Kibírhatatlan, ha hanyagolnak a Facebookon

by arki.noemi | 2014. May. 16. | facebook, like, Média 2.0 blog

Új profilképet raktál ki, de alig lájkolták? Lőttél egy szelfit a négyes metrón, vagy egyszerűen csak egy hosszú posztban osztottad meg, hogy milyen pocsék napod volt, és még egy komment sem érkezett? Ugye milyen rossz érzés? Íme, hogy miért.

Az ausztrál Queensland University kutatásai szerint a mellőzöttség a közösségi oldalakon a láthatatlanság érzését váltja ki az emberekben. Az eredményre két összekapcsolódó kísérlet alapján jutottak. Az első esetben elfelezték a csoportot, és az egyik fél szabadon posztolhatott Facebookra, a másik félnek viszont csak az üzenőfal görgetését, kommentek olvasgatását engedték meg, de nem csatlakozattak be a beszélgetésekben. Ez váltotta ki a második csoportban a láthatatlanság érzését. A második kísérletben mindenki kedvére oszthatott meg bármit, azonban a társaság egyik felének módosították a beállításait, így sem lájkokat, sem kommenteket nem kaptak. Ők is az elhanyagoltság érzésének jeleit mutatták.

Valljuk be, a lájk jó érzés

Miközben valami egészen mást fejez ki, mint aminek elsőre tűnik.

Lájkolni képeket lehet, posztokat, videókat, eseményeket…vagy nem. Mindenkinek van az az ismerőse, aki ha a világot váltaná meg egy képen, még akkor sem lájkolnád, és van az, akinek a legunalmasabb szelfijére is rögtön kattintasz. A lájk sokkal inkább a szociális szimpátiát jelzi, és kevésbé azt, hogy mennyire tetszik az adott poszt tartalma. Magyarul: sok esetben az embert kedveled, és nem a bejegyzést. Kivételek persze vannak, és szó sincs arról, hogy nem kedveled a tartalmat is, de mindenki szívesebben osztja a lájkokat és gyakrabban kommentel olyan emberek bejegyzéseihez, akiket kedvel, vagy legalábbis szimpatikusak neki. A lájk virtuális törődés, vagy ha törődés nem is, legalább egy minimális odafigyelés vagy együttérzés. Egy baleset vagy katasztrófa hírét sem azért lájkolja senki, mert valóban tetszenének neki a történtek, hanem az együttérzés kinyilvánítása céljából. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen az interneten kívüli világ is épp így működik.

„A fájdalmas igazság a Facebookról”

– írja a World News Australia.

Valójában ez semmivel sem fájdalmasabb igazság a Facebookkal, mint az élettel kapcsolatban. Mindenhonnan arról hallunk, hogyan teszi tönkre a Facebook az igazi kapcsolatainkat, miközben már rég bizonyították, hogy ez nem igaz. Azzal, hogy a folyamatos kapcsolattartás új színtérre került át, a mélységük nem változott és az emberek még mindig találkoznak egymással személyesen is. Egyedül az változott, hogy már az elfoglaltságok közben, amikor találkozni nem lenne idő is folyamatos interakciót tudunk fenntartani. A ránk zúduló információtömegből az interneten kívül is szelektálunk, és az arra legérdemesebbeknek szenteljük figyelmünket, a többieken egyszerűen „átgörgetünk”.

Ezt pedig valahol mindenki tudja, ezért is olyan rossz érzés, ha neked nem jut a figyelemből. Ismerősek a „Ki az a lány, akinek lájkoltad a képét?” kezdetű viták?

Fotó