Május elején újabb családon belüli mészárlás sokkolta a világot: a floridai Tampa városában Colin (18) és Megan Campbell (15) saját apjuk kezétől halt meg, mielőtt a férfi nejére és önmagára gyújtotta bérelt házukat. Az értelmetlen és váratlan eset nyomán fellépő gyászt szokatlan módon, a közösségi médiához fordulva kezelték az ismerősök, barátok. A Carollwood Day School tanulói Twitterenbeszélték ki fájdalmukat, megdöbbenésüket társaik elvesztése kapcsán, és itt kezdték el megosztani egymással az elhunytakkal közös élményeiket is. Ízléstelen? Tabudöntögető? Felszínes? Vajon a 6000 RIP-komment többet ér, mint egy mély, személyes beszélgetés? Egyáltalán mi lesz digitális hagyatékunkkal? Zsíros üzlet vagy a kommunikációtechnológia és a Z-generáció internetszocializációjának természetes velejárója a virtuális emlékezés? Körüljártuk.
A Campbell-ügy apropóján léggömbös képekkel, az “#CDSSstrong” és “#prayforthecampbells” hashtagekkel, szervezett emléktúrákkal vezették le zavarodottságukat az érintettek, amit a kirendelt szakértők határozottan támogatnak az érzelmek elfojtásával szemben.
Nemcsak az Európai Unióban, de Amerikában is vészesen nyílik a szociális olló: tömegek kényszerülnek az utcára, miközben a jóléti társadalom egyre érzéketlenebb a létminimum alatt élők problémáit illetően. Hogy pontosan mennyire válnak láthatatlanná a hajléktalanok, azt a New York City Rescue Mission legújabbkísérlete illusztrálja: a járókelők akár saját rokonaik mellett is szó nélkül elmennek.
A „Make them visible” („Tegyük őket láthatóvá!”) nevet viselő kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi kirekesztettség kérdésére, és mindenki számára átélhetővé tegye: az utcán ülő ember éppen olyan, mint bármelyikünk.
Cuki pandák, pózoló tigrisek, párás tekintetű gorillák. Hogy mi bennük a közös? Mindannyian egy cselekvésösztönző kampány reklámarcai, akik mellesleg a túlélésért küzdenek. A dán WWF ezúttal sem bízta a véletlenre sikerét: a Snapchat segítségével hívja fel a fiatalok figyelmét a veszélyeztetett fajok helyzetére.
A nemzetközi természetvédő szervezetnek soha nem kellett a szomszédba menni, ha kreativitásról vagy társadalmi felelősségvállalásról van szó, de mobilplatform és kommunikációs üzenet ilyen mértékű összehangolásával viszonylag ritkán találkozunk. A kaliforniai egyetemisták által fejlesztett Snapchat alkalmazás lényege ugyanis, hogy az átküldött fénykép mindössze tíz másodpercig látható, utána automatikusan megsemmisíti önmagát.
A WWF a dánUNCLEGERY és a török 41? 29! ügynökség közreműködésével e végtelenül egyszerű, de hatásos párhuzamot használja ki #Last Selfie elnevezésű kampányában, mely azon túl, hogy a saját nyelvükön szólítja meg a tinédzsereket, nagyon ügyesen érzékelteti, hogy mennyire kevés időnk van megmenteni a kihalás szélére sodródott fajokat.
Bár a Snapchat 2012 óta az egyik legnépszerűbb okostelefonra tölthető program, mégis folyamatos botrány és szülői felháborodás övezi a sextinget (erotikus témájú üzenetküldést) támogató funkciói miatt. A Word Wildlife Fund eszközválasztása tehát elsőre akár szokatlan is lehetne, de mivel a képmegosztó alkalmazás harmincöt milliós felhasználói körében felülreprezentált a 15-22 év közötti korosztály, ez a merész ötlet végül tömegekhez juttatta el a szolgáltatáson átfutó egyedi szlogeneket.
Érdekes kísérlettel tartott görbe tükröt egy jótékonysági szervezet London járókelői elé: a Pilion Trust munkatársa „Fuck the poor“- feliratú táblában tüntetett – ezúttal a rászorulók ellen. A videóból kiderül, hogyan reagált az utca embere, de vajon miért vagyunk fogékonyabbak a negatív tartalomra?
A Publicis reklámügynökség által kieszelt akció nemcsak annak ékes bizonyítéka, hogy még nem halt ki teljesen az együttérzés belőlünk, de jól megmutatja, hogy egy provokatív üzenet mennyivel hatásosabb lehet egy hagyományos cselekvésösztönző kampánynál.
Ha azt mondom, hogy egyetlen pakli kártya elég ahhoz, hogy vonzó turisztikai célponttá változtassa hazánkat, úgyse hinnék el. Ha kiegészítem azzal, hogy néhány stockholmi szakember gyakorlatilag költségvetés nélkül elkészítette a legformabontóbb vírusmarketing-videót, amely valaha városról készült, már biztosan kiröhögnek. Pedig a hír igaz: bemutatjuk a tökéletes imázsfilmet!
Nem kell hozzá lefényképezni a leghíresebb látnivalókat, interjút se kell készíteni jól öltözött, mosolygó svédekkel, de még autentikus zene és gőzölgő helyi ételek se szükségesek. Elég egy a Mälaren tavon ringatózó hajó, egy Charlie Caper nevű hivatásos bűvész és néhány érdekes tény, amit a szokásostól eltérően illusztrálunk.
