíziózásról is beszél majd.

Időpont: 2015. február 24., 18:30

A helyszín: hamarosan!

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.

 

Itt vagyunk a Meetup.com-on.

Nem itt, de most történik!

Kinézve az európai jólét falai mögül, a plázák csillogó márványán, a divatvilág értelmetlen rongyrázásán és a gyorséttermek menükínálatán túl, feltárul előttünk a Földnek egy olyan része, ahol az alapvető emberi jogok nap mint nap sérülnek. Az Amnesty International legújabb reklámkampánya egyedülálló módon hívja fel erre a figyelmet: Zürich városából ajtót nyit az éhezés, öngyilkosság és fegyveres összecsapások világába.

Októberben kétszáz speciális plakát sokkolta Svájc legnagyobb városának járókelőit: a környezetükbe tökéletesen illeszkedő háttérrel megjelenített jelenetek éles kontrasztot képeznek a kiemelkedő nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi központnak számító metropolisz és Kína, Szudán vagy éppen Irak farkastörvényei között.

1382428_10151657732576363_497551587_n.jpg

A szuggesztív vizuális anyaggal dolgozó hirdetéseken az „It’s not happening here. But it’s happening now” felirat olvasható, azaz: nem itt, de most történik.

1382827_10151657732461363_298826316_n.jpg

1385666_10151657732686363_1486706955_n.jpg

Ha a mellbevágó üzenet nem volna elég, a témák valóban azt az érzést keltik a lakosságban, mintha első sorból lennének kénytelenek asszisztálni a világ különböző, emberlakta területein végbemenő erőszakhoz.

1395978_10151657732441363_995925818_n.jpg

Az embertelenségektől mindössze egy üveglap választja a szemlélőket, olyan hatást keltve, mintha a brutális kínzások, kivégzések, politikai és lelkiismereti foglyok bebörtönzése ott helyben történne.

1380402_10151657732571363_559105407_n.jpg

994005_10151657732741363_293267819_n.jpg

Az Amnesty Interational 1961-től dolgozik egy olyan világért, ahol minden egyes emberre vonatkoznak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában leírt pontok és a nemzetközi jogi megállapodások.

1175420_10151657732446363_598899609_n.jpg

E cél érdekében a szervezet kutatásokat végez és akciókat bonyolít le, s segítségükkel igyekszik megakadályozni a fizikai és szellemi integritáshoz, a lelkiismeret és szólás szabadságához, valamint a diszkrimináció-mentes élethez való jogok súlyos megsértését.

1393598_10151657732506363_1086341800_n.jpg

1379211_10151657732716363_676730680_n.jpg

Kommunikációs termékeik rendre közelebb állnak a művészethez, mint a propagandához.

1375845_10151657732806363_746081847_n.jpg

Blogunk üdvözli az Amnesty International harmadik világban végzett munkáját és támogatja az emberi jogok megsértése ellen folytatott kampányokat!

A rendőr is ember, csak nem olyan

Hiába az új Polgári Törvénykönyv, a fő kérdés még mindig a közszereplés fogalma, megjelenítésének szabályozása, melyekről a vélemények nem csak a jogi oldal képviselői és a sajtófotós szakma képviselői között eltérőek, de egy-egy csoporton belül is. A bírói gyakorlat jelenleg még a ma hatályban lévő törvényről, és az annak megfelelő döntéshozásról tud nyilatkozni, amiben változást várnak a jövőre hatályba lépő, új Ptk. hatására.

(tovább…)