Az utóbbi időben egyre több cég és szervezet elégedetlenkedik amiatt, hogy a Facebook-oldaluk elérése egyre csökken. Nézzük, mi ennek az oka, és mi köze úgy általában az internet jövőjéhez!
A felhasználókhoz a Facebookon elsősorban a hírfolyamon keresztül, ömlesztve jut el minden bejegyzés, legyen az akár céges tartalom vagy egy barát állapotfrissítése. Minél több oldalt kedvelünk, annál több bejegyzés verseng a figyelmünkért. Mivel a napjaink várhatóan nem lesznek hosszabbak, az egyre növekvő oldalszám egyre kezelhetetlenebb mennyiségű posztot eredményez, vagyis a hírfolyamunk (és a befogadóképességünk) túlterhelődik. A Facebook szerint egy átlagos felhasználónak napi 1500 bejegyzéssel kellene megbirkóznia, ha minden ismerősének és kedvelt oldalának az összes tartalmát ráeresztenék. Az Edgerank Checker felmérése szerint pedig, amely ezer Facebook-oldal 50 ezer bejegyzését vizsgálta, 2012 februárjától 2014 márciusáig az egyes oldalak organikus elérése 16 százalékról 6,51 százalékra esett vissza.
Új reklámjával a Coca Cola is csatlakozik a trendhez, amely szerint a közösségi média veszélyeire a közösségi médiában terjedő videókkal lehet leghatékonyabban felhívni a figyelmet. Ne a telefont nyomkodd, inkább beszélgess – és persze kólát is igyál közben!
A várhatóan még folytatódó kampányt persze csak mérsékelten érdemes komolyan venni. A videó a Social Media Guard nevű álterméket vezeti be, amely valójában egy méretes nyakörv, és arra hivatott, hogy eltakarja viselője elől a telefonja kijelzőjét. Az üzenet szerint “kiveszi a közösségit a médiából, és visszahelyezi az életedbe”:
Önirónia a reklámokban
A majdnem 80 milliós Facebook-oldallal rendelkező Coca Cola valószínűleg nem annyira örülne, ha bárki túl mélyen elgondolkodna a reklám által felvetett problémán, hiszen a részben nyilván közösségi felületeken terjedő videót egy hét alatt majdnem 4 milliószor nézték meg. Bár remélhetőleg annyira nem lesz népszerű, hogy a Coke-színű nyakörvben készült szelfi legyen a következő netes trend, az mindenképpen örömteli, hogy manapság a humor a reklámok fontos eleme. Enélkül lehet, hogy ma is olyan hirdetésekkel lenne tele az üzenőfalunk, mint amilyen a cég első reklámja volt 1886-ban:
(Ál)ellenesség
A közösségi média kritikája egyébként jó ideje népszerű téma, több hasonló indíttatású reklám is készült az utóbbi időben. Nézzük, milyen különböző megoldási kísérleteket javasolnak ezek ugyanarra a problémára.
Míg a Coca Cola úgy gondolja, elég egy nyakörvnyi figyelemelterelés, az Amstel biztosra megy, és teljesen elzárja (szó szerint) a telefont a gazdájától:
Egy brazil bár pedig a sör iránti szeretet erejére alapoz az igen innovatív offline porahával:
Nem reklámoz semmilyen terméket, de ugyanezt a témát dolgozza fel ez a videó is, amely egy telefonját otthon felejtő lány szemével mutatja be – meglehetősen egyoldalúan – a problémát:
Az ilyen (ál)közösségimédia-ellenes reklámok persze mind arra alapoznak, hogy a potenciális vásárlók egytől egyig képtelenek arra, hogy felmérjék, mikor van valóban szükségük a telefonjukra, vagyis eszerint mindannyian mértéktelenek és akaratgyengék vagyunk.
Láttuk már, milyen felemás eredményre juthat egy reklám, ha szerencsétlenül nyúl ilyen (az ügyfelei viselkedését érintő) témához, ugyanakkor a fentiekhez hasonló, sokkal jobban eltalált videók esetében nagyon könnyen megbocsátható, hogy épp rajtunk viccelődnek.
Másrészt ezúttal talán nem is teljesen alaptalan a kritika. Ennek ellenére igazságtalan volna a digitális kultúra nyakába varrni az egész problémát, hiszen mindig voltak, akik egy adott kor valamilyen társadalmi jelenségéért az akkori – túl gyorsan fejlődő, túlságosan embertelen – technológiát kárhoztatták. Ugyanazt a technológiát, amelyet későbbi, még fejlettebb korok nosztalgikusan emlegetnek fel. Pedig régen sem biztos, hogy tényleg minden jobb volt:
Múlt héten jelent meg Jeff VanderMeer amerikai fantasy-író új trilógiájának első kötete Annihilation címmel – írja a New York Times. Ami a hírt igazán érdekessé teszi, hogy a trilógia további részei szokatlanul hamar követik majd a nyitódarabot: a második (Authority) már májusban, a harmadik (Acceptance) pedig szeptemberben érkezik.
A hagyományos könyvkiadási modell szerint az egyes folytatások között több idő, legalább egy év szokott eltelni. Amellett, hogy időt hagy az aktuális résznek a piaci kibontakozásra, ez a megoldás azért is előnyös, mert a köztes időben fokozott rajongói várakozás épülhet fel, amely megágyaz a következő kötet sikerének, mint ahogy azt például a Harry Potter-sorozat esetében láthattuk. Ugyanakkor napjaink változó technológiai és médiakörnyezete új befogadói attitűdöt is eredményez: az olvasó, a rajongó türelmetlenebbé válik, kevésbé tolerálja a hosszabb hiátust, a történet mielőbbi folytatását igényli.
A 2012 decemberi diáktüntetések egyik legmeghatározóbb jellegzetessége a hangsúlyos közösségimédia-használat volt. Éppen ezért érdemes egy év távlatából, kifejezetten kommunikációs szempontból megnézni, hogyan is működött pontosan ez a jelenség, és milyen tanulságok vonhatók le mindebből. Elemzés a Hallgatói Hálózat fénykorából.
„A 21. században a forradalmat talán nem fogják televízión közvetíteni, de valószínűleg megírják Twitteren, blogokon és sms-ben, és Facebookon szervezik majd” – indítja a 2011-es, arab tavasz néven emlegetett észak-afrikai és közel-keleti forradalmakról szóló cikkét Catherine O’Donnell. Az idézet Gil Scott-Heron kultikus vers-dalának címére utal: The Revolution Will Not Be Televised. Egyrészt közvetlen kifordítása az eredeti szövegnek, és azt sugallja, hogy egy társadalmi mozgalom igenis mediatizálható jelenség, és az arab tavasz forradalmárai éltek is ezzel a lehetőséggel. A közösségi média és a használatára alkalmas mobil eszközök elterjedése miatt a 21. században nem feltétlenül állja meg a helyét az aktív fizikai cselekvés és a médiahasználat közötti éles ellentét.
